Ha ezt az üzenetet látod, az annak a jele, hogy külső anyagok nem töltődnek be hibátlanul a honlapunkra.

If you're behind a web filter, please make sure that the domains *.kastatic.org and *.kasandbox.org are unblocked.

Fő tartalom

A buddhizmus kialakulása: kontextus és összehasonlítás

Miért akkor és ott alakult ki a buddhizmus, amikor és ahol kialakult? Vannak-e a buddhizmus kialakulásához hasonló történelmi jelenségek?

Szeretnél részt venni a beszélgetésben?

Még nincs hozzászólás.
Tudsz angolul? Kattints ide, ha meg szeretnéd nézni, milyen beszélgetések folynak a Khan Academy angol nyelvű oldalán.

Videóátirat

Már több videót készítettem a buddhizmusról és a hinduizmussal való kapcsolatáról. Ebben a videóban az a célom, hogy világosan megválaszoljak egy fontos kérdést. Miért pont akkor és ott alakult ki a buddhizmus? Ezt a kérdést mindig tedd fel magadnak, amikor történelmet tanulsz! Miért jött valami létre, miért történt valami éppen akkor és ott. Javaslom, hogy állítsd meg a videót, és gondolkozz el ezen. Esetleg nézz meg más videókat is a buddhizmusról és a hinduizmusról, vagy magad is utána nézhetsz a dolgoknak. Idézzük fel a körülményeket! Buddha India észak-keleti részén, a mai Nepálban jelent meg a védikus kor végén. Addigra a hinduizmus már évszázadokon keresztül fejlődött, vélhetően közel ezer évig. Ahogy már más videókban említettem, a hinduizmus spirituális lényegét az upanisádok ismertetik: ez átman, a belső lényed, Brahman, a végső valóság, az, hogy a májá által létrehozott illúzióban élünk, és a meditáció segítségével tudunk áthatolni ezen a fátylon, majd megszabadulni a születés és újjászületés körforgásától, a szamszárától. Így válhatunk eggyé Brahmannal, eggyé a végső valósággal. Buddha idejében azonban a hinduizmus más vonásai talán jobban előtérbe kerültek a vallásban. A Védákban számos szertartás is szerepel, és Buddha idejében az a hinduizmus, amiben ő felnőtt, a rituális vonásokra koncentrált. Ebben a hinduizmusban a szertartásokat nem végezhette akárki, meglehetősen hierarchizált volt az a társadalom, amiben felnőtt. A kasztrendszerről már elég részletesen beszéltünk. Vita tárgya, hogy milyen mértékben örökletesek a kasztok azon belül, hogy részei a vallásnak, de tény, hogy az akkori kultúrához hozzá tartoztak. Legfelül álltak a brahminok, ők voltak a papok, és hatalmuk nagy része onnan eredt, hogy képesek voltak megmagyarázni a Védákat. Kizárólag ők voltak képesek helyesen elvégezni a szertartásokat. Buddha az uralkodó osztályból származott, a ksatriják kasztjából. De még ők is egy fokkal alacsonyabb rendűek voltak a brahminoknál. A kasztrendszer alsó fokain állók pedig meglehetősen kirekesztett emberek voltak. Amikor Buddha megjelent, kezdetben nagyon privilegizált körülmények között élt, herceg volt, de azután észrevette a világban létező szenvedést. Az alsó társadalmi osztályok tagjai sokat szenvedtek. Elkezdte keresni a válaszokat, spirituális válaszokat, és nem volt elégedett azzal, amit talált. Nem elégedett meg az uralkodó osztálytól kapott válaszokkal. Sőt, még gyanakodott is, hogy nem az igazi spirituális lényegre fókuszálnak, hanem a szertartásokra annak érdekében, hogy megőrizhessék a hatalmukat. Az akkori hinduizmusban azonban létezett egy másik hagyomány is, amely lényeges ahhoz, hogy megértsük, miért pont akkor alakult ki a buddhizmus. Ez az aszketizmus gyakorlása volt, amikor az emberek elmentek az erdőbe, hogy az élet természetéről meditáljanak, gondolkozzanak. Ezek az emberek sokkal inkább összpontosítottak a spirituális lényegre, így Buddha kezdetben ezt az utat választotta. Elvonult meditálni, majd felismerte, mondhatni ráébredt arra, amiben a buddhizmus gyökerezik, hogy ne létezzen ez a hierarchizált társadalom, hogy ne a szertartások számítsanak. Az embernek végül is szüksége van a nirvánához vezető saját útra, hogy megszabaduljon a szamszára körforgásától. Tehát úgy érvelnék – ha egyszerű választ szeretnék adni a kérdésre, hogy miért akkor és ott keletkezett a buddhizmus –, hogy ha a buddhizmust a hinduizmus reformációjának tekintjük, fontos, hogy Buddha hindu volt. Az is fontos, hogy reformálni kellett. Buddha legalábbis úgy vélte, hogy meg kell reformálni. Lényeges, hogy amikor ő élt, a hinduizmus nagyon ceremoniálissá vált. Erősen hierarchizált volt. Buddha pedig meglátta, hogy reformra van szükség. Van egy további kérdés is. A buddhizmus akkor alakult ki, amikor kialakult, és van is elképzelésünk arról. hogy miért akkor, de miért vált jelentős vallássá? Az egyik magyarázat szerint, amit Buddha mondott, nagyon vonzó volt. Többé nincs szükség az uralkodó osztály, a papok közvetítésére. Lehet egy saját, személyes utunk. Ez vonzó lehetett azok számára, akik kirekesztve érezték magukat a kor hagyományos hierachiájában. A másik magyarázat Asóka császár lehet, akiről más videókban tanulunk. Amikor Asóka áttért a buddhizmusra, miután bűnösnek érezte magát a Kalingával vívott háború miatt, amelyben több tízezer, ha nem több százezer embert öltek meg, áttért a buddhizmusra, a buddhizmus egyik fő támogatójává vált, misszionáriusokat küldött szerte a világba, hogy terjesszék azt. Az egyik magyarázat arra, hogy miért terjedt el a buddhizmus az, hogy Buddha után néhány száz évvel egy jelentős és hatalmas császár áttért a vallásra, és úgy döntött, hogy terjeszteni fogja. És itt az újabb kérdés: vannak hasonló történelmi példák arra, amiről most beszéltünk? Ez megint olyasmi, amit a történelemmel kapcsolatban mindig meg kellene kérdezned. Hogyan épül ez fel? Van itt némi spirituális mag, aztán a szertartásos rész, ahogy a vallást gyakorolják. Aztán itt van a hierarchizált társadalom, amelyben az egyik osztály birtokolja a szertartások monopóliumát, ebből ered hatalmának nagy része. És ekkor jön valaki, aki azt mondja: várjunk csak, a papság többet törődik a hatalommal és a szertartásokkal, mint az igazi spirituális lényeggel. És az emberek nem elégedettek azzal, amit a papság nyújt nekik. Eszedbe jut más hasonló helyzet a történelemből? Nekem néhány az eszembe jut. Lehet róluk vitatkozni, de éppen ez az, ami a történelemben jó. Javaslom, hogy vitassátok meg mindezt. Buddha után körülbelül 500 évvel egy Názáreti Jézus nevű illető jelent meg a színen. Hol itt a párhuzam? A judaizmusnak is van spirituális lényege, ez Ábrahámtól és Mózestől ered. De aztán ott voltak a kor farizeusainak szertartásai. Az ő kezükben volt a valódi hatalom. Jézus úgy érezte, hogy a vallást lealacsonyították. Pénzváltók voltak a templomban. Amit ő prédikált, annak nagy része reform volt, emlékeztető a spirituális lényegre. Arra biztatta az embereket, hogy személyesen kapcsolódjanak Istenhez. Próbálta felszámolni a hierarchiát. Gondolhatod, hogy ez az üzenet nagyon vonzó volt azok számára, akik kirekesztve érezték magukat. De van további hasonlóság is. Ahogyan Buddha esetében Asóka lépett a színre, és Buddha halála után néhány száz évvel elterjesztette a vallást, Jézus esetében is volt hasonló. Jézus halála után nagyjából 300 évvel Konstantin lett a rómaiak császára. Azoké a rómaiaké, akik 300 éven át üldözték a keresztényeket. És ekkor Konstantin hirtelen nem csupán törvényessé tette a kereszténységet, hanem támogatta is azt, áttért erre a vallásra. Konstantin halála után pedig ez lett Róma államvallása. Akár Buddháról, akár Jézusról beszélünk, reformerekről van szó. Majd néhány száz évvel később jött egy hatalmas uralkodó, aki felvette és elterjesztette a vallást. Milyen más példák léteznek? Még a keresztény világban is találhatunk, ha előreugrunk 1500 évet Jézus korától Luther Márton koráig. Utóbbi szemében a korai 16. századi keresztény egyház eltávolodott a spirituális lényegtől. Jézus tanításaitól. Túlságosan a szertartásokat helyezte előtérbe. A papság és a pápaság valójában inkább szólt a hatalomról, mint a spiritualitásról. Így elindította azt, amit később protestáns reformációnak neveztek. Ezzel a vallást sokkal személyesebbé tette, nem volt szükség papi közvetítésre. Személyessé vált a kapcsolat a vallás spirituális lényegével. A videó megtekintése után keress további történelmi példákat! Vannak más vallások? Mi a helyzet az iszlámmal? Mi a helyzet a szikhizmussal? Érvényesek rájuk a fenti gondolatok, vagy sem? Lehet, hogy ezek ellenpéldák. Létezhetnek olyan történelmi példák is, amelyeknek nincs köze a valláshoz, inkább a politikával, a tudománnyal vagy a gazdasággal függenek össze. Gondolkozz el ezeken a kérdéseken!