If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:21:52

Videóátirat

Tekintsük át, hogy mire készült Napóleon, amikor elindította a harmadik koalíció elleni háborút, ami Napóleont Európa meghatározó szereplőjévé tette. 1799-ben megragadja a hatalmat. Először két másik konzullal együtt, később azonban első konzulnak kiáltja ki magát. Tehát megragadja a hatalmat. Ő lesz az első konzul. Aztán 1802-ben, illetve mielőtt eljutnék 1802-höz, hadd mondjam el, mit tett 1800-ban. Amikor hatalomra került, még mindig a második koalíció elleni háború folyt. Erről egy kicsit volt már szó. Franciaország területet veszített, elvesztette nagy részét annak, amit az első koalíció idején Itáliában meghódított. Az osztrákok foglalták vissza. Napóleon úgy dönt, hogy átveszi a parancsnokságot és átkel az Alpokon. Ezen a képen Napóleon átkel az Alpokon. Az Alpokba vezeti csapatait, hogy visszavegye, amit szerinte vissza kellett vennie Ausztriától. A legutóbbi videóban megtudtuk, hogy lényegében ez vetett véget az első koalíciónak. 1800-ban tehát visszahódítja, illetve elindul, hogy visszahódítsa Itáliát. Itáliáról beszélve az Itáliai Királyságról van szó, ami Észak-Itália volt. Nincs szó a Nápolyi Királyságról, ami Dél-Itália, sem a pápai államról. Hadd mutassam meg. Ha lemegyünk egészen eddig, látod majd, hogy amikor az Itáliai Királyságot említik ebben az időben, valójában erről a régióról van szó, Észak-Olaszországról. A pápai állam itt van. A Nápolyi Királyság pedig itt lent. A mai Európával összehasonlítva, az a két ország, amelyek ma Európához tartoznak, de az 1800-as évek elején nem léteztek egységes államként, Olaszország és Németország volt. Számos királyságra oszlottak. Ahogy már említettem, Németország ekkor királyságok szövetsége volt, amit Német-római Császárságnak hívtak, amelyben az osztrák uralkodó viselte a német-római császári címet. De nem központosítottan uralkodott a Német-római Császárság felett. Az számos kisebb király fennhatósága alatt állt. De térjünk vissza Napóleonhoz! 1800-ban átkel az Alpokon. Az, amikor visszafoglalja, legyőzi Ausztriát, vet véget a második koalíciónak. Ahogy az előző videóban megtudtuk,1801-ben, a lunéville-i békeszerződéssel megszűnik a második koalíció. Nagy-Britanniával a következő évig nincs békeszerződés, folyik a kifárasztás. De a békeszerződés nagyon rövid ideig élt. Majd 1802-ben, mielőtt még a harmadik koalícióról beszélnénk, Napóleon elfogadtatja a 10. évi alkotmányt. Hogy miért mondunk 10. évet? Volt a forradalmi naptáruk. És a forradalmi naptárban ez volt a forradalom 10. éve. Napóleon szempontjából igazán az első cikkely fontos. Ez kimondja, hogy a francia nép kinevezi, és a szenátus kikiáltja Bonaparte Napóleont első konzulnak élete végéig. Ez jogilag csaknem királyi státuszt ad Napóleonnak, azt mondja ki, hogy élete végéig uralkodni fog Franciaországban. Majd eljutunk 1803-ba. De mielőtt eljutnék 1803-ba, emlékezz arra, ami ugyanebben az időben itt történik. Haitin forradalom volt, és ahogy a videókból emlékezhetsz rá, Haiti volt a világ legjövedelmezőbb rabszolgatelepe. Amint a rabszolgák fellázadtak, kivívták a szabadságukat, Franciaország számára már kevésbé jövedelmező volt, mint korábban. Ne feledjük, az egész francia forradalom azért tört ki, mert Franciaország csődbe ment. Napóleon megpróbálja visszaállítani a rabszolgaságot. Ez azonban visszaüt. Tudomására jut Dessaline- nek és a többi forradalmárnak. Ők pedig még jobban ellenszegülnek Leclerc-nek. Leclerc-et és a francia megszállókat pusztítja a sárgaláz. Dessalines pedig nagyon rámenős tábornok. Leclerc tehát kezdi elveszíteni Haitit. A videókból ha emlékeszel, Rochambeau-ra erre a brutális alakra, ő lesz Leclerc utódja. Haitin folyik a forradalom, és mondhatjuk, hogy a franciák kezdik elveszíteni Haitit. Ugyanakkor 1802-ben és ahogy belépünk 1803-ba, Napóleon kezdi felismerni, hogy Nagy-Britannia uralja a tengereket. Nagy-Britannia haditengerészete túlerőben van. És mivel éppen elveszítik Haitit, ami a fő profitforrásuk, Nagy-Britannia pedig túlerőben van, Napóleon lemond Észak-Amerikáról. Napóleon lemond Észak-Amerikáról. Haitin kívül, ami a Francia Császárság fő profitforrása volt, a franciáké volt Lousiana, ami tulajdonképpen a mai Egyesült Államok középső harmada volt. Napóleon úgy gondolkodik: Nagy-Britannia flottája a legerősebb. Lemondok Haitiról. Valószínűleg így is, úgy is elveszíteném Dessalines-nal szemben. Lemondok az egész kontinensről. Ha nem adom el Lousianát, akár Nagy-Britannia, akár az Egyesült Államok valószínűleg képes lesz elvenni tőlem. Napóleon tehát úgy dönt, hogy eladja Lousianát. Egy amerikai, és főként egy Lousianában született amerikai számára lenyűgöző az ide vezető események láncolata. Ha amerikai szemszögből tanuljátok, csak azt mondjátok, hogy Thomas Jefferson megszerezte Lousianát 15 millió dollárért. Miért adna el valaki hirtelen egy ekkora területet? Az ok az, hogy Napóleon úgy gondolta, hogy mindenképpen elveszítené. Nagy-Britanniáé volt a legerősebb flotta. Ugyanakkor Napóleonnak semmi mást nem kellett védenie ebben a térségben. A másik értékes vagyon Haiti volt. Nagy-Britannia domináns flottája és a rabszolgalázadás Haitin együttesen oda vezetett, hogy az Egyesült Államok meg tudta szerezni azt, ami ma a kontinens középső egyharmada. Megkérdezhetitek, hogy ha ezt nem teszik, vajon el tudták volna foglalni az egész nyugati partot? A történelemben ezek az apró dolgok – amiket nem is feltétlenül neveznék apróságoknak – hatalmas változásokat okoznak a mai világban. De ebből elég. Napóleon eladja tehát Lousianát. Nagy-Britannia flottája a legerősebb. Napóleon először itt vonja össze a csapatait, partra akar szállni Nagy-Britanniában. De egyre inkább felismeri, hogy Nagy-Britannia flottája erősebb. Nagy-Britannia szerintem kezdi ekkor kissé elbízni magát és nem tetszenek neki Napóleonnak a két előző háborúban szerzett hódításai. Nagy-Britannia tehát hadat üzen 1803-ban, 1803 májusában. Vagy mondhatnám, hogy Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága, ami ugyanaz. Az Egyesült Királyság hadat üzen. Tekinthetnénk ezt a harmadik koalíciós háború kezdetének, de ez még nem koalíció. Csak az Egyesült Királyság. Vagy csak Nagy-Britannia. Igazán 1805-ben válik forróvá a helyzet. Mindenki más is beszáll. Most már igazi koalícióról beszélünk. Nagy-Britanniához csatlakozik Ausztria és Oroszország. Ausztria, amely minden egyes koalícióban területeket veszít Franciaországgal, Napóleonnal szemben. Egyszerűen bosszút akar állni. Az Egyesült Királyság megérzi, hogy a vízen ő az úr, bosszút akar állni. Oroszországnak nem tetszik ez a jöttment Napóleon. Így mindannyian beszállnak. A harmadik koalíciós háborúnak két érdekes vonatkozása van. Felírom ide. Ez a harmadik koalíció. Mások is beszálltak, de ezek voltak a nagyhatalmak. Ez itt a harmadik koalíció. Először az történik, illetve a két dolog szinte egyidőben történik, hogy 1805 októberében a britek a trafalgari ütközetben elpusztítják a francia flottát. Ez Trafalgar, ide van írva. Napóleon régi jó „barátja”, Horatio Nelson admirális pusztítja el. Ez a fickó valóban állandó bosszúságot okozott Napóleonnak. A nílusi csatában elpusztította Napóleon hajóit, amitől a francia csapatok Egyiptomban ragadtak. Most pedig jön és elpusztítja a francia flottát a trafalgari ütközetben. A kép ezt ábrázolja. Azt hiszem, Napóleon számára a csata egyetlen vigasztaló ténye az volt, hogy a csata vége felé Horatio Nelsont eltalálja egy golyó, és meghal Trafalgarnál. A Királyi Flotta, a brit flotta már domináns volt, elpusztította a francia flottát, az egyetlen flottát, amely valamelyest versenyere kelhetett vele. Az, hogy elpusztították Trafalgarnál, valóban megteremtette a brit uralmat a tengerek fölött. Ez a trafalgari ütközet képe. Itt folyik a harc. Egy csomó hajó lövi egymást, nem lehet látni, hogy mi történik pontosan. Hogy mindezt összekapcsoljuk a mai Nagy-Britanniával, a mai Londonnal, itt a Trafalgar tér képe. A trafalgari ütközetről nevezték el, ami megteremtette Nagy-Britannia uralmát a tengerek felett. Ez a Trafalgar tér Londonban. Ha ott jársz, láthatod Nelson oszlopát. Ez itt Nelson oszlopa, amit Horatio Nelsonról neveztek el. A tetején lévő apró figura – ami valószínűleg elég nagy, csak az oszlophoz képest kicsi – maga Horatio Nelson. Ez csupán egy apró kitérő volt, de mindez a harmadik koalíciós háborúban történt. Napóleon flottája elpusztult, de ő nem adja fel. Azt mondja: rendben, Európán kívül nem sokra megyek, de Európában azért még sok kárt okozhatok. Fogja tehát a katonáit, de arról lemondott, hogy tengeren támadja meg Nagy-Britanniát, rájött, hogy ez soha nem sikerülhet neki. Hadd mutassam meg az ebben az időben folyó csapatmozgásokat. Itt voltak Napóleon csapatai, amikor lemondott Nagy-Britannia megtámadásáról. Ehelyett az osztrákokkal szállt szembe. Az osztrákok itt vonják össze a katonáikat. Azt gondolták, lehetséges, hogy Itália lesz a fő hadszíntér. Így a legtöbb katonát oda csoportosították, ami – amint látni fogjuk - nagy hiba volt. De vannak csapataik a mai Dél-Németországban, a Fekete-erdő közelében is. És valamennyi katonát Itália közelében is összevontak. Az oroszok késlekedtek. Nem tudtak találkozni. Az őszben járunk, 1805 szeptemberében, októberében. Az oroszok idejöttek, hogy megpróbáljanak csapataikkal segíteni az osztrákoknak Napóleon ellenében. Nem világos, hogy abból, amit Napóleon tett, mi volt taktikai zsenialitás és mi az egyszerű szerencse. Mivel nem voltak műholdjaik, nem tudták, hol van a többi csapat. Nem tudták percről percre, hogy mi történik, ahogy azt ma a hadseregek tudják. Az történt – és ez az európai történelem egyik kulcsfontosságú ütközete –, hogy Napóleon Ulmnál harcba bocsátkozott az osztrákokkal. Berajzolom erre a térképre. Itt van Napóleon, aki Ulmnál harcba bocsátkozik az osztrákokkal. Tulajdonképpen Ulmnál egy egész hadjáratra, több ütközetre kerül sor. Ulmnál döntő győzelem következett be. A győzelem kulcsa az volt, hogy Napóleon be tudta csapni az osztrákokat. Ez egy kinagyított változata annak, ami itt történt. Ez Franciaország. Ez a Fekete-erdő. Ez itt Ausztria. Napóleon katonái kékek, az osztrák katonák pirosak. Láttuk, hogy Ausztria a katonái nagy részét az itáliai fronton vonta össze. A Fekete-erdőben itt vannak az osztrák csapatok. Napóleon megbízta Marat tábornokot, csináljon úgy, mintha a franciák fő ereje egyenesen nyugatról jönne. Ezt úgy érték el, hogy a lovasság a fő erőnek mutatta magát ebből az irányből érkezve. Az osztrákok úgy gondolkoztak, hogy ebből az irányból jön a fő ellenség. Ugyanakkor azonban Napóleon hadseregének döntő része – ne feledjük, itt csak úgy csináltak, mintha ez lenne a hadsereg fő ereje –, a hadsereg fő ereje egy úgynevezett bekerítő hadműveletet hajtott végre, körbevette az osztrák sereget. Sokkal gyorsabban és ötletesebben csinálták, mint bárki megjósolhatta volna. Azért, mert nem kellett annyi ellátmányt cipelniük. A betakarítási időszak alatt tették ezt. Szándékosan. Ha a betakarítási időszakban foglalsz el ellenséges területet – ezek olyan dolgok, amire általában nem gondolunk amikor katonai ütközetekről tanulunk –, a katonákat etetni kell. Ha nem tudnak élelmiszert szerezni a földekről, akkor magukkal kell vinniük az ellátmányt. Az ellátmány pedig nehéz, lelassítja a sereget. De ha a betakarítási időszakban támadsz, nem kell élemiszert szállítanod. Elveheted a parasztoktól, ahogy elhaladsz mellettük. Ők betakarítják az élelmiszert, te meg elveszed, így lehetsz gyors és fürge. Napóleon bekerítette a hadsereget és ebből az irányból tudta megtámadni az osztrákokat, majd megsemmisíteni őket. Ezért céloztam arra a legutóbbi videóban, hogy Napóleon kezdte magát legyőzhetetlennek tekinteni. Ez azelőtt történt, hogy az oroszok odaértek volna megerősíteni az osztrákokat. Azzal, hogy ilyen gyorsak voltak, csak az osztrákokkal kellett megküzdeniük. Tehát döntő ütközet volt Ulmnál. Nézzük ezt a festményt. A festmény az ulmi fegyverletételt ábrázolja. Ezután az egyesült orosz és osztrák erők átcsoportosultak és újból megütköztek Napóleon erőivel az ulmi vereség után, néhány hét elteltével Austerlitznél. És Napóleon ismét legyőzte őket. A vita azóta is folyik. Egy része betudható taktikai zsenialitásnak, más része egyszerűen a szerencsének. Miután legyőzte őket Austerlitznél – ez itt Austerlitz –, és annyi veszteséget okozott az ellenségnek és annyi ellenséges hadifoglyot ejtett, miközben az ő veszteségei csekélyebbek voltak, az ütközeteket tekintve Napóleon számára ez volt a csúcspont. Valójában Austerlitz győzte meg Napóleont arról, hogy ő egy igazi katonai zseni. Ezzel nem azt mondom, hogy nem volt az. De akkora volt a győzelme, hogy elkezdte azt hinni, hogy valamilyen szinten győzhetetlen. Ez az eredmény lényegében véget vet a harmadik koalíciós háborúnak. Ezzel a végkifejlettel Ausztriának át kellett adnia a korábban Itáliában szerzett területeit. Ausztriának le kellett mondania azokról a területekről, amelyeket Itáliában birtokolt, és bajorországi területeinek egy részéről. És ez általánosságban nézve történelmi jelentőséggel bírt. Mert mindaddig ezt az egész területet Német-római Császárságnak hívták, az osztrák uralkodó pedig német-római császárnak nevezte magát. Habár nem volt közvetlen befolyása ezekben a német régiókban. Visszamegyek ide. 1805-ben vagyunk, illetve mondhatjuk, hogy most lépünk be 1806-ba. 1805 végétől, a harmadik koalíció végétől az osztrák uralkodó már nem nevezi magát német-római császárnak. Lemond a címről. Ezt a régiót pedig többé nem hívják Német-római Császárságnak. Rajnai Szövetségnek nevezik. Lényegében Napóleon védelme alatt áll. Első alkalommal fordul elő – Németország egyesítéséig még 60 vagy 70 év hátra van –, hogy eljutunk oda, amikor a német nemzet megszabadul a Német-római Császárság kötelékeitől. Ez tehát az irány. A Német-római Császárság eltűnt. Franciaország ismét jelentős területet szerez Ausztriától. Oroszországot bizonyos tekintetben kissé megalázták. Aztán eljutunk 1806-ba vagy 1805 végére, amikor Franciaország túlsúlyba kerül. Miközben ez történik, 1804-ben, amikor Franciaország csak Nagy-Britanniával háborúzott, a teljes szövetség még nem jött létre, 1804 decemberében – ez azért fontos, mert bepillantást nyerünk az egójába –, tehát az Austerlitzet megelőző évben, 1804-ben Napóleon császárrá kiáltja ki vagyis koronázza magát. Ez a kép császárként ábrázolja. Ezután Bonaparte Napóleon helyett I. Napóleonnak hívják. Kérdezheted, mi értelme van annak, hogy valaki császárrá koronázza magát. Már örökös konzul vagy, egész életedben tied a hatalom. De amellett, hogy megszerzed ezt a csinos kis császári címet, ami meglehetősen jót tesz az egódnak, de ezen túl még egy dinasztia is megszületik. Napóleon azt mondja: már nem csak első konzul vagyok, én vagyok a császár. I. Napóleon vagyok. Ez azt jelenti, hogy a leszármazottai továbbra is uralkodni fognak a Francia Császárságban. Így bizonyos mértékig elpusztítja a köztársasági eszmét. A harmadik koalíció végén tehát Franciaország lett a legerősebb hatalom Európában. Elsősorban Ausztriától szerezte meg ezeket a területeket. A Német-római Császárság már nem létezik. A Rajnai Szövetség lett belőle. Austerlitz után Napóleon győzhetetlennek képzeli magát. Most már császár is. A nagyságra vonatkozó minden ábrándja valóra válik.