Az ópiumháborúk

Ez itt Kelet-Ázsia 19. századi térképe. Láthatod, hogy ekkor már jelentős befolyása volt itt a nyugat-európai hatalmaknak. Indiában ott volt a Brit Kelet-indiai Társaság. A franciák kezdetben itt vetették meg a lábukat, Délkelet-Vietnámban, a narancssárga területen. Később azonban megszerezték az egész régiót, amiből egy napon Vietnám, Laosz és Kambodzsa kialakult. A hollandok Indonéziában, a spanyolok a Fülöp-szigeteken jelentek meg. Ebben a videóban azonban elsősorban azzal foglalkozunk majd, ahogy az európaiak és különösen a britek megpróbálták megnyitni a kínai piacokat a brit kereskedők előtt. Kínában ebben az időben a Csing-dinasztia uralkodott. Ezt jóval megelőzően Európában nagyon keresettek voltak a kínai áruk, különösen a kínai porcelán és a kínai selyem. Az európaiak számára sajnálatos módon a kínaiak nemigen keresték az európai árukat, így aztán a kereskedelmi mérleggel kapcsolatban probléma merült fel. A kínai árukat Európába exportálták, míg az ezüstpénz Kínába áramlott. Az imperialista hatalmak, különösen a britek keresték a megoldást, és arra jutottak, hogy az Indiában termesztett ópium rendkívül addiktív kábítószer. Ez a heroin és a morfium fő hatóanyaga, amire a kínaiak rászokhatnak, és ez segíthet megoldani a kereskedelmi mérleg problémáját, mert így az ezüst kiáramolhat Kínából. Gondolhatod, hogy a kínai kormánynak, a Csing-dinasztiának nem állt érdekében, hogy az ópium bejusson Kínába, mert lerombolhatta a társadalmat, lévén addiktív kábítószer. 1839-ben azonban a britek úgy döntöttek, hogy erőszakkal lépnek fel, így kitört a később első ópiumháborúnak nevezett háború. Ez a kép a második csuenpi csatát ábrázolja, ahol a Nemesis nevű brit hajó, amely a Brit Kelet-indiai Társaság tulajdonában volt, elpusztítja a kínaiak bárkáit. Ennek az erőfitogtatásnak és katonai fölényüknek köszönhetően a britek megnyerték az első ópiumháborút, és jelentős engedményeket csikartak ki a Csing-dinasztia uralta Kínából. A kínaiaknak meg kellett nyitniuk öt kikötőt a brit kereskedők előtt. Határozatlan időre át kellett adniuk Hong Kong szigetét a briteknek, akik egészen a 20. század végéig uralmuk alatt tartották azt. A kínaiaknak fizetniük kellett az általuk megsemmisített ópiumért, jóvátételt kellett fizetniük a britek számára, hogy fedezzék a háború költségeit. Mindennek a tetejébe a britek nem elégedtek meg ezzel. 1856-ban kitört a második ópiumháború, amelynek során további engedményeket próbáltak kicsikarni Kínától. Ezt követően az ópiumot legalizálták, az ópium elárasztotta az országot, ami teljesen aláásta a társadalom szövetét. Ráadásul ebben az időben folyt egy jelentős polgárháború is Kínában, a Tajping-felkelés. Egy keresztény szekta robbantotta ki, amely azt tartotta küldetésének, hogy megdöntse a Csing-dinasztiát. Ez volt a világtörténelemben az egyik legvéresebb polgárháború, több mint 20 millió halottal. A történészek szerint azok az engedmények, amelyeket a Csing-dinasztia a briteknek, majd a franciáknak nyújtott, a kínai társadalom bomlását okozó ópiummal együtt jelentősen hozzájárultak e hosszú és véres polgárháborúhoz. A japánok ebben az időszakban gyakran az ópiumháborúkkal indokolták, hogy iparosítaniuk kell és imperialista hatalommá kell válniuk, nehogy az európaiak ugyanúgy elbánjanak velük, mint a Csing Kínával. De ez Európában is vitákat szült. William Gladstone az első ópiumháború kezdetén fiatal parlamenti képviselő volt Nagy-Britanniában. A 19. század végén pedig jelentős brit miniszterelnök lett. Amikor az ópiumháború elkezdődött, tartott egy híres beszédet a parlamentben. „Teljesen biztos, hogy ha megszüntetnénk Bengálból az ópium exportját, felszámolnánk a lintini raktárt és ellenőriznénk az ópiumtermesztést Malwában, valamint erkölcsileg megbélyegeznénk, akkor nagymértékben meggyöngítenénk, sőt akár meg is szüntetnénk az ópiumkereskedelmet. Ebben az ügyben az igazságosság alapelveiről van szó. Önt – úgy vélem, ezt a külügyminiszternek címezte, aki az ópiumháborúk erőteljes támogatója volt – felszólítom, hogy indokolja meg jelenlegi szándékát, hogy háborút indít a kínaiak ellen. A kínaiak felszólítottak, hogy állítsuk le a csempészetet, az ópiumkereskedelmet. Amikor kiderült számukra, hogy erre nem vagyunk hajlandók, joguk volt elkergetni minket a partjaikról, mert ragaszkodtunk ehhez az aljas és kegyetlen áruforgalomhoz.” Az ópium függőséget okozott, amiről William Gladstone-nak volt személyes tapasztalata, mert a nővére ópiumfüggővé vált. Ezután ezt mondta: „Nem vagyok illetékes eldönteni, milyen hosszú lesz ez a háború, de azt állíthatom, hogy ennél igazságtalanabb indíttatású háborút, olyat, amely kiszámíthatóan örökké tartó szégyenbe borítja ezt az országot, nem ismerek és nem is olvastam ilyenről.” Néhány nappal később pedig ezt írta: „Félek a Kínával szemben elkövetett bűne miatt Angliát sújtó isteni ítélettől.”