A korai judaizmus 1. rész

Ebben a videóban a zsidó vallás történetének legfőbb mozzanatait tekintjük át. Történelemnek túlzás volna nevezni, mivel nem állnak a történészek rendelkezésére konkrét történelmi emlékek és bizonyítékok arra az i. e. 1000 előtti időszakra, amiről beszélni fogok. Azokról a történetekről lesz szó, amelyeket a héber Biblia első öt könyvében, a Tórában, egyben az Ószövetség első öt könyvében és a muszlim Koránban találhatunk meg. De nincs sok történelmi bizonyítékunk ezekre. Ezért vannak történészek, akik inkább legendák közé sorolják a leírt eseményeket, míg mások történelmi tényként kezelik őket, és próbálják a leírtakat egy idővonalon elhelyezni. Ebben a videóban megkísérlem az eseményeket olyan időrendi sorba rendezni, ahogy történtek, azok szerint, akik szerint csakugyan megtörténtek. De ne feledjük, nincsenek régészeti emlékek, korabeli feljegyzések, és a létező feljegyzések több száz évvel azután íródtak, hogy a feltételezett események megtörténtek. Kezdjük hát a legelején, kezdjük a Teremtés könyvével, a Tóra és az Ószövetség első fejezetével. Nem megyek bele részletesen a Teremtés könyvének tartalmába, de úgy kezdődik, hogy Isten, az egyetlen Isten létrehozza a mennyországot és a Földet. Ezután jön Ádám és Éva története, majd néhány nemzedéket átugorva az Özönvíz és Noé története. Később Noé fia, Sém, akiről azért beszélek, mert a Sém nevéből származik a szemita szó. Hallhattad már, hogy a zsidó népet szemitaként említik, de az arab népet is szokták szemita népként említeni, mivel, a Biblia tanúsága szerint mindketten Ábrahám leszármazottainak tartják őket, aki Sém leszármazottja. Tehát mindkét népet szemitáknak tartják. A héber Biblia első jelentős „ősatyja” Ábrahám, akit az előbb említettem. Eszerint Ábrahám Ur városából költözött át, de vitatott, hogy melyik Ur nevű városból. Lehetett ez az alsó-mezopotámiai ősi sumér városa, vagy, ahogy mások hiszik, egy másik Ur nevű városból, ami Felső-Mezopotámiában volt. De függetlenül attól, hogy melyik elméletet fogadjuk el, és Ábrahám sok történész szerint kitalált figura, tehát nincs bizonyíték arra, hogy csakugyan élt és történelmi szereplőként létezett. De az Ószövetség és a héber Biblia tanúsága szerint a családjával elhagyta Ur városát, és Kánaán földjére vándorolt. Kánaán a jelenkori Izrael, Libanon, Palesztina területe környékén volt, nagyjából ezen a területen. Tehát vagy ebből vagy ebből az Ur városból. Ábrahámot tartják az elsőnek a zsidó nép három jelentős ősatyja közül. A másik kettő Izsák és Jákob. Egy egész videó-sorozatot készíthetnénk az Ábrahámról szóló történetekből, de Ábrahám elsőszülött fia Izmáel aki felesége, Sára szolgálólányától született, miután arra a következtetésre jutottak, vagy inkább úgy gondolták, hogy nem lehet gyermekük. És a korabeli írások alapján Ismáelt tartják az arab nép ősének, ősatyjának. Azonban élete későbbi szakaszában Ábrahámnak, aki ekkor körülbelül 100 éves és feleségének, Sárának, aki a Biblia elmondása szerint 90 év körül jár mégis születik közös gyermeke, Izsák, aki a zsidó vallás másik jelentős ősatyja. Ez az a híres festmény, melyet Rembrandt festett, amely azt a pillanatot örökíti meg, amikor Ábrahám hajlandó feláldozni fiát, Izsákot, de az utolsó pillanatban megállítják. Ezt úgy tekintik, mint szolgálatkészségének jelét, mint Istenbe vetett hitének jelét, és annak jelét, hogy kész követni Istent. Nos, Izsák fia Jákob volt, akinek később Isten az Izráel nevet adta. Innen származik az „izraelita” szó, és a mai Izrael állam neve is. Jákob egyik fia József. Itt megint a Bibliában leírtakra támaszkodunk, mert nincs túl sok történelmi bizonyíték. De ez egy csodálatos történet, József története, hogyan adják el testvérei rabszolgának és hogyan viszik Kánaánból Egyiptomba. De József – milyen fantasztikus történet – képes Egyiptom helytartójának rangjáig emelkedni, és később családja, Jákobbal együtt Egyiptomba érkezik, mikor Kánaánt éhínség sújtja, és ez a magyarázat a Biblia szerinti nagyobb zsidó népcsoport telepedésére Egyiptomban. De rabszolgasorba kerülnek és a Biblia elmondása szerint rabszolgák maradnak 400 évig, több, mint 400 évig, és ez az, ami itt ezen a zöld vonalon látható. Rabságban maradnak Egyiptomban egészen addig, míg el nem érkezünk Mózesig, akit a zsidó hagyomány a legjelentősebb prófétának tart, és az egyik legjelentősebb próféta a keresztény és az iszlám vallásban is. Beszéljünk hát most Mózesről. Mózes története tehát egy a híres történetek közül, miszerint a fáraó hogyan kezdi veszélyeztetve érezni magát a zsidók növekvő népessége által akik, emlékezzünk vissza, rabszolgák és a történet szerint parancsba adja, hogy minden újszülött héber, zsidó fiúgyermeket meg kell ölni, de az édesanyja elrejti Mózest és egy kosárban a Nílus folyóba teszi, és a fáraó lánya megtalálja és felneveli Mózest, aki így lehetőséget kap arra, hogy tanuljon, és a fáraó udvartartásának tagja lesz. Ám később egyszer azt látja, hogy egy rabszolgahajcsár egy zsidó rabot halálra kínoz, és megöli a hajcsárt. Félti az életét és elmenekül, mivel fél a büntetéstől a hajcsár meggyilkolása miatt, és a Sínai-hegyre vagy más néven Hórebre megy fel. és ez az a hely itt, ahol a most ismert Sínai-hegy, a Hóreb fekszik, és ez az ahol a bibliai Sínai-hegy vagy Hóreb lehetett, és ide kötődik az égő csipkebokor története ahol Mózes parancsot kapott Istentől, aki valahogy az Isten angyalaként szólt hozzá egy égő csipkebokorból, és azt mondta Mózesnek: "menj vissza, és ki kell szabadítnod a zsidókat a rabságból!" Visszamegy hát és ki tudja szabadítani őket, és ez megint egy nagyon híres történet, a fáraó seregei üldözőbe veszik őket, de Mózes kettéválasztja a Vörös-tengert a fáraó serege pedig odavész, és Mózes visszatér a zsidókkal a Sínai-hegyre, a Hórebre, ezeket néha két külön hegynek veszik, néha egy és ugyanazon hegy két külön oldalának, ebben nem vagyunk teljesen biztosak. De a legtöbben ugyanazon hegynek tartják. És itt a Sínai-hegynél, a Hórebnél kaphatja meg Mózes a híres Tízparancsolatot, ahol megkaphatja a zsidó törvényeket és a héber Biblia első öt könyvét, a Tórát, az Ószövetség első öt könyvét: a Teremtés könyvét, a Kivonulás könyvét, a Leviták könyvét, a Számok könyvét és a Második törvénykönyvet, ezeket mind Mózes művének tartják. Amint Mózes, és itt ismét fontos leszögezni, hogy a történészek vitatják ezt de bibliai források szerint így történt: miután megkapja Isten parancsait, fogja a zsidókat, felállítják a Tabernákulumot (szent sátor), 40 évig a sivatagban vándorolnak, elvezeti őket az Ígéret földjére. Ám mielőtt beléphetne oda, Mózes meghal, de sikerül neki visszatelepíteni a zsidókat Kánaánba.