Robert Schumann: III. „Rajnai” Szimfónia (Esz-dúr, op. 97.) Gerard Schwarz elemzése (2. rész)

A második tétel eredeti címe „Reggel a Rajnán" volt. Sok más zeneszerzőhöz hasonlóan törölte a címet, mondván, hogy a zene önmagáért beszél. Nincs szükség címekre. De manapság érdekesek a címek, nem mintha ezt a zenét hallgatva azt mondanánk, hogy látom a hömpölyhő Rajnát... Úgy értem, hogy bizonyára nem látom, de megértem, ha valaki mégis látja. Mindenesetre, bizonyára segít, hogy elképzeljük, hogyan is szólna ez. (halk zenekari zene!) A főtéma után, ami nagyon szép, és megismétlődik néhányszor, következik egy elbűvölő rész sok-sok rövid hanggal. Olyan, mint egy kis fúga. Minden hangszer külön lép be, a fagott, aztán a csellők, majd a hegedűk a mélyhegedűkkel, végül az oboa. Mindenki máskor lép be ezekkel a kis staccato futamokkal. (élénk zenekari zene) Tehát van az első rész, ami a rajnai dallam, amit rövid kis dallam követ és egy kis fúga, majd egy kis korált ír a fúvósok és a kürtök számára rövid hangokkal, tehát a rövid hangok ennek a korálrésznek a kísérőivé válnak. (nyugodt zenekari zene) Ezek után következik a visszatérés, azaz visszavisz ennek a teljesen lenyűgöző tételnek az elejéhez. (hősies zenekari zene) Egy rövid kóda, és a végére értünk. (nyugodt zenekari zene)