A müncheni sörpuccs

1932 végére Hitler úgy látta, megérett a helyzet arra, hogy átvegye a hatalmat Németországban. Népszerűsége egyre növekszik, a náci párt követőinek száma is növekvőben van, mivel a weimari köztársaság szétesni látszik. Hiperinfláció alakult ki, emellett a német népet sértette a Ruhr-vidék franciák általi megszállása. Már nem csupán az utca népe támogatta a nácikat, hanem egyre több híres ember is. Például ő, Ludendorff tábornok, volt már szó személyéről, egyike volt a tőrdöfés-elmélet híveinek, miszerint Németország megnyerte volna az I. világháborút, ha nem támadja hátba a novemberi forradalmárok akciója, akik magukhoz ragadták a hatalmat az októberi és novemberi felkelések során. Ludendorff is Hitler támogatóinak sorába állt. 1922-ben Olaszországban hatalomra került Mussolini, ez fellelkesítette Hitlert. Novemberre már úgy érezte, eljött az ő ideje, és úgy akarja megszerezni a hatalmat, hogy elrabolja a bajor tartomány vezetőit, egészen pontosan három politikust. Azután pedig átveszi az uralmat az egész nemzet fölött. Egy 1923 novemberében tartott rendezvényen vett részt ez a bizonyos három politikus, akik lényegében Bajorország politikai vezetői voltak, és még pár ezer állami tisztviselő München egyik sörcsarnokában. Egy sörcsarnokban. Hitler meglátta ebben a lehetőséget a hatalomátvételre, és megszervezte a puccsot. Biztos, rosszul ejtem, mindenesetre a puccs szó azt jelenti, hatalomátvétel, vagyis a hatalmon lévő politikai erő erőszakos elmozdítása. Hitler és a nácik megjelentek sörcsarnoknál, a tartományi vezetők gyűlésén, körbevették az épületet felfegyverzett embereikkel, a rohamosztagosokkal, majd Hitler belépett a csarnokba, és a színpadra ugorva kétszer a levegőbe lőtt, majd kihirdette, hogy megkezdődött a forradalom. A három elfogott politikust fegyverrel kényszerítette, hogy támogatásukról biztosítsák a náci pártot, a hatalomátvételt és mindenek fölött Hitlert. Ezután azonban a dolgok elkezdtek kissé szétesni. Hitler megkísérli a kinti eseményeket is kezébe venni, a politikusokat, akiket el akartak rabolni közben szabadon engedik, kezd eluralkodni a káosz a nácik között és igazából a kormányban is az este folyamán. Reggel pedig Hitler és követői, köztük Ludendorff, elhatározzák, hogy bemenetelnek München központjába. Mindezek az események Münchenben, Bajorországban zajlanak. Elindulnak hát a nácik és menet közben megütköznek a rendfenntartó erőkkel. Nem tudni, ki adta le az első lövést, de tűzharc alakult ki és ennek során körülbelül 14-16 nácit lelőttek. Néhány nappal később... – pár rendőr vagy katona is életét vesztette ekkor –, néhány napra rá Hitlert letartóztatták. Hitlert letartóztatták. Tárgyalására 1924 elején került sor, és börtönbüntetésre ítélték, vagyis nagyra törő tervei végül füstbe mentek. Míg börtönben ült, továbbfejlesztette filozófiáját. Egyre több hívet szerzett. Az 1924-es év nagyjából 2/3-át töltötte börtönben. Tehát 1924 nagyobb részében börtönben volt, ám ez idő alatt kezdte el diktálni önéletrajzát és hitvallását, a „Mein Kampf”-ot, melynek jelentése „Harcom”. Sok országban tiltólistán van ez a könyv, az USA-ban pont nem. Érdekes olvasmány, mert betekintést kaphatunk általa Hitler bizarr agyműködésébe és feltárul annak minden kuszasága. Másrészt viszont Hitler mindenképp elismerést érdemel kiváló kommunikációs képességéért. Már korábban is szóbeszéd tárgya volt, milyen átható a tekintete, beszédei alatt mennyire megnyeri hallgatósága teljes figyelmét. Mindez írásaiban is megmutatkozik. Rákereshettek az interneten, az egész könyv fenn van. Egyszerre kellemetlen és lenyűgöző. Íme egy rövid passzus a könyvből. Ez a rész arról szól, hogy Hitler szerint mi okozta Németország balsorsát és hogy ő, az ő zavart elméjével, milyen megoldást lát a problémákra. „Ha mi a német összeomlást beható vizsgálat alá vesszük, akkor annak végső és legdöntőbb okát a faji kérdés, különösképpen pedig a zsidó veszedelem fel nem ismerésében találjuk meg.” Vagyis Hitler minden nehézségért, problémáért a zsidókat teszi felelőssé. „Az 1918. évi augusztusi harctéri vereségeket játszi könnyedséggel ki lehetett volna heverni. Az a vereség eltörpült a mi gyõzelmeinkkel szemben. Nem az ellenség győzött le bennünket, hanem az a hatalom, amely ezt a vereséget előkészítette, amikor évtizedeken keresztül tervszerűen megfosztotta népünket politikai és erkölcsi ösztöneitõl és azoktól az erőktől, amelyek egyedül képesítik a népeket létük biztosítására." Ha beleolvasol a további fejezetekbe, végig arról beszél, hogy évtizedeken át hogyan hígult fel a társadalmuk mindenféle más népekkel. Ha ez nem történt volna meg, a harctéri vereségeket gyerekjáték lett volna átvészelniük. „Amikor a régi birodalom figyelmen kívül hagyta a faji alapok megtartásának kérdését, semmibe vette egyúttal azt az egyetlen jogot is, amely ezen a világon az élet záloga.” Hitler a fajkeveredést okolja Németország minden problémájáért. És ahogy ezt a következő videókban láthatjuk majd, ez vezet el majd a legocsmányabb és legvéresebb időszakhoz az emberiség történelmében.