If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:9:44

Videóátirat

Ebben a videóban az emberiség történelmének egyik legsötétebb fejezetéről, a holokausztról fogunk beszélni, amely nagyjából 6 millió zsidó és összesen körülbelül 11 millió polgári személy lemészárlását jelentette. Hogy megérthessük a holokauszt mibenlétét, az I. világháborúig kell visszamennünk. Már az I. világháború előtt is előfordultak erőszakos cselekmények, elsősorban a zsidók ellen, például a cári Oroszországban. A „pogrom” szó orosz eredetű és erőszakos fellépést, támadást jelent valamely népcsoport ellen, annak nemzetiségi hovatartozása alapján. Volt ebből jó pár a 19. század folyamán. De még ennél is korábban előfordultak, még mielőtt ez a szó megszületett volna, már az első keresztes hadjáratok idején. Ennek egy ismert példája a Rajna vidékén történt, ahol sok-sok zsidót meggyilkoltak, megtámadtak. Kifejlődött tehát egy szilárd, nagy múltra visszatekintő antiszemitizmus Európa legnagyobb részén, például Németországban és Kelet-Európában mikorra kitört az I. világháború. Ahogy arról már más videókban szó esett, a központi hatalmak elvesztették az I. világháborút, és a versailles-i békeszerződés a felelősség legnagyobb részét Németországra hárította. Csorbult Németország nemzeti büszkesége. Elvesztették a háborút, területet is veszítettek, a gazdaság romokban hevert, jóvátételt kellett fizetniük. Ilyen környezetben alakult meg a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, hivatalosan 1920-ban, kiválva a Német Munkáspártból. Fő ideológiájuk a nemzeti öntudat köré épült fel, és már a kezdetektől minden más etnikum ellen voltak, gyakran az ország problémáiért, beleértve az I. világháború elveszítéséért is más nemzetiségeket okolva. 1921-ben Hitler, aki maga is harcolt az I. világháborúban, és, egyes írásai szerint életének értelmét ott találta meg a háború ideje alatt, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető alakja lett. A nemzeti szocialista kifejezést náciként rövidítették, a Nemzetiszocialista párt pedig a náci párt. 1923-ban Hitler megkísérelte megdönteni a kormányt. De ez a puccs, ez a hatalomátvétel nem járt sikerrel, ő pedig börtönbe került. A börtönben vetette papírra eszmerendszerét, amelyet később ki is adtak 1925-ös szabadulásakor, s melynek címe: Mein Kampf. Ez annyit jelent, mint „Harcom”. Íme egy kis kivonat a Mein Kampfból: „Ha mi a német összeomlást beható vizsgálat alá vesszük, akkor annak végső és legdöntőbb okát a faji kérdés, különösképpen pedig a zsidó veszedelem fel nem ismerésében találjuk meg.” „Az 1918. évi augusztusi harctéri vereségeket" – itt az I. világháború végéről beszél – „játszi könnyedséggel ki lehetett volna heverni. Az a vereség eltörpült a mi gyõzelmeinkkel szemben. Nem az ellenség győzött le bennünket, hanem az a hatalom, amely ezt a vereséget előkészítette, amikor évtizedeken keresztül tervszerűen megfosztotta népünket politikai és erkölcsi ösztöneitől és azoktól az erőktől, amelyek egyedül képesítik a népeket létük biztosítására." Tehát Németország I. világháborús vereségéért egy viszonylag kis etnikai kisebbséget tett felelőssé. Egy roppant zavarodott elmét és nagyon zavaros gondolatokat láthatunk itt. „A vér elvesztett tisztasága azonban örökre szétrombolja az ember lelki boldogságát örökre..." – nagyon befészkelte magát a fejébe ez a fajtisztaság – „...és végképp lesújtja őt, és következményei a testből és lélekből soha el nem távolíthatók." Idővel azonban Hitlert, aki egy eleinte jelentéktelen párt alig ismert vezetője volt, a 20-as évek folyamán, amikor Németország gazdasága egyre rosszabbul állt, és beütött a hiperinfláció, egyre többen kezdték támogatni, mint ahogyan a szélsőséges politikai irányzatokat is. A 30-as évektől a náci párt már egész szép számmal képviselteti magát a német parlamentben. 1933-ban Németország köztársasági elnöke Hitlert kancellárrá nevezi ki, mely tisztség a miniszterelnökséggel egyenértékű, annak ellenére, hogy a nácik nem rendelkeztek parlamenti többséggel. Hivatalosan ez a kezdete annak a korszaknak, amelyet a nácik Harmadik Birodalomnak (Drittes Reich) neveznek majd el. A reich szó jelenti a birodalmat. Első birodalomnak a Német-római Birodalmat tartották, Másodiknak a Német Császárságot, amely a német egyesítéstől (1871) az I. világháború végéig állt fenn. A weimari köztársaságot nem számították harmadiknak, mivel azt nagyon utálták. Azt csak egy átmeneti államnak könyvelték el, és a saját maguk kormányzatát nevezték el Harmadik Birodalomnak, mint a Német Császárság és a Német-római birodalom utódját. Amint Hitler és a nácik hatalomra kerültek, vasmarokkal kezdtek el kormányozni. Üldözték politikai ellenfeleiket, a párton kívül és belül egyaránt. Nekiláttak a Hitler Mein Kampfjában megfogalmazott zavaros ideológiák gyakorlati megvalósításának. 1935-ben megszavaztatták a nürnbergi törvényeket, amelyek megfosztották a német zsidókat állampolgárságuktól. Megtiltották a házasságot a nem zsidó és zsidó német állampolgárok között. Ezek csak a kezdeti lépések, amelyeket sok más követett, s ezek által a Németország területén élő zsidó lakosság további jogtiprásokat szenvedett el. 1938-ban történt a „kristályéjszaka” néven elhíresült pogrom, amely nevét a betört kirakatüvegek tömegéről kapta. Több száz zsinagógát gyújtottak fel, több ezer zsidó tulajdonú üzletet pusztítottak el és rengeteg zsidót öltek meg ezen az éjszakán. Azután elérkezünk 1939-hez. Hitler hadserege megszállja Lengyelországot, ami a történészek szerint a II. világháború kirobbanásának kezdete. Amit később holokausztként ismerünk 1941-ben indul be igazán. Zsidókat gyilkolnak meg, néha az utcán, vagy az otthonaikban, sokukat elfognak és koncentrációs táborokba küldenek. Hogy megérthessük, milyen nagyságrendű volt ez a művelet, hagy idézzek Michael Berenbaum könyvéből, amelynek címe: The World Must Know (Tudja meg a világ). „A zsidóság elpusztításának törvénye kihatott a német társadalom minden szintjére, és a német bürokrácia teljes arzenálját sorakoztatta fel rá. A plébániák és a Belügyminisztérium biztosította az anyakönyvi kivonatokat, melyek alapján zsidónak minősítették és elkülönítették őket. A posta kézbesítette az értesítéseket a minősítésről, a kisajátításokról, az állampolgári jogoktól való megfosztásról és a deportálásról. A Pénzügyminisztérium elkobozta a zsidók pénzét és vagyonát. A német ipari és kereskedelmi vállalatok elbocsátották a zsidó munkásokat, hivatalnokokat, igazgatósági tagokat, sőt, még a zsidó részvényeseket is kisemmizték. Az egyetemek nem vettek fel többé zsidókat a már odajáró hallgatóknak nem adtak diplomát, és a zsidó tanárokat elbocsátották az egyetemről. Az állami szállítmányozási hivatal megbízási szerződést kötött a vasúttársaságokkal a zsidók haláltáborokba szállítására.” A lényeg az, hogy mindezt nem hajthatta volna végre csak Hitler és néhány közeli munkatársa. Embermilliók ilyen mértékű lemészárlásához egy egész apparátusra volt szükségük. És több százezer, ha nem több millió ember vett ebben részt így vagy úgy. Minimum több százezer ember volt Németországban tökéletesen a tudatában annak, hogy mi történik. Nyilvánvaló, mekkora volt az emberáldozat. Van egy ábrám arról, hogy a zsidó népesség hány százalékát gyilkolták meg a különböző területeken. A zsidó népesség 80-90 százaléka pusztult el Németország, Csehszlovákia és Lengyelország területén a holokauszt alatt. Oroszország azon területein, amelyek német megszállás alatt álltak a II. világháború alatt, majdnem ugyanennyien haltak meg. Franciaországban, Olaszországban a zsidóság egynegyede-egyötöde. Hogy jobban átérezhessük az egészet, íme egy fotó az Auschwitzban, az egyik leghírhedtebb koncentrációs táborban tartott gyermekekről. Fel van tüntetve a nevük, életkoruk és hogy mikor gyilkolták meg őket. A történészek szerint 5-6 millió közé tehető a holokausztban megölt zsidók száma, beleértve másfél millió gyermeket is. Ez Európa akkori zsidó népességének a kétharmada. De a holokauszt itt nem állt meg. Úgy vélik, több, mint 10 millió polgári áldozata volt a holokausztnak. Több, mint 3 millió hadifoglyot pusztítottak el. És még másokat is, például több százezer romát (cigánynak is szokták nevezni őket). Több százezer fogyatékkal élő, több ezer homoszexuális lelte halálát a holokauszt ideje alatt. A világtörténelem jókora részét átvettük már. Sajnos nagy részében láttunk sok-sok halált, pusztítást, és gyakran az emberek faji alapon történő hátrányos megkülönböztetését. De soha azelőtt a történelemben nem volt semmi ehhez mérhető. Mivel úgy tűnt, ez egy viszonylag új fogalom, egy új kifejezés született rá: a népirtás (genocídium). Ezt a szót Raphael Lemkin, egy holokauszt-túlélő alkotta meg, aki 49 családtagját vesztette el. A genocídium szó tehát egy népcsoport meggyilkolását jelenti. A geno azt jelenti, nép vagy család, a cídium pedig gyilkolás. De magának a szónak a jelentésénél is érdekesebb végiggondolni, miért is történt mindez. Talán még ennél is fontosabb: hogyan tudja a társadalom megelőzni. Ezzel a gondolattal búcsúzom. Mit gondolsz, miért történt meg a holokauszt? Fennáll-e a veszélye annak, hogy hasonló történjen a jövőben? Hogyan tudjuk megelőzni, hogy újra megtörténjen?