Kereszténység a Római Birodalomban

Áttekintés

A kereszténység az i. sz. 1. században zsidó hagyományokból alakult ki Júdea tartományában, majd elterjedt a Római Birodalomban, amelynek végül hivatalos vallásává is vált.
A kereszténység kialakulására hatással volt az a történelmi kontextus, amelyben kifejlődött.

A kereszténység kezdetei

A kereszténység Júdeában alakult ki az i. sz. 1. század közepe táján. Alapjául Jézus tanításai, majd később tarsusi Pál írásai és hittérítői munkája szolgált.

A kezdetekben a kereszténység kis létszámú, szervezetlen szekta (újonnan létrejött radikális vallási csoport) volt, amely minden egyes ember számára megváltást ígért a halál után. A megváltáshoz a zsidók által is tisztelt Isten fiába, Jézusba vetett hit vezetett. Az első keresztények számára vita tárgyát képezte, hogy csupán a zsidóknak kellene-e igét hirdetniük, vagy a nem zsidó hitűek is kereszténnyé válhatnak. Idővel a kereszténység követőkre talált a zsidó közösségeken kívül is, szerte a Római Birodalomban.

Állj meg, és gondolkodj: Miként befolyásolhatta a kereszténység elterjedését az a tény, hogy a judaizmusból fejlődött ki?

Mivel a korai keresztények számára nem volt világos, hogy függetlenek-e a judaizmus hívőitől, vagy sem, kérdéses volt, hogy próbálkozzanak-e keresztény hitre téríteni a nem zsidó vallásúakat. Ebben az esetben a kereszténység csupán a zsidó lakosság körében lett volna terjeszthető. Láthatjuk, hogy hosszú távon viszont a kereszténység elterjedt a nem zsidó hitű közösségekben is.

Róma és a kereszténység

A Jézus halálát követő évtizedekben Pál apostol számos levelet írt, amelyek ma a keresztény Biblia Újtestamentumának részét képezik. Pál római polgár volt, és leveleit szerte a Római Birodalomban élő kis keresztény közösségeknek küldte. A levelekből kiderül, hogy Pál és keresztény társai abban az időben még mindig azon töprengtek, miben is áll kereszténynek lenni. Eszmecseréik fő témája az volt, hogy milyen kapcsolatban van a kereszténység a judaizmussal, illetve a római kormányzattal.

Állj meg, és gondolkodj: Mit árulnak el Pál levelei a kereszténységről az i. sz. 1. század közepén?

(A válaszlehetőség)
A kereszténység abban az időben már teljesen kialakult új vallás volt.
(B válaszlehetőség)
A kereszténység abban az időben még nem volt pontosan meghatározva.
(C válaszlehetőség)
A kereszténység megszilárdult és elterjedt vallás volt a Római Birodalomban.

A Római Birodalomban a judaizmus elismert vallás volt, amely védelmet élvezett. Bár a judaizmusból fejlődött ki, a kereszténység nem állt a jog oltalma alatt. A törvényen kívülivé vált keresztényeket esetenként üldözték a hitük miatt az i. sz. első két évszázadban. Ám a Római Birodalom hivatalosan inkább mellőzte, figyelmen kívül hagyta a keresztényeket, hacsak azok nem dacoltak a birodalmi hatalommal.

Róma keresztény hitre tér

I.sz. 313-ban Constantinus császár kiadta a Milánói ediktumot, amely az összes többi valláshoz hasonlóan legalizálta a kereszténységet is. Mindamellett, hogy a kereszténység történetében ez fontos lépés volt, nem jelentette azt, hogy a kereszténység teljesen felváltotta volna a hagyományos római vallást.

325-ben Constantinus összehívta az első niceai (nikaiai) zsinatot. A zsinaton a keresztény egyházvezetők gyűltek össze a célból, hogy meghatározzák a hivatalos – katolikus – keresztény hitelveket (dogmákat). A zsinat tanácskozásának eredményeként megfogalmazták a niceai hitvallást, amely lefektette a zsinat által jóváhagyott hitelveket.

I. sz. 380-ban Theodosius császár kiadta a thesszaloniki ediktumot, amelynek következtében a kereszténység, egészen pontosan annak az ortodox formája lett a Római Birodalom hivatalos vallása. A többi keresztény vallást eretnekségnek nyilvánították, törvényen kívülivé váltak, és birtokaikat elkobozta a római állam.

Állj meg, és gondolkodj: milyen hatással volt a Római Birodalom a korai kereszténység kialakulására?

A kereszténység elterjedt a Római Birodalomban, és végül törvény által gyakorolhatóvá vált 313-ban. Ez igen fontos állomás volt a vallás történetében, mivel ettől kezdve a keresztények nyíltan gyakorolhatták a hitüket. I. sz. 325-ben a niceai zsinat tovább erősítette a kereszténység befolyását, mivel a római császár most már hivatalosan is elismerte a vallást, és utasítására egységesítették a hitelveket és a vallásgyakorlást. I. sz. 380-ban a kereszténység a Római Birodalom hivatalos vallásává vált, és így még inkább megnőtt a befolyása. Ez a lépés a keresztény vallási elvek és gyakorlatok további egységesítését is magával hozta. A kereszténység és a római állam közti kapcsolat egyben azt is jelentette, hogy a kereszténységbe bizonyos fokig a római hagyományok is beolvadtak.

Összefoglalás

A Római Birodalom keresztény hitre térése nem egyik napról a másikra történt. A rómaiak vallási szokásai csak lassan változtak. 476-ban, a Római Birodalom összeomlásakor a kereszténység még mindig terjedőben volt. Azt is fontos megjegyezni, hogy maga a kereszténység sem jelent meg rögtön teljesen kialakult formájában. A kereszténység a zsidó hagyományokból fejlődött ki, és az évszázadok során a római kultúra és politika is nagyban rányomta bélyegét.

Egy időtálló példa erre a pápa – a római katolikus egyház vezetője – megnevezése, amely a régi római főpap, a pontifex maximus átvétele. A római kultúra nem tűnt el teljesen, hanem az új népekkel és kultúrákkal való találkozás során átalakult.

A kereszténységre nagy hatással volt mind a judaizmus, mind a római kultúra. A kereszténység kialakulásának folyamatát csak akkor érthetjük meg teljesen, ha ismerjük kialakulásának körülményeit is.

Szeretnél részt venni a beszélgetésben?

Jelentkezz be

Rendezés:

Még nincs hozzászólás.

Tudsz angolul? Kattints ide, ha meg szeretnéd nézni, milyen beszélgetések folynak a Khan Academy angol nyelvű oldalán.