Fő tartalom
Világtörténelem
Tantárgy/kurzus: Világtörténelem > 4. témakör
1. lecke: Az amerikai függetlenségi háború- A hétéves háború: a háttér és a résztvevők
- A hétéves háború: a csaták és a hosszútávú következmények
- Háttér és bevezetés az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatához
- Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának keletkezése
© 2023 Khan AcademyFelhasználási feltételekAdatkezelési tájékoztatóSüti figyelmeztetés
Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának keletkezése
Ebben a videóban az Aspen Intézet igazgatója, Walter Isaacson mesél Salnak a Függetlenségi Nyilatkozatról. Készítette: Sal Khan és Aspen Institute.
Szeretnél részt venni a beszélgetésben?
Még nincs hozzászólás.
Videóátirat
Az amerikai forradalom egész időszaka, akárcsak az ország, a kormányzat létrejötte nagyon összekeveredhet az emberek fejében. Azt reméltem, hogy ebben a videóban tisztázhatjuk mindezt, elkülöníthetjük
az eseményeket és megnézhetjük, hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Induljunk el 1775-ben, mivel valójában
ekkor kezdődött a felkelés. Ekkor került sor a lexingtoni és concorde-i
csatára, és ekkor érkezett Paul Revere lóháton, hogy bejelentse: jönnek a britek. Fellázadtak a parlament által kivetett
adók ellen. Nem volt teljesen világos, hogy mi ellen
lázadnak, különösen azok számára, akik nem
Massachusettsben éltek, ahol a felkelés kitört. 1776-ra megszületett a Függetlenségi Nyilatkozat, amely kinyilvánította, hogy mi történik: Függetlenségi háborút folytatunk, és „hozzuk a tényeket őszintén
a világ tudomására”, ezek az indokaink. Ezután egészen 1781-ig folyt a háború, a végleges győzelmünkig. Ebben az időben, 1776 és 1781 között
írták meg a Konföderációs Cikkelyeket. Ezek azok a szabályok, amik alapján az államok együttműködnek
és amikre a kormányzás épül. De nem igazán hoztak létre új nemzetet. Ez csak az önálló államok szövetsége. Az egész arról az elképzelésről szól, amit a Függetlenségi Nyilatkozat kinyilvánít, hogy háborúban állunk. És hogy mi az oka. Kifejti, hogy miért állunk háborúban
és miben hiszünk, de nem hoz létre kormányt. Nem szól arról, hogy milyen lesz a kormányzat, miként fog kormányozni. A Cikkelyek volt tehát az első kísérlet
arra, hogy kimondják, ha megnyerjük a függetlenségi háborút,
hogyan tovább. Így van. A függetlenségi háború alatt volt 13 önálló állam. Nem tekintették magukat egységes
új nemzetnek. Egyesek igen. Benjamin Franklin és mások
úgy gondolták, hogy egyetlen nemzet uniójára
van szükség. De amikor összegyűltek, hogy megírják
a Konföderációs Cikkelyeket, közvetlenül a Függetlenségi Nyilatkozat
1776-os aláírását követően, és 1777-ben elkészültek vele, nem valami izgalmas dokumentumot írtak. Csupán azt mondták ki, hogy a nagyszámú
önálló állam valamennyire összefog és létrehoz
egy államszövetséget. De a központi kormányt nem ruházzák fel nagy hatalommal. Igen, itt van. Valójában a beszélgetésünk előtt sosem láttam. Nyilván olvastam róla, amikor történelmet
tanultam: „Mindazoknak, akik ezt a dokumentumot olvassák, mi, a nevünk mellett szereplő államok
alulírott képviselői üdvözletünket küldjük.” Szerintem ez olyan, mint ha nem megfelelő
sablont használtak volna. Mindazoknak, akiket illet! (nevet) Nem valami lelkesítő dokumentum, és nem ad semmilyen hatalmat a központi
kormányzat kezébe. Ahogy mondtad, az államok képviselőiről van szó. Aláírják a nevüket, és ezek lesznek az államok közti konföderáció és örökös unió
cikkelyei. Az egyik legfontosabb dolog, ami ebből kimaradt, a központi kormány adókivetési joga volt. Így tehát az egyes államok joga lett
az adókivetés, a Konföderációs Cikkelyek alapján ülésező
kongresszus pedig nem tehetett egyebet, mint hogy egyenként könyörögni próbált
az államoknak, hogy szedjenek be egy kis pénzt, hogy a központi kormány elvégezhesse a dolgát. A szövetségi, központi kormány tehát közvetlenül nem szedhetett szövetségi
jövedelemadót vagy bármiféle más adófajtát.
Semmiféle adófajtát. Az államok tetszésük szerint adóztathattak, és abból kellett juttatniuk a központi
kormánynak. Kicsit vicces dolog, hogy 1781-ben a yorktowni csatában
megnyerjük a forradalmat. Lóháton megérkezik egy futár New Yorkba, ahol a városról városra vándorló
Kongresszus éppen ülésezik, és elmeséli a részleteket. A Kongresszusnak pedig arra sincs pénze,
hogy kifizesse a futárt. A képviselőknek a saját zsebükből kell
fizetniük. Itt van tehát ez a rosszul megfogalmazott
dokumentum, a Konföderációs Cikkelyek, amely látszólag létrehozza az államok
konföderációját, ami azt jelenti, hogy összetartoznak. De minden állam önálló hatalommal rendelkezik, és nem adják át az adókivetés jogát. Ez egy meglehetősen zavaros kormányzati
struktúra. Nyilván nem tökéletes az analógia, de ha napjainkban keresünk analógiát, akkor az az európai helyzet, ahol az önálló nemzetek, önálló államok valamiféle uniót próbálnak létrehozni, de nem világos, kinek mire van felhatalmazása. Az Európai Unió maga nem vet ki közvetlenül
adókat. Pontosan. Ez nagyon jó analógiája annak, ami nálunk történt, mert akkoriban nem tisztázták,
hogy lesz-e közös pénz vagy sem. Nem voltak biztosak abban, hogy
milyen lesz az egyes államok és a központi kormányzat közti
hatalommegosztás. Ez pedig az egész történelmen végighúzódott. Már a görög városállamok is államszövetségeket alkottak, de nem tisztázták, hogy mennyi hatalmat kap a központi kormányzat, illetve mennyi hatalom marad az államoknál. Mivel ma már nem ez a kormányzásunk
alapjául szolgáló dokumentum, valami bizonyára elromlott, ha ki akarták cserélni. Igen. 1786-ra világosan kiderült, hogy ez a dokumentum alkalmatlan. Sok vita keletkezett. Maryland és Virginia például óriási vitába keveredett a hajózási
jogokkal és a határokkal kapcsolatban. Összehívtak egy gyűlést Annapolisba,
hogy megoldják a kérdést. Meghívták az összes államot, de csak öt állam képviselője jött el. Közben Massachusettsben kitört az úgynevezett Shays-lázadás, melynek során Nyugat-Massachusettsben fellázadtak
a szegény farmerek a függetlenségi háború Daniel Shays nevű
egykori tisztjének vezetésével. Nem egészen világos... Shaysnak hívták? Igen. S-H-A-Y-S. Akkor tehát S a neve utolsó betűje. Igen. Daniel Shaysnek hívták. Ő vezette a lázadást, és a központi kormányzat nem tudott katonai
erővel szembeszállni vele. Washington seregét már korábban feloszlatták. Szegény massachusettsieknek meg kellett
próbálniuk felállítani egy polgárőrséget, hogy megállítsák Shays lázadását. A központi kormányt azonban nem tudták
rávenni a beavatkozásra. Ez csak egyike volt annak a számtalan tünetnek, ami jelezte, hogy minden kezd szétesni. Nem létezett olyan jogrendszer, amely valamennyi gyarmatra, majd államra
érvényes lett volna. Ekkor az történt, hogy Hamilton, Madison és mások összegyűltek és feltették a kérdést:
hogyan tovább? A Kongresszus ülésezik (azt hiszem, akkor
New Yorkban ülésezett). Vissza kellene térnünk Philadelphiába, ahol
1776-ban mindez elkezdődött a Függetlenségi Nyilatkozattal, és össze kellene hívnunk egy alkotmányozó
nemzetgyűlést. Teljesen új alkotmányt kell írnunk, hogy ezt az új nemzetet központilag
lehessen kormányozni. Az államok nagy része hajlandó volt részt venni, de némelyikük aggódott, hogy egy teljesen új
alkotmány megírásáról volt szó. Ezért nem hatalmazták fel küldötteiket arra, Így, amikor 1787 rendkívül forró nyarán
belekezdtek, nem volt világos, hogy sikerül-e új alkotmányt írniuk vagy csak a régi Konföderációs Cikkelyeket
próbálják majd módosítani. Ez mutatja, hogy még a Shays-lázadás után, a Maryland és Virginia közti határviták után sem volt még ez eldöntött kérdés. Sok állam még mindig ragaszkodott az autonómiájához, a függetlenségéhez. Tehát még ekkor sem mondta mindenki egyhangúlag, hogy több hatalmat kell adnunk
a szövetségi kormánynak. Egyébként mire is emlékeztet ez? A mai vitáinkra emlékeztet. Pontosan! Nemzetként folyamatosan vitatkozunk arról, hogy mekkora hatalmat adjunk a központi kormánynak, mekkora hatalom
maradjon a tagállamoknál akár az egészségügy, a törvényhozás vagy az
adókivetés területén. Ez hasznos feszültség. Pontosan. Végül sikerült megoldást találni. Nagyon nehéz probléma volt,
hogy a nagy tagállamok arányos képviseletet akartak az új
Kongresszusban, míg a kisebb tagállamok államonként
egyenlő számú szavazatot követeltek. Végül ismét jött Benjamin Franklin, aki kidolgozta a kompromisszumot, hogy legyen képviselőház és szenátus, a szenátusban minden államnak
ugyanannyi szavazattal, a képviselőházban pedig
népességarányos képviselettel. Végül összegyűltek és valamennyien
elfogadták, hogy aláírják az új alkotmányt, amely adókivetési jogot adott a szövetségi
kormánynak, illetve a Kongresszusnak, az új Kongresszusnak, a szövetségi adóhatóságnak. Egyébként ennek az alkotmánynak a preambuluma sokkal lelkesítőbb, mint a Konföderációs
Cikkelyeké, amely úgy szólt: „Mindazoknak, akik ezt a dokumentumot olvassák”. Azoknak, akiket illet! Nézzük meg az alkotmány preambulumát! „Mi, az Egyesült Államok népe” – ez más, mint „Mindazoknak, akiket illet.” Vegyük csak az első három szót! Ez az első három szó nagyon lelkesítő. Soha nem fordult elő korábban az, hogy „Mi, a nép” hozzuk létre ezt az alkotmányt. Nem az államok jöttek össze, hogy ezt megtegyék, nem a király adott rá felhatalmazást, nem a parlament teszi. Hanem „Mi, a nép”, akik itt összegyűltünk. Mi fogunk mindent elrendelni. Az elrendelés szép vallási kifejezés. Mi, az Egyesült Államok népe „elrendeljük
és kihirdetjük.” Ez majdnem úgy hangzik, hogy miénk a hatalom, ami nem a királyok isteni eredetű jogából
vagy Istentől ered. Mi, a nép rendeljük el és hirdetjük ki ezt
az alkotmányt. Korábban készítettünk videókat a Függetlenségi Nyilatkozatról. A Konföderációs Cikkelyek egyáltalán
nem tükrözik a Nyilatkozat szellemét vagy költőiségét, míg ez a preambulum igen. Szinte a folytatásának tűnik. Igen. Olvassuk csak fel: „Mi, az Egyesült Államok népe, attól vezetve,
hogy tökéletesebbé tegyük az Uniót...” Ez nagyon magasztos mondat, de azt is jelenti, hogy a Konföderációs
Cikkelyek nem teremtettek valódi egységet. Egyesült államokat kell létrehoznunk. Uniót kell teremtenünk. A „tökéletesebbé tegyük” vajon közvetlenül
arra utal, hogy a Konföderációs Cikkelyek kevésbé
voltak tökéletesek vagy valami másról van itt szó? Nyelvtanilag nem igazán helyes. Mint tudjuk, valami vagy tökéletes vagy sem. Azzal, hogy tökéletesebbé akarják tenni
az uniót, igen, elismerik azt a tényt, hogy a Konföderációs Cikkelyek alapján
létezett egy államszövetség, de most egy tökéletesebb szövetségi államot
kell létrehozniuk. Valóban össze kell fogniuk. Ezután döntenek az alkotmány céljáról. Először is a jogrend létrehozása. Ez azt jelenti, hogy egyetlen törvénykönyv
fog létezni. A belső nyugalom megteremtése. Ez a Shays-lázadásra utal, ami a preambulum írásakor még folyik. A belső nyugalom azt jelenti, hogy
a szövetségi kormánynak joga van hadsereget felállítani, a rendőrség
és a védelmi erők pedig végül nem csupán az egyes államok fennhatósága
alá tartoznak. Tökéletesebb szövetségi állam jön létre, amely segít megteremteni a belső nyugalmat és gondoskodik a közös védelemről. A Washington-irányította kontinentális
hadsereget ugyanis korábban feloszlatták. Nem lehetett a központi hadsereg
létrehozása érdekében adókat kivetni. Most azt mondjuk, hogy a szövetségi állam,
az Egyesült Államok, a szövetségi kormány beszedi a pénzt és
gondoskodik a közös védelemről. Van egy további mondat: „előmozdítjuk a közjót”. Amikor az emberek az alkotmányosságról
vitatkoznak, arról, hogy mi jogosítja fel a szövetségi
kormányt arra, hogy valamit megtegyen, időnként használnunk kell a „közjó” kifejezést, és meghatároznunk, hogy az egészségügyi
ellátás, esetleg valami más az, amit a központi kormány tehet,
hogy előmozdítsa a közjót. Azután eljutunk a lelkesítő sorokig,
a költészethez, szembeállítva azzal, hogy „mindazoknak,
akik ezt a dokumentumot olvassák”. Ez így szól: „hogy biztosítsuk a szabadság
áldásait magunk és utódaink számára, elrendeljük és kihirdetjük az Amerikai
Egyesült Államok alkotmányát.” A Függetlenségi Nyilatkozat óta így nevezték,
de mostantól csupa nagybetűvel írandó. Azt jelenti, hogy egy nemzet vagyunk,
nem csupán 13 önálló állam. Azt hiszem, korábban az e kisbetű volt. Igen, néhány korábbi dokumentumban így volt. És biztos, hogy nem voltunk egyesültek. Csak ennek az alkotmánynak köszönhetően
váltunk az Amerikai Egyesült Államokká.