Fő tartalom
Tantárgy/kurzus: Világtörténelem > 2. témakör
13. lecke: A korai hinduizmusHindu szent szövegek
A hinduizmus fontosabb vallásos szövegeinek áttekintése, beleértve a Védákat, a Rámájánát, A Mahábháratát és a Bhagavad Gítát.
Szeretnél részt venni a beszélgetésben?
Még nincs hozzászólás.
Videóátirat
Amint az előző videókban
már szó volt róla, a hinduizmus egy
igen sokszínű vallás, sok különböző gyakorlattal,
sőt még különböző hiedelmekkel is, de van egy, a szent szövegekhez
igazodó magva. És ezen szövegek közül
a legfontosabbak a Védák. A véda a szanszkritban
szó szerint tudást jelent. Ezeket a védikus korban írták. Ezt az időszakot azért
hívják védikus kornak, mert ismereteink szerint
a Védák ebben az időben keletkeztek. Van egy egész videónk
a tényleges védikus korról. Négy Véda van: a Rigvéda, a Jadzsurvéda, a Számavéda
és az Atharvavéda. Ezek közül az első a Rigvéda. Amikor elsőt mondok,
azért van, mert úgy hisszük, hogy ez a többi Véda előtt keletkezett, mintegy 3500 éve. A másik három is meglehetősen régi, feltehetően 3000 évnél idősebb. Ez a négy szöveg rituálék, himnuszok, mantrák, énekek és filozófia kombinációja. Vegyük például a Rigvédát.
A rig szó dicséretnek fordítható, tehát ez a dicséret módjainak ismerete, az örökkévaló dicsérete,
vagy Isten dicsérete. A Jadzsurvédát prózai
mantrának tekinthetjük, a prózai mantrák ismerete
a Jadzsurvéda. A Számavéda az énekek
és himnuszok ismerete. Az Atharvavédát az élet során megteendő
dolgok ismeretének tekinthetjük. Ezt a négy szöveget alcsoportokba
lehet sorolni a szövegek típusa szerint. Itt látható a Védák gyakran
hivatkozott alcsoportok szerinti felosztása, miszerint ezen szövegek között található versek némelyike mantra,
himnusz és ima; ezeket szamhitáknak hívják. Van benne olyan, amik inkább ritualék, szertartások, ezek az áranjakák. Az áranjakák közé tartoznak
erdőben végzendő rituálék is. Lehetséges, hogy a Védák keletkezésének idején emberek az erdőbe vonultak el meditálni
és ezeket a rituálékat elvégezni. Aztán vannak az upanisadok. Az upanisad azt jelenti: közel ül vagy melléül. És ha belenézünk az upanisadokba, ez tényleg a közel ülésre,
a tanító közelségére vonatkozik. Egy sor párbeszédet tartalmaz
a diák és a tanító között. És az upanisadok különösen, a hinduizmus spirituális magját alkotják. A spirituális filozófiára fókuszálnak. Ebben a négy Védában
108 upanisad található. A 108 nagyon szerencsés
szám a hinduizmusban. Bráhmanák is vannak,
ezek kommentárok. Csak hogy világos legyen,
a Védák versei között vannak olyanok, melyek több szövegtípusba is sorolhatók: lehetnek áranjakák és upanisadok is egyben, tehát ezek a dolgok kölcsönösen
nem zárják ki egymást. A hindu hagyományban
az egyik egyesítő tényezőt jelentik a Védák és azok alcsoportokra vagy alkategóriákra való bontása; ezeket gyakran tekintik
isteni kinyilatkozásoknak. Noha magukban a Védákban egyes szerzők önmagukra
szerzőként hivatkoznak, olyan emberekként, akik
ezeken a gondolatokon elmélkednek és írnak róluk, sok hindu e szövegeket
isteni kinyilatkozásnak tekinti. Ennek a megnevezése sruti. A sruti fordítható úgy is,
hogy valami, amit hallunk, mondhatni olyan dolog, amit
közvetlenül az istenségtől hallunk. Nos a srutit össze lehet hasonlítani a szmriti fogalmával. A szmriti lehetséges fordítása:
valami, amire emlékszünk. Jelentős mennyiségű
szmriti szöveg létezik, melyek közül néhányat
nagy becsben tartanak, és sok hindu ezeket
isteni szent írásnak tekinti. A leghíresebb szmriti szövegek a híres hindu eposzok. Ez a kép a Rámájanából van. A Rámájana Ráma történetét meséli el. Ráma, Visnu egyik inkarnációja elindul, hogy megmentse
Szita hercegnőt Rávanától. A Mahábhárata egy igazi
családi viszály története a Pándavák és a Kauravák között. Itt láthatjuk a Pándava hercegeket,
az öt Pándava herceget, akik valamennyien
Draupadit vették feleségül. Ez egy érdekes sztori
a Mahábháratában, hogyan házasodtak össze
mind az öten egyetlen hercegnővel. A Mahábhárata legjelentősebb része
a modernkori hinduk számára a Bhagavad-gíta. Ez a Mahábhárata egy részlete, és a Mahábhárata igen hosszú, igencsak sokáig tart végigolvasni, a Bhagavad-gíta viszont elég rövid. A Bhagavad-gíta a Mahábhárata
csúcspontján játszódik, a kuruksétrai csata idején, amikor a Pándavák unokatestvéreikkel,
a Kauravákkal küzdenek. A Pándava fivérek egyike, Ardzsuna, akit a testvérek közül a legnagyobb
harcosnak tartanak, amint harci szekerével a csatába megy, kocsihajtója Krisna lesz, aki Visnu egyik megtestesülése. A Bhagavad-gíta
valójában beszélgetés Krisna és Ardzsuna között. Nem csak Arról szól, hogy Krisna a világmindenségben
betöltött szerepéről tanítja Ardzsunát, hanem az upanisadokban tárgyalt
spirituális filozófia is megjelenik. A modernkori Indiában
a Bhagavad-gíta valószínűleg a modern hinduk által leginkább
idézett szent irat. Tehát ha valóban meg akarjuk érteni
a hinduizmus spirituális lényegét, erre a legmegfelelőbb mód
az upanisadok tanulmányozása, és akkor még itt van
a Bhagavad-gíta, ami noha a Mahábhárata része, ami szmritinek számít, a hinduk tiszteletben tartják, és gyakran isteni kinyilatkozásnak tekintik. Ez nem egy átfogó lista a hinduk számára fontos
szent szövegekről. Természetesen itt vannak a Védák,
melyek igen régiek. Még az eposzok is, az általuk
leírt események 3000 éve, vagy még korábban történhettek. Lejegyzésük több, mint
2000 évvel ezelőtt, a kánonba pedig a Gupta
Birodalom idején kerültek. De van még sok
más szöveg is. Vannak olyan szövegek,
melyekről úgy hisszük, hogy a védikus korban
keletkeztek, pl. a Védángák, amelyek olyan dolgokkal foglalkoznak,
mint a gyógyítás és a csillagászat. Léteznek kommentárok
például az upanisadokról, vagy a Brahma-szútráról. Vannak a Puránák
– ez szó szerint régi dolgokat jelent –, amelyek régi történetek, eposzok stb.
gyűjteményét alkotják. Tehát a hinduizmus
– ahogy már említettem – egy nagyon tágas vallás,
egy nagyon szerteágazó vallás, és ez a szövegekben is látható. Végezetül a Bhagavad-gítából vett idézettel búcsúzom,
s ebben az az érdekes, – ahogy már említettem – hogy hasonlókat tartalmaz, mint
amit az upanisadokban már láttunk, ebből valamennyit átvettünk már az első,
a Brahman és Átman témájú videóban. „Aki mindenben engem lát, és mindent bennem lát,
az nem szakadhat el tőlem, s én sem szakadok el tőle.” Tehát itt Krisna szól Ardzsunához, és ahol Krisna azt mondja: „engem” érthejük alatta Istent vagy
a Végső Valóságot. „Aki minden lényben engem szeret,
mert meglátta, hogy minden egy, az a jógi énbennem él,
bárhol tartózkodik. Aki mindent önmagához hasonlít, és egyformának néz örömet és bánatot, azt tartsd a legtökéletesebb jóginak." A jóga kifejezés
a modernitásban gyakran nyújtásra, testgyakorlásra
és pózokra vonatkozik, lehet, hogy a közeli tornateremben
is tartanak jógát, de ez igazából egy általánosabb kifejezés, hogy hogyan csatlakozol
a Végső Valósághoz. Amit a jógaórán megtanulhatsz, azok inkább a testre
irányuló gyakorlatok, de vannak egyéb technikák is,
például a meditáció és egyebek, a jóga egyéb formái, melyek rávezethetik az egyént, hogy jobban felismerje az illúziót,
a Máját maga körül, és hogy kapcsolódhasson
a Végső Valóság egységéhez.