Hogyan ismerhetjük fel az itáliai reneszánsz művészetet?

Hogyan ismerhetjük fel az itáliai reneszánsz művészetét? A reneszánsz szót néha akkor használjuk, ha valaminek az újjászületéséről beszélünk általánosságban, de a művészettörténetben a reneszánsz nagyon konkrét dolgot jelent. Az ókori Görögország és az ókori Róma kultúrájának újjászületését jelenti, amit klasszikus időszaknak vagy klasszikus ókornak nevezünk. Kezdjük a középkor legvégén! Ez azért jó kiindulópont, mert érzékelteti, hogy a reneszánszban mit fognak másként csinálni. Kezdjük tehát a chartres-i székesegyház egyik gyönyörű festett üvegablakával! A középkor egyik igen jelentős katedrálisa volt, és nagyon híres festett üvegablakairól. Az egyik leghíresebb ablaka Kék szűz néven ismert. Közepén Szűz Mária látható egy trónon ülve, ölében a gyermek Jézus. Mindkét alak szembe néz velünk. Ez egy nagyon statikus póz, a szentséget érzékelteti. A mi testünk térben mozog, ritkán vagyunk láthatók teljesen szemből. Ezért, amint egy alakot szemből ábrázolnak, tekintélyt, örökkévalóságot érzékelünk. Távolságtartás van benne. Nem valódi emberek ábrázolása a cél, hanem Szűz Mária és a gyermek Jézus megjelenítése a mennyben. És valóban, felettük egy galambot látunk, ami a Szentlélek jelképe. A Szentlélek Isten hármasságának egyik része. Azt is láthatjuk, elsősorban a Szűz alakján, hogy ha felállna, nagyon magas lenne. Nem törődtek azzal, hogy az emberi test arányait valósághűen ábrázolják. Az egyik kedvenc jellegzetesség számomra, hogy a középpontban ott van a hatalmas Szűz és a Gyermek, akiket két oldalról meglehetősen apró angyalok vesznek körbe. Ez kifejezi az angyalok, illetve a Madonna és a gyermek Jézus hierarchiáját, jelezve számunkra, hogy ők fontosabbak, mint a két oldalukon lévő angyalok. Nézzünk most meg egy képet, egy Giotto által festett freskót. Olaszországban vagyunk, Padova városában. Egy összetett jelenetsor egyik jelenetét látjuk, amelyet egy magánkápolna falára festettek. Általában Aréna-kápolnának nevezik, vagy néha Scrovegni-kápolnának. Áttértünk tehát egy kisebb családi kápolnára, és ez arról is elárul valamit, hogyan változik a mecénási rendszer a középkor legvégén. Több ember halmoz fel vagyont, és a pénzüket gyakran vallásos műalkotásokra költik vagy családi kápolnákra, hogy biztosítsák helyüket a mennyországban. De ez arra is jó volt, hogy biztosítsa társadalmi pozíciójukat a Földön. Scrovegni bankár volt, az apja bankár volt, és megbízták a kor egyik legkiemelkedőbb művészét, Giottót, hogy fessen egy freskósorozatot. Giotto Firenzéből származott. Mindazok a művészek, akikkel a videó hátralévő részében foglalkozunk, Firenzéhez kötődtek, amit gyakran a reneszánsz szülőhelyének tartanak. Nézzük meg közelebbről a Krisztus siratása c. festményt! Miután Krisztust keresztre feszítették, testét levették a keresztről. Anyja, Mária, ölében tartva gyászolja. Hihetetlenül érzelmes pillanat ez. Körülveszik az ugyancsak Krisztus halálát gyászoló apostolok. Történt néhány fontos változás. Először is érzelmeket látunk, érzelmeket Mária arcán és gyöngédségében, ahogy a halott fiát tartja. Érzelem van az angyalokban. De szerintem még fontosabb, hogy megszűnt a Chartres-ban látott előlnézeti ábrázolás. Egyes alakokat profilból, másokat féloldalnézetből látunk, vannak, akik hátat fordítanak Ez sokkal inkább olyan, ahogy a valóságban látunk egy csoport embert. Fény-árnyék hatásokkal dolgozva Giotto térbeli alakokat tud ábrázolni. Amikor fény-árnyék hatásokat említünk, vagy az olasz „chiaroscuro” kifejezést használjuk, illúzióteremtésről beszélünk: egy lapos felületen valami legömbölyített dolog ábrázolásáról. Valamiről, ami térben helyezkedik el. Ha megfigyeled ezeknek az alakoknak a hátát, láthatod, hogy ruhájuk helyenként világos, helyenként árnyékba borul. Az alakok térbelieknek tűnnek, tömegük és kiterjedésük van. A festő a világosat és a sötétet arra is használja, hogy felhívja a figyelmet a test formáira a leplek alatt. Így például a Krisztus lábánál ülő Mária Magdolna térde átsejlik a ruházatán. Azt látjuk, hogy érdeklődni kezdenek az emberi test iránt. Egy másik fontos változás, hogy most a helyszín egy táj. Chartres-ban a mennyország volt az, csodálatos vörös háttérrel. Itt viszont egy domb részletét látjuk, egy fát, az eget. Amit látunk, törekvés arra, hogy Krisztust a Földön jelenítsék meg. Most pedig az 1300-as évek elejéről átugrunk az 1400-as évek közepére, arra korszakra, amelyet a művészettörténészek általában korai reneszánsznak neveznek. A Chartres-ban látott kép festett üveg volt. Giotto képe freskó, azaz közvetlenül a falra festette. Ez más, ez egy fatábla, amin a művész temperát használt, tojássárgájával elkevert festékanyagot. A fán alkalmazott tempera azt jelenti, hogy a művész valami mozdíthatót hozott létre. Amit meg lehet vásárolni és el lehet adni. Fra Filippo Lippi képe ez, ismét Szűz Máriát látjuk rajta. Bár kezét imára kulcsolja, sokkal inkább tűnik földi anyának, és az angyalok sokkal inkább olyanok, mintha kisfiúk lennének, nem angyalok. Valójában még huncutnak is tűnnek. A gyermek Jézus pedig inkább csecsemőre hasonlít. Szembetűnő, hogy milyen jó Lippi naturalizmusa. El akarjuk hinni, hogy ezek az alakok valóságosak. A szó szoros értelmében olyan, mintha a keretből átlépnének a mi terünkbe. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a naturalizmus szó azt jelenti, hogy természetes, valósághű. És ezt nem csak abban láthatjuk, hogy egyre tökéletesebben tudnak olyasmit ábrázolni, ami hihető, hanem a háttérben látható tájon is. Meggyőző a mélység ábrázolása, amit a festő csökkenő méretekkel ér el, továbbá azzal, amit atmoszferikus perspektívának nevezünk. Ez azt jelenti, hogy minél távolabb van tőlünk egy tárgy, annál világosabb lesz, színei pedig elhalványulnak. Ezek azonban mind formai jegyek. Miért érdekli ezeket a művészeket a valósághűség? Egyre több olyan család van Firenzében, akik hatalmas vagyont halmoznak fel. Az emberek élvezni akarják földi életüket, és az egyik, amit tesznek az, hogy megbízást adnak műalkotásokra. A műalkotások pedig az emberek társadalmi helyzetét kezdik jelezni. Annak ellenére, hogy ezek vallásos festmények, még mindig egy mélyen vallásos kultúráról van szó. Ezen a festményen ezeket a dolgokat egyszerre láthatjuk. Rendkívül erős a naturalizmus, hatalmas az érdeklődés az emberi test anatómiája, az emberi érzelmek, az emberi meghittség iránt, ugyanakkor az ábrázolt alakok a gyermek Jézus és Szűz Mária. Térjünk most át arra a korszakra, amit a művészettörténészek érett reneszánsznak hívnak. Ennek művészei Michelangelo, Leonardo da Vinci és Raffaello. Ez Ádám teremtése a Sixtus-kápolna mennyezetének központjában. Michelangelo firenzei művész, akit a pápa Rómába hívott. Mik tehát az érett reneszánsz formai jellegzetességei? Számomra az emberi test anatómiájának, a csontváz szerkezetének, az izomzatnak a rendkívüli ismerete és az emberi forma szépségének központba helyezése. Érdeklődni kezdtek az emberi test kecses mozgása iránt, hihetetlenül kecsesen és elegánsan mozgatják a testeket a térben. És egyre összetettebb módokon is. A jobb oldalon látjuk Istent, aki mintha nagy sebességgel mozogna, karját kinyújtja. Hátul a másik karjával viszont egy másik alakot ölel át. Lábát keresztbe teszi. Arcát profilból, mellkasát viszont szemből látjuk. Nem csak a test gondos tagolását látjuk, hanem ez a test a legbonyolultabb testtartásokat veszi fel. Ugyanezt Ádámról is elmondhatjuk. Jobb karja és jobb válla hátrafelé mozdul. Bal válla előre mozdul, feje hátrahajlik, ahogy Teremtője felé néz. Ez kifejezi a test szépségét és a test iránti szeretetet az érett reneszánszban. Beszéltünk Isten és Ádám eleganciájáról és komplexitásáról, de elmondhatjuk azt is, hogy ez az összetettség kiterjed alakok csoportjaira is. Az Istent körülvevő angyalok teste elcsavarodik, elfordulnak, előre hajolnak, hogy láthassák, mit teremtett Isten. Az alakok bonyolult kölcsönhatásai és az alakok egymásra helyezett rétegei ugyancsak nagyon jellemzőek az érett reneszánszra. Nos merre mehetünk a Michelangelo festette Ádám teremtése után? És az érett reneszánsz más nagy művei, mint Raffaello Athéni iskolája vagy Leonardo Utolsó vacsorája után? Olyan, mintha a naturalizmus iránti érdeklődés elérte volna a tökéletességet. Hová léphetnénk tovább, miután elértük a tökéletességet? Fokozod a tökéletest. Bonyolítod a tökéletest. A reneszánsz lassan átalakul a manierizmusként ismert stílussá. Ez olyan pillanat volt, amikor a művész virtuozitása került előtérbe. A 15. század nagy részében Firenze köztársaság volt, de az 1500-as évek elejére Firenzét lényegében a Mediciek uralják. És az udvari kultúra eredményezi ezt az új stílust, amit manierizmusnak nevezünk. Pontormo Krisztus levétele a keresztről c. festményét látjuk. Nézzétek a teste hosszát! Nézd az őt tartó alakok magasságát! Természetellenesen magasak. A testtartásuk is természetellenesen bonyolult. A kompozíción pedig nem tudjuk, hova nézzünk, a szemünk sehol nem tud megpihenni, és a környezet sem földi. Ez azonban nem visszalépés, ez nem az érett reneszánszénál kevesebb technikai szakértelemmel készült festmény. Ez továbblépés volt. Megváltozott a kultúra, ezáltal megváltozott a művészet is.