If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom

A peloponnészoszi háború előzményei

A feszültség nőtt Athén és Spárta között. Ez vezetett a peloponnészoszi háborúhoz.

Videóátirat

Az előző néhány videóban beszéltünk a görög-perzsa háborúkról, vagy mondhatjuk úgy is, hogy Görögország perzsa inváziójáról. Az első hullám, az első perzsa invázió idején az athéniak meg tudták állítani őket Marathónnál. Aztán a második perzsa invázió idején, amit Xerxész vezetett, a görögök megsemmisítő vereséget mértek a perzsa hajóhadra Szalamisznál, majd Plataiánál végleg megszabadultak tőlük i.e. 479-ben. Ebben az időben tehát a görögök, különösen a városállamok, az erős városállamok, Spárta és Athén, azonos oldalon harcoltak. De amint látni fogjuk ebben a videóban, ez a felállás szétbomlik, és a korábbi harcostársak hamarosan egymással viaskodnak egy igen csúnya háborúban. Amikor évezredekkel később ezekre a dolgokra gondolunk, akár romantikusnak is láthatjuk a sztorikat és a kalandokat, de ezek a dolgok rettenetesek voltak, embereket öltek, embereket kínoztak, civilek haltak meg, egész városok dőltek romba. Nos, amikor a történelemről beszélünk, nagyon fontos arra is gondolni, honnan is származik egy-egy történet, és mindig kell, hogy legyen bennünk egy kis kétkedés, hogy mi volt annak az embernek az indíttatása, aki ezt írta, és hogy mennyit tudhatott valójában arról, amit írt. És amikor mi Görögország perzsa inváziójáról, vagy a görög-perzsa háborúkról beszéltünk, akkor azt attól a személytől tudjuk, akit gyakran neveznek a történetírás atyjának – gondolom, ez meglehetősen görög központú szemlélet –, és ez Hérodotosz. Most pedig nézzük meg, mit ír erről a peloponnészoszi háborúról a híres történetíró,Thuküdidész. Ők szorosan kapcsolódnak egymáshoz, különösen azért, mert ők írták meg lényegében az i.e. 5. évszázad történetét. Itt fenn e két ember dupla mellszobra látható. Hérodotoszé és Thuküdidészé. És még egyszer, a most elmondandó történet nagy részét Thuküdidésztől tudjuk. Tehát ahogy a görögök a perzsákat legyőzték, azok visszavonultak. Talán emlékszel rá, hogy az athéniaknak Szalamiszra kellett menekülniük, ahová a perzsa hajóhad is tartott, és akkor az athéniak elhatározták, hogy visszamennek Athénba. És amikor eldöntötték, hogy visszatérnek Athénba, (itt van a térképen) azt mondták: rendben van, akkor építünk egy falat Athén köré, arra az esetre, ha esetleg valaki más meg akarna támadni minket. Most mondhatod, hogy jó, azért egy kicsit csak tartottak a perzsáktól, de érvelhetsz úgy is, talán a spártaiakkal szemben voltak bizalmatlanok, akik híresek voltak nagyon erős hadseregükről. És akkor elkezdték építeni, amit gyakran csak „hosszú falnak” nevezünk, s ezzel biztosították maguknak az utat a tengerhez és a város védelmét egy lehetséges ostrom esetére. De ha a másik oldalt nézzük, ha arra gondolunk, mi járhatott a spártaiak fejében, hát ők arra gondolhattak, hogy ők régóta a domináns katonai erő, de azt már látták a görög-perzsa háborúk idején, hogy az athéniaknak fölöttébb erős flottájuk van, és bizonyos tekintetben – valójában sok tekintetben – ők azok, akik meg tudták verni a a perzsákat Szalamisznál, és ott a haditengerészet meghatározó jelentőségű volt. Így Spárta egy kicsit veszélyben érzi magát. És igazából nem kedvelik ennek a falnak tervét, mert az athéni városállamnak egyrészt erős a haditengerészete, most meg fallal körbeveszik magukat. Spárta úgy véli, ha megépítik a falat akkor nekik nagyon nehéz lesz, mert túl nagy befolyásuk lesz, és akkor nagyon nehéz lesz Athént legyőzni. Ezért inkább azt mondják: – Athéniak, építsétek inkább a falat a korinthoszi szorosban. Itt ezen a helyen. Mint láthatod Görögország térképén, van itt egy kicsi, egész keskeny földnyelv, amely a kontinenst összeköti ezzel a félszigettel, ezzel az igen nagy félszigettel, amit Peloponnészosznak hívunk, és ahol Spárta is van. És nyilván ez egy igen nagy stratégiai jelentőségű hely. Ha valaki szárazföldi úton el akarja foglalni a Peloponnészoszt, ezen a földnyelven át kell haladnia. De az athéniak természetesen nemet mondanak: ők meg akarják magukat védeni, így hozzákezdenek a fal építéséhez, hogy megvédjék magukat. Ennek a spártaiak természetesen nem örülnek. A másik dolog, amibe az athéniak belekezdenek, az tengeri erejük további fejlesztése. Látják, hogy ez nagyon hasznos dolog. Szövetségeseket keresnek az Égei-tenger vidékén, a szigeteken és az anatóliai partvidéken – ezen a területen. És Délosz szigetén találkoznak, ami ezen a térképen nem látható. Ez egy igen kicsi sziget. Valamennyien megegyeznek abban, hogy egyesítik haditengerészeti erejüket és pénzbeli hozzájárulást vállalnak a perzsák legyőzése céljából, bárhol is legyenek azok. A perzsák velük szemben igazságtalanságokat követtek el, úgyhogy most ők mennek át offenzívába. És megkötik a Déloszi Szövetségként ismert megállapodást Ismétlem, Spárta nem örül ennek, mivel egyre inkább világossá válik számára, hogy Athén nem egyszerű résztvevője a Déloszi Szövetségnek, Athén elkezdi irányítani a Déloszi Szövetséget. És amikor idővel egyesek ki akarnak szállni a Szövetségből, Athén elkezdi aktivizálni magát. És a Déloszi Szövetség apránként egyre inkább egy athéni birodalommá válik. Tehát még egyszer, Athén bebizonyította rendkívüli erejét és hadiflottája rendkívüli erejét ebben a háborúban. Spárta bizonytalanná válik. Athén nem hallgat Spártára ezzel a fallal kapcsolatban, és elhatározza az építkezés elkezdését. Spárta még inkább fenyegetve érzi magát, Athén elkezdi szervezni a Déloszi Szövetséget, ami valójában egy athéni birodalom, Spárta még inkább fenyegetetve érzi magát. És ez i.e. 464-ben mintha egy kicsit intenzívebbé válna. Néhány feljegyzés ebben az időben már arról árulkodik, hogy Spárta Athén megtámadását tervezi. Azt mondják: – ezek a népek itt túl erőssé válnak, tegyük őket egy kicsit helyre. De ezidőtájt, i.e. 464-ben egy nagy földrengés sújtja Spártát, ami lerombolja a város nagy részét. És akkor, a földrengés idején a spártai helóták, akiket a legjobb rabszolgaként jellemezni – és javaslom, olvass utána, őket rettenetes módon kezelték. A feljegyzések szerint Spártában hét ilyen helóta jutott minden spártaira. A helóták lázadást indítanak, és Spárta segítséget kér a többi görög városállamtól, kérvén, hogy segítsenek nekik letörni ezt a lázadást, ami rögtön a földrengést követően tört ki. És Athén beleegyezik. 4000 polgárságból kikerülő katonát küldenek Spártába. Ők a híres hopliták, ők segítetnek leverni a lázadást. De Spárta megint csak nem érzi biztonságban magát. Azt kérdezik: miért küldik ezek ide a katonákat; lehet, hogy tényleg a lázadás leverésére, de mi itt, Spártában amolyan könnyen sebezhető állam vagyunk, s mi lesz, ha ezek az athéniak a helóták pártjára állnak? Akkor Spártán lehet, hogy felülkerekedhetnek. Így aztán az athéni hoplitákat hazaküldik. Azt mondják, nincs szükségük a segítségükre. És képzelheted, az athéniak iszonyatos sértésként fogják fel, hogy miként bántak velük a spártaiak. Akkor most egy kicsit előretekerünk i.e. 459-ig, és láthatjuk Spárta két szövetségesét, Megarát és Korinthoszt, melyek pontosan ezen a stratégiai helyen vannak, ezen a kis szárazföldi összeköttetésen, ezen a szárazföldi hídon a kontinens és a Peloponnészosz között. És egy vita bontakozik ki Spárta két szövetségese, Korinthosz és Megara között. Athén elhatározza, hogy közbelép, és Megarával szövetséget köt. Láthatod, hogy Spárta egyre kevésbé érzi biztonságban magát, és ez már egy évtizede tart. Ekkor kitör a konfliktus és elkezdődnek az összetűzések, és gyakorlatilag háborúzni kezdenek egymással. Szórványos összecsapások vannak tizenöt éven keresztül. Ezt az időszakot, durván i.e. 460-tól vagy 459-től az azt követő 15 éven át gyakran hívják az első peloponnészoszi háborúnak, mivel Spárta és szövetségesei ezeket az összecsapásokat kezdeményezik Athén és szövetségesei ellen. De ez nem „a” peloponnészoszi háború. A peloponnészoszi háború csak mintegy 15 év múlva kezdődik. Az első peloponnészoszi háború, amelyről az előbb beszéltünk, egy 30 évre szóló békemegállapodással ér véget, ami mindössze 15 éven át tart. De Athén és flottája egész idő alatt egyre erősebb lesz, folyamatosan kerülgetik egymást, zavarják egymást, és aztán a peloponnészoszi háború, amiről majd részletesen beszélni fogunk, az i.e. ötödik század végén kitör, és végül Spárta győzelmével zárul. Ebben a folyamatban Görögország jelentős része kárt szenved. És az összes városállam, vagyis Görögország jelentős városállamai komoly mértékben meggyengülnek. És ahogy a dolgok alakulnak, az i.e. 4. századra Görögország városállamai sebezhetővé válnak az északról jövő támadásokkal, különösen Makedónia támadásával szemben. És ezt több videóban látni fogjuk az elkövetkezők során.