A hinduizmus története

A hinduizmus követői több istent is tisztelnek, ez azonban nem jelenti azt, hogy a vallás politeista, mivel ezeket az isteneket mind az egy Brahma különböző megnyilvánulásaiként tekintik.

Agni, Indra, Síva, Visnu és Ganésa csak néhány példa azokra a hindu istenekre, akiket a különböző szekták a legfontosabbaknak tekintettek az idők során. Sívát általában a pusztítás istenének tekintik, Visnut pedig teremtőként, aki Síva pusztításának romjain visszaállítja a rendet.

Egy fontos különbség a hinduizmus és más világvallások között, hogy nem tisztázott, ki a hinduizmus alapítója és mikor alakult ki. Valószínű, hogy a vallás gyökerei 5000 évvel ezelőttre nyúlnak vissza. Attól fogva csak alakult és terjedt az indiai szubkontinensen, az indiai társadalmi és gazdasági viszonyoknak megfelelően változott.

Az i. e. 600-tól i. sz. 600-ig tartó indiai birodalmakban a császárok fenntartották és továbbfejlesztették a már régóta fennálló társadalmi rendszereket. Az i. e. 1500-ra az indiai szubkontinensre vándorolt, Közép-Ázsiából származó nomád pásztorok, az árják már kialakítottak egy kasztrendszert, amelynek négy fő csoportja volt: a bráhminok, vagyis a papok, a ksatriják, vagyis a harcosok és arisztokraták, a vaisják, vagyis a parasztok és kereskedők, valamint a sudrák, vagyis a jobbágyok.

A hinduizmus még jobban megerősítette az emberek elkülönülését osztályhelyzetük és foglalkozásuk alapján: a hindu hitvilág szerint Purusa istent a négy kaszt alkotja, fejét a bráhminok, lábát a sudrák. Úgy tartották, hogy a sudrák azért születtek a kasztjukba, mert előző életükben vagy megtestesülésükben rossz tetteket követtek el. A hindu karma eszménye szerint azok, akik helyesen viselkednek, magasabb kasztban születhetnek újjá.

A hinduizmus eredetileg a brahmin osztályon belüli hagyományként indult, ami megnehezítette, hogy az alacsonyabb kasztokhoz tartozók számára is elérhető legyen, de egyre népszerűbbé vált. Valamikor i. e. 1500 és 500 között született két eposz, a Mahábhárata és a Rámájana, amelyek írásos változata az időszámításunk korai évszázadaiban keletkezett. Ezek a költemények a hindu értékekről és istenekről – például Visnuról – adtak képet drámai szerelmi és háborús történeteken keresztül. Miután leírták ezeket a történeteket, gyorsabban és könnyebben elterjedtek egész Indiában. Egy másik szöveg, a Bhagavad-gítá olyan költemény volt, amely a hindu értékeket és a megváltás lehetőségét emelte ki azok számárak, akik ezek szerint az értékek szerint élnek. A Bhagavad-gítá elősegítette a hinduizmus elterjedését az alacsonyabb kasztok körében, mivel hangsúlyozta, hogy az emberek kasztbeli kötelességeik teljesítésével elérhetik az üdvösséget.

A Gupta Birodalom idején – körülbelül i. sz. 320 és 550 között – a császárok a hinduizmust egyesítő vallásként kezelték. Népszerűsítéséhez hozzájárultak azzal, hogy olyan oktatási rendszereket támogattak, melyeknek része volt a hindu tanok tanítása; földet is adtak a brahminoknak. A Gupta uralkodók elősegítették, hogy a hinduizmus a legnépszerűbb vallássá váljon az indiai szubkontinensen.