If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:12:43

Videóátirat

Az amerikai forradalom egész időszaka, akárcsak az ország, a kormányzat létrejötte nagyon összekeveredhet az emberek fejében. Azt reméltem, hogy ebben a videóban tisztázhatjuk mindezt, elkülöníthetjük az eseményeket és megnézhetjük, hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Induljunk el 1775-ben, mivel valójában ekkor kezdődött a felkelés. Ekkor került sor a lexingtoni és concorde-i csatára, és ekkor érkezett Paul Revere lóháton, hogy bejelentse: jönnek a britek. Fellázadtak a parlament által kivetett adók ellen. Nem volt teljesen világos, hogy mi ellen lázadnak, különösen azok számára, akik nem Massachusettsben éltek, ahol a felkelés kitört. 1776-ra megszületett a Függetlenségi Nyilatkozat, amely kinyilvánította, hogy mi történik: Függetlenségi háborút folytatunk, és „hozzuk a tényeket őszintén a világ tudomására”, ezek az indokaink. Ezután egészen 1781-ig folyt a háború, a végleges győzelmünkig. Ebben az időben, 1776 és 1781 között írták meg a Konföderációs Cikkelyeket. Ezek azok a szabályok, amik alapján az államok együttműködnek és amikre a kormányzás épül. De nem igazán hoztak létre új nemzetet. Ez csak az önálló államok szövetsége. Az egész arról az elképzelésről szól, amit a Függetlenségi Nyilatkozat kinyilvánít, hogy háborúban állunk. És hogy mi az oka. Kifejti, hogy miért állunk háborúban és miben hiszünk, de nem hoz létre kormányt. Nem szól arról, hogy milyen lesz a kormányzat, miként fog kormányozni. A Cikkelyek volt tehát az első kísérlet arra, hogy kimondják, ha megnyerjük a függetlenségi háborút, hogyan tovább. Így van. A függetlenségi háború alatt volt 13 önálló állam. Nem tekintették magukat egységes új nemzetnek. Egyesek igen. Benjamin Franklin és mások úgy gondolták, hogy egyetlen nemzet uniójára van szükség. De amikor összegyűltek, hogy megírják a Konföderációs Cikkelyeket, közvetlenül a Függetlenségi Nyilatkozat 1776-os aláírását követően, és 1777-ben elkészültek vele, nem valami izgalmas dokumentumot írtak. Csupán azt mondták ki, hogy a nagyszámú önálló állam valamennyire összefog és létrehoz egy államszövetséget. De a központi kormányt nem ruházzák fel nagy hatalommal. Igen, itt van. Valójában a beszélgetésünk előtt sosem láttam. Nyilván olvastam róla, amikor történelmet tanultam: „Mindazoknak, akik ezt a dokumentumot olvassák, mi, a nevünk mellett szereplő államok alulírott képviselői üdvözletünket küldjük.” Szerintem ez olyan, mint ha nem megfelelő sablont használtak volna. Mindazoknak, akiket illet! (nevet) Nem valami lelkesítő dokumentum, és nem ad semmilyen hatalmat a központi kormányzat kezébe. Ahogy mondtad, az államok képviselőiről van szó. Aláírják a nevüket, és ezek lesznek az államok közti konföderáció és örökös unió cikkelyei. Az egyik legfontosabb dolog, ami ebből kimaradt, a központi kormány adókivetési joga volt. Így tehát az egyes államok joga lett az adókivetés, a Konföderációs Cikkelyek alapján ülésező kongresszus pedig nem tehetett egyebet, mint hogy egyenként könyörögni próbált az államoknak, hogy szedjenek be egy kis pénzt, hogy a központi kormány elvégezhesse a dolgát. A szövetségi, központi kormány tehát közvetlenül nem szedhetett szövetségi jövedelemadót vagy bármiféle más adófajtát. Semmiféle adófajtát. Az államok tetszésük szerint adóztathattak, és abból kellett juttatniuk a központi kormánynak. Kicsit vicces dolog, hogy 1781-ben a yorktowni csatában megnyerjük a forradalmat. Lóháton megérkezik egy futár New Yorkba, ahol a városról városra vándorló Kongresszus éppen ülésezik, és elmeséli a részleteket. A Kongresszusnak pedig arra sincs pénze, hogy kifizesse a futárt. A képviselőknek a saját zsebükből kell fizetniük. Itt van tehát ez a rosszul megfogalmazott dokumentum, a Konföderációs Cikkelyek, amely látszólag létrehozza az államok konföderációját, ami azt jelenti, hogy összetartoznak. De minden állam önálló hatalommal rendelkezik, és nem adják át az adókivetés jogát. Ez egy meglehetősen zavaros kormányzati struktúra. Nyilván nem tökéletes az analógia, de ha napjainkban keresünk analógiát, akkor az az európai helyzet, ahol az önálló nemzetek, önálló államok valamiféle uniót próbálnak létrehozni, de nem világos, kinek mire van felhatalmazása. Az Európai Unió maga nem vet ki közvetlenül adókat. Pontosan. Ez nagyon jó analógiája annak, ami nálunk történt, mert akkoriban nem tisztázták, hogy lesz-e közös pénz vagy sem. Nem voltak biztosak abban, hogy milyen lesz az egyes államok és a központi kormányzat közti hatalommegosztás. Ez pedig az egész történelmen végighúzódott. Már a görög városállamok is államszövetségeket alkottak, de nem tisztázták, hogy mennyi hatalmat kap a központi kormányzat, illetve mennyi hatalom marad az államoknál. Mivel ma már nem ez a kormányzásunk alapjául szolgáló dokumentum, valami bizonyára elromlott, ha ki akarták cserélni. Igen. 1786-ra világosan kiderült, hogy ez a dokumentum alkalmatlan. Sok vita keletkezett. Maryland és Virginia például óriási vitába keveredett a hajózási jogokkal és a határokkal kapcsolatban. Összehívtak egy gyűlést Annapolisba, hogy megoldják a kérdést. Meghívták az összes államot, de csak öt állam képviselője jött el. Közben Massachusettsben kitört az úgynevezett Shays-lázadás, melynek során Nyugat-Massachusettsben fellázadtak a szegény farmerek a függetlenségi háború Daniel Shays nevű egykori tisztjének vezetésével. Nem egészen világos... Shaysnak hívták? Igen. S-H-A-Y-S. Akkor tehát S a neve utolsó betűje. Igen. Daniel Shaysnek hívták. Ő vezette a lázadást, és a központi kormányzat nem tudott katonai erővel szembeszállni vele. Washington seregét már korábban feloszlatták. Szegény massachusettsieknek meg kellett próbálniuk felállítani egy polgárőrséget, hogy megállítsák Shays lázadását. A központi kormányt azonban nem tudták rávenni a beavatkozásra. Ez csak egyike volt annak a számtalan tünetnek, ami jelezte, hogy minden kezd szétesni. Nem létezett olyan jogrendszer, amely valamennyi gyarmatra, majd államra érvényes lett volna. Ekkor az történt, hogy Hamilton, Madison és mások összegyűltek és feltették a kérdést: hogyan tovább? A Kongresszus ülésezik (azt hiszem, akkor New Yorkban ülésezett). Vissza kellene térnünk Philadelphiába, ahol 1776-ban mindez elkezdődött a Függetlenségi Nyilatkozattal, és össze kellene hívnunk egy alkotmányozó nemzetgyűlést. Teljesen új alkotmányt kell írnunk, hogy ezt az új nemzetet központilag lehessen kormányozni. Az államok nagy része hajlandó volt részt venni, de némelyikük aggódott, hogy egy teljesen új alkotmány megírásáról volt szó. Ezért nem hatalmazták fel küldötteiket arra, Így, amikor 1787 rendkívül forró nyarán belekezdtek, nem volt világos, hogy sikerül-e új alkotmányt írniuk vagy csak a régi Konföderációs Cikkelyeket próbálják majd módosítani. Ez mutatja, hogy még a Shays-lázadás után, a Maryland és Virginia közti határviták után sem volt még ez eldöntött kérdés. Sok állam még mindig ragaszkodott az autonómiájához, a függetlenségéhez. Tehát még ekkor sem mondta mindenki egyhangúlag, hogy több hatalmat kell adnunk a szövetségi kormánynak. Egyébként mire is emlékeztet ez? A mai vitáinkra emlékeztet. Pontosan! Nemzetként folyamatosan vitatkozunk arról, hogy mekkora hatalmat adjunk a központi kormánynak, mekkora hatalom maradjon a tagállamoknál akár az egészségügy, a törvényhozás vagy az adókivetés területén. Ez hasznos feszültség. Pontosan. Végül sikerült megoldást találni. Nagyon nehéz probléma volt, hogy a nagy tagállamok arányos képviseletet akartak az új Kongresszusban, míg a kisebb tagállamok államonként egyenlő számú szavazatot követeltek. Végül ismét jött Benjamin Franklin, aki kidolgozta a kompromisszumot, hogy legyen képviselőház és szenátus, a szenátusban minden államnak ugyanannyi szavazattal, a képviselőházban pedig népességarányos képviselettel. Végül összegyűltek és valamennyien elfogadták, hogy aláírják az új alkotmányt, amely adókivetési jogot adott a szövetségi kormánynak, illetve a Kongresszusnak, az új Kongresszusnak, a szövetségi adóhatóságnak. Egyébként ennek az alkotmánynak a preambuluma sokkal lelkesítőbb, mint a Konföderációs Cikkelyeké, amely úgy szólt: „Mindazoknak, akik ezt a dokumentumot olvassák”. Azoknak, akiket illet! Nézzük meg az alkotmány preambulumát! „Mi, az Egyesült Államok népe” – ez más, mint „Mindazoknak, akiket illet.” Vegyük csak az első három szót! Ez az első három szó nagyon lelkesítő. Soha nem fordult elő korábban az, hogy „Mi, a nép” hozzuk létre ezt az alkotmányt. Nem az államok jöttek össze, hogy ezt megtegyék, nem a király adott rá felhatalmazást, nem a parlament teszi. Hanem „Mi, a nép”, akik itt összegyűltünk. Mi fogunk mindent elrendelni. Az elrendelés szép vallási kifejezés. Mi, az Egyesült Államok népe „elrendeljük és kihirdetjük.” Ez majdnem úgy hangzik, hogy miénk a hatalom, ami nem a királyok isteni eredetű jogából vagy Istentől ered. Mi, a nép rendeljük el és hirdetjük ki ezt az alkotmányt. Korábban készítettünk videókat a Függetlenségi Nyilatkozatról. A Konföderációs Cikkelyek egyáltalán nem tükrözik a Nyilatkozat szellemét vagy költőiségét, míg ez a preambulum igen. Szinte a folytatásának tűnik. Igen. Olvassuk csak fel: „Mi, az Egyesült Államok népe, attól vezetve, hogy tökéletesebbé tegyük az Uniót...” Ez nagyon magasztos mondat, de azt is jelenti, hogy a Konföderációs Cikkelyek nem teremtettek valódi egységet. Egyesült államokat kell létrehoznunk. Uniót kell teremtenünk. A „tökéletesebbé tegyük” vajon közvetlenül arra utal, hogy a Konföderációs Cikkelyek kevésbé voltak tökéletesek vagy valami másról van itt szó? Nyelvtanilag nem igazán helyes. Mint tudjuk, valami vagy tökéletes vagy sem. Azzal, hogy tökéletesebbé akarják tenni az uniót, igen, elismerik azt a tényt, hogy a Konföderációs Cikkelyek alapján létezett egy államszövetség, de most egy tökéletesebb szövetségi államot kell létrehozniuk. Valóban össze kell fogniuk. Ezután döntenek az alkotmány céljáról. Először is a jogrend létrehozása. Ez azt jelenti, hogy egyetlen törvénykönyv fog létezni. A belső nyugalom megteremtése. Ez a Shays-lázadásra utal, ami a preambulum írásakor még folyik. A belső nyugalom azt jelenti, hogy a szövetségi kormánynak joga van hadsereget felállítani, a rendőrség és a védelmi erők pedig végül nem csupán az egyes államok fennhatósága alá tartoznak. Tökéletesebb szövetségi állam jön létre, amely segít megteremteni a belső nyugalmat és gondoskodik a közös védelemről. A Washington-irányította kontinentális hadsereget ugyanis korábban feloszlatták. Nem lehetett a központi hadsereg létrehozása érdekében adókat kivetni. Most azt mondjuk, hogy a szövetségi állam, az Egyesült Államok, a szövetségi kormány beszedi a pénzt és gondoskodik a közös védelemről. Van egy további mondat: „előmozdítjuk a közjót”. Amikor az emberek az alkotmányosságról vitatkoznak, arról, hogy mi jogosítja fel a szövetségi kormányt arra, hogy valamit megtegyen, időnként használnunk kell a „közjó” kifejezést, és meghatároznunk, hogy az egészségügyi ellátás, esetleg valami más az, amit a központi kormány tehet, hogy előmozdítsa a közjót. Azután eljutunk a lelkesítő sorokig, a költészethez, szembeállítva azzal, hogy „mindazoknak, akik ezt a dokumentumot olvassák”. Ez így szól: „hogy biztosítsuk a szabadság áldásait magunk és utódaink számára, elrendeljük és kihirdetjük az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát.” A Függetlenségi Nyilatkozat óta így nevezték, de mostantól csupa nagybetűvel írandó. Azt jelenti, hogy egy nemzet vagyunk, nem csupán 13 önálló állam. Azt hiszem, korábban az e kisbetű volt. Igen, néhány korábbi dokumentumban így volt. És biztos, hogy nem voltunk egyesültek. Csak ennek az alkotmánynak köszönhetően váltunk az Amerikai Egyesült Államokká.