If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom

Mussolini, a miniszterelnök

Készítette: Sal Khan.

Szeretnél részt venni a beszélgetésben?

Még nincs hozzászólás.
Tudsz angolul? Kattints ide, ha meg szeretnéd nézni, milyen beszélgetések folynak a Khan Academy angol nyelvű oldalán.

Videóátirat

Benito Mussolini hatalomra kerülése az 1920-as évek elején Olaszországban egy viszonylag gyors és történelmi szempontból meglehetősen meglepő esemény volt. Hogy értsük az összefüggéseket: még 1915-ben, tehát 1915-ben éppen kizárták őt az Olasz Szocialista Pártból azon véleménye miatt, hogy vajon Olaszországnak be kell-e lépnie az I. világháborúba. A párt hivatalos álláspontja az volt, hogy az I. világháború az imperialisták háborúja és Olaszországnak nincs köze hozzá, vagyis semlegesnek kellene maradnia. De voltak a pártban ennél jóval nacionalistább elemek, például Mussolini. Szerinte ez egy lehetőség Olaszország számára, hogy dicsőséget szerezzen, hogy birodalmat építsen. 1915-ben tehát kizárják a szocialista pártból, ekkor elhatározza, hogy saját csoportot alakít, mely a Fasci d'azione rivoluzionaria (Forradalmi Akció Szövetségei) nevet kapta. És erről már beszéltem a fasizmusról szóló videóban. Gyakran emlegetik őket „milánói szövetségnek” (Milan fascio), amely egy erősen nacionalista csoport volt, és szintén a háborúba való belépést pártolta. Olaszország végül belépett az I. világháborúba, nem feltétlenül e csoport miatt, az egy meglehetősen jelentéktelen szervezet volt akkor még. Azért említem ezt meg, mert ebből is látszik, hogy Mussolini már az I. világháború előtt is erősen nacionalista tendenciákat mutatott, ami végül nacionalista csoportosulások megalapítását eredményezte, és amelyeket szövetségeknek nevezett (fasci). Megragadta őt ez a kifejezés, melyet már Mussolini előtt is sokat használtak forradalmárok csoportjainak elnevezésére, olyanokéra, akik tettre készek. Ezután katonaként részt vesz a háborúban, majd a háború végeztével, 1919-ben elhatározza, hogy újjászervezi csoportját, vagy inkább egy újat alapít. Ezúttal Fasci di Combattimento-nak (Harci szövetség) nevezi el, Fasci di Combattimento, tehát, ami szó szerint „harcosok szövetségét” jelent. Ebben az időben még nem is hivatalos párt, csak egy párszáz fős csoport. A becslések, amiket láttam, nagyjából 200 főre teszik a csoport létszámát. A csoport tagjai számára erős anti-szocialista ideológiájuk jelentette a közös nevezőt. Ennek az az iróniája, hogy Mussolni a háború előtt a szocialista párt tagja volt, de most már erős anti-szocialista és nacionalista ideológia jellemzi. Hogy megértsük, honnan ered ez az erős szocialistaellenesség, vagy bolsevik-ellenesség, ahhoz értenünk kell Olaszország és Európa viszonyait abban az időben. Ne feledd, hogy az Orosz Birodalom az I. világháború során összeomlott, és ekkorra már a kommunisták vezetése alatt állt. Mindenki attól rettegett, hogy ez el fog harapózni egész Európában. Olaszország vezető pártja akkoriban az Olasz Szocialista Párt volt, vagyis baloldali kormányuk volt. Igény volt az ellenállásra a szocializmus vagy kommunizmus látszólagos terjedésével szemben. Ezek a fiúk nem úgy fogták ezt fel, hogy, gyertek, üljünk össze, beszéljük meg, induljunk a választásokon. Ők aktív elnyomást akartak érvényesíteni a nép fölött. Meg akarták félemlíteni az embereket. Az így megalakuló csoportok, amelyek erősen szocialista-ellenesek és a baloldali kormányzat ellenzői, fekete inget viselnek, ezért gyakran „feketeingeseknek” is nevezik őket. – Ezt most nem fogom feketével írni, mert nem fogsz semmit látni belőle, ezért kékkel írom. – A feketeingesek. Igen lazán megszervezett bandák ezek, amelyeket gyakran fasciónak (szövetség) neveznek, fiatal emberek, akik összegyűlnek a városokban, Olaszország-szerte, azt hirdetik, hogy a szocialista-ellenességben hisznek, és készek fegyvert ragadni, hogy megfélemlítsék a szocialistákat, a baloldali érzelmű embereket. Megjelennek tehát a feketeingesek, ez a félkatonai csoportosulás. 1919-ben még, és ezt szeretném külön kiemelni, nagyon-nagyon kicsik és jelentéktelenek, de a befolyásuk egyre nő. Egyre több és több „fascio” (szövetség) alakul Európa-szerte. Nem Európa-szerte, Olaszország-szerte. Nagyon vonzóak, főleg Olaszországban a fiatal fiúk számára. Mussolini maga roppant ihletett szónok, egy eléggé hivalkodó figura. Néha, amit mond, annak nincs is értelme, de úgy hat az emberek érzelmeire, mint egy erős vezető, valaki, akit az emberek követni akarnak. Két év gyorsan elrepül, és máris 1921-et írunk. A Harci Szövetség átalakul egy igazi nacionalista párttá és át is nevezik magukat Nemzeti Fasiszta Párttá. Ezt olaszul nyilván nem így nevezték, a párt neve olaszul: Partito Nazionale Fascista és Mussolini volt a vezetője. Beválasztják a képviselőházba... ...a képviselőházba, több más fasisztával egyetemben, de a párt még mindig viszonylag kicsi volt. Bár már látszott, hogy kezdenek erőre kapni, és népszerűvé válni, de növekvő népszerűségük ellenére sem hagytak fel az erőszakos fellépés és megfélemlítés gyakorlatával. Aztán elérünk 1922-höz. Mindez meglehetősen gyorsan történik, ám ekkorra Olaszország helyzete nem túl rózsás. Az emberek elégedetlenek a baloldali kormánnyal, úgy érzik, a kormány gyenge, nem képes kihúzni a gazdaságot a gödörből, nem képes rendet teremteni, hogy a szélsőbaloldalnak túl nagy az ereje, túl sok a sztrájk, az országot nem vezetik jól; tehát a középosztály és a felsőbb körök elégedetlenek voltak a helyzettel. A fasiszták így egyre több és több követőre tettek szert. Egyrészt, mondjuk így, polgári követőre, de fasciók is egyre nagyobb számban alakultak. Megmutatták, hogy erőszakos fellépésükkel néha el tudnak érni olyan célokat, amelyekre a gyenge kormányzat képtelen volt. Véget tudtak vetni az 1922-es sztrájkoknak, azt a képzetet keltve, hogy ez segít rendet teremteni. 1922 októberére tehát.. ...1922 októberére Mussolini vezeti a pártot, mintegy 40 000 fasisztát mozgósít, és arra az elhatározásra jutnak, hogy Rómába kell vonulniuk, hogy rendet teremtsenek Olaszországban, hogy egy erősebb kormány felállítását követeljék. Októberben esik meg tehát a „római menetelés.” Több forrás is említi a római menetelésben résztvevők számát, de amit láttam, az alapján ez úgy 200 000 főre tehető, tehát 200 000 fasiszta vonult be Rómába. Ez pedig lényegében a hatalmon lévő kormány és a miniszterelnök lemondatását jelenti, és a király miniszterelnöknek nevezi ki Mussolinit. Mussolini lesz tehát a miniszterelnök. Ez egy villámgyors felemelkedés, amelyet a baloldali kormánnyal szembeni elégedetlenség, az emberek erős vezető iránti vágya és Mussolini karizmatikus egyénisége tett lehetővé. Minden róla készült fotón igen zord az ábrázata, egy erős kezű vezető képzetét keltve. Nemcsak hogy miniszterelnök lett, de megszerezte az abszolút hatalmat. A törvényhozás teljhatalmat adott neki egy évre. Tehát teljhatalmat kapott egy évre. Ekkor még nem nevezhetjük diktátornak, Látni fogjuk, hogy arra majd pár év múlva kerül sor. de a lényeg, hogy abszolút hatalmat kap. Kedve szerint iktathat be törvényeket, és érdekes kérdés, hogy miért volt hajlandó a törvényhozás megadni ezt a hatalmat, és miért volt a király számára elfogadható egy ilyen erős figura teljhatalmú miniszterelnökként. Véleményem szerint, és kíváncsi vagyok, Ti mit fogtok erről mondani az üzenőfalon, ez az egész annak volt köszönhető, hogy az emberek valamilyen szinten vágytak, főleg a középosztály és a felsőbb osztályok, egy erős vezetőre, olyasvalakire, aki rendet teremt és visszaállítja az ország önérzetét. Mindezek mellett még támogatták őt a feketeingesek is, ez a félkatonai szervezet, amely behálózta egész Olaszországot, és amely megfélemlítette az ellenfeleit. Gondolhatod, hogy a törvényhozók persze egyfelől szívesen támogattak egy erős vezetőt annyi év gyenge kormányzás után, de ezenfelül bizonyára a félelem is szerepet játszott abban, hogy teljhatalmat adtak Mussolininek.