Konfuciusz és a Gondolkodás Száz Iskolája

Most az emberiség történetének legnagyobb filozófusai és tanítói egyikéről fogok fogok beszélni. S ez Konfuciusz, akit a kínaiak Kŏngzĭ, azaz Kung mester néven ismernek, vagy Kŏng Fūzĭ néven, ami Kung Nagymestert jelent. Ismételten elnézést kérek rossz kiejtésemért. A Konfuciusz forma a Kŏng Fūzĭ latinosított változata. Kong Fuzicius tehát nem más, mint Konfuciusz. Konfuciusz kapcsán az az érdekes, hogy abban az időben nőtt fel, amikor Kína kezdett egyre megosztottabbá válni. Más videókban szó volt a Csou-dinasztiáról, amely a második évezred legvégén kezdődik. De Konfuciusz idején a Tavasz és ősz korszaknak nevezett időszak végén vagyunk. Konfuciusz i.e. 551 és 479 között élt. A Tavasz és ősz korszak végén járunk, és a Hadakozó fejedelemségek kora felé tartunk. Tehát még Konfuciusz idejében is folyamatosan nőtt a feszültség az államok között. A nép kevésbé bízott a központi kormányzatban, és ahogy látni fogjuk, ebben a kései Tavasz és ősz korszakban, és különösen ahogy előrehaladunk ebben a valóban viharos időszakban, amit a Hadakozó fejedelemségek koraként ismerünk, egy sor filozófus tűnt fel, és filozófiák jelentek meg, mivel az emberek olyan kérdésekkel küszködtek, mint az, hogy mi az állam szerepe, mit jelent az, hogy valaki jó ember, hogy illeszkedik az emberiség a kozmikus rendhez? Ami Konfuciusszal kapcsolatban érdekes, az az, hogy saját elmondása szerint ő nem mond semmi újat. Inkább arról van szó, hogy megpróbálja újraéleszteni vagy megfiatalítani a múlt néhány hagyományát. A legtöbb történész ennél többre értékeli tevékenységét. Noha Konfucius inspirációi jó részét a korai Csou-dinasztiából és az ősök hagyományaiból meríti, ezeket kétségtelenül új megvilágításba helyezi, s ezzel tanítása igen jelentős filozófiává és vitathatatlanul vallássá válik, ahogy a Hadakozó fejedelemségek korába lépünk, és különösen ahogy elérünk egy erőteljesen egyesített Kínába a Csin- és Han-dinasztiák uralkodása alatt. S ahogy majd látni fogjuk, különösen a Han-dinasztia idején, a konfucianizmus lényegében államvallássá válik. Hogy legyen némi elképzelésünk, hogy mit hirdetett Konfuciusz, és hogy milyen volt az élete: élete jelentős részében tanított és prédikált. Sokan Szókratészhez hasonlítják, noha nála korábban élt. Fenti tevékenységével egyidejűleg köztisztviselői karriert is épített, de jelentősége kétségtelenül prédikációiban rejlik. Életének jelentős részét itt, Lu államban töltötte, Kína keleti részén. Konfucius tanításait illetően három általános témakörröl beszélhetünk. Javaslom, nézd meg a Beszélgetés és mondások c. művet. Nagyon érdekesek, sok mindennel foglalkozik. De jó pár közülük a tradíciók tiszteletéről és az öregek tiszteletéről szólnak. Íme egy idézet a műből: „A fiatal ember otthon tisztelje a szüleit, házon kívül tisztelje az idősebbeket, legyen figyelmes és szavahihető, szeresse a sokaságot, de bizalmas viszonyban legyen az emberségesekkel. Ha így cselekszik, és még marad ereje, akkor azt tudományokra és elméjének ékesítésére fordíthatja.” Sokat beszél arról, ahhoz, hogy jó polgár legyen valaki, először jó gyereknek kell lennie. Szülei jó fiának. És arról is beszél, hogy mit jelent igazságos vezetőnek lenni. „Ha a népet ... büntetésekkel tartják féken, akkor ki fogja játszani (a büntetést), de a szégyent nem fogja ismerni. Ha az erénnyel kormányozzák és a szertartásokkal tartják féken, akkor ismerni fogja a szégyent és mindig egyenes lesz.” S ahogy látjuk, a morál és az etika jelentős szerepet játszik személyes szinten és állami szinten is Konfuciusz számára. Majd beszélünk egyéb filozófiákról is, ahol ez nem szükségszerűen jelenik meg ilyen erőteljesen. Konfuciusz másik nagy témája az önmagunkba tekintés volt. Az önfejlesztés nyomán jobb polgár, szüleid jobb gyereke, jobb vezető lehetsz. „A tudottról tudni, hogy tudjuk; a nem tudottról pedig tudni, hogy nem tudjuk: ez az igazi tudás." „Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.” „Ha kiváló embert látsz, arra gondolj, hogy egyenlő légy vele. Ha pedig nem kiválót látsz, fordulj bensődbe és vizsgáld meg magadat.” Én ezt szeretem leginkább. „Ne kényszeríts másokra olyan dolgot, amit magadnak nem kívánsz.„” Ez [Jézus] Aranyszabály[á]hoz nagyon közel álló kijelentés. Tehát, ahogy említettem, Konfuciusz és a konfucianizmus nem volt egyedülálló ebben a Tavasz és ősz korszakban, és főleg a Hadakozó fejedelmek korának kezdetén. Ebben az időben számtalan irányzat van jelen („száz iskola” néven is ismerjük). Ez az időszak Konfuciusz működése idején kezdődik, és fennáll egészen addig, amíg a Csin-dinasztia véget nem vet a Hadakozó fejedelemségek korának, és erős kézzel egyesíti Kínát. Most már beszéltünk a konfucianizmusról, amely sokat foglalkozik az etikával, de fő célja... emlékezzünk, Konfuciusz maga is köztisztviselő volt. Hivatalnok volt. Sokat gondolkodott rajta, mit jelent az, hogy igazságos vezető. Tehát filozófiája a gyakorlati dolgokat elég rendesen érinti. Ugyanakkor sokan etikai rendszernek tekintik, sokan mások pedig vallásnak, mivel érinti a valóságon túli világot, a mennyek fogalmát, és sokat merít Kína múltjából. A „száz iskola” egyéb képviselői, elsősorban azok, akik jelentős szerepet játszottak Kína történelmében, beleértve a modern Kínát is, ott vannak a legisták. A legistákat erős pragmatizmus jellemzi, elutasítják az erős belső etika konfuciánus felfogását, azt, hogy ez irányítja majd a népet és a vezetőket. A legisták inkább ezt mondják: szükségünk van egy erős, rendezett központi államra. Mindent meg kell tennünk, amire szükség van, s lehet, hogy ezzel keményen megszorongatjuk a népet a stabilitás érdekében, s az iránymutatás érdekében. S el lehet képzelni azt a környezetet, amelyben a legizmus megjelent. Ez a Hadakozó fejedelemségek korában volt, ebben a hihetetlenül erőszakos időszakban, amikor széttöredezett államok alkották Kínát, így el tudjuk képzelni ezeket a nagyon realista embereket. Úgy vélhették, hogy van ez a konfucianizmus, és vannak más filozófiák is, de nekik erős, nagyon központosított vezetőkre van szükségük. És a vége az lesz, hogy a legista filozófia megnyeri a csatát, amint a Csin-dinaszta megjelenik a színen 221-ben. És a modern Kína nevét ettől a dinasztiától kapja. Ezt tekintjük az első dinasztiának, amely kemény kézzel ténylegesen egyesítette Kínát, és megalkotta annak adminisztratív és bürokratikus rendszerét. S ez tényleg a legizmuson alapul, és képes volt véget vetni a Hadakozó fejedelemségek korának erős központi hatalmat adva erős vezetők kezébe, akik meglehetősen erőszakosak voltak más népek elnyomásában, a stabilitás megteremtése érdekében. És meg kell jegyeznünk, hogy a Csinek megjelenése a „száz iskola” végének is tekinthető, minthogy a Csin-ház a rend részeként üldözni kezdte a filozófia sok egyéb formáját, beleértve a Konfuciuszt követőket is. Egy másik filozófiai irányzat – s ez csupán egy példa –, amely erős hatást gyakorolt Kínára: a taoizmus. A taoizmus, a taoista felfogás szerint Lao-cétől ered. Lao-ce történelmi háttere nem olyan tiszta és egyértelmű, mint Konfuciuszé. Mindazonáltal úgy hisszük, hogy megközelítőleg ugyanabban a korban éltek. Egyesek szerint inkább legendai hős volt. De a taoizmus sokkal jobban foglalkozik a spiritualitással, mint a konfucianizmus. Itt idézeteket látsz, a Tao valójában az Út. Az egész az univerzummal való harmóniáról szól. „Aki vágytalan, az a titkot megfejtheti. de ha vágya van, csak a dolgokat szemlélheti.” A Tao-tö King (az Út és Erény könyve) És végül a buddhizmus. Érdekes, hogy Buddha kb. ugyanebben az időben élt. Ismételten, születése dátuma kicsit vitatottabb, mint Konfuciuszé. Északkelet-Indiában élt, Nepál közelében. A buddhizmus valójában Indiában jön létre, de aztán megtalálja az utat Kína felé. Különösen ahogy haladunk előre az i.sz. első évezredben. A modern Kínában a kultúra, a filozófia és a vallás a különböző irányzatok kombinációja, melyekre leginkább a konfucianizmus hatott, de a taoizmus és a buddhizmus is. És vannak még egyéb filozófiai irányzatok is. Közülük például a mohizmus meglehetősen érdekes. Javaslom, olvass egy kicsit utána. Az egész a pártatlan szeretet fogalmáról szól. Valójában egy sor hasonlóságot, párhuzamos gondolatot tartalmaz Jézus tanításaival, ahogy azok az evangéliumokban szerepelnek. De ezt a fogalmat Konfuciusz követői közül sokan kivitelezhetetlennek tartották, főként a legisták. A mohizmus a Csin-dinasztia bukását követően nem sokáig maradt fenn. De egy dolgot ne felejtsünk el: a legizmus tette lehetővé, hogy a Csin-dinasztia ténylegesen véget vessen a Hadakozó fejedelmek korának, és központosítsa Kínát. Ez a rövid életű dinasztia átmenetet képezett a Han birodalom felé. A Han-dinasztia jelentős mértékben átvette a Csin-ház adminisztratív struktúráját és stabilitását, de aztán a konfucianizmust tette valódi államfilozófiává, és akár azt is mondhatjuk, államvallássá. Hogy kellően értékelhesd a konfucianizmus jelentőségét a kínai kultúrában, befejezésként Huston Smith történész szavaival búcsúzom: „Noha a kínai kultúrát nem Konfuciusz teremtette meg,” – amint említettük, maga Konfuciusz mondja, hogy ő nem talált fel semmit –, „mégis ő volt annak legfőbb szerkesztője.”