A francia forradalom (1. rész)

Ebben a videóban a francia forradalomról fogunk beszélni. Ez nem csak azért nagyon jelentős esemény, mert elszakadást jelentett a monarchikus birodalomtól az amerikai függetlenséghez hasonlóan, hanem azért is, mert megdöntötte a monarchiát. Azt a monarchiát, amely egy nagy világhatalmat uralt. Attól függően, hogy hogyan nézzük, először jött az amerikai forradalom, ami lefektette az önrendelkezés alapelveit és megkérdőjelezte, hogy miért van szükség királyokra. Viszont a francia forradalom valósította meg elsőként ezeket az elveket Európában, és megdöntött egy monarchiát. Hogy megértsd, milyen körülmények között kezdődött mindez, beszéljünk arról, milyen is volt Franciaország 1789-ben. A legtöbben ezt az évet tekintik a forradalom kezdetének. Először is, Franciaország szegény volt. Nem gondolnánk, hogy Franciaország szegény volt, ha a francia királyra, XVI. Lajosra gondolunk. Ha megnéznénk, milyen ruhákat viselt XVI. Lajos. Ha megnéznénk a feleségét, Marie Antoinette-et. Nem tűnnek szegénynek. A hatalmas versailles-i kastélyban éltek. Ez az óriási kastély felveszi a versenyt a világ legnagyobb palotáival. Luxuskörülmények között éltek. Ha szeretnéd tudni, hol található ez a kastély, itt, ma ez szinte Párizs egyik külvárosának számít. Abban az időben azonban Versailles Párizstól 20-30 kilométerre fekvő falu volt. Szóval nem tűnnek szegénynek. De a francia kormányzat szegény volt. Úgy értem, hogy eladósodott. Két nagyobb katonai akció után voltak. Az egyik az amerikai forradalom volt. A franciák jelentős támogatást adtak a forradalmároknak azért, hogy saját ellenségüket, Nagy-Britanniát megbüntessék. Azt akarták, hogy a brit birodalom kisebb legyen. Franciaország ezért jelentős csapatokat és felszerelést küldött. Képzelheted, hogy ez nem volt olcsó az Atlanti-óceán túloldalán. Már az amerikai forradalom előtt az 1763-ban véget ért hétéves háború kimerítette a francia kormány vagyonát. Azoknak mondom, akik inkább az amerikai történelemben jártasak, hogy a hétéves háború valójában ugyanaz, mint a francia és indián háború. A francia és indián háború volt a hétéves háború amerikai eseménye. De általában a hétéves háború kifejezést használjuk. Mert párhuzamosan Európában is zajlott a konfliktus. A francia és indián háború e konfliktus része volt. A hétéves háborúban az akkori Európa legtöbb hatalma részt vett. Franciaország tehát részt vett ebben 1763-ig, majd jött az amerikai forradalom. És mindkettő kimerítette a kormány tartalékait. A franciák eközben éheztek. Abban az időben általánossá vált az éhinség. Nem termett elegendő gabona, az embereknek nem jutott kenyér. Képzelheted, hogy ha az emberek éheznek, nem boldogok. És a tetejébe még látták, hogyan él a királyi család. És még inkább a nemesség, hiszen a királyi családot nem látták minden nap. A nemesség a lakosság valamivel több mint 1,5%-át tette ki. Az emberek látták, hogy a nemesek remekül érzik magukat. A nemesek voltak azok, akik mindenféle címeket és rangokat viseltek, és generációról generációra örökítették a birtokaikat és vagyonukat. A királytól nem túl eltérően öltözködtek. És a versailles-i kastélyhoz hasonló, csak kisebb palotákban laktak. A parasztok az ő földjeiken dolgoztak, mindent elvégeztek, a termés egy részét is nekik adták, ők pedig nem fizettek adót. Egy paraszt szempontjából könnyű megérteni, miért gondolhatta azt, hogy a nemesek lényegében élősködők, akiket egyáltalán nem érdekel, hogy ő éhen hal, miközben ő fizeti az adókat. Képzelheted, hogy az emberek ennek nem nagyon örültek. Ráadásul ott voltak a filozófusok, akik a felvilágosodásról beszéltek. Ez egy mozgalom volt: a nép, az írók, a költők és a filozófusok egyszer csak rájöttek, hogy talán nincs is szükség királyokra. Talán papokra sincs szükség, hogy megmondják, mi a jó és mi a rossz. Talán a nép maga kormányozhatja magát. Nyilvánvaló, hogy a felvilágosodás legfőbb bizonyítéka az amerikai forradalom volt. Ez volt az első példa arra, hogy a nép fellázadt és kimondta, hogy nincs szüksége többé királyokra, hanem maguk akarnak kormányozni. A népért, a néppel együtt. Terjedt tehát ez a filozófiai mozgalom. Ha tőlem kérded, mi volt a legfontosabb dolog, szerintem az, hogy az emberek éheztek. Soha nem szabad lebecsülni, mire képesek az emberek, ha tényleg éhesek. Aztán itt volt a szellemi vonatkozás. Ott volt a felvilágosodási mozgalom. Ilyen állapotban volt tehát Franciaország. Pénzügyi válságban volt. Összehívtak egy gyűlést, egy rendkívüli gyűlést a főbb franciaországi csoportok részvételével, hogy megpróbáljanak megoldani egyes problémákat. Franciaországban pénzügyi válság van, a nép éhezik, mit tegyünk? Összehívták a rendi gyűlést. Felírom. A rendi gyűlés összehívása Ezen Franciaország három rendje vett részt. Mi volt Franciaország három rendje? Tekinthetjük őket a három fő francia társadalmi osztálynak. Az első rend a papság volt. A második rend a nemesség. A harmadik rend pedig mindenki más. Ebből is érezhető, hogy mennyire torz volt a hatalmi szerkezet. Mert a hatalmi felosztás szerint ez a három csoport szavazhat egymás ellen. De az egyik csoport a lakosság 0,5%-át, a másik 1,5%-át, a harmadik viszont a 98%-át képviselte. Az utóbbiaknak azonban ugyanannyi volt a súlya, mint az első két csoportnak. Pedig ők viselték a legtöbb adóterhet. Ezek az emberek végezték a munkát, megtermelték Franciaország gazdagságát, elestek a háborúkban. Azoknak viszont, kis létszámuk ellenére nagyobb volt a súlya, mint bárki másnak. Összehívták tehát a rendi gyűlést, a három rend képviselői összeültek a versailles-i kastélyban, hogy kitalálják, hogy oldják meg a pénzügyi válságot. Ezek az emberek, a harmadik rend tagjai dühösek voltak. Azt gondolták, hogy a közelmúlt francia történelmének terhét nagyrészt ők viselték. Belefáradtak abba, hogy mások nem fizetnek adót, csak kihasználják őket. Attól féltek, hogy még több adót vetnek ki rájuk. Miközben a nemességnek vagy a királynak vagy a papságnak nem kell áldozatot hoznia. Ezért már eleve dühösen érkeztek, és egy nagy teremben akartak mindnyájan összegyűlni. Mert nagyjából 600 küldöttük volt. A király ebbe csak az utolsó pillanatban egyezett bele. Korábban úgy volt, hogy minden csoportnak egyenlő számú küldötte lesz. Ennek a csoportnak nagyjából 300 volt. Ennek a csoportnak szintén. Ők viszont azt mondták: – Mi a lakosság 98%-át képviseljük, lehetne legalább 600 küldöttünk. Tehát a többiekkel egy teremben akartak összegyűlni úgy, hogy minden küldöttnek egy szavazata legyen. A másik két rend, a papság és a nemesség persze nemet mondott, rendenként akartak szavazni. És végül a harmadik rend veszített. Arra kényszerültek, hogy a többiektől függetlenül szervezzék meg a saját gyűlésüket. Ettől csak még dühösebbek lettek. Összegyűltek tehát egy teremben, ahol úgy döntöttek, hogy ha a másik két rend nem vesz róluk tudomást, akkor nem csak, hogy ott maradnak abban a teremben és elkezdenek szervezkedni, de még csak nem is fogják a gyűlést rendi gyűlésnek nevezni, hanem kijelentik, hogy ők Franciaország Nemzetgyűlése. Mert ők képviselik a népet. Ők lesznek a francia parlament, nem pedig a rendkívüli rendi gyűlés. A papság és a nemesség egy része szimpatizált velük. XVI. Lajosnak nyilván nem tetszett az események ilyen fordulata. Teljhatalmú uralkodó volt, ami azt jelenti, hogy hatalmában állt bármit megtenni, amihez kedve volt. És akkor hirtelen jöttek ezek a felkapaszkodottak, akik kihasználták ezt a rendkívüli helyzetet, amikor nem vehetett magának annyi selyemöltözetet, mint korábban. Arra használták a helyzetet, hogy kikiáltsák a Francia Nemzetgyűlést. Kinyilvánítsák, hogy nem teljhatalmú uralkodó. Hogy a jogkörét átveszi a nemzetgyűlés. Egyszóval nem örült. Így az ülés egyik szünetében bezáratta a gyűlésterem ajtaját, hogy a küldöttek ne mehessenek vissza. Azt mondta, hogy a teremben javításokat kell végezni, esetleg majd később folytathatják a gyűlést. Ezzel azt akarta közölni, hogy nem, hogy ha ti azt mondjátok, hogy ti vagytok a Francia Nemzetgyűlés, nem engedlek benneteket összegyűlni, be sem engedlek benneteket a terembe. Ez aztán nyilván nem tetszett ezeknek a fickóknak. A nép éhezett. Ezek az emberek viszont bőségben éltek. Nem engedték meg, hogy egy teremben, együtt szavazhassanak. Amikor a saját termükben szavaztak és magukat jogosan a francia nép képviselőinek nyilvánították, a király bezáratta az ajtót és nem engedte be őket. Így bementek Versailles-ban egy fedett teniszpályára. Itt a képe. Ez egy fedett teniszpálya. Ezen látszik, hogy mennyire fényűző volt Versailles, az 1700-as évek végén még fedett teniszpálya is volt benne. Itt tették le a labdaházi esküt. Nem csak azt mondták ki, hogy ők a Francia Nemzetgyűlés, hanem arra is megesküdtek, hogy mindaddig nem adják fel, amíg létre nem hozzák Franciaország alkotmányát. Így a nemzetgyűlés alkotmányozó gyűléssé alakult. Alkotmányt adtak Franciaországnak. A papság és a nemesség egyes tagjai szimpatizáltak velük. Végül XVI. Lajos felfogta, hogy mi történik. Az emberek dühösek. És akárhányszor csak szembekerül velük, még dühösebbek lesznek, és még szélsőségesebb akciókat folytatnak. Így aztán úgy tesz, mintha belenyugodna, azt mondja, rendben van fiúk, megteszem, amit mindannyian akartok. Jó, lehet, nyitott leszek, a helyzet rendkívüli. Talán kissé ésszerűtlen voltam. Úgyhogy békén hagyja őket, engedi, hogy gyűlésezzenek. De eközben az emberek észreveszik, hogy katonák közelednek Párizs felé. Akiket nyilván a király küldött oda. És ezek nem akármilyen katonák, a csapatok jó része, noha a francia sereg katonái, francia parancsnokság alatt vannak, valójában külföldi katonákból áll. Ha belegondolsz, pont az ilyesmi csapatok ideálisak arra, hogy bármilyen felkelést leverjenek. Sőt, még arra is, hogy feloszlassák a Nemzetgyűlést. Így aztán el tudod képzelni, hogy az emberek kissé idegesek lettek. Ráadásul XVI. Lajos legfőbb pénzügyi tanácsadója, Necker, Jacques Necker együttérzett a harmadik renddel, a harmadik rend szenvedéseivel. Azt mondta a királynak, hogy jobb lenne, ha visszafogná a kiadásait, és kevésbé luxusszínvonalon élne, figyelembe véve az állami költségvetés helyzetét, továbbá a francia nép helyzetét, akik éheznek. Ezt kellene tenni. A tanács megfogadása helyett azonban XVI. Lajos elbocsátotta Neckert. Elbocsátotta a pénzügyi tanácsadót. Összegezve tehát: a katonák Párizshoz közelednek, megtörtént a labdaházi eskü, XVI. Lajos elbocsátja a pénzügyi tanácsadót, az emberek pedig éheznek. Valóban éheznek. A párizsiak azt mondták, hogy a király ismét le fogja verni őket, ami nem jó, különösen, ha katonákkal teszi. Fegyverkezniük kell. Így megrohamozták a Bastille-t. Itt látható a Bastille képe. Ha esetleg először hallanál róla, ez nagyon híres esemény. Politikai foglyokat őriztek itt, akiket kiszabadítottak. Valójában összesen 7 fogoly volt a Bastille-ban. Tehát nem arról volt szó, hogy több ezer foglyot őriztek ott, akiket kiszabadítottak. A Bastille jelentősége a forradalmárok szempontjából az volt, hogy fegyverek voltak benne. Jelentős fegyverkészlet volt ott. Amint a Bastille elfoglalásával fegyverekhez jutottak, hirtelen képesek lettek elhárítani a katonák jelentette minden fenyegetést. Egyúttal azonban ez lett a kezdete a francia forradalmi káosznak. Ahogy látni fogjuk, a következő években a káosz egyre mélyebb és mélyebb lett. Számos tekintetben rosszabb volt a helyzet, mint az amerikai forradalom során. Mert ami a városokban történt, és amit a franciák egymás ellen elkövettek, sok szempontból barbár volt. Elsőként ez itt volt látható, ahol a Bastille kormányzója, aki a parancsnok volt, visszavonta a csapatait. És végül tűzszünetet kért. Mert túl sok volt a vérontás. De amikor a forradalmárok elfogták, leszúrták, a levágott fejét pedig lándzsára szúrták. Ezután Párizs polgármesterét lőtték le. A dolgok kezdtek tehát elfajulni. A legtöbben azonban a Bastille ostromát a francia forradalom fordulópontjának tartják. A Bastille ostromának évfordulóját ma is megünneplik. 1789. július 14-én történt. Hogy érzékeltessem, mindez milyen gyorsan történt: a rendi gyűlést májusban hívták össze. A labdaházi eskü júniusban volt. Aztán júliusban megostromolták a Bastille-t. Augusztusban pedig, hogy betetőzzék a forradalmi periódust, a Nemzetgyűlés – amit a teniszpályán alakított meg a harmadik rend – létrehozta az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat megfelelőjét, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát. Lényegében ez volt az ő függetlenségi nyilatkozatuk. És ez mindent megkérdőjelezett: hogy mi az élet, a szabadság és a boldogságra való törekvés. Az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat kifejezéseit használom, de ez az ő függetlenségi nyilatkozatuk volt. Ez nem volt alkotmány, csak azoknak a dolgoknak a kinyilvánítása, amik szerintük egy alkotmányos ország kormányzásához kellenek. Vagy azoké az elveké, amelyek egy ország alapját kell hogy képezzék. Nos, itt be is fejezem. Elkezdtük a francia forradalmat. Látni fogod, hogy a következő évek során egyre véresebbé és véresebbé, és bonyolultabbá válik. A végén pedig kiderül, hogy valójában nem is végződik olyan jól, ha az emberek szabadságjogait nézzük.