Hadjárat a Sínai-félszigeten, Palesztinában és Mezopotámiában

Eddig leginkább az európai eseményekre fókuszáltunk, így többen vitattátok, hogy miért hívják egyáltalán I. világháborúnak. Inkább nevezhetnénk I. Európa-háborúnak. De igazából, főleg mert az európai nagyhatalmaknak kiterjedt gyarmatbirodalma volt az egész földtekén, ez tényleg világháború volt. A legjelentősebb hadszínterek a nyugati és a keleti frontok voltak, de ezeken kívül volt még számos másik front és hadjárat. Nagy részük elősegítette a világ mai képének a kialakulását, főleg a 20. század világát. Voltak frontok Afrikában, a nagyhatalmak egyes gyarmatai között. Itt is húzódott egy front, a Kaukázusban, az Oszmán Birodalom és Oroszország között. Aztán belépett a háborúba Japán. Japán az I. világháborúban a szövetségesek oldalán harcolt. Nem tartozott az I. világháború jelentős szereplői közé, de besegített hadiflottájával Németország csendes-óceáni és kínai gyarmatai ellen. Ebben a videóban szeretném kiemelni az I. világháború sok szempontból talán legérdekesebb hadjáratait, mert ezek eredményeképp alakult ki a jelenkori Közel-Kelet. A mára kialakult országhatárok és a Közel-Keleten most is fennálló konfliktusok valamennyire ahhoz köthetők, ami az I. világháborúhoz vezető időszakban és azután történt. Csak hogy el tudjuk helyezni, ez az egész régió itt, amit ma Közel-Keletnek nevezünk, főleg az Arab-félsziget eredetileg az Oszmán Birodalom ellenőrzése alatt állt. Az Oszmán Birodalom évszázadokon át folyamatosan vesztett az erejéből, egészen a 20. század beköszöntéig, főleg itt az Arab-félszigeten. Itt nem is volt közvetlen oszmán ellenőrzés. Az itt élő arab törzseket nagyon nehéz volt irányítani. Egyiptomot az I. világháború kezdetére, az 1800-as évek végétől a britek uralták. Vagyis elkezdték elfoglalni majd irányításuk alá vonni Egyiptomot. Az I. világháború kezdetére Egyiptom tehát hivatalosan is a Brit Birodalom védnöksége alatt állt. Gyakorlatilag tehát Egyiptom a briteké. Egyiptom stratégiai szempontból roppant jelentőséggel bír ekkortájt. Igazából stratégiai jelentősége megmarad a továbbiakban is, mivel területén fekszik a Szuezi-csatorna. Itt található a Szuezi-csatorna. Ez egy ember alkotta hajózási csatorna, amelyet 1869-ben a franciák építettek, és amely összeköti a Földközi-tengert a Vörös-tengerrel. Hogy átlássuk jelentőségét, nézzük meg a térképet nagyobb távlatból. Ez a csatorna biztosítja a leggyorsabb hajózási útvonalat Európából a Vörös-tengerre és az Arab-tengerre és Indiába, amely a Brit Birodalom jelentős része volt, vagy akár még keletebbre, az Indiai-óceánra és még annál is tovább napkelet felé. A csatorna stratégiai jelentősége tehát óriási. Ez lényegében alapot is teremt számos hadjáratnak. Ezeket összefoglalóan közel-keleti hadszíntérnek is nevezik, de néha külön is említik őket: mint sínai és palesztinai front valamint a mezopotámiai front. Mezopotámia a mai Irak területe. A Sínai-félsziget pedig Egyiptom részét képzi. Palesztina 1914-ben, vagyis ami akkor Palesztinának számított, a mai Izrael, Ciszjordánia, a Gázai-övezet és Libanon területén fekszik. Láthatjuk, hogy mindezek az országok, amelyeket most külön államokként ismerünk, Libanon, Jordánia, Szíria, ezeket mind az I. világháború eseményei és a háború befejezése során történtek alakították. Rögtön a kezdetekkor, 1914-ben a britek partra szálltak itt, Mezopotámia déli részén. A háború során folyamatosan nyomultak előre a Tigris folyó mentén. Egyre északabbra és északabbra nyomultak. A háború végére lényegében elfoglalták a mostani Irak teljes területét. Összességében ez egy igen sikeres hadjárat volt a britek számára, bár voltak jelentős veszteségeik is. Különösen az az eset, amikor 1915 végén Kút városában bekerítették csapataikat. Az oszmán sereg 147 napig ostromolta állásaikat. A 147. nap után végül a britek kénytelenek voltak megadni magukat. Éheztek, nem volt utánpótlásuk, betegségek tizedelték őket. Íme egy indiai katona fotója a kúti ostrom utánról, miután foglyul ejtették őket az oszmánok a fegyverletétel után. Bár a mezopotámiai hadjárat sikerrel járt a britek számára, Kút ostroma úgy került be a britek, de a világ hadtörténetébe is, mint az egyik legmegalázóbb vereség, amelyet a brit sereg elszenvedett, ahol oly sok katonának kellett megadnia magát, gyakorlatilag az éhhalál küszöbén. Egy dolgot szögezzünk le: bár a szövetségesekről, a brit hadseregről beszélünk, de a közel-keleti hadjáratokban, a sínai-félszigeti, palesztinai és a mezopotámiai fronton az indiai csapatok, – India ugyebár a Brit Birodalom részét képezte –, jelentős szerepet játszottak, főleg a mezopotámiai hadjáratban, az ausztrál és új-zélandi katonaság szintúgy. Amikor a brit hadseregről beszélünk, az sok más nemzetiséget is jelent, amelyek a Brit Birodalomhoz tartoztak. 1918-ra sikerült a briteknek elfoglalni a mai Irak legnagyobb részét, vagyis Mezopotámia zömét. A Vörös-tenger túloldalán, mondhatjuk úgy, a hadjárat egyiptomi oldalán az oszmánok ragadták magukhoz a kezdeményezést, mondván: „Nos, a britek megkaparintották a Szuezi-csatornát. Ha vissza tudnánk foglalni, az bénító csapást mérne a britekre, főleg mivel ellehetetlenítené az összeköttetést birodalmuk távolabbi kikötőivel." 1915-ben tehát az oszmánok támadást indítanak a Szuezi-csatorna elfoglalására. Amit a britek visszavernek. 1916-ban újra próbálkoznak, ami ismét kudarccal végződik. Ezután a britek ragadják magukhoz a kezdeményezést. Briteket mondok, de harcolnak ott egyiptomi egységek és arabok is. Az egyiptomiak arabok, továbbá ausztrálok és indiaiak is. Támadásba lendülnek és ez a támadás lényegében az egész I. világháború ideje alatt tart. 1915-ben tehát megvédik a Szuezi-csatornát, 1916-ban ismét megvédik. De 1917-ben már ők támadnak. Több kísérlet után 1917-ben elfoglalják Gázát. Majd ezután Jeruzsálemet, amely szinte presztízskérdés volt. Tudjuk, hogy Jeruzsálemet többezer éves történelme alatt hányféle hadsereg próbálta elfoglalni. A szövetségesek tovább nyomultak előre, és amikor látták, hogy küszöbön a háború vége, ahogy elérjük 1918-at, a britek és a szövetségesek igyekeztek minél több területet elfoglalni. Tudták, hogy amíg ki nem hirdetik a fegyverszünetet, addig van esélyük minél több területre rátenni a kezüket, utána a diplomaták kezébe kerül a tárgyalások menete. 1918-ban tehát a brit hadsereg lényegében a területszerzésre összpontosít. Elfoglalják Damaszkuszt, eljutnak egészen északra, Aleppóig. 1918 végére a háború lényegében véget ér. Október végén fegyverszünetet kötnek az Oszmán Birodalommal. Az Osztrák-Magyar Monarchia a fegyverszüneti megállapodást, november elején írja alá a németek szintúgy, a háború tehát véget ér. Számos érdekes dolog van itt, de most csak egy átfogó leírást adok ezekről a hadjáratokról. Van egy híres film, az Arábiai Lawrence, amely ezen hadjáratok idején játszódik. Íme egy fotó T.E. Lawrence-ről, aki igen sokoldalú személyiség volt. Ő az az izgalmas alak, aki elősegíti, hogy az arabok fellázadjanak az oszmánok, vagyis a török uralom ellen. Nagy szerepe volt az oszmán uralom elleni arab felkelés megszervezésében. Az arabok itt segítették a szövetségeseket, és közösen visszaverték az oszmánokat. A legérdekesebb mindezek következménye, amelyekről a jövőben még sokkal részletesebben beszélünk majd, az, hogy mivel a háború végére a szövetségesek uralma alatt állt ez az összes terület, – hagy jelöljem egy jobb színnel –, tehát mivel ők uralták mindezeket a területeket, ezért kedvük szerint alakították ki a mai Közel-Kelet arculatát. Arról már jó előre megegyeztek, hogy Franciaország irányítása alá kerül majd a mai Szíria és Libanon. Nagyjából ez itt Libanon. Szíria, pedig ez a terület, Damaszkuszt beleértve, tehát nagyjából ez a terület, és így a britek ellenőrzése alatt maradt a mai Izrael, Palesztina, Jordánia és Irak. Látni fogjuk majd, ahogy elérünk az 1920-as évekhez, hogy mindez a brit mandátumterület része volt. Ők osztották fel és jópár döntésük vezetett azokhoz az eseményekhez, amelyeket a mai Közel-Keleten tapasztalunk, a franciák pedig hasonlóképpen uralták Libanont és Szíriát, mint francia mandátumterületeket.