If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:9:03

Videóátirat

[Narrátor] Amint arról már sokszor beszéltünk, az I. világháború 1914-ben robbant ki, és az egész úgy kezdődött, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának, és a hadüzenethez ürügyként Ferenc Ferdinánd főherceg meggyilkolását használta. 1914. július 28-án üzent hadat Szerbiának. Ha te annak idején katonai elemző lettél volna, azt hihetted volna, hogy ez szükségszerűen egy nagyon gyors akció lesz, és őszintén szólva a Monarchia ezért igyekezett annyira a hadüzenettel. Úgy gondolták, hogy könnyű lesz Szerbiát legyőzni. Az Osztrák–Magyar Monarchia – erről a birodalomról van szó – hatalmas gazdaság, hatalmas hadiipari komplexum, hatalmas hadsereg. Szerbia sokkal kisebb és sokkal szegényebb ország. A szerbek nem sokkal korábban több háborút vívtak, felszereltségük gyenge volt, így az elemzők gondolhatták azt, hogy ez rövid háború lesz. De 1914 nem úgy alakult a Monarchia számára. És ez nagy győzelemnek, meglepetésnek tekinthető a szerbek számára, hogy képesek voltak visszaszorítani az osztrák-magyar támadást. A szerbek kitartottak. Ez nem jelenti azt, hogy ez nem volt hihetetlenül, végtelenül véres harc. Sok támadó behatolás volt a szerb határ mentén. A Monarchia katonái rövid időre elfoglalták Belgrádot. Aztán a szerbek visszafoglalták. S közben tíz- és százezrek haltak meg. De 1914 végéig, s ez meglepte volna a katonai elemzőket, a szerbek ki tudtak tartani, noha rosszabb volt a felszerelésük, noha sokkal kisebb ország voltak. A szerbek szerencséje azonban nem tartott nagyon sokáig, ahogy elérkezett az 1915-ös év. 1915-re az Osztrák-Magyar Monarchia mellé újabb országok kapcsolódtak be a szerbek elleni háborúba. Ilyen volt Bulgária, amely 1915 előtt mintha azon tűnődött volna, melyik oldalon is szálljon be a háborúba. De ők már túl voltak több ütközeten, több háborún Szerbia ellen, a legutóbbit 1913-ban vívták. Nagyon vágytak bizonyos területek visszaszerzésére. Így a bolgárok 1915-ben a központi hatalmak oldalán csatlakoztak a háborúhoz, és mire 1915 végéhez érünk, Bulgária már közös offenzívában vesz részt a Monarchiával és a németekkel ez ellen a kis ország, Szerbia ellen. A németek érdeke szövetségesük, Ausztria támogatásán túl az is volt, hogy megszerezzék az ellenőrzést a Berlin-Konstantinápoly vasútvonal fölött. Ez a vasútvonal Szerbián át ment, és ha ezt el tudják foglalni és Szerbiát ártalmatlanítani tudják, sokkal könnyebben tudnak árut szállítani másik szövetségesüknek, az Oszmán Birodalomnak. Ezért 1915 októberében, 1915 októberében közös támadás indul a német hadsereg,... – és ezt ez a térkép ábrázolja, itt, ezen a részen. Ez a 3. német hadsereg, ez a 11. osztrák hadsereg. Ez az első bolgár hadsereg, és ez a második bolgár hadsereg. És a közös offenzíva nagyon sikeresnek bizonyult a központi hatalmak számára. Gyakorlatilag út nyílt számukra Szerbia inváziójához. A szerbek részéről valóban látványos, hogy ilyen nagy erőkre volt szükség ahhoz, hogy lerohanják. De behatoltak és végigvonultak Szerbián, gyakorlatilag egész Szerbiát elfoglalták. Megfutamították a szerb hadsereget. Az egyetlen dolog, ami a szerb vereséget ellensúlyozta, az volt, hogy a szerb hadsereg néhány csapatteste Montenegrón és Albánián keresztül el tudott menekülni valamennyi civillel egyetemben. Őket elszállították a szövetségesek, az antant egységei, hogy erőt tudjanak gyűjteni és csatlakozzanak, amint látni fogjuk, a macedón fronthoz. Tehát 1915-ben a központi hatalmak végigvonulnak Szerbián, így minden megfigyelő számára világos, hogy Szerbia gyakorlatilag elesett. Amikor mindez történt, a szövetségesek látták, hogy Szerbia igen nehéz helyzetben van. 1915 végén meg is kezdték... a francia és brit csapatok megkezdték a partraszállást Szalonikinél, pontosan itt, azért, hogy – gondolhatjuk–, segítsék a szerb erőket. De későn érkeztek és nem volt elég idejük, hogy megakadályozzák, ami 1915 októberében történt. Van itt némi francia haderő amely képes némileg elterelni a 2. bolgár hadsereget figyelmét, amely bizonyos mértékig segített a szerb visszavonulásban, de lényegében elkezdte saját erőit kiépíteni, közvetlenül itt, Szalonikinél. Nos, ez érdekes, mivel mi most erről a a térségről beszélünk, Görögország macedón területeiről, és a háborúnak ebben a szakaszában Görögország semleges volt. A király, I. Konstantin, inkább a központi hatalmak felé hajlott, miközben a miniszterelnök, – és biztos vagyok benne, hogy rosszul mondom –, Venizélosz, ő a szövetségesek felé húzott. Tehát itt egy bizonyos egyet nem értés alakult ki kettőjük között, s végül a miniszterelnök lemondott, de továbbra is jelentős támogatottsága volt, főleg Macedónia egyes vidékein és természetesen a szövetségesek között. És akkor jött 1916, amikor is egy Venizélosz-párti puccs tört ki Görögország macedón területein, elsősorban Szaloniki környékén, amit főként a szövetségesek támogattak, noha Görögország elvileg és hivatalosan is semleges volt. Tehát a Venizélosz-párti puccs, ami egy igen érdekes helyzethez vezetett. Ugyanis a Venizélosz-párti puccs után tulajdonképpen Görögország macedón területei a Venizélosz-pártiak és az antant-pártiak ellenőrzése alatt állnak, míg Görögország másik része továbbra is a királyt követi, és a király a központi hatalmak felé hajlik, de az nem igazán világos, hogy ezzel milyen szándékai vannak. Így eljutunk 1917-be, amikor a szövetségesek egy kicsit ráerősítenek és blokádot alakítanak ki. Blokád alá veszik Görögország déli részeit. A blokádok természetesen mindig egy halom nehézséget okoznak. Gazdasági nehézséget, civileket sújtó humán nehézséget. Ezek odavezettek, hogy 1917 júniusában I. Konstantin... Konstantin száműzetésbe megy, és lényegében ekkor egész Görögország a szövetségeseket támogatja, Görögország a szövetségesek oldalára áll. Így ez a térkép itt, amelyik mutatja a szövetséges erőket, az antant erőket, valamint a központi hatalmakat... Görögországot itt szövetséges hatalomként tüntetik fel, de Görögország 1917 folyamán hivatalosan semleges volt, és csak Konstantin bukása után... csak miután Konstantin száműzetésbe ment, Görögország formailag csak ekkor vált a szövetségesek részévé. És így ez a felállás marad 1918 folyamán. Tehát a szerb erőket átcsoportosították, és ettől fogva létrejött a macedón front. Szerbia elveszett a központi hatalmak számára. Szalonikinél láthatjuk az átcsoportosított szerb csapatokat. Őket elszállították Szalonikihez és általában a görög Macedóniába. És itt van a görög hadsereg, amely a szövetségesek oldalán állt. Itt van a brit és a francia hadsereg és mire 1918 szeptemberéhez érünk, készen állnak az offenzívára. De ne feledd, ekkor mi történik Európa egyéb részein. Talán emlékszel 1918 augusztusára, ami a 100 napos offenzíva kezdete, azé, amely a szövetségesek győzelmét jelentette a nyugati fronton. A hírek már elértek ide. A szövetségesek jó hangulatban voltak, a központi hatalmak viszont nem voltak jó hangulatban. 1918 szeptemberében a szövetségesek támadása Görögországból indult, pontosabban Macedóniából. Nagyon sikeres volt. Vissza tudták foglalni Szerbiát. Bizonyos brit erők kelet felé mentek és vissza tudták foglalni Konstantinápolyt. Így ez része, ez a macedón front része annak, amit nagyjából a nyugati fronton láttunk: bizonyos szempontból a központi hatalmak első világháborús törekvéseinek a vége, ami ezen a fronton fegyvernyugvásba torkollott, és mint tudjuk, 1918 novemberére lényegében az összes nagyobb fronton fegyverletétel vagy fegyverszünet következett be, és a szövetségesek lényegében megnyerték a háborút.