Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia, Gerard Schwartz elemzése (3. rész)

A harmadik tétel egy scherzo. Korábban már találkoztunk scherzókkal, amelyek hosszabb menüetteknek tekinthetők. A menüett egy 3/4-es tánc. A scherzo szintén háromnegyedes. Amikor hármat mondok, azt értem ez alatt, hogy egy ütemben hármat ütök, tehát egy-két-há, egy-két-há, vagy egy, kettő, három, egy. Viszont amikor Csajkovszkij megírja a scherzót, addigra már nem kell 3/4-ben – vagy 2/4-ben vagy 4/4-ben lennie. Ezt kétnegyedben írja, tehát ez egy 2/4-es scherzo. Pizzicato ostinatonak nevezi, ami azt jelenti, hogy a vonósok folyamatosan pizzicatót játszanak. Ha megnézed a vonósokat játék közben, azt látod, hogy senkinek nincs a kezében vonó. Mindenki az ölébe teszi a vonót, és az ujjaikkal játszanak mindent, a húrokat pengetve. Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll, op. 36.) Ezek után, egy csapat mámoros hangulatban levő „utcai zenész” érkezik meg az oboaszólóval. Furcsa hangsúlyok nélküli, de furcsa ritmusokkal teli szokatlan dallamot hallunk, amit kizárólag a fafúvósok játszanak. Nincsenek rezesek, vonósok, csak ezek a becsípett utcai zenészek. Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll, op. 36.) Végül megszólalnak a rezesek. Ahogy már mondtam, Csajkovszkij nagyon gyakran alkalmaz szakaszokat, tehát a vonósok pizzicatóznak, most az ittas utcai zenészek szólnak a fafúvósoknál, aztán a rezeseknél, ami úgy hangzik, mint egy felvonulás. Mint egy katonai felvonulás a távolban. Miért mondom, hogy a távolban? Mert pianissimot ír, nagyon lágyan. Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll, op. 36.) És az utcai zenész ezt hallva azt mondja: „Ó, én bizony beszállok, bármi legyen is!" „Én is játszok egy kicsit", így a klarinét beszáll, és játszik tovább. Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll, op. 36.) A piccoló egy meglehetősen bizarr szólóval lép be. Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll, op. 36.) És hirtelen elkezdődik egy párbeszéd az indulót játszó rezesek, a pizzicatót játszó vonósok és a mámoros utcai zenészek között, és visszavisz minket a kezdőtéma, a vonósok játszotta pizzicato szakasz megismétléséhez, és végül elvezet egy olyan párbeszédhez, amiben a zenekar minden hangszere részt vesz. Brilliáns, ragyogóan megkomponálva és kivitelezve. Rövid, nagyon-nagyon tömör, és nagyon hatásos. Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll, op. 36.)