Mussolini Hitler támogatója lesz

Azt már láttuk, hogy 1925-re Benito Mussolini Olaszország teljhatalmú diktátora lett. Ő volt a Duce, vagyis a Vezér. Mussolini és a fasiszták elkezdtek egyre több és több hatalmat szerezni, és ezen hatalom birtokában fenyegetően fellépni. Az állambiztonsági szervezeteket is bevetették akaratuk keresztülvitelének érdekében. Magukhoz ragadták a sajtót, betiltották a többi pártot. De népszerűségük is hasznukra volt. Az emberek egy erős – vagy legalább is voltak olyanok Olaszországban –, akik egy olyan erős, karizmatikus vezetőt preferáltak, mint Mussolini. De ahogy elérkezünk a 30-as évekhez, annak is a derekához, Mussolini elkezd egyre agresszívebb külpolitikát folytatni. És ennek eredményeképp népszerűsége egyre csökken. Emellett egyre inkább elköteleződik Németország irányába. Talán emlékszel, az I. világháború idején még az antant oldalán akart harcolni, és végül Olaszország tényleg ott kötött ki. És mindez idő alatt egyáltalán nem akarta összeakasztani a bajuszt Angliával és Franciaországgal. De ahogy nagyhatalmi törekvései nőnek, rájön, hogy inkább van közös nevezőn a náci Németországgal, vagyis szimpatikusabbnak találja a náci Németországot, mint az angolokat vagy a franciákat. Eljutunk 1935-höz, átugorva egy jókora időszakot. De ahogy eljutunk 1935-höz, Mussolini úgy érzi, itt az ideje szárba szökkenteni nagyhatalmi törekvéseit. Olaszországnak ekkor már vannak gyarmatai Kelet-Afrika északi részén. Eritreában, Olasz Szomáliföldön. És szerette volna megkaparintani Etiópiát. Etiópia ekkoriban egyike volt azon kevés afrikai nemzetnek, amelyet nem gyarmatosított, vagy nem tartott uralma alatt egyetlen európai hatalom sem. Ekkoriban Etiópiát Abesszíniának hívták. 1935-ben Olaszország megszállta Abesszíniát, vagyis Etiópiát. Ez nem csupán agresszív, de roppant kegyetlen megszállás is volt. Vegyi fegyvereket is bevetettek, nagyon ronda volt az egész. Sok-sok civil vesztette életét. Ezt pedig rossz szemmel nézték az európai nagyhatalmak, főleg Anglia és Franciaország. De ha visszaemlékszel a náci Németországról tanultakra, Anglia és Franciaország ekkor nem voltak háborús hangulatban. Inkább a megbékélés időszakát élték. Még titkos egyezményt is hajlandók voltak kötni Olaszországgal, a Hoare-Laval paktumot. Ez a titkos megállapodás lehetővé tette volna, hogy Olaszország megkaparintsa Etiópia jókora részét. De nyilvánosságra jutottak a paktum részletei. Az akkori brit és francia közvélemény pedig nem tűrt meg ilyesmit. Ez az egész incidens, hogy Olaszország megszállta Etiópiát, ennek a népszerűtlensége Anglia és Franciaország lakossága körében még nagyobb éket vert ezen országok, és Olaszország közé. Az egyetlen jelentős állam, amely nem ítélte el Etiópia megszállását, Németország volt. Ez kezdte el Mussolinit – aki a 20-as években még nem volt túl nagy véleménnyel Hitlerről – egyre közelebb hozni Hitlerhez. Az olaszok Etiópia elleni agressziója folytatódott a II. világháború alatt. Különösen kegyetlen módon próbálták meg gyarmatosítani avagy elfoglalni azt. Ezek a nagyhatalmi tendenciák folytatódtak. Mussolini Európa egyre inkább nacionalista államaihoz közeledett. 1936-ban kitört a spanyol polgárháború. Mussolini úgy döntött, a nacionalistákat támogatja, akiket Francisco Franco vezetett, és aki végül hatalomra került. Mussolini őt támogatta tehát, ami nem volt népszerű döntés az olasz nép körében, amely így vélekedett: „mit akarunk mi más országokban, minek más népek háborúiba belekeveredni?" De Mussolini akkor is a spanyol nacionalisták mellé állt. Ez is közelebb hozta a németekhez és eltávolította Angliától és Franciaországtól, akik nem támogatták Francót. Ezután eljutunk 1937-hez. Emlékezz csak, Mussolini vérmesen kommunista-ellenes és szocializmus-ellenes volt. Pont mint a nácik, pont mint a japánok. 1937-ben Olaszország csatlakozott az antikomintern paktumhoz, Németország és Japán oldalán. Ami nem más, mint a feltörekvő tengelyhatalmak csapata. Ez a paktum szó szerint a nemzetközi kommunizmus-ellenességről szól. Szövetkeznek és keményen fellépnek a kommunizmus ellen, ahol csak az felüti fejét, a nemzetközi kommunizmus ellen. Ez lesz a tengelyhatalmak alapköve, ahogy haladunk a II. világháború felé. És akkor eljutunk 1939-hez. 1939-re Németország már egy ideje erőszakosan terjeszti területét. Ekkorra már túl volt az Anschluss-on, összeolvadt Ausztriával, jobban mondva bekebelezte Ausztriát. Elfoglalta a Szudéta-vidéket, javában azon volt, hogy jókora részt szerezzen meg Csehszlovákia területéből. Mussolini sem akart lemaradni mögötte, így 1939-ben elhatározta, hogy elfoglalja Albániát. Albánia itt található, ha esetleg nem tudnád, hol is van pontosan. Íme Európa korabeli térképe. Ez pedig itt Albánia rajta. Nagyon gyorsan lerohanta Albániát és megfosztotta trónjától az albán királyt. Mussolini újra érvényre juthatta nagyhatalmi törekvéseit. Egyre jobban közeledett a nácikhoz, akik viszont Mussolini terveinek fő támogatói voltak. Így még ez év májusára – Albániát áprilisban foglalták el – tehát 1939 májusára megköttetik a végső hivatalos katonai szövetség a nácikkal, az Acélpaktum. És ezután már csak pár hónap telik el, – májusban járunk tehát – és csak pár hónap kell ahhoz, hogy a nácik lerohanják Lengyelországot, amely kirobbantja a II. világháborút Európában. Olaszország nem azonnal lépett be a II. világháborúba 1939 szeptemberében, amikor a nácik megtámadták Lengyelországot. Azonban 1940-ben.... – Hasonlóan, mint az I. világháborúban, Olaszország kivárt, hogy melyik oldalhoz érdemesebb csatlakoznia. – 1940-ben úgy érezte, a nácik győzelme a küszöbön áll. Ezért elhatározta, hogy hadat üzen Angliának és Franciaországnak. Tehát hadat üzent Angliának és Franciaországnak. Így lépett be hivatalosan Olaszország a II. világháborúba a tengelyhatalmak oldalán.