Ha ezt az üzenetet látod, az annak a jele, hogy külső anyagok nem töltődnek be hibátlanul a honlapunkra.

If you're behind a web filter, please make sure that the domains *.kastatic.org and *.kasandbox.org are unblocked.

Fő tartalom

A korai buddhizmus

Gautama Sziddhártha Buddha és a buddhizmus – bevezetés.

Szeretnél részt venni a beszélgetésben?

Még nincs hozzászólás.
Tudsz angolul? Kattints ide, ha meg szeretnéd nézni, milyen beszélgetések folynak a Khan Academy angol nyelvű oldalán.

Videóátirat

Most az emberiség történetének egyik legfontosabb alakjáról lesz szó. Ő Gautama Sziddhártha, aki később Buddhaként vált ismertté, „Felébredettként” vagy „Megvilágosodottként”. Mielőtt rátérnék az életére vizsgáljuk meg születése körülményeit! Az idővonalon látható, hogy a legtöbb feljegyzés szerint i. e. 563 körül született, bár egyes történészek szerint ennél 100-150 évvel később. Mindenesetre a védikus kor vége felé. A védikus kor a Védákról kapta a nevét. Ezeknek a hindu szent iratoknak a szerzői az indoárják voltak, akiknek Indiába érkezését a legtöbb történész körülbelül i. e. 1500-ra vagy korábbra teszi. Sziddhártha születése idején kezdett megerősödni a hinduizmus. Számos dolog, amit mai hindu vallásgyakorlatnak tekintünk, ekkor már létezett. Ő ebbe a világba született. Ezen a térképen láthatók Buddha életének főbb helyszínei. Lumbiniben, a mai Dél-Nepálban született. Később Bodh-Gajában, egy indiai fügefa alatt meditálva világosodott meg. Első prédikációját Szárnátban tartotta, majd Kusinagárban halt meg. A mai buddhisták számára még ma is ezek a fő zarándokhelyek. A hagyomány szerint tehát Lumbiniben született. Anyja éppen úton volt, így ő útközben született Lumbiniben. Anyja ezután hamarosan meghalt, nagynénje nevelte. Apja egyes beszámolók szerint király volt, törzsfőnök, aki az ifjú Gautama Sziddhártának jó és békés életet teremtett. Ez az élet a 20-as éveiig tartott, megnősült, gyermeke született. De 29 éves korában elhagyta a kastélyt. Látta azt a valós világot, ami kívül esett azon, amit az apja az ő számára teremtett. Látott öregeket, betegeket, szegénységet, ami nagyon megdöbbentette. Elgondolkozott azon, hogy ez miért van így, miért létezik a világban szenvedés. Ezért 29 évesen elhatározta, hogy az igazságot fogja keresni, hogy megértse a valóságos világot. Ne felejtsd, hogy mindez Indiában történt, ahol a vallásos aszkéták szokása volt elvonulni az erdőbe, meditálni a valóság igazi természetéről és megpróbálni eljutni a móksához. Buddha ezt a szokást követte. Hat éven át járta az erdőt, vándorolt, minden tulajdonát hátrahagyta, családját hátrahagyta. Kezdetben a hindu aszkéták példáját próbálta követni úgy, hogy mindenről lemondott, még az ételt és a vizet is próbálta megvonni magától és majdnem megölte magát. De aztán 35 éves korában eljutott Gaja városába, ami ma Bodh-Gajaként ismert. Ott egy szent fügefa alatt meditált. Ezt a fát később Bódhifának nevezték. Hét napon keresztül meditált. A hetedik napon látomása támadt, mondhatni megvilágosodott. A buddhista hagyomány szerint ettől a perctől kezdve vált Buddhává, a Megvilágosulttá. Az ezt követő 49 napon át senkivel nem beszélt, majd elment Szárnátba. Ott, egy szarvasparkban újra találkozott öt korábbi követőjével, akik már lemondtak róla. Ekkor azonban látták, hogy Sziddhártha megváltozott, Buddhává lett. Elmagyarázta nekik, hogy mit látott, mire jött rá. Ez egy idézet a Dhammacsakkappavattana-szuttából ami páli nyelven íródott, Buddha korának nyelvén. Úgy fordíthatjuk, hogy A Dhamma (Tan) – más szóval szanszkritül Dharma – kerekének megforgatása. A hinduizmusban a Dharma a természeti törvény, amit életünkben követnünk kell. A Dhamma vagy Dharma a buddhizmusban ezt is jelentheti, de jelentheti Buddha tanításait is. A Dhammacsakkappavattana-szuttát, Buddha Szárnátban elhangzott mondásait tartják a követőinek szánt első tanításainak. „Szerzetesek, két végletet kell elkerülnie annak, aki az otthontalanságba távozik. Melyik ez a kettő? Az egyik az érzéki élvezetekhez tapad, amely hitvány, durva, közönséges, alantas, értéktelen, a másik az önsanyargatásba merül, amely nyomorúságos, alantas, értéktelen. E két végletet elkerülve... a közép útja elcsendesüléshez, közvetlen tudáshoz, felébredéshez, kialváshoz vezet.” [Ford: Farkas Pál] Ez volt Buddha első utalása a közép útjára. Érdekes, hogy olyasmit mond, amivel a kor hindu aszkétái is egyetértettek. Hogy ne add át magad az érzéki örömöknek, hitvány, durva, közönséges, alantas, értéktelen érzéki tárgyaknak. De azt is mondja, hogy a másik végletet is el kell kerülni. Tartózkodjatok az önsanyargatástól, ami nyomorúságos, alantas, értéktelen. Az sem vezet el az igazsághoz. Azt mondja: kerüljétek e két végletet, válasszátok a közép útját. Ezután a Dhammacsakkappavattana- szuttában azzal folytatja, hogy leírja a négy nemes igazságot. „Ez tehát a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek”, a dhukka. „A születés szenvedés, az öregség szenvedés, a betegség szenvedés, a halál szenvedés, a szomorúság, kesergés, fájdalom, bánat és kétségbeesés szenvedés. Együtt lenni azzal, amit nem szeretünk, szenvedés, elválasztva lenni attól, amit szeretünk, szenvedés, nem jutni hozzá ahhoz, amit kívánunk, szenvedés.” Az első nemes igazságként említi tehát a dhukkát, a szenvedést. Később azután ezt részletesebben is kifejti. Azt mondja, ez nem csak a hagyományos értelemben vett szomorúság, kesergés, fájdalom. Ha olyasmire vágyunk vagy törekszünk, ami természetéből adódóan múlandó, az dhukkához, szenvedéshez vezet. „Ez tehát a szenvedés keletkezésének nemes igazsága, szerzetesek, ez a szomj, ami újraszületéshez vezet, élvezet és vágy kíséri, hol ebben, hol abban gyönyörködik; nevezetesen az érzékek szomja, a létezés szomja, a nemlétezés szomja.” A szenvedés oka tehát a vágyakozás. A vágyakozás a nem örökkévaló dolgok után. „Ez tehát a szenvedés megszűnésének nemes igazsága, szerzetesek: ez pedig ugyanannak a szomjnak maradéktalan lecsillapodása, megszűnése, feladása, a lemondás, megszabadulás, elszakadás attól.” Azt mondja, hogy nem kell szenvednünk, van mód arra, hogy megszabaduljunk a szenvedéstől. Úgy, hogy többé nem vágyunk semmire. Ez a harmadik nemes igazság. „Ez tehát a szenvedés megszűnéséhez vezető út nemes igazsága, szerzetesek.” Hogyan élhetjük tehát úgy az életünket, hogy megszüntessük a szenvedést? „Ez a nemes nyolcas út.” Ez egy olyan eszme, amit gyakran idéznek a buddhizmusban. Erre a nyolc dologra van szükség ahhoz, hogy megmeneküljünk a szenvedéstől, a dhukkától, a vágyakozástól: „helyes szemlélet, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekedet, helyes életvitel, helyes törekvés, helyes éberség, helyes összeszedettség.” Mindez a Dhammapádában szerepel, ami a dhammához vezető út. Buddha így szólt: „Mindaz, ami vagyunk a gondolatainkból táplálkozik, gondolatainkból építjük fel a világunkat.” Ez a buddhizmus alapelve. Hogy a fizikai és a szellemi világ elkülönülése csak a gondolatainkban létezik, minden az elménkben történik. A fizikai valóság, melyről azt gondoljuk, hogy állandóbb, mint a futó gondolatok, a gondolatainkban létezik, az elménkben létezik, az elkülönülés valójában csak illúzió. És ismétlem, ez a gondolat nagyon hasonlít arra, ami az upanisádokban szerepel. És végül: Buddha egész életében tanított, majd Kusinagárban halt meg. Ez a térképen látható négy zarándokhely egyike. Ami nagyon felgyorsította a buddhizmus elterjedését elsősorban India határain túl, az Asóka császár uralkodása volt a Maurja Birodalom idején. Asókáról már beszéltünk, készült róla egy egész videó. Áttért a buddhizmusra, támogatta azt, templomokat épített, támogatta a misszionáriusokat, hogy Európától Kínáig terjesszék a buddhizmust. Természetesen Buddha volt a központi személy, de Asóka volt az, aki felgyorsította a buddhizmus elterjedését világszerte.