A Sykes-Picot-egyezmény és a Balfour-nyilatkozat

Amint látni fogjuk ebben a videóban és másokban is, sok közel-keleti nézeteltérés gyökere, egy halom közel-keleti konfliktusé gyakorlatilag visszavezethető az I. világháborúra. Úgy gondolom, ez egy hihetetlenül érzékeny téma, amely egyes emberekben igen erős érzéseket kelt mindkét oldalon. Szándékom itt, hogy megpróbáljam a tőlem telhető legjobb magyarázatot adni arra, hogy mi is történt valójában. Arra biztatlak, hogy kételkedj bármiben, és gondold át te magad a dolgokat és, tényleg, alakítsd ki a saját véleményed. Menjünk most vissza 1915 októberéhez, vagy 1915-höz úgy általában. A britek már háborúban állnak az oszmán törökökkel. Csak egy emlékeztető, hogy mi történt 1915-ben: a Gallipoli-félsziget ostroma. 1915 végére már nagyon látszott, hogy ez a szövetségesek számára katasztrófa. Az oszmán erők 1915-ben megállították a szövetségeseket, akik visszavonultak. A britek visszaverték az oszmán támadást a Szuezi-csatornánál 1915-ben. Ez a háttér. Láthatjuk, a britek törekszenek olyan szövetségesek megnyerésére, akik támogatják őket az oszmánok elleni harcban. Leginkább az arabok támogatását akarják elnyerni, akik évszázadokon át az Oszmán Birodalom uralma alatt álltak. Ez a háttere annak a levelezésnek, ami az Egyiptomban működő brit főmegbízott, Sir Henry McMahon és Husszein bin Ali mekkai emír között zajlott, akinek saját törekvése az volt, hogy lényegileg egy független arab állam királya legyen. 1915 közepétől 1916 elejéig hosszasan tárgyaltak arról, milyen lehetne ez az állam. Nyilván a britek akarták, hogy támogassa őket, s azt akarták, hogy ő vezesse a lázadást az oszmánok ellen. Husszein már kialakította az általa elképzelt állam határait. Tehát ez adja meg ennek a levelezésnek a szövegkörnyezetét 1915 októberében. Ezeket írta Sir Henry McMahon Husszeinnek: „...nagy örömömre szolgál, hogy a (brit) kormány nevében közölhetem Önnel a következő nyilatkozatot, melyet Ön bizonyosan megelégedéssel fog nyugtázni. Merszina (Mersin) és Alexandretta (Iskenderun) körzetek valamint Szíriának Damaszkusz, Homsz, Hamá és Aleppo körzetektől nyugatra fekvő részei nem tekinthetők tisztán arabnak, ezért kívül kell tartani őket a kért területi határokon." Ez azokra a határvonalakra vonatkozik, amelyeket Husszein bin Ali a korábbi levelezésben követelt. „A fenti módosításokkal", tehát csak a fent említett régiók, itt mutatom a térképen is: Merszina, Alexandretta, ez itt Hama, Homsz, Damaszkusz, tehát amire hivatkozik, az ez a régió, ezektől a városoktól nyugatra, pontosan itt. Azt mondja: nézd, nem tekintheted ezt tisztán arabok lakta régiónak, ezért ezt kizárom ennek a lehetséges független arab államnak a területéből. „A fenti módosítással és az arab vezetőkkel meglévő egyezményeink sérelme nélkül, elfogadjuk azokat a határokat. Mivel azok a régiók a Nagy-Britannia részére szabad rendelkezésű területek határain belül vannak, a szövetségese, Franciaország érdekeit nem érintő módon,” – mindaddig, amíg nem okoz konfliktust a franciákkal – „Nagy-Britannia kormánya nevében jogomban áll, hogy a következő biztosítékokat és a következő választ adjam az Ön levelére; a fenti módosítások figyelembevételével" – tehát kivéve ezt a részt – „Nagy-Britannia kész elismerni és támogatni az arabok függetlenségét az összes régióban, amelyek a Mekka emírje által meghatározott határokon belül vannak. Tehát ez lényegében magában foglalta ezeket a régiókat és még másokat is, amelyek nincsenek a térképen: a jelenlegi Szíriát, Jordániát, Irakot, a jelenlegi Szaúd-Arábia egy részét. Gyakorlatilag erre az egészre azt mondták a britek: igen, mi mindezt át fogjuk engedni nektek, hogy legyen egy független államotok. „Nagy-Britannia biztosítani fogja a Szent Helyeket minden külső agresszió ellen, és garantálja azok sérthetetlenségét. Meggyőződésem, hogy ez a nyilatkozat minden kétséget kizáróan biztosítja majd Önöket, Nagy-Britannia együttérzéséről barátai, az arabok törekvései iránt, s erős és tartós szövetséget eredményez majd, amelynek azonnali eredménye a törökök kiűzése lesz az arab országokból és az arab nép felszabadítása a török iga alól, amely oly sok éven át nehezedett rájuk." Ez valóban segített meggyőzni az arabokat, hogy lázadjanak fel a törökök ellen, az Oszmán Birodalom ellen. Az arabok jelentős szerepet játszottak a palesztinai hadművelet során. 1916 júniusában fellázadtak. A palesztinai hadműveletről készített videóval kapcsolatban több kommentet kaptam, melyekben a kommentelők a britek szándékait cinikusnak tartják. És tényleg úgy tűnik, a britek valóban cinikusak voltak. Az Arábiai Lawrence-ként elhíresült T.E. Lawrence-t gyakran úgy festették le, mint egy az arabokkal rokonlélek misztikus figura. A brit kormánnyal folytatott tényleges levelezése valójában azt mutatja, hogy ő bizonyos mértékig, George W. Bush szavaival élve, azt hiszem kissé „stratégikusan” járt el, egy kicsit cinikusan nézett az arabokkal való kapcsolatára. Van itt néhány levél, amit ő írt 1916 elején, vagyis közel egyidejűleg mindezen történésekkel. Ebben hivatkozik egy lehetséges arab felkelésre vagy Husszein tevékenységére. „Husszein tevékenysége számunkra kedvezőnek tűnik, mivel egybeesik közvetlen céljainkkal: az iszlám blokk felszabdalásával és az Oszmán Birodalom legyőzésével és megzavarásával." Feltételezhetjük, hogy valójában erről nem beszélt, azaz a britek nem beszéltek erről, amikor Husszeinnel tárgyaltak. „Ha el tudjuk intézni, hogy ez a politikai változás erőszakos legyen, meg tudjuk szüntetni az iszlám fenyegetését azzal, hogy szétszakítjuk, mégpedig közvetlenül a központjában. És akkor lesz egy kalifa, egy iszlám székhely Törökországban, és egy kalifa Arábiában, egymással teológiai harcban. Ezt mondja T.E. Lawrence. A fentiek forrása Az arany harcos: Arábiai Lawrence élete és legendája. Még ez is olyan hős figuraként ábrázolja, aki a dolgokat nagyon stratégiai módon csinálja. Még rosszabbá tette az arabok dolgát az, hogy a britek, miközben próbálták rávenni őket a felkelésre titkos tárgyalásokat folytattak a franciákkal, miként tudnák felosztani a Közel-Keletet, ha sikerül legyőzniük az oszmánokat. A háború ezen pontján a britek már némi előrehaladást értek el Mezopotámiában, de valójában még nem kezdték el a palesztinai hadműveletet, itt. Szóval ez csak feltételezéseken alapult. A britek képviselője Sykes volt, a franciáké pedig Picot, mindez az oroszok egyetértésével történt. Még nem volt forradalom Oroszországban, így 1916 elején, májusban megkötötték ezt az egyezményt, ezt a titkos megállapodást. A Sykes-Picot megállapodás titkos volt. Leírom, ez egy titkos egyezmény Nagy-Britannia és Franciaország között és gyakorlatilag felosztották az egész Közel-Keletet egymás között. Ezt a kék területet itt, a franciák foglalják majd el, Törökország keleti részét, vagyis a mai Kelet-Törökországot pedig Oroszország kapja meg. A britek elfoglalhatják Dél-Mezopotámiát, lényegében ezáltal védve a Perzsiából érkező olajat. Az olaj egyre inkább a globális hatalom releváns tényezőjévé válik. Itt van tehát a két protektorátus, melyek elméletileg lehetnének függetlenek, lehetne ez egy vagy két független, fennhatóság alatt álló arab állam. Hadd tegyem ezt idézőjelbe, mert a „protektorátus” nem mindig olyan szép, mint amilyennek hangzik. Francia vagy angol fennhatóság alatt állni azt jelenti, hogy „Hé, függetlenek vagytok, de mi megvédünk titeket, ha valaki meg akar támadni. De a protektorátus a valóságban azt jelenti, hogy a védelmező rendelkezik minden valódi hatalommal és minden lehetséges befolyással. A Sykes-Picot megállapodás még ezt a kis területet is Nagy-Britanniának adja, hogy közvetlen kijutása legyen a Földközi-tengerre. Palesztina vagy a római kori kiráyság, Júdea egykori területe, ki lett kanyarítva, mint különálló nemzetközi terület, amit több állam közösen igazgatna. Ennek indoka – feltételezésem szerint – az lehetett, hogy itt, a Szentföldön több vallásnak található a legszentebb helye, ezért ezt így leválasztották. Megismétlem, ez mind titkos volt, nyilván nem akarták, hogy ezt az arabok megtudják, mivel ekkor éppen arra törekedtek, hogy rábeszéljék őket az oszmánok elleni felkelésre. Tehát, még egyszer, ez mind titkos volt, egészen eddig a pontig 1916-ban, amikor erről megállapodtak. Akkor most lépjünk előre, 1917-re, a híres Balfour-nyilatkozat idejére. Itt látható a Balfour-nyilatkozat, ami gyakorlatilag Balfour, a brit külügyminiszter levele amit Lord Rotschildnak, a brit zsidó közösség egyik vezetőjének írt. Ebben ezt írja: „Kedves Lord Rothschild! Őfelsége kormánya nevében van szerencsém továbbítani Önnek a következő együttérzési nyilatkozatot a zsidó cionista törekvésekkel, melyek továbbításra kerültek a kabinethez, amely jóváhagyta azokat. Őfelsége kormánya támogatja Palesztinában egy nemzeti otthon létesítését a zsidó nép részére, és minden tőle telhetőt meg fog tenni ezen célkitűzés elérésének támogatására. Mindeközben teljesen nyilvánvaló, hogy semmi olyan nem történhet, ami sérthetné a területen élő nem-zsidó közösségek polgári és vallási jogait, vagy bármely egyéb országban lévő zsidók által élvezett jogokat és politikai státuszt. Hálás lennék, ha ezt a nyilatkozatot a Cionista Föderáció tudomására hozni szíveskednék." Aláíró: Arthur Balfour. Ebben a levélben nem mondja kifejezetten, és nagyon elővigyázatosak itt, nem mondja, hogy támogatjuk egy állam alapítását a zsidó nép számára, csak azt mondja, hogy támogatja a zsidó nép hazájának visszaállítását, de egyúttal azt is mondja, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy semmi olyan nem történhet, ami a Palesztinában élő nem-zsidó közösségek polgári és vallási jogait sérthetné. Fölösleges mondani, el tudod képzelni, ez az arabokat meglehetősen kínos helyzetbe hozta. Az egyik oldalról, a McMahon- Husszein levelezés alapján úgy tűnik, és különösen 1915-ben, hogy megígérték egy független arab állam létesítését, amely magába foglalta volna ezen területek nagy részét, ugyanakkor a Balfour-nyilatkozatban a britek a zsidó diaszpóra számára ugyanott egy nemzeti otthon létesítését ígérték, ami egy nap, ki tudja, egy nap valamilyen állammá válhat. Az arabok számára még nyugtalanítóbb volt.... A levél 1917. november 2-i keltezésű. November végére.. emlékezzünk csak 1917 történéseire: először volt egy forradalom Oroszországban, 1917 márciusában megdöntötték a cári rendszert, majd októberben a bolsevikok átvették a hatalmat. Ki akartak szállni a háborúból, nem szerették ezeket a titkos dolgokat, nem világos, hogy egyáltalán megkapták volna-e, ami járt nekik a titkos ügyletekből, ezért nyilvánosságra hozták a Sykes-Picot megállapodás teljes szövegét. Így ugyanabban a hónapban az arabok és az oszmánok... – és az oszmánok nagyon örültek ennek, mivel ez alááshatta az arabok elszántságát a szövetségesek esetleges támogatásában – de az arabok egy hónapon belül megismerték a Balfour-nyilatkozatot, ami publikus volt, és később ugyanabban a hónapban – minthogy az oroszok publikálták – a formailag titkos Sykes-Picot egyezményt. Szóval mindez nagyon vagy legalábbis valamivel gyanakvóbbá tette őket. Tehát, képzelheted, hogy miközben a Brit Birodalom, mindkét utat megpróbálta, a zsidó diaszpóra támogatását megszerezni, és ugyanakkor az arabokét is, az oszmánok elleni felkeléssel, mindez nagyon jelentős konfliktusokhoz vezethet az elkövetkező évtizedekben. Függetlenül attól, hogy melyik oldalról figyeljük a dolgokat, láthatjuk, hogy a problémák zöme az I. világháború környékéről eredeztethetők. Ezt a brit kormány is beismerte. A képen az Egyesült Királyság akkori külügyminisztere, Jack Straw, az Egyesült Királyság külügyminisztere 2002-ben. Ezt a nyilatkozatot a New Statesman magazinnak adta 2002-ben. „Jó pár probléma, melyekkel manapság foglalkoznunk kell, melyekkel nekem foglalkoznom kell," – ő a külügyminiszter! – „gyarmati múltunk következménye...” Gyarmati múltunk következménye. „A Balfour-nyilatkozat és az ellentmondásos biztosítékok, amelyeket a palesztinoknak bizalmasan adtunk egyidejűleg azokkal, amelyeket az izraelieknek adtunk... ez megint csak egy érdekes történet számunkra, de nem tiszteletreméltó történet." És ez csak a kezdet, s ahogy látjuk majd a következő videókban, ahogy a két háború közötti időszakhoz érünk, a britek újra és újra előre-hátra lépdelnek ebben a témában. De mondanom se kell, mindez igen zavaros és rendezetlen helyzethez vezetett a Közel-Keleten.