Robert Schumann: III. „Rajnai” Szimfónia (Esz-dúr, op. 97.) Gerard Schwarz elemzése (4. rész)

A negyedik tétel egy ünnepélyes szertartás. Amikor Clara és Robert látogatást tett a kölni katedrálisban, valakit éppen akkor szenteltek bíborossá, hatalmas ünnepség kíséretében, aminek ők is szemtanűi voltak, és ez az esemény inspirálta azt az elképesztő korált, egy igazán ünnepélyes korált, amit harsonára és kürtre komponált. A harsona szólam nagyon magasra felmegy, és leggyakrabban altharsonán játsszák. Altharsonát használnak, illetve tenor- és basszusharsonát. Mindegyiknek más a hangja, az alt a legkisebb, aztán van a közepes és a nagy. A hangszer tölcsérmérete változik. A furatméret, vagy másképp foglamazva, a csövek hossza eltérő. A fúvóka mérete kisebb vagy nagyobb. Manapság általában két tenor- és egy basszusharsona játszik, de amikor olyan zenét játszunk, amit fényesebb és kisebb hangú altharsonára írtak, akkor a szólista harsonás szinte mindig altharsonán fog játszani. Robert Schumann: III. „Rajnai” Szimfónia (Esz-dúr, op. 97.) Az egész tétel erre a korál-témára épül, ami majd visszatér az utolsó tételben is. Az első, harsonák és kürtök által játszott témát megismétlik a hegedűk, aztán egy gyorsabb rész következik, ami úgy tűnik, mintha ugyanaz a dallam lenne, egy kicsit tömörebben. Habár hasonlít, mégsem ugyanaz, mindenesetre egy nagyon szép változata a korálnak. Robert Schumann: III. „Rajnai” Szimfónia (Esz-dúr, op. 97.) A tétel vége felé hallható ez a kiemelkedő rezes fanfár, amit a trombiták vezetnek a fafúvósokkal együtt, és van egy csodálatos pillanat, amikor a fafúvósok a rezesekkel együtt zengenek, és látod, ahogy megváltozik a szín: vannak a rezesek a fafúvósokkal, nevezzük ezt bronz színűnek, hangosnak, majd a vonósok játszák ugyanazt az akkordot, nevezzük ezt sötétbarnának, ami egy csodás, lágy, meleg hang. Ezek után a fanfár még hangosabban szólal meg, és ismét a vonósoktól érkezik rá a válasz csodás sötétbarna hangon, és szívszaggatóan ér véget. Robert Schumann: III. „Rajnai” Szimfónia (Esz-dúr, op. 97.)