If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom

A verduni és a somme-i csata. A Hindenburg-vonal

Készítette: Sal Khan.

Szeretnél részt venni a beszélgetésben?

Még nincs hozzászólás.
Tudsz angolul? Kattints ide, ha meg szeretnéd nézni, milyen beszélgetések folynak a Khan Academy angol nyelvű oldalán.

Videóátirat

Nagy általánosságban elmondható, hogy a nyugati fronton az 1915 és 1918 közötti időszakot általában véve állóháborúnak tartják. Azért állóháborúnak, mert a front vonala érdemlegesen nem változott. Volt némi mozgás, de a front vonala nagyjából így nézett ki, mint ezen az ábrán. Ezzel együtt a nyugati front hihetetlenül véres volt. Olyannyira, hogy nemcsak az első világháború, de a világtörténelem néhány leghíresebb ütközete is ebben az időszakban zajlott. Leginkább 1916-ban. 1916 februárjában került sor az első ilyen ütközetre. Ez volt a verduni csata. Verdunnél a németek indítottak támadást a franciák ellen, és ma a legtöbb történész egyetért abban, hogy nem feltétlenül területi nyereség volt a fő cél. A németek inkább arra akarták rávenni a franciákat, hogy nagy seregeket vonultassanak fel, majd hatalmas veszteségek okozásával kivéreztessék őket, s ezzel kivonják Franciaországot a hadviselők sorából. A támadás helyszíne különösen kedvezőtlen volt a franciák szempontjából, mivel több oldalról támadhatták őket; erről a kiszögellésről van szó, itt. 1916 februárjában a támadás kezdetén elsősorban a tüzérséget vetették be. Tehát itt, ezen az egész területen ágyúzták a franciákat, akiknek folyamatosan újabb és újabb egységeket kellett idevezényelniük. Hogy képet kaphassunk az itteni borzalmas állapotokról, egy francia közlegény naplójából idézek, aki a verduni csata résztvevője volt, majd egy későbbi tüzérségi támadás során elesett. „Az emberiség megőrült. Őrültnek kell lenniük, hogy azt csinálják, amit most csinálnak. Micsoda mészárlás! Micsoda rettenetes látvány, micsoda vérfürdő! Nem találom a szavakat, amikkel kifejezhetném, mit érzek. A Pokol sem lehet ennyire rettenetes. Az emberek őrültek." Ilyen volt ez a csata, amely az év nagy részén át folytatódott. Nyárra a német támadás a tetőpontjához érkezett. Ez körülbelül az a terület, amelyet elfoglaltak. Késő nyáron, júliusban, a brit és a francia hadvezetés úgy döntött, hogy a front egy másik részén ellentámadást indít, itt, a Somme folyó környékén. Itt van a Somme folyó. Februárban indult a németek offenzívája Verdunnél, júliusban pedig a francia ellentámadás, a somme-i csata vagy más néven somme-i támadás, amely tehát a folyóról kapta a nevét. Helyszíne ott volt, ahol a Somme folyó keresztezte a frontvonalat. Közös brit-francia hadművelet volt. A somme-i támadás is a háború egyik legvéresebb csatájaként írta be magát a történelembe, de híres lett azért is, mert itt vetettek be először tankokat. Ilyen volt egy brit harckocsi. A Verdunnél harcoló franciák szerencséjére a somme-i csata némileg tehermentesítette őket, mivel a németek kénytelenek voltak lefújni a támadást Verdunnél 1916 nyarának végefelé, és csapataik egy részét ide átirányítani. De egyik támadás sem hozott érdemi változást a frontok vonalán. Valójában 1916 végére, éppen mert a németek erőit a somme-i csata kötötte le, a franciák jórészt visszafoglalták a németek által addig itt elfoglalt területeket. Így a végeredménye mind a verduni, mind a somme-i csatának, mind a német, mind a szövetséges oldalon csak az óriási emberveszteség volt. A becslések szerint mindegyik fél vesztesége körülbelül félmillió halott vagy sebesült volt. Verdunnél, a franciák vesztesége kicsit nagyobb volt a németekénél, nagyjából 55-45 százalékos arányban oszlott meg. Verdunnél kb. egymilliós a veszteség. A Somme-nál a két oldal vesztesége meghaladta az 1 millió főt. Egyes becslések külön-külön 300 és 500 ezer közé teszik az elesettek számát mindkét csatában. Elképzelhetetlenül borzalmas csaták voltak. A németek számára e csaták különösen érdekes következménnyel jártak. Idézd csak fel, mi történt eközben a keleti fronton. A keleti fronton 1916 volt az az év, amikor az oroszok hadiipara végre növelni tudta termelését, és biztosítani tudta a szükséges lőszermennyiséget hadseregének. Románia is ebben az évben lépett be a háborúba az antant oldalán, az oroszok szövetségeseként a keleti fronton. Az Osztrák–Magyar Monarchia seregei hatalmas veszteségeket szenvedtek. Vagyis 1916-ban a németek nagyon nehéz helyzetbe kerültek: óriási veszteségek Verdunnél, óriási veszteségek a somme-i csatában, ráadásul az oroszok is egyre agresszívabban támadtak a keleti fronton, az osztrák–magyar haderő pedig kezdett bajba kerülni. Lényegében a németek, mondhatni, újrakalibrálták a védelmi vonalaikat. Csapatokat irányítottak át a keleti frontra. De hogy ne veszítsenek túl nagy területeket a nyugati fronton, lényegében le akarták rövidíteni a front vonalát. Visszavonulnak tehát eddig a vonalig. Ezek a vonalaik a somme-i csata végén. A németek felismerték, hogy nem tudják tartani állásaikat ezen az egész részen, rövidebb frontot akartak védneni, így elkezdtek ide visszahúzódni, erre a vonalra, amelyet a német hadseregparancsnokról Hindenburg-vonalnak neveztek el. Az egybeesés nem véletlen, ez volt a neve annak a léghajónak is, amely az 1930-as évek végén felrobbant, ugyanis azt is Hindenburg tábornagyról nevezték el, ahogyan ezt a vonalat is. A németeknek azért volt erre a lépésre szükségük, hogy több csapatot tudjanak átirányítani a keleti frontra. és rövidebb védelmi vonalat kelljen tartaniuk. 1916 végén kezdték előkészíteni a Hindenburg-vonalat, és 1917 februárjára a németek erre a vonalra húzódtak vissza. Tehát 1917 februárjában a németek visszavonulnak a Hindenburg-vonalra. 1916 egy minden képzeletet felülmúlóan borzalmas év volt, amelynek a mérlege 2 millió halott és sebesült volt, miközben nem volt nagy mozgás a fronton.