Dimitrij Sosztakovics: V. szimfónia, Gerard Schwarz elemzése (3.rész)

A harmadik egy hihetetlenül szívbemarkoló, gyönyörű tétel. A rézfúvósok egyáltalán nem szólalnak meg. Nincs benne kürt, trombita, harsona, vagy tuba, és ütősök sincsenek. Nagyon szívbemarkolóan kezdődik; a harmadik hegedűsök játsszák a dallamot, úgynevezett akkord-kísérettel a cselló, a nagybőgő és a brácsa által. Dimitrij Sosztakovics: V. szimfónia A dallam nagyon hosszú. Mondhatjuk, hogy részekre van tagolva. Az első egy nagyon szívbemarkoló pillanat, ami aztán egy kicsit agresszívvá válik. Ez a második motívum ebben a hosszú dallamban. Dimitrij Sosztakovics: V. szimfónia A harmadik motívum pedig az, amikor az első hegedűk belépnek. (részlet a műből) Aztán belép a fuvola, és eljátssza az első tétel egyik dallamát, a hárfa által kísérve. (részlet a műből) Belép a második fuvola. Belépnek a csellók. És itt – eszedbe fog jutni, ha eljátszom a tétel legelejét: (zongorán játssza a dallamot) Fogja ezt a dallamot: (zongorán játssza) és ez lesz az egész következő rész fő eleme. (zongorán játssza a dallamot) Aztán megismétli. Aztán megismétli még hangosabban. És egy nagyon drámai pillanat kerekedik belőle, ami a lassú tétel első csúcspontjához vezet. (részlet a műből) Aztán jön a harmadik téma. Ezt a témát szóló oboa játssza. Nagyon érdekes Sosztakovicsnál, hogy tud nagyon színpadias, hangos lenni, sok rézfúvóssal, de sokszor meg olyan zenét komponál, ami már szinte kamarazenének tűnik. Itt most az első hegedűk játszanak egy nagyon halk tremolót, míg a szóló oboa ezt fújja: (zongorán játszik) Szívbemarkoló dallam. Az oboa repertoár egyik legszebb, legfontosabb szólója. Aztán társul hozzá a klarinét is, ugyanazzal a motívummal, (zongorán játszik) amit az előbb említettem. Majd, a vonósok egy rövid korálja után, a fuvola is eljátssza ugyanazt a szólót, amit az oboa, és a klarinétok belépnek ezzel: (zongorán játszik) Ugyanazzal a motívummal, amit már annyiszor hallottunk a fagottoktól az első témánál. (részlet a műből) Végül jön egy nagy uniszónó, az összes hegedű nagy összjátéka, és ez lesz a csúcspontja ennek a résznek. (részlet a műből) Aztán jön ez a nagyszerű: (zongorán játssza) Az a motívum, amiről mondtam, hogy vissza fog térni. Xilofon, csellók, az első hegedű szólam, a magas fafúvósok játsszák. Egyszerűen elképesztő. Egyre magasabbra hág, aztán jön ez a borzasztóan hangos tremolo. Eddig ha tremolót hallottunk, az mindig halk volt. Itt most nagyon hangos. A klarinétok játsszák, és a fuvola dallama, az a gyönyörű melódia agresszívvé válik, és a csellók játsszák nagyon hangosan. A nagybőgők egyetlen hangon játszanak, kihangsúlyozva minden ütemhangsúlyt. (részlet a műből) Aztán végül megint csendesebbé válik, amikor a második hegedűk belépnek ezzel: (zongorán játsszik) ami már korábban is megjelent, és annyira szép. (részlet a műből) Majd jön a második dallam. Most a második hegedűk játsszák, és a hárfa kíséri. (részlet a műből) Végül pedig visszatér a harmadik téma. Tudod, ez: (zongorán játssza). De most nagyon érdekesen van hangszerelve. Cselesztát és hárfát használ. De a hárfa nem a megszokott hangján szól. Üveghangokat játszik, amitől teljesen más a színezete. Egy oktávval magasabb hangot hallunk amiatt, hogy másképp pengeti a húrokat. Az üveghangok, a hárfa és a cseleszta együttese igazán különleges, és ezzel fejeződik be a tétel. (részlet a műből)