A francia forradalom (3. rész)

Amikor a legutóbbi videót befejeztük, láttuk, hogy a dolgok kezdtek elfajulni. Már 1789 októberében sor került az asszonyok menetére. Arra gyanakodtak, hogy a királyi család gabonát halmoz fel. Ezért Versailles-ba mentek, megrohamozták, és arra kényszerítették a királyi családot, XVI. Lajost és Marie Antoinette-et, hogy visszatérjenek Párizsba. A helyzet továbbra is feszült maradt. Felkelések törtek ki. A király nem tudta, mit tegyen. Nyilván nem tetszett neki a helyzet. Az emberek egyre nagyobb gyanakvással tekintettek a királyra. A nemesek elhagyták az országot, kivándoroltak Franciaországból. A király és a királyné is kezdett attól tartani, hogy az embereknek még radikálisabb gondolatai támadnak, mint az alkotmányos monarchia. Azt gondolták, hogy talán nekik is menekülniük kell. 1791-ben azután azt láttuk... Felírom mindezt egy idővonalra. 1791-ben járunk. Ez az előző videó összefoglalása. Júniusban a királyi család megpróbált elmenekülni. De Varennes-ben elfogták őket és visszaküldték Párizsba, lényegében házi őrizetbe a Tuilériákban. Ez az az épület, ma már nem áll. De ha elmész Párizsba és felkeresed a Louvre-ot, láthatod, hogy a Louvre-ral szemben, az út túloldalán található a Tuilériák kertje. Ebben állt akkoriban az épület. A királyi család tehát házi őrizetbe került a Tuilériákban. Ez júniusban történt. Azután 1791 júliusában – és ez megint az előző videóban elhangzottak ismétlése – az emberek azt mondták: a király megpróbált elszökni, ez olyan, mintha lemondott volna a trónról. Nem akart az uralkodónk maradni, nekünk meg eleve nincs szükségünk királyokra és királynékra. A legradikálisabbak, a legradikálisabb baloldaliak, elsősorban a jakobinusok petíciókat szerveztek a Mars mezőn, hogy az emberek kinyilvánítsák, többé nincs szükség uralkodókra, hanem köztársaságot akarnak, királyok és királynék nélküli államot. De a Nemzetgyűlés katonákat vezényelt oda. A dolgok elfajultak. Köveket dobáltak, lövések dördültek, 50 ember meghalt. Ez volt a Mars-mezei mészárlás. A helyzet egyre súlyosbodott. 1791 végén pedig láttuk, hogy a dolgok még rosszabbra fordultak. Még nem értünk a végére. Augusztusban adták ki a pillnitzi nyilatkozatot. Az osztrák és a porosz uralkodó azt mondta, hogy nem tetszik nekik, ami a francia királyi családdal történik. Ennek okai nyilvánvalóak voltak. Egyrészt II. Lipót Marie Antoinette bátyja volt. De ennél fontosabb volt, hogy nem tetszett nekik, hogy a nép felkelt az uralkodó ellen. Ez a saját birodalmukban vagy országukban ötletet adhatott volna a népnek arra, hogy mit tegyen velük. És bár a nyilatkozatot talán nem kellett volna komolyan venni, hiszen csak egy nyilatkozat volt, a franciák még gyanakvóbbak lettek. Miközben mindez történt – talán emlékszel a labdaházi esküre, amely évekkel korábban történt, ebben ígéretet tettek, hogy kidolgoznak egy alkotmányt. Így az alkotmányt kidolgozták. 1791-ben a Nemzetgyűlés vagy Alkotmányozó Nemzetgyűlés kidolgozta az 1791-es alkotmányt, amely Franciaországot alkotmányos monarchiaként határozta meg. Tehát azt mondta ki, hogy továbbra is van király, akinek azonban csak névleges a hatalma. Nem hozhat törvényeket. Ez a Nemzetgyűlés hatásköre lesz. A király néhány kérdésben megvétózhatja a törvényeket és hasonlók. De hatalma nagy részét elveszíti. Ez tehát az alkotmányos monarchia. Ez ahhoz hasonlított, ahogy Nagy-Britanniát kormányozták. Ez bizonyos tekintetben óriási eredmény volt. Megesküdtek, hogy létrehozzák az alkotmányt. De más tekintetben a dolgok nagyon rosszra fordultak Franciaországban és főleg Párizsban. A forradalom gyújtópontja Párizs és Versailles volt. A dolgok viszont annyira elfajultak, hogy az alkotmányozás mellékszíntérré vált. A forradalmárok bizonyos mértékben túlléptek az alkotmányos monarchia követelésén. Már köztársaságon gondolkodtak. Ezt láttuk a Mars-mezei mészárláskor. Az emberek elkezdték aláírni, hogy köztársaságot akarnak. Ezután rájuk lőttek, ettől valószínűleg csak még inkább akarták a köztársaságot. A legelső videóból még emlékezhetsz arra, hogy mi robbantotta ki a forradalmat. Szerintem legalábbis az egyik legfőbb ok, amely kirobbantotta a forradalmat az volt, hogy Franciaország csődbe jutott. A nép éhezett. Ez volt a helyzet mindvégig, miközben a politikusok, a forradalmárok és az uralkodó egy helyben járva próbáltak stratégiai pozíciókat szerezni. Az egész idő alatt senki sem oldotta meg ezeket a problémákat. Franciaországban nem volt pénz. Éhinség volt, az emberek éheztek. Így nagyjából mindenki, akár XVI. Lajos – nézzük csak meg őt még egyszer, mindig érdemes emlékezni arra, milyen is volt – tehát akár a most házi őrizetben lévő XVI. Lajos, akár számos forradalmár, mindannyian azon törik a fejüket, hogyan oldhatnák meg ezeket a problémákat. Az emberek elzavarnak, ha nem oldjuk meg az éhség és az államcsőd problémáját. A történelem során gyakran látni fogod, hogy a legjobb megoldás, illetve a legjobbnak tartott megoldás ilyen esetben háború indítása volt. Tehát a franciák hadat üzentek Ausztriának. Ha XVI. Lajos szemszögéből nézzük, ő ezt mindenképpen előnyös helyzetnek tartotta. Ha a franciák győznek, és ő támogatta a háborút... Ez is történt – felírom a dátumokat. (Ez mindig segít abban, hogy elhelyezzem az időben az eseményeket.) 1791 itt véget ért, a hadüzenetre 1792 áprilisában került sor. Tehát áprilisban. Ez pedig, ha belegondolunk, legalábbis XVI. Lajos szempontjából mindenképpen előnyös helyzet volt. Ha megnyerik a háborút, az növelheti a népszerűségét és megerősítheti a hatalmát. Más országokat kifosztva megtöltheti a francia kincstárat. És mi történik, ha Franciaország elveszíti a háborút? Akkor jönnek az osztrákok és valószínűleg a többi hadviselő fél. Hamarosan látni fogjuk, hogy Franciaország hadban áll a legtöbb európai hatalommal. Ha viszont a franciák elveszítik a háborút, ezek a hatalmak, mivel monarchiák, megszabadítják majd XVI. Lajost a forradalmároktól és valószínűleg visszaállítják a hatalmát. XVI. Lajos szempontjából tehát a háború jó ötlet volt. A forradalmárok jó része pedig meg akarta oldani ezt a két problémát. Úgy gondolták, jó lesz, ha ki tudnak fosztani más országokat. Gabonát rabolhatnak más országoktól, hogy enyhítsék az éhinséget. És talán még a forradalmat is sikerül elterjeszteni. Megbuktathatják a többi uralkodót. A forradalom nem csak francia lesz, hanem összeurópai. Hadat üzentek tehát Ausztriának. Nagyon gyorsan támadást akartak indítani Osztrák-Németalföld ellen, amely távol esett Ausztria többi részétől. Itt támadták meg Osztrák-Németalföldet. De a támadás megfeneklett. Nem volt olyan eredményes, mint amire számítottak. Poroszország pedig, amely – ne feledd – aláírta a pillnitzi nyilatkozatot, Ausztria oldalán belépett a háborúba. Poroszország eleinte nagyon sikeresen támadott. Be tudott törni Franciaországba. Ezután a porosz sereget vezérlő tábornok, Braunschweig fejedelme kiadta a koblenzi kiáltványt. Ez lényegében a pillnitzi nyilatkozatra hasonlított, csak éppen erő is állt mögötte, mert a braunschweigi fejedelem hadserege éppen betört Franciaországba. A kiáltványban azt mondta ki, hogy meg akarja dönteni a forradalmi kormányt, és vissza akarja helyezni trónjára a királyt. Mindez 1792 áprilisában történt. A király számára úgy tűnt, hogy az osztrák hadüzenettel ő csak nyerhet. A forradalmárok el akarták terjeszteni a forradalmat és ki akartak fosztani más országokat. De ekkor hirtelen megjelent Poroszország, és támadást indított Franciaország ellen. Vissza akarta helyezni trónjára a királyt. Gondolhatod, hogy ez még gyanakvóbbá tette a forradalmárokat a király szándékait illetően. Úgy gondolták, hogy a király titokban megegyezett a poroszokkal vagy más ellenségeikkel. Ezért 1792 augusztusában, csupán néhány hónappal, négy vagy öt hónappal később, 1792 augusztusában, a párizsi községtanácsban, a városi kommünben, – ami tulajdonképpen a párizsi önkormányzat ebben az időben –, a még radikálisabb forradalmárok, a jakobinusok vették át a hatalmat. Megrohamozták a Tuilériákat, ahol a királyi család tartózkodott, ezt az épületet itt. Ez a kép a forradalmárokat, elsősorban a jakobinusokat ábrázolja, amint megostromolják a Tuilériákat. XVI. Lajost és Marie Antoinette-et bebörtönözték, mert azt gondolták: a poroszoknak hadseregük van, már bejelentették, hogy vissza akarják helyezni a királyt a trónra. Tehát bebörtönözzük a királyt, mert nem tudjuk, mire készül. Így hát bebörtönözték XVI. Lajost és Marie Antoinette-et. A Nemzetgyűlésben is összeesküvést tudtak szőni. Tartottak egy szűk körű ülést a Nemzetgyűlésben, ami azt jelenti, hogy az ellenzék jó része nem volt jelen. Ezen az ülésen főleg a baloldaliak, a radikáliisok, a jakobinusok vettek részt. Ezen az ülésen augusztusban a Nemzetgyűlés kikiáltotta a köztársaságot. Ami együtt járt azzal, hogy XVI. Lajos többé nem volt király. Ennek a nemzetnek vagy országnak soha többé nem lett uralkodója. Attól kezdve köztársaság lett. Uralkodó nélküli állam. Miközben ez történt, bandák járták Párizs környékét. És bíróság elé állították vagy megölték a gyanúsnak tűnő embereket, akik a nemesség vagy a király szövetségesének vagy királypártinak tűntek, azaz vissza akarták állítani a monarchiát. A zavargások, az önkényes kivégzések során több mint 1400 embert öltek meg. 1400 embert végeztek ekkor ki. Látható, hogy a dolgok egyre jobban elfajultak. A király börtönben volt. Látni fogjuk, hogy nem sokáig marad börtönben, de nem fog számára jól végződni a dolog. A forradalmárok kimondták, hogy Franciaország attól kezdve köztársaság. Mindeközben háborúban álltak két nagyhatalommal, Ausztriával és Poroszországgal. A francia hadsereg végül képes volt őket feltartóztatni. Végül fel tudták tartóztatni a támadó porosz csapatokat. Ezt nevezik a valmy csatának, ahol nem volt egyértelmű, hogy ki győzött. A poroszok annyira nem is akartak betörni Franciaországba, úgyhogy nem nagyon erőlködtek, nem küldtek oda túl sok katonát. Így, legalábbis időlegesen, elhárult a külső veszély. A Nemzetgyűlés továbblépett. Miután kikiáltották a köztársaságot, még tovább mentek. 1792 szeptemberét írjuk. Ekkor volt a valmy csata. Ekkor a Nemzetgyűlés, vagyis a Nemzeti Konvent úgy döntött, hogy új alkotmányt fogad el. Az 1791-es alkotmány nem maradt fenn sokáig. Nagyjából egy évig. Tehát új alkotmány. Új alkotmányt akartak elfogadni. Mindeközben a korábban látott vérontás XVI. Lajos bebörtönzését követően, a párizsi zavargások és az önkényes gyilkosságok csak előrevetítették azokat a még szörnyűbb eseményeket, amelyek a következő évben történtek. 1793-ban – ezt vérvörös színnel írom fel. 1793-ban járunk. A Nemzetgyűlés első dolga – de inkább részletesebben mondom. 1793 januárjában, mint tudjuk, megfosztották trónjától a királyt és bebörtönözték. Háborúban álltak azokkal az országokkal, amelyek vissza akarták állítani a király hatalmát. Az első dolguk tehát az volt, hogy kivégezték XVI. Lajost. Ez a kép a kivégzést ábrázolja. Guillotine-nal fejezték le. Itt látható Guillotine doktor, a guillotine (nyaktiló) feltalálója. Itt látható a nyaktiló, amelyet azért talált fel, hogy humánusabb legyen a kivégzés. Akkoriban azt mondták, hogy a kivégzéssel nem fájdalmat akarnak okozni az embereknek, csak egyszerűen megölni őket. Úgyhogy ezt a nagyon humánus eszközt, a nyaktilót használták, ami egy bárddal nagyon gyorsan tudja levágni az ember fejét. Ez az orvos találta fel. Az egyik első nevezetes ember, akin kipróbálták, XVI. Lajos volt, januárban fejezték le. De februárban az emberek még mindig éheztek. A forradalmat továbbra is terjeszteni akarták, ki akartak fosztani más országokat. Így februárban a Nemzetgyűlés, illetve a Nemzeti Konvent, azaz a forradalmi kormány hadat üzent Nagy-Britanniának és a Holland Köztársaságnak. (Még nem tudod, hogy ki ő, de egy perc múlva elmondom.) A Holland Köztársaságnak. Valószínűleg most felteszed a kérdést, hogyan volt képes ez az ország, Franciaország háborút viselni Ausztria és Poroszország ellen, sőt most még a hollandoknak és Nagy-Britanniának is hadat üzenni. Egy hónappal korábban Spanyolország és Portugália is hadat üzent, Ausztria és Poroszország oldalán léptek be a háborúba. Hogyan volt képes ez az egyetlen ország, Franciaország, ez az egyetlen forradalmi kormány ennyi nemzet hadseregével szemben helyt állni? A válasz erre az, hogy a forradalmi kormány februárban általános mozgósítást rendelt el. Ez volt a 'levée en masse', amit biztosan rosszul ejtek, mert nem vagyok francia. Ez volt lényegében az első változata annak, amit ma hadkötelezettségnek hívunk. Kimondták, hogy Franciaországban minden egészséges, nőtlen fiatalembernek be kell vonulnia. Ily módon azonnal sikerült több százezer fős hadsereget felállítaniuk. Egyes beszámolók szerint néhány éven belül több mint egymillió új katonára tettek szert. Ez a módszer nagyon eltért attól, ahogyan a többi királyság toborzott. Ők zsoldot fizettek hivatásos katonáknak. Tehát az ő hadseregeik kisebbek voltak, mint az, amelyet Franciaország fel tudott állítani úgy, hogy a forradalmi kormányzat azt mondta: ez a nép kormánya, amely a népért dolgozik. Most tehát nem a királyért, hanem magatokért harcoltok. A saját képviseletetekért harcoltok, azért, hogy ne idegen királyok uralkodjanak felettetek. Így mindenki részt vett a háborús erőfeszítésekben. Így lett a francia hadsereg Európa legnagyobbja. Hangsúlyozom, hogy mindeközben egész Franciaországban folytak a zavargások. Ott voltak a királypártiak, akik a forradalom ellen voltak. Az emberek éheztek. Gondolom azért, hogy rendet teremtsenek, 1792 áprilisában a Nemzetgyűlés létrehozta a Közjóléti Bizottságot, ami nagyon jól hangzó bizottsági elnevezés. Közjóléti Bizottság. Lényegében ez lett a kormány, mondhatjuk, a tényleges kormány. Élén ez a szimpatikusnak látszó úr, Maximilien Robespierre állt. Civilizált fickónak látszik. Maximilien Robespierre. A Közjóléti Bizottság fő erőssége azonban a nagymértékű politikai elkötelezettség és a gyanakvás volt, különösen Robespierre vezetése alatt, aki rendkívül erős paranoiában szenvedett. Ha bárkit azzal gyanúsítottak, hogy nem elég radikális vagy túl radikális, vagy valaki egyszerűen nem tetszett nekik, vagy ha valaki esetleg segíthetett az uralmukat megdönteni, elkezdték lefejezni őket. Ez volt a terror időszakának a kezdete. A következő év során nagyságrendileg 16 ezer embert fejeztek le Guillotine doktor humánus találmányával. Ezek csak becsült számok. Nincsenek megbízható nyilvántartások. De vannak, akik úgy gondolják, hogy 40 ezer ember esett a statáriális kivégzések áldozatául. Ez azt jelenti, hogy ha valakire rámondták, hogy bűnös, akinek volt fegyvere, lelőhette az illetőt. Rendkívül véres korszak volt. Ezek az események többnyire Párizsban és környékén zajlottak. Egyszerre egyetlen – habár nagy – városban több tízezer embert mészároltak le, ha Robespierre vagy a hívei úgy vélték vagy gyanították, hogy valaki ellenség, hogy nem teljesen a forradalom híve. Végül az emberek gyanakodni kezdtek Maximilien Robespierre-re. Úgy gondolták, hogy üldözési mániája inkább árt a forradalomnak, mint segíti azt. Ekkor jött a thermidori fordulat – úgy hangzik, mint egy hűtőszekrény vagy fűtőtest neve –, tehát a thermidori fordulat. Ez 1794 júliusában történt. Thermidori fordulatnak hívják – egy egész videót tudnék forgatni róla –, mert a forradalmi kormány új naptárt vezetett be. Ebben júliust átnevezték thermidornak (hőség hava) és kicsit eltolták. Megváltoztatták a napi órák számát is. Egy nap 10 órából állt, egy óra 100 percből, egy perc 100 másodpercből. Egy hónap három, egyenként tíznapos hétből állt. Ilyen volt a naptáruk. Thermidor tehát július volt. Tehát a júliusi fordulat jelezte azt, hogy az embereknek elegük lett Maximilien Robespierre-ből. Így 1794 júliusában őt is – ki mint vet, úgy arat – tehát 1794 júliusában ezt a jóképű úriembert is lefejezik. Még két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Kicsit visszatérek 1793-ba, mintegy lábjegyzetként. Januárban láttuk, hogy XVI. Lajost kivégezték. Döntsd el, hogy okkal vagy ok nélkül. Októberben Marie Antoinette-et is kivégezték. 1793-ban őt is kivégezték. A férje után kilenc hónappal végezték ki. Apró megjegyzés, hogy ebben az időben egész Franciaországban zavargások folytak. 1793-ban aztán lázadás tört ki. 1793 júliusában, egy évvel a terror időszakának vége előtt, a terror idején. Toulon kikötőjében lázadás tört ki a forradalmi kormány ellen, amit levertek, elsősorban egy ambíciózus tüzérszázadosnak köszönhetően. Egy tüzérszázados az ágyukért felel. Ezt a tüzérszázadost, aki hozzájárult a lázadás leveréséhez, és így jó pontokat szerzett a forradalmi kormánynál, úgy hívták... (ezt új helyre kell írnom, mert átvezet a következő videóhoz) tehát 1793 júliusában Toulonban az új tüzérszázadost, aki úgy tűnt, hogy igazán érti a dolgát, úgy hívták, hogy Bonaparte Napóleon. A következő videóban sokat hallunk még róla.