If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:7:33

Videóátirat

Nézzük át, hogyan jutottunk oda, ahol jelenleg vagyunk. 1789-ben lezajlott a forradalom Franciaországban. Ez a franciákat nagy büszkeséggel, nemzeti büszkeséggel töltötte el. Ugyanakkor Európa többi része kissé aggódott. Mindegyik monarchia volt, nem tetszett nekik a gondolat, hogy megbuktassák a királyaikat. Ezért ebben a forradalmi időszakban háborúk sorozata zajlott Európa többi részével. A forradalmi Franciaország vívta lényegében ezeket a háborúkat. Ebben az időszakban Napóleon meglehetősen nagy hírnévre tett szert, mint a legjobb francia és talán a legjobb európai katonai parancsnok. Tehát Napóleon kezdett igazi hőssé válni Franciaországban. És 1799-re egy államcsíny segítségével hatalomra is jutott néhány más emberrel együtt, akiket később kijátszott. Majd 1804-ben császárrá koronázták. Ebben az egész időszakban megpróbálta kibővíteni a birodalmat. Az idővonalon ezek voltak a forradalmi háborúk, és ezeket nevezzük itt napóleoni háborúknak. A Francia Császárság a csúcspontját Napóleon alatt 1812-ben érte el, és az igazi bukás, az én véleményem szerint, és még sok más ember szerint akkor volt, amikor rátámadt Oroszországra, ami valójában megtizedelte a francia Grande Armée-t. És az előző videóban láthattuk, hogy 1814 áprilisára a 6. koalíció végül legyőzte Napóleont, akit aztán száműztek Elba szigetére, ahol most felvesszük a történet fonalát. Csak alig 10 hónapot töltött ott, elválasztva a családjától. Bár ő lett a felelős ezért a kis szigetért , ez talán nem az volt, amit szeretett volna, és mindezek felett nyilvánvalóan nagyon ambiciózus ember volt. Tudomást szerzett róla, mi történik Franciaországban. Ott volt XVIII. Lajos, a nemesség visszatért, nem jól bántak a régi hadsereg veteránjaival, ami felébresztette benne a reményt, hogy képes lesz valamilyen módon visszanyerni az irányítást. Ezen felül a Francia Császárság visszazsugorodott az eredeti határai közé, amiért sok ember Franciaországban már kevésbé volt büszke. Így Napóleon úgy érezte, hogy talán képes lenne tenni valamit. Ráadásul azt rebesgették, hogy nem fogják Elba szigetén hagyni, mert ő Napóleon, és féltek attól, hogy visszatérhet, így az is lehet, hogy száműzik egy még távolabbi helyre, vagy lehet, hogy megpróbálják meggyilkolni. Tehát mindezeket szem előtt tartva, ő, aki ennyire kreatív, képes arra, hogy valahogy elmeneküljön Elbáról, szerez egy hajót, és kiköt Franciaország déli partjainál. A francia hatóságok ezt megneszelik, és katonákat küldenek ellene, [ez itt a francia sereg] hogy szálljanak szembe vele, fogják el és öljék meg Napóleont Franciaország déli partjainál. Amikor Napóleon meglátja őket, leszáll a lováról, teljesen fegyvertelenül odamegy hozzájuk, és azt mondja: „Gyerünk, lőjétek le a császárotokat!" Ami véleményem szerint meglehetősen merész lépés volt. A katonák összegyűltek körülötte, ő pedig ténylegesen át tudta venni a hadsereg irányítását, amit azért küldtek, hogy fogja el vagy ölje meg őt. Ezután elindul Párizsba. XVIII. Lajos, ez a „bátor” ember, megneszeli ezt, és elmenekül. Így 1815 márciusára Napóleon újra megszerzi Párizs és lényegében Franciaország irányítását. Ez a kezdete annak, amit száznapos uralomként ismerünk. [Száz nap] Valójában kb. 111 nap, de ez nem hangzik olyan jól. Tehát 111 nap 1815 márciusa és 1815 júliusa között. Elképzelheted, még mielőtt Napóleon eljuthatott Párizsba, néhány nappal azelőtt, hogy elérte Párizst, elindul a szóbeszéd, hogy mi folyik itt. Az, hogy Napóleon visszatért, nem tetszik nekik. Bejelentik, hogy nem fogják ölbe tett kézzel nézni, hanem új koalíciót hoznak létre, hogy megállítsák. Tehát Napóleonnak két lehetősége van, amikor Párizsba érkezik: vagy kivár, vár, amíg Európa egyesített erői újjászerveződnek, és megtámadják őt, vagy ő indít támadást. Támad, mielőtt még esélyük lenne rendesen szövetkezni. Gondolhatod, hogy ez utóbbit tekinti a legjobb megoldásnak. Így Nagy-Britannia és Poroszország egyesített erői ellen indul Belgium jelenlegi területén. És itt történik az, hogy belekeveredik az egyik legfontosabb csatába a sok közül, a mindent eldöntő waterlooi csatába, amely valószínűleg a történelem egyik leghíresebb ütközete, talán az Abba-dal miatt is. És itt találkozik Wellington herceggel a brit oldalon, és Blücherrel a porosz oldalon. Waterloonál Napóleon hetven- vagy nyolcvanezer fős sereggel rendelkezik. A másik oldalon százhúsz-százharmincezer katona áll. Rendkívül véres csata ez, több mint negyven-ötvenezer ember meghal, megsérül, eltűnik, és így tovább. De végül Napóleon vereséget szenved. A történészeknek különböző magyarázatai vannak arra, hogy miért veszített. Valójában nagyon jól kiállt a körülményekhez képest. A talaj az időjárás miatt nagyon sáros volt, és nem volt előnyös a támadó oldalon állni. A védekezésre viszont nagyon jók voltak a feltételek. Napóleon lényegében megpróbálta szétverni a kissé megfogyatkozott seregeket, még mielőtt a hetedik koalíció teljes mértékben vissza tudta volna nyerni az erejét. Ám veszített Waterloonál, néhány csetepaté volt még utána, de a franciák visszavonultak Párizsba. Ekkor már Napóleon világosan látta a helyzetét. Nem voltak illúziói. Látta, hogy ha képesek lennének – főleg a poroszok – újra elkapni őt, nem biztos, hogy életben hagynák. Lehet, hogy valami őrült dolgot tennének vele. Így feladta magát a briteknek, akik száműzték őt Szent Ilona szigetére. Ez egyike azoknak a nagyon távoli szigeteknek, amitől már kezdetben félt, hogy oda száműzik. Csak hogy megértsük, milyen távoli: ez itt Afrika délnyugati partja. Itt van Afrika. Szent Ilona pedig itt található. Szinte az Atlanti-óceán közepén, Afrika és Dél-Amerika között. És itt kell Napóleonnak leélnie élete hátralévő részét. Nagyon kényelmetlen körülmények között, sokkal rosszabb, mint ami Elbán volt. Elkülönítve mindenki mástól. 1821-ben hal meg. Hivatalosan – és ez az, ami sok történész szerint valóban történt –, gyomorrákban halt meg. De számos elmélet létezik, hogy valamiféle gyilkosság történt. Valamilyen lassú arzénmérgezés. Sok arzén volt a szöveteiben, a teste szokatlanul jó állapotban megmaradt a halála után. Ez az arzénmérgezés egyik jellemzője. Van, aki azt gondolja, hogy lehetett véletlen arzénmérgezés a környezet miatt, ahol élt. Azon körülmények miatt, ahogy élhetett, pl. a falakban lévő festék miatt... De akárhogy is, élete utolsó hat évében elég kellemetlen körülmények között élt, majd gyomorrákban halt meg. Lényegében így végezte Napóleon.