Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia, Gerard Schwartz elemzése (4. rész)

Az utolsó tétel igazán örömteli hangulatban indul. Azt gondolod magadban: „Ó, végre, Csajkovszkij élvezi az életet és boldog." Pozitív a befejezés. Beszéltünk már Beethoven V. Szimfóniájának diadalmaskodó első tételeiről. Most pedig itt van Csajkovszkij IV. Szimfóniájának ominózus első tétele, ami győzedelmeskedik", de nem. Leveleiben arról ír, hogy egyáltalán nem örömteli, de keresi mások örömét. Azt mondhatnád: „Hát nem csodálatos, hogy boldogok, és milyen jó látni az örömüket?" Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll, op. 36.) Eljutunk a második részhez, egy népdalhoz, amit a fafúvosók kezdenek játszani. Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll, op. 36.) Ezután jelenik meg az első vidám téma. Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll, op. 36.) És ezt követi egy vidám rész, ami olyan érzéseket kelt, mint a mű eleje, itt azonban fontosabb szerep jut a mélyebb rezeseknek. Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll, op. 36.) Most is, Csajkovszkij visszavisz minket a népi motívumokhoz, amit a kürtök játszanak, majd egy kicsit zordabb hangnemben, a trombiták és tubák a mélyebb regisztereken, mialatt a hegedűk kifejezetten gyors futamokat ismételgetnek. Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll, op. 36.) Ezt követően a népi motívum a lehető legvidámabban jelenik meg. A fafúvósok halkan játszanak, míg a vonósok ezeket a rövid hangokat játsszák, hogy kiegészítsék ezt a gyönyörű dallamot. Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll, op. 36.) Nem tart sokáig. Szinte azonnal visszatérünk az utolsó tétel drámájához, ahol a fafúvósok és vonósok közötti csodálatos párbeszéd részesei lehetünk, A vonósok tehát skáláznak, (hangok utánzása) amire aztán a fafúvósok válaszolnak. (hangok utánzása) Játsszák a futamokat hol itt, hol ott, csak játsszák és játsszák, aztán egyszer csak... (taps) visszatérünk a legelejéhez. Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll, op. 36.) Ugyanaz a vidám dallam, legalább is nekem. A második részében a vonósokat éri az a megtiszteltetés, hogy a népdalt játszhatják. Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll, op. 36.) És ez egyre erőlteljesebbé válik. A rezesek játsszák. Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll, op. 36.) És egyre izgalmasabbá válik, és aztán mit gondolsz mi fog történni? Eljön a befejezés nagy pillanata? Nem. Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll, op. 36.) A sors motivum ismét megjelenik, és mindez igazán figyelemre méltóan történik. Sokan, amikor ezt vezénylik, előkészítik a sors motívumot. Azaz késleltetik, lelassítják, de úgy vélem, hogy ez hiba. Azt hiszem, Csajkovszkij szándékosan építette ezt az őrületet, ezt az izgalmat, hogy aztán egy hirtelen karakterváltás után, az ominózus sors motívum ismét ott lebegjen a fejed felett. Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll, op. 36.) Az 1. tételhez hasonlóan a sors motívum elhalkul, de most nem a klarinét és a fagott vezet át a második témára, hanem a vonósok ezzel a ... (halk zongoraszó) Megrendítő. (halk zongoraszó) És aztán következnek a karneváli kezdések. Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll, op. 36.) A kürtök kezdik. A vonósok és fafúvósok is előtűnnek. Megint a kürtök. Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll, op. 36.) Ide-oda megy, majd ismét jönnek a lépcsőzetes futamok a vonósoknál és a fafúvósoknál. Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll, op. 36.) A mulatság előttünk zajlik. Megint lejátsszunk mindent az elejétől. Ahogy azt már mondtam, a legdicsőbb lezárást hallhatjuk, zengő cintányérokkal, melyek rendkívüli befejezéssel zárják le ezt a csodálatos szimfóniát. Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll, op. 36.)