If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:13:42

Ludwig van Beethoven: V. szimfónia, Gerard Schwarz elemzése (3-4. rész)

Videóátirat

A harmadik tétel nagyon más, mert megintcsak, Mozart és Hayd tradícióit követve a harmadik tételnek menüettnek kellene lennie, Menüett és Trió elnevezéssel. A menüett egy háromnegyedes, nem túl gyors táncforma volt, a trió részt azért hívják így, mert általában kontrasztos hangszerek játsszák, vagyis ha az első részt főként a vonósok játsszák, akkor a trióban fafúvósok lennének, és triót alkotnának, amiben lenne egy alap és két szoprán szólam, egy oboa, egy fuvola és egy fagott vagy ilyesmi. És aztán visszatérünk megint az elejéhez. Ezt hívjuk A-B-A formának. Volt a kezdés, azután a trió, amit még ha nem is szerepel benne három hangszer, akkor is triónak hívunk. Beethoven követte ezt a formát, ott volt a kezdő anyag, a trió és a visszatérés vagy A rész megint. Mi volt tehát a szokatlan? Először is a scherzo. A scherzo gyorsabb. Megintcsak a zenekar mélyebb hangszereivel kezd, ez alkalommal nem csellókkal és brácsákkal, hanem csellókkal és bőgőkkel. És a téma... olyan titokzatos Ez az egész... nagyon lágy (lágy zenekari játék) Ez elvezet egyfajta kinyilatkoztatáshoz Vajon mi tűnik itt fel neked? A téma a scherzo témája, de ugyanaz a ritmus, ugye? Három rövid és egy hosszú, amit a kürtök játszanak. Hangosan fújják a kürtök és aztán az egész zenekar belép és visszavezet az eredeti témához, amit a csellók és bőgők olyan titokzatosan játszanak. (erőteljes zenekari játék) Ez aztán kibontakozik egy kicsit és átvezet a trió részbe, a középső részbe. Nos, ezt a részt általában kontrasztos hangszerek játsszák, vagyis ha a darab csellóval és bőgővel kezdett, kitalálhattad, hogy fafúvósok vagy hegedűk vagy hasonlók fogják játszani a triót. Esetünkben a csellók és bőgők megint, ez az egyik legismertebb átvezetés a csellóknál és bőgőknél, ha bőgőzöl és egy zenekari próbajátékra mész, nagyon gyakran ezt fogod játszani mert a hangmagasság és hangminőség itt döntően fontos. Tehát elkezdődik, hangos, noha a tempó, a tétel sebessége marad ugyanaz, de gyorsabbak a hangok, gyorsabbnak érzed. (gyors zenekari játék) Itt jön egy kis fugato-nak nevezett rész, a csellók és bőgők kezdik, és idővel belépnek a brácsák, a második hegedűk, első hegedűk és aztán ez ismétlődik. (zenekari játék) Ugyanez történik másodszor is, majd a fafúvósok lépnek be a trió részben. Beethoven majd újra megcsinálja ezt, de amikor harmadszor teszi, az egész nagyon lágy, minden lágy és a lágyság a hegedű esetében legatóvá, simábbá válik. Megint előjön Beethoven receptje: csináltam néhány részt hangosan, most akkor lágyan kell, és talán legyen inkább hosszú mint rövid. Ez az ő hihetetlen képzelőereje. Hogy ő így gondolkodott-e, nem tudom. De mindenesetre így tűnik. (zenekari játék) A scherzo három részből áll, A-B-A, most visszaértünk az A-hoz, ennek tehát ismétlésnek kell lennie. Mozart és Haydn idejében gyakran csak azt mondták, vissza az elejére, akkor megismételted és kész. Beethoven ezt nem gyakran csinálta így. Egy szimfónia esetén néha csinálta, pl. a II. szimfóniában. De ebben a szimfóniában nem. Amit itt csinál a dallammal, az az, hogy a zenekar játssza, a vonósok pizzicato, ami azt jelenti, hogy pengetik a húrokat. Kezdődik a fagottal... (fagott játék) (fagott és hegedű játék) ...és ahelyett hogy ez a hősies téma, emlékszel erre: (hangos zongorajáték) ehelyett meghallod a klarinétot (halk zongorajáték) aztán az oboát (halk oboajáték) vagyis ugyanaz a gondolat, de teljesen rosszul. Halk, rövid kis hangok, semmi hősiesség és ez megy folyamatosan ugyanúgy. (zenekari játék) És azután mit csinál? Az üstdobbal játszatja el a dallamot. A vonósok kitartják ezt az egyszerű akkordot: és az üstdob játszik... és ez bizonyos értelemben dallammá alakul, noha csak egyetlen hang (zenekari játék) az üstdob játszik és semmi sem történik, egészen addig, amíg hirtelen be nem lépnek a hegedűk Mit is csinálnak? Emlékszel a nyitó témára? Ugyanazt csinálják, újra és újra egy kicsit variálva. De ez még mindig sejtelmes, halk, nem sok minden történik, de az egészben feszültség van. (zenekari játék) És akkor egy rövid idő alatt itt van egy hatalmas crescendo, és jön a győzedelmes utolsó tétel. (hangos zenekari játék) Ez egy figyelemre méltó pillanat. A mai napig valószínűleg a leginkább figyelemre méltó pillanat a zenében ez a fenntartott hangzás, hogy semmi sem történik, mindenki csak vár.. Mit csinál? Olyan halk, mi fog történni... És hirtelen ott van ez a robbanás. Az emberek sokszor úgy beszéltek erről, hogy a sötétségből kilépünk a fényre. Emlékszel? Az első tétel így volt: c-mollban de most C-dúrban van. Szóval úgy szoktak beszélni erről az átmenetről, ebből a mollból a dúrba, mint a sötétségből a fényre. Ugyanakkor a téma nyilvánvalóan nagyon hősies, trombiták és kürtök játsszák, hozzáteszi a piccolót, harsonákat és kontrafagottot. (hangos zenekari zene) A második téma nem nagyon különbözik az elsőtől, a kürtök játsszák. Még ez is hősies... (hangos zenekari zene) A harmadik téma egy kicsit más, inkább dolce, kedvesebb téma. De megintcsak nem marad így sokáig és egy szép, erőteljes téma lesz belőle. Most megvan a három témánk, ezt újra megismételjük. Majd az ismétlés után jön a szokásos kidolgozási rész, és itt használja a harsonákat, nem pusztán a hangsúly és a ragyogás kedvéért, hanem a dallamvezetésre is. Van egy kevés piccolo szóló, a kontrafagottnak is fontos szerepe van, és a kidolgozás is elég különleges, de ami a kidolgozás közepén történik az egészen elsöprő, hirtelen itt van ez a három akkord... (zenekari zene) ugyanaz az anyag a scherzoból, nagyjából a három rövid és egy hosszú hang. El tudod képzelni, mit érezhetett az 1808-as közönség, ahogy ott ült és hallgatta ezt a győzedelmes utolsó tételt, kényelmesen érezve magát, és akkor az egész megáll a közepén és ismételgeti ezt az egyetlen hangot egyre halkabban és halkabban és megint a scherzóba megy át. Ez megadja Beethoven számára a lehetőséget, hogy meghosszabbítsa a tételt, és megismételje a nagy átvezetést, amivel a scherzoból az utolsó tételbe megy át. Ezután jön a visszatérés. Itt van tehát az expozíció, az első téma, a kidolgozás, aztán a közjáték, ahogy a scherzo visszatér és a kapcsolódás a visszatéréshez. Vagyis az egész anyagot visszahozza. És a végén, ahogy említettem, ott a szóló rész a harsonáknak és a piccolónak, ami igazán kiterjeszti a zenekart és elvezet a kódához. A kóda itt gyorsabb ütemű, presto tempo. És megintcsak győzedelmesen végződik. És ez vitathatatlanul minden idők egyik legnagyobb klasszikus zenei mesterműve. (zenekari játék)