A Közel-Kelet az I. világháború után

Az I. világháború kezdetén a britek már jelen voltak a Közel-Keleten. Egyiptom már brit protektorátus volt, a háború kezdetére ez a státusz már kialakult, s az ország egészen 1922-ig nem nyerte el a függetlenséget. A britek ezt nem nyújtották tálcán nekik. Az egyiptomiak megharcoltak érte, felkelés is volt a brit uralom ellen, és győztek, így 1922-re Egyiptom már független volt. Kuvait is brit protektorátus volt. Ez már az 1800-as évektől így volt, és Kuvait csak 1961-ben nyerte el függetlenségét. Azt is tudjuk, hogy a britek törekedtek az arabok segítségét megszerezni, hogy lázadásra bírják az arabokat az Oszmán Birodalom ellen, s így segítsenek a briteknek az oszmánok elleni harc sikeres megvívásában a Sínai-félszigeten és a palesztinai fronton és a mezopotámiai fronton. Különösen igyekeztek meggyőzni Husszein bin Alit, aki abban az időben, az I. világháború kezdetén, a mekkai emír volt. Meggyőzése érdekében ígéreteket tettek neki. Van egy videónk a McMahon-Husszein levelezésről. Azt mondták neki: ha segítesz, kapsz egy független államot, egy független arab államot, ami magában foglalja mindezt a területet, kivéve esetleg ezt a régiót itt, ezen a részen. És akkor mindezen brit biztosítékok birtokában Husszein beleegyezett, hogy csapataival harcol majd az arab felkelésben, fellázad, hogy segítse a briteket. Az 1916-os arab felkelés kezdetekor kinevezte magát Hidzsáz királyának. Most egy kis földrajzlecke következik: itt terül el Hidzsáz. Egészen az Arab-félsziget nyugati partvonalán, és itt van két igen befolyásos város, Mekka és Medina. Kérdezheted, mi történt Hidzsázzal? Ez az egész régió most Szaúd Arábia, nem? És igazad van. Nem sokkal később az történt.... Szóval 1916-ban Husszein Hidzsáz királyának kiáltja ki magát, de van egy másik csoport, a Szaúd-család, a Nedzsd régióban. A Nedzsd ez a régió, itt. És ez a csoport 1925-ben képes volt sikeresen elfoglalni a Nedzsd területét. És akkor jött Ibn Szaúd és kikiáltotta magát Nedzsd és Hidzsáz királyának. 1926-tól 1932-ig. Később ezeket a területeket Szaúd-Arábia néven egyesítette, s így Szaúd-Arábia első királyává vált, és egészen 1953-ig uralkodott. Így jött létre Szaúd-Arábia. Akkor most folytassuk. Menjünk vissza az I. világháborúhoz. Kitört az arab felkelés. Husszein bin Ali Hidzsáz királyának kiáltja ki magát. Két fia nagyon aktív és együttműködő a britekkel az Oszmán Birodalom elleni harcban. Ez itt Fajszál bin Husszein. Bin Husszein szó szerint azt jelenti, Husszein fia. Ez itt Abdullah. A háború végére, – a sínai, palesztinai és mezopotámiai hadműveletek kapcsán már beszéltünk erről – az egyesített brit és arab erők képesek voltak benyomulni egészen arra a területre, ami ma Észak-Szíria. Szintén be tudtak nyomulni a mai Észak-Irak területére is. És itt el tudod képzelni, hogy az arabok, ebben a háború utáni helyzetben már nagyon szeretnének egy saját államot. Annak, hogy egy kicsit bizonytalanok a jövőjükben, az az oka, hogy néhány dolog másként alakult a háború folyamán. Tudjuk, hogy miközben a britek győzködik Husszein bin Alit, hogy csapataival lázadjon föl az Oszmán Birodalom ellen, a franciákkal megkötik a titkos Sykes-Picot megállapodást, mely szerint gyakorlatilag a teljes területet felosztanák egymás között. Egyáltalán nem beszéltek független arab államokról. Néhány évvel később, 1917-ben, ez még a háború idején volt, még tartott a háború, megjelent a Balfour-nyilatkozat, amelyben a britek deklarálták szándékukat egy zsidó haza létrehozására. Aztán egy hónapra rá, vagyis a hónap végére, 1917 novemberében, az oroszok nyilvánosságra hozták a Sykes-Picot-egyezményt, s mindezen dolgok nagyon nyugtalanították az arabokat. Biztosítékokat kaptak a britektől, hogy ez nem egy komoly megállapodás, csak harcoljanak továbbra is velük. Tehát a háború végére igencsak vágyakoztak arra, amiről úgy gondolták, jogos követelésük. És akkor Fajszál bin Husszein részt vett az 1919-es párizsi békekonferencián. Tehát 1919-ben zajlott a párizsi békekonferencia. És hogy világosan lássuk: ekkor még nem volt nyilvánvaló, hogy elkerülhetetlen lesz ez a mai napig fennálló konfliktus, Izrael és az arab nép között. Fajszál bin Husszein valójában alig várta, hogy kapcsolatba léphessen a Cionista Világszervezettel, a cionista mozgalommal, hogy reménye szerint segítségére legyenek egy független arab állam létrehozásában. Eszébe se jutott, hogy azok esetleg egy független zsidó állam létrehozásán munkálkodnak, hanem azt mondta, nézzük meg, talán lehet nekik itt hazájuk, de ahhoz, hogy legyen, ők segíteni fognak nekem egy független arab állam létrehozásában, s akkor én majd békejobbot nyújtok nekik. Ez itt egy Fajszál bin Husszein-idézet. Abból az időből, amikor segítséget kért egy független arab állam létrehozásához, amit érvelése szerint megígértek neki az apjával folytatott McMahon levelezés során. Tehát Fajszál ezt mondta: „Mi, arabok a legnagyobb szimpátiával tekintünk a cionista mozgalomra. Párizsi küldöttségünk teljes mértékben ismeri a tegnap a Cionista Szervezet által a békekonferenciához benyújtott javaslatot. Azt mértéktartónak és megfelelőnek tartjuk. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy átsegítsük őket a nehézségeken. Kívánjuk, hogy a zsidók barátságos, befogadó otthonra leljenek. Népemmel együtt olyan jövőt várok, melyben mi segítünk nektek, és ti segítetek nekünk, hogy az országok, melyek létrejöttében kölcsönösen érdekeltek vagyunk, ismételten elfoglalhassák méltó helyüket a világ civilizált országai között." Volt ebben egy kikötés.... Mindezt azért tette, mert meg akarta szerezni a támogatásukat egy független államhoz. A kikötés az volt: ez csak akkor érvényes, csak akkor támogatom a Balfour-nyilatkozatot, ha kapunk egy független államot. Ő valóban egy független államot akart. Nyíltan megmondta, figyeljetek, ha nem kapunk egy független államot, mindaz, amit mondtam egyáltalán nem érvényes. Így aztán 1920-ban létrejött a sèvres-i békeszerződés. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Sykes-Picot-egyezmény nagyobb súllyal esik latba, mint a McMahon által Husszeinnek adott biztosítékok, mivel a sèvres-i békeszerződésben ezt a területet alapvetően a Sykes-Picot-egyezmény szerint osztották fel. Egészen eddig a teljes terület Franciaországhoz került, mandátumnak hívták, ami alapvetően megengedte, hogy Franciaország elfoglalja de mandátumnak hívták. A szövetségesek akarták, hogy mandátumnak hívják, így nem tűnt úgy, hogy Franciaország valamit kapott. A mandátum valami ilyesmi: segítened kell ezt a népet az államalapításhoz vezető átmenet során, segíteni nekik az intézmények létrehozásában, hogy végül tényleg függetlenek lehessenek. A szövetségesek azt akarták, tűnjék így: központi hatalmak, Oszmán Birodalom ti nem adtok nekünk semmit, területet sem, felelősséget adtok nekünk. Fölösleges mondani, vágytak ezen területek elfoglalására, annyira, hogy amikor Fajszál bin Husszein 1920-ban Szíria királyának kiáltotta ki magát, elűzték. A királynak semmi ereje nem volt, hogy megkérdőjelezze eltávolítását. Ez a terület, pontosan itt, meglehetősen megfelelt a Sykes-Picot-egyezménynek, hogy brit felügyelet alá kerüljön, ez az egész terület itt brit mandátum lett. Továbbá, itt, ami most Irak területét képezi, 1920-ban egy felkelés tört ki. Azt hitték, függetlenné válnak majd. Megszabadultak az oszmánoktól, de aztán hirtelen jöttek a britek, és azt mondták, ők az urak. Tehát volt ez a felkelés a britek ellen, 1920-ban. A britek kezdtek rájönni, hogy meglehetősen drága dolog ellenőrzés alatt tartani ezt a területet. Talán az élére kellene állítani valakit, s akkor még mindig lenne egy protektorátusunk, egy mandátum-területünk, hát akkor tegyünk meg valakit, egy arab vezetőt, a régió királyának. Így hát Irak királyának állították Fajszál bin Husszeint. Ő Irak királya, a britek meglehetősen erős védelme vagy befolyása alatt tartva 1921-től 1933-ig, és ez az az időszak, amikor 1932-ben végleg függetlenné váltak a britektől. Amikor Fajszált kiszorították Szíriából, testvére, Abdullah, Husszein bin Ali fia számára lehetővé tették, hogy Transzjordánia királya legyen. Később, 1946-ban elnyerik a függetlenséget a II. világháború után, amikor is Jordánia királya lesz. Szíria és Libanon függetlenné válása a II. világháború alatt illetve végén történik meg. Libanon 1943-ban nyeri el függetlenségét, Szíria 1946-ban válik a franciáktól függetlenné. És tudjuk, hogy a palesztin mandátum, amit a britek tartottak kézben, végig fájó pont maradt a II. világháború alatt, majd Izrael állam röviddel ezután történő megalakulásával a nemzetközi ügyek – mondhatni – igencsak forró pontjává válik.