Ludwig van Beethoven: V. szimfónia, Gerard Schwarz elemzése (2. rész)

A második tétel variációk sorozata. Ezt a gyönyörű dallamos témát először a brácsák, azután a csellók játsszák. Ludwig van Beethoven V. szimfónia II. tétel Erre érkezik egy válasz a hegedűktől és fafúvósoktól. Ezután jön a közjáték, vagy ha úgy tetszik, a második téma. Először a klarinét és a fagott, ezután diadalmassá válik a kürtök, trombiták és az egész zenekar játékával. Ezután visszatérünk az eredeti témához, de ez alkalommal az első variációhoz. Ez a variáció az eredeti téma, továbbra is a brácsák és csellók játsszák, de gyorsabb ütemben. Ugyanígy válaszolnak a fafúvósok és a vonósok, és megint visszatérünk a klarinétokhoz és fagottokhoz a második témával és a győzedelmes témához a trombitákkal, a vonósok kíséretével. Aztán elérkezünk a második variációhoz, még gyorsabb hangokkal, ugyancsak a brácsa és a csellók játékában. Jön egy kis változat a hegedűkre, végre ők is képbe kerülnek és egy kis variációt játszanak, amely elvezet egy hősies-féle változathoz. Mostanáig a témák lágyak voltak, de most a csellók és a bőgők ugyanazt a téma variációt egy erősen extrovertált módon adják elő. Végül egy figyelemreméltó kadencia átvezet minket egy kis fafúvós közjátékba. Végre a fafúvósoknak jut egy kis önálló játék. Ha megfigyeled, ennek a darabnak van egy része, ahol a vonósok játszanak, a fafúvósok is játsszák a magukét, és amikor elérkezünk a győzedelmes részhez, még ha a teljes zenekar játssza is, az üstdob, a trombiták és a kürtök vezetik az egészet. Megint egy fafúvós közjáték, utána pedig a fafúvósok által játszott variáció, végre ők is játszhatják a saját variációjukat. Beleláthatsz Beethoven gondolataiba, mintha csak egy listát követne: adok most egy kis variációt a fafúvósoknak, majd a hegedűknek, lesz majd a brácsáknak és csellóknak is, és ebben a variációban majd jönnek a bőgők. A győzedelmes témát halkan fogják a fafúvósok játszani, és abból is csinálok egy variációt. Beethoven váltogatja a fa- és rézfúvósokat, a vonósokat oda-vissza. Variációkat és kontrasztokat épített be. A hangerő kontrasztját, a hangok gyorsaságának kontrasztját, a zenei hajlítások és lendület kontrasztját, ami továbbvisz. Még az első témát is előhozza, amelyet eredetileg a brácsáktól és csellóktól hallottunk, most egy hősi stílusban, amelyet a teljes zenekar játszik. Egy újabb variáció a szóló fagottnak, és egy kis kommentálás az oboától, mintha egy beszélgetés lenne. Játszik a fagott és az oboa hozzászól. Egy kis kommentálás, amíg végül összejönnek. Ludwig van Beethoven V. szimfónia, II. tétel Az utolsó variáció ugyanabból az anyagból indul ki, de valahogy titokzatossá teszi. A fafúvósok elég halkan játszanak. És akkor elkezdi építeni, és épül, és épül csodálatos Beethoven stílusban erősen és rendkívül pozitívan.