A Csou, a Csin és a Han dinasztiák

Ebben a videóban áttekintjük az ókori és a császári Kína legfontosabb első dinasztiáit. Egy korábbi videóban beszéltünk a Hszia-dinasztiáról, bár nem vagyunk biztosak abban, hogy létezett, mert nem sok történelmi dokumentum áll róla rendelkezésre. A legenda szerint nagyjából i.e. 2200 - 2100 között jelent meg – azaz több mint 4000 évvel ezelőtt –, és egészen addig uralkodott, amikor megjelent a Sang-dinasztia i.e. 1600-ban. A Sang-dinasztiát tekinthetjük az első történelmi dinasztiának, mivel fennmaradtak tárgyi emlékek, régészeti leletek, sőt, még írásos dokumentumok is. Utóbbiak a Sang-dinasztia híres jóslócsontjai, amiket arra használtak, hogy a jövővel kapcsolatos döntéseket hozzanak. A több mint 3000 éves jóslócsontokon szereplő írás azért érdekes, mert a modern kínai írás ebből a 3000 évnél régebbi írásból fejlődött ki. A Sang-dinasztia korából fontos bronztárgyak is fennmaradtak. És ismétlem, ez az első történelmi bizonyíték arról, hogy egy meglehetősen kiterjedt földrajzi területet egyesítettek a Sárga- és a Jangce-folyó körül. A Sang-dinasztiáról szóló videóban elmondtam, hogyan bukott meg végül i.e. 1046-ban. A Csou-dinasztia buktatta meg. A Csou-dinasztia legyőzte Ti Hszint, az utolsó Sang-uralkodót. Ez 1046-ban történt a Muje melletti csatában. A Csouk véleménye és történelmi beszámolók szerint Ti Hszin korrupt uralkodó volt, akit felesége befolyásolt. A Csouk szerint annak oka, hogy sikerült legyőzni őket, megbuktatni őket és új dinasztiát alapítani, az égi elrendelés volt. Az égi elrendelés gondolatát a Csou-dinasztia tette magáévá, majd ezután évezredekig a kínai kultúra és hagyomány része volt. Az Ég ebben az értelemben nem egy hely a felhők között, ahogy azt a nyugati hagyományban egyesek elképzelhetnék. Valójában inkább a világegyetemet irányító erő. E szerint az elv szerint, ha egy vezető alkalmatlan, ha korrupttá válik, a világegyetemet irányító erő eltávolítja őt, és alkalmasabb vezetőt juttat hatalomra. Így aztán a Csou-házbeli Vu király, aki a Muje melletti csatában legyőzte Ti Hszint, az égi elrendelésre hivatkozott, amire aztán a Csou-dinasztia egész fennállása alatt is hivatkoztak. A Csou-dinasztia nagyon sokáig hatalmon maradt, de birodalma nem volt centralizált. Valamiféle hűbéri rendszerként írhatnánk le. Számos királyság létezett, amelyek hűségesek voltak a Csoukhoz, és az egyes időszakokban különböző autonómiával és hatalommal bírtak. A Csou-dinasztiát általában felosztják a nyugati fővárosban uralkodó Nyugati Csou-dinasztiára és a Keleti Csou-dinasztiára azután, hogy a fővárost keletre helyezték át. A Keleti Csou-dinasztia i.e. 770 és 476 közötti korszakát gyakran nevezik Tavasz és ősz korszaknak. Ezt az időszakot gyakran említik úgy, mint a kínai filozófia aranykorát. Ekkor élt Konfuciusz. Ekkor élt Lao-ce, aki kidolgozta a tao-filozófiát, illetve a tao-filozófia lényegét. Még a mai Kína számos filozófiai eszméje is ebben az időben kezdett megjelenni. A Keleti Csou-kor második fele volt a Hadakozó fejedelemségek kora. Ezt a pontozott vonal jelzi. A már addig is erősen decentralizált Csou-ház birodalma még tovább bomlott. Kína újabb egyesítésére egészen i.e. 221-ig nem került sor. I.e. 221-ben jelent meg a Csin-dinasztia. És bár a Csin-dinasztia csak nagyon rövid ideig, csak néhány évtizedig uralkodott, azért jelentős, mert ez volt az első erősen centralizált dinasztia. Gyakran nevezik az első császári dinasztiának. Ahogy említettem, a Csou-ház birodalma nagyon decentralizált volt. Hűbéri rendszerű. A Csin-dinasztiába tartozó Csin Si Huang-ti viszont nagyon erőskezű vezető volt. Legista irányítást vezetett be, nagyon szigorú törvényekkel. Ellenfeleit keményen elnyomta, de ennek köszönhető az, hogy meg tudta teremteni Kína valódi egységét. A nevéhez fűződik a Kínai Nagy Fal, amit ugyan nem ő épített, mert már álltak falak ebben az időben Kína-szerte. De ő kezdte összekapcsolni ezeket a falakat, majd ledönteni azokat, amelyek a birodalom belsejében álltak. Ezért gyakran neki tulajdonítják annak az építménynek a megkezdését, amit ma Kínai Nagy Falnak hívunk, és amit tovább építettek és fejlesztettek a későbbi generációk, dinasztiák. Arról is ismert, hogy létrehozta a centralizált közigazgatást, amelyben a tisztviselők úgy nyerhették el állásukat, hogy vizsgákat tettek le. Ez a rendszer több évezreden át fennmaradt Kínában. Ahogy említettem, a Csin-dinasztia rövid életű volt. Utána következett a kínai történelem egyik legjelentősebb dinasztiája, amely felhasználta a Csin-korszak vívmányait, de mérsékelte szigorúságukat. A Han-dinasztiát gyakran nevezik a kínai történészek Kína Aranykorának. Ebben az időben vált dominánssá a konfuciánus filozófia. Számottevően fejlődött a matematika, a természettudomány és a technika. Ezen a képen látható a matematika művészetének kilenc fejezete. Ebben szerepel például a Gauss-elimináció és a Cramer-szabály. Ezeket Európában csak több mint ezer évvel később fedezték fel, míg a Han Kínában már írtak róluk. A Han Kínában jelent meg a nevezetes papírkészítés. Ahogy itt láthatod, a Han-uralom több mint 400 évig tartott. Volt egy rövid időszak, amikor a Hszin-dinasztia alapozta meg uralmát, ami a Nyugati Hant elválasztotta a Keleti Hantól. De ekkor fejlődött jelentősen a kínai filozófia, a kínai írás, a kínai technológia, aminek hatása még ma is érezhető. Hogy kellően értékelni tudd a konfuciánus filozófiát, ne feledd, hogy Konfuciusz a Han-dinasztia előtt több száz évvel élt. De a Hanok alatt lett tanaiból Kína filozófiája, sőt mondhatjuk Kína vallása. Végezetül itt van néhány idézet Konfuciusztól. Később majd készítek róla egy teljes videót, de ezek a kedvenceim közül valók. „A valódi tudás az, ha tudjuk, hogy mit nem tudunk.” Ez pedig az aranyszabály egyik változata: „Ne tégy olyat másokkal, amit nem szeretnél, hogy ők tegyenek veled!” Hogy értsd a jelentőségét: Konfuciusz ezen gondolatai, az akkor kifejlődött írás és matematika, a köztisztviselői kar évezredeken át fennmaradtak. És mindez akkor született – gondold csak el, mi történt egyidejűleg a világban –, mindez a Római Birodalom idejében történt. Érdekes, hogy a Csin- és a Han-dinasztiák idején, amikor először jelent meg egy valóban centralizált birodalom, ez nagyjából ugyanakkor történt, amikor Róma is centralizálttá vált. Érdekes belegondolni, mi volt ennek a korszaknak a különlegessége, amikor ez a két jelentős birodalom elkezdett kialakulni. És nem is teljesen elszigetelt jelenségekről volt szó. A két birodalom kapcsolatban állt egymással.