If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom

A francia forradalom (2. rész)

A királyi család megpróbál elmenekülni. A Mars-mezei mészárlás. A pillnitzi nyilatkozat. Lépések a köztársasággá válás felé. Készítette: Sal Khan.

Szeretnél részt venni a beszélgetésben?

Még nincs hozzászólás.
Tudsz angolul? Kattints ide, ha meg szeretnéd nézni, milyen beszélgetések folynak a Khan Academy angol nyelvű oldalán.

Videóátirat

A legutóbbi videót 1789 végén fejeztük be. A Bastille-t júliusban ostromolták meg, mert a párizsiak meg akarták szerezni a Bastille-ban őrzött fegyvereket, és ki akartak szabadítani néhány politikai foglyot azért, hogy megvédjék magukat XVI. Lajos zsarnokságától. XVI. Lajos vonakodva a háttérbe vonult, megígérve, hogy nem fogja hátráltatni a Nemzetgyűlést. Mert megértette, hogy valahányszor tett valamit, csak még szélsőségesebb ellenakciókat váltott ki. 1789 végére elszabadult a káosz Franciaország nagy részén. A Nemzetgyűlés az alkotmány kidolgozásával foglalkozott, de az csak 1791-re készült el teljesen. Mindenesetre elkezdték az előkészületeket az alkotmány megszövegezésére. 1789 augusztusára viszont elkészült a Függetlenségi Nyilatkozat francia verziója, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata. Ha minden jól alakul, csupán néhány évet kell majd várni az alkotmányra, és talán létrejön valamifajta alkotmányos monarchia. Azonban sajnos, és különösen XVI. Lajos számára, a dolgok nem jól alakultak. Ahogy említettük, minden azért indult, azért kezdődött, mert az emberek éhesek voltak. Pénzügyi válság és éhínség volt. Így aztán 1789 októberében – még mindig 1789-ben járunk, 1789 októberében – terjedni kezdett a hír arról, hogy Marie Antoinette, a király felesége elkezdett gabonát felhalmozni Versailles-ban. Az emberek elképzelték Versailles-ban a nagy halom gabonát egy olyan időszakban, amikor nekik nem jutott kenyér, pedig a kenyér volt a legfontosabb alapélelmiszer. Ekkor a parasztasszonyok Versailles-ba vonultak. Felfegyverkezve. Ez a kép a Versailles-ba vonuló parasztasszonyokat ábrázolja. Eljutottak Versailles-ba és bejutottak az épületbe. Mivel gyanús volt nekik, hogy mire készül XVI. Lajos és Marie Antoinette Versailles-ban, azt követelték, hogy menjenek Párizsba. Tehát az asszonyok menete. És elérték, amit követeltek. XVI. Lajos és Marie Antoinette visszament Párizsba, ahol nem tudtak gabonát felhalmozni és hasonlókat művelni. És ahol körülvette őket egy csomó nem túl barátságos ember, akik azt figyelték, hogy mit tesznek. A fő ok az volt, hogy az emberek éheztek, és elterjedt a hír, hogy a király gabonát halmoz fel. De az is elterjedt, hogy a király tiszteletlenül viselkedik az új Franciaország, a Nemzetgyűlés egyes jelképeivel. Ez ugyancsak feldühítette az embereket. És mindenki tudta, hogy XVI. Lajos nem igazán támogatja, ami történik. Nem támogatta az alkotmányos monarchia kialakulását, azt, hogy a hatalmát át kell adnia a Nemzetgyűlésnek. 1790 elején tehát nagyon feszült a helyzet, a király és a királyné gyakorlatilag házi őrizetben van Párizsban, a Tuileriák nevű épületben. A Nemzetgyűlés fogalmazza az alkotmányt. Itt láthatók fent, ahogy fogalmazzák az alkotmányt. Amire a labdaházban megesküdtek. Ugyanakkor egész Franciaországban vannak ellenforradalmi megmozdulások. Egész Franciaországban vannak ellenforradalmi megmozdulások, olyanok részvételével, akiknek nem tetszik a folyamatban lévő forradalom. Ezeket később leverik. Az emberek összeesküsznek egymás ellen. Aztán ott van néhány nemesember, aki azt mondja: „Nekem nem tetszenek az események. Már sok erőszakra került sor. Az emberek dühösek. Fogom a pénzemet és mindazt, amit össze tudok szedni, aztán itt hagyom az országot. Emigrálni fogok ebből az országból.” A nemesség tehát kezdi elhagyni Franciaországot. „Émigrés”-nek nevezik őket. (Tudom, hogy nem jól ejtem.) Úgy gondolják, hogy eddig jó volt Franciaországban, de ez már nem lesz így sokáig, jobb, ha elmennek. Ugyanez történik, ahogy eljutunk 1791-ig. 1790-ben volt egy rakás bizonytalanság. 1791-re az a gondolat, hogy meg kell próbálni elmenekülni a veszély elöl, felmerült XVI. Lajos és Marie Antoinette fejében is. De nem tudták elhagyni az országot. Nagy-Britanniában nem bíztak. Nem bíztak abban, hogy ezek az országok biztonságos menedéket adnak nekik. Az őket támogató egyik tábornok azt javasolta, hogy menjenek a határra, ahol elrejtőzhetnek a zavargások elől. Szolgáknak öltöztek – amiből látszik, hogy miféle emberek voltak –, szolgának öltöztek. A szolgáikat viszont nemesembernek öltöztették, hogy őket tegyék célponttá, ha elfogják őket a Párizsból való menekülés közben. A király és a királyné szolgának öltözve próbált ennek a tábornoknak birtokára menekülni. De amikor eljutottak ide, Varennes-be, észrevették őket. Az emberek foglyul ejtették és visszavitték őket Párizsba. Ez volt a varennes-i szökés vagy nevezhetjük menekülésnek Párizsból, ahogy tetszik. Ekkor XVI. Lajos kezdte felfogni, hogy mire számíthat. Megpróbáltak elszökni. De visszahozták őket. Gondolhatod, hogy sokan nem kedvelték a királyt. Még a királyság gondolatát sem szerették. A legforradalmibb, legradikálisabb elemeket jakobinusoknak nevezték. Miután a király és a királyné megpróbált elmenekülni, de elfogták őket, a jakobinusok feltették a kérdést: „Egyáltalán mi értelme van egy királynak? A Nemzetgyűlés miért próbál olyan alkotmányt írni, amelyik bármilyen hatalmat ad a királynak? Köztársaságot akarunk!” Több, árnyalatokban eltérő meghatározása van a köztársaságnak, de a legegyszerűbb az, hogy király, császár vagy királynő nélküli állam. A jakobinusok szerint a Nemzetgyűlés radikálisnak képzelte magát, de szerintük nem volt eléggé radikális. Ők teljesen el akarták törölni a monarchiát. És mivel XVI. Lajos megpróbált elszökni, úgy tekintették, hogy lemondott a trónról. Lemondott, azaz otthagyta. Elkezdtek szervezkedni Párizsban. Ez itt a Mars-mező. (Tudom, hogy teljesen rosszul ejtem ki.) Ez egy mostani képe. Mars-mező. Elkezdtek aláírásokat gyűjteni ebben a párizsi parkban, hogy kimondják, nincs szükség királyra. Köztársaságot akarnak létrehozni. A Nemzetgyűlés nem volt eléggé radikális. Az emberek kezdtek összegyűlni a Mars-mezőn, és a helyzet kissé elfajult. Odaküldtek katonákat, hogy nyugalmat teremtsenek. Ezek a katonák a Nemzetgyűlés irányítása alatt álltak. Abban viszont a harmadik rend volt többségben. De kissé elszabadultak az indulatok. A katonák egy részét kövekkel dobálták. Először egyes katonák a levegőbe lőttek. De amikor aztán elszabadultak az indulatok, a tömegbe lőttek. Körülbelül 50 ember meghalt. Ez volt a mészárlás. Vagy a Mars-mezei mészárlás. (Tudom, hogy rosszul ejtem, de ez a videó nem a francia kiejtésről szól.) Gondolhatod, hogy az emberek csak még dühösebbek lettek. Az emberek még mindig éheztek. Ez a probléma nem szűnt meg. A királyt és a királynét mindenki azzal gyanúsította, hogy megpróbálják visszaszerezni a hatalmat. Megpróbáltak elszökni. Ekkor a jakobinusok vagy általában a forradalmárok, akiket a jakobinusok vezettek, azt javasolták, hogy legyen köztársaság, ne legyen király. Összehívták az embereket, a Nemzetgyűlés irányította katonák pedig a tömegbe lőttek, civileket öltek meg azért, mert köveket dobáltak. Lehet, hogy nagyobb kövek voltak. De gondolhatod, hogy ez még inkább feldühítette az eleve éhes és elnyomott embereket. És egy további ok, ami miatt az emberek még jobban tartottak attól, hogy a király és a királyné visszaszerezheti a hatalmat, az az volt, hogy egyszerre két nagyhatalom is megpróbált beavatkozni a francia forradalomba. Itt egy kis kitérőt teszek. Mert itt olyasmiről van szó, amit én magam, amikor először tanultam európai történelmet, a legérthetetlenebbnek találtam. Itt vannak ezek az államok. Itt van Ausztria, narancsszinnel kiemelve. Ez itt egy mai térkép, de narancs színnel jelzem, hogy milyen volt Ausztria abban az időben. 1789, 1790, 1791 körül. Pirossal jeleztem Poroszországot. Meg akarom mutatni, hogy ezek jelentősen eltérnek a mai Ausztriától. Ausztria manapság modern ország, itt. Poroszország pedig nem is létezik ma országként. Aztán itt volt a Német-római Birodalom. Ezek a királyságok vagy császárságok ennek részei voltak. Itt teszek egy kis kitérőt. A szent Német-római Birodalom Voltaire nevezetes mondása szerint nem volt sem szent, sem római, de még birodalom sem.. És Voltaire-nek volt igaza. Valójában német királyságok és államok laza szövetsége volt – elsősorban német királyságoké és államoké. Amint láthaod, többé-kevésbé a mai Németországgal esik egybe. A Német-római Birodalom két legbefolyásosabb hatalma, illetve a Német-római Birodalom legbefolyásosabb hatalma Ausztria volt. Az osztrák uralkodó viselte a német-római császári címet. II. Lipótnak hívták, ő volt a német-római császár. Persze nem olyan volt, mint a régi római császárok. A régi római császárok Rómából származtak. Ne feledd, hogy ebben az időben a Német-római Birodalom egyáltalán nem uralta Rómát. Azaz nem volt római, nem latinul beszélő emberekről van szó, hanem germán nyelveket beszélőkről. És birodalom sem volt. Nem volt egységes kormányzati struktúrája, csupán államok laza szövetsége volt. Köztük a legbefolyásosabb az a régió volt, amely az osztrák Habsburgok, azaz II. Lipót uralma alatt állt. Ő nem csupán uralkodott és viselte a német-római császári címet, uralta az osztrák birodalmat, amit ebben az időben hívhatunk így. Hanem emellett ő volt Marie Antoinette bátyja is. II. Lipót, a bátyja. II. Lipót és II. Frigyes Vilmos, egy másik germán állam, Poroszország uralkodója. Választok egy jobb színt. Tehát II. Frigyes Vilmos. Kiadták a pillnitzi nyilatkozatot. Felírom. Ez még sértőbb volt az egész francia nép számára. Pillnitzi nyilatkozat. Ez augusztusban történt. Világossá akarom tenni, hogy mi történt. 1791 júniusában a király és a királyné el akart szökni, de elfogták őket Varennes-nél. Aztán 1791 júliusában következett be a Mars-mezei mészárlás. Az embereknek tehát nagyon elegük van az uralkodókból. Terjed a gondolat, hogy nincs szükség rájuk. Az emberek egyre dühösebbek. Majd a külföldi hatalmak kiadják a pillnitzi nyilatkozatot. A külföldi hatalmak egyikének uralkodója pedig a francia királyné bátyja. A nyilatkozat lényegében azt mondja ki, hogy vissza akarják állítani a francia monarchiát. Azt nem mondja ki, hogy ezt mindenképpen megteszik katonai erővel. De azt kijelenti, hogy nem tetszik nekik az, ami Franciaországban történik. És bár ők maguk talán nem is vették ezt túl komolyan, a francia nép nagyon komolyan vette. Ezek a nagyhatalmak határosak Franciaországgal, az osztrákok és a poroszok. A nép ezt nem vehette félvállról. Egyre jobban tartottak attól, hogy az uralkodó tesz valamit azért, hogy visszanyerje hatalmát és elnyomja a népet. Ez további érveket adott a jakobinusok kezébe, hogy valamiféle köztársaság mellett álljanak ki. Ezt a videót ezen a ponton fejezem be. Ahogy látod, míg az első videó arról szólt, hogy a dolgok rossz irányba mentek, mostanra teljesen elfajultak. Franciaországban kitör a káosz. Az emberek kétségbe vonják, hogy egyáltalán van-e szükségük uralkodóra. Beavatkoznak a külföldi hatalmak azzal, hogy nem tetszik nekik, amit látnak, hogy az uralkodót megdöntik. Ez még ötletet adhat saját alattvalóiknak is. Emellett a királyné bátyja segíteni akar a testvérének. Ez még jobban megrémíti az embereket. Az akkori Nemzetgyűlés, ami tekinthető a forradalom kezdetének, bizonyos mértékig maga is részese az emberek lemészárlásának. Mindez a francia történelem nagyon feszült és rettenetes időszakához vezet. Ahogy látni fogod, mindennek a betetőzése az úgynevezett terror időszaka lesz. Erről majd a következő videóban hallunk.