Fő tartalom
Világtörténelem
Tantárgy/kurzus: Világtörténelem > 5. témakör
6. lecke: Az I. világháború következményei- Halálos áldozatok az I. világháborúban
- Woodrow Wilson 14 pontja
- A párizsi békekonferencia és a versailles-i szerződés
- A versailles-i békeszerződés Németországot érintő további részletei
- A Közel-Kelet az I. világháború után
- Az I. világháború következményei
- Az I. világháború
© 2023 Khan AcademyFelhasználási feltételekAdatkezelési tájékoztatóSüti figyelmeztetés
A Közel-Kelet az I. világháború után
Készítette: Sal Khan.
Szeretnél részt venni a beszélgetésben?
Még nincs hozzászólás.
Videóátirat
Az I. világháború kezdetén a britek már jelen voltak a Közel-Keleten. Egyiptom már brit protektorátus volt, a háború kezdetére
ez a státusz már kialakult, s az ország egészen 1922-ig
nem nyerte el a függetlenséget. A britek ezt nem nyújtották tálcán nekik. Az egyiptomiak megharcoltak érte, felkelés is volt a brit uralom ellen,
és győztek, így 1922-re Egyiptom már független volt. Kuvait is brit protektorátus volt. Ez már az 1800-as évektől így volt, és Kuvait csak 1961-ben
nyerte el függetlenségét. Azt is tudjuk, hogy a britek törekedtek az arabok segítségét megszerezni, hogy lázadásra bírják az arabokat
az Oszmán Birodalom ellen, s így segítsenek a briteknek az oszmánok elleni harc
sikeres megvívásában a Sínai-félszigeten
és a palesztinai fronton és a mezopotámiai fronton. Különösen igyekeztek meggyőzni Husszein bin Alit, aki abban az időben, az I. világháború kezdetén, a mekkai emír volt. Meggyőzése érdekében
ígéreteket tettek neki. Van egy videónk
a McMahon-Husszein levelezésről. Azt mondták neki: ha segítesz, kapsz egy független államot,
egy független arab államot, ami magában foglalja
mindezt a területet, kivéve esetleg ezt a régiót itt, ezen a részen. És akkor mindezen
brit biztosítékok birtokában Husszein beleegyezett, hogy csapataival
harcol majd az arab felkelésben, fellázad, hogy segítse a briteket. Az 1916-os arab felkelés kezdetekor kinevezte magát Hidzsáz királyának. Most egy kis földrajzlecke következik: itt terül el Hidzsáz. Egészen az Arab-félsziget
nyugati partvonalán, és itt van két igen
befolyásos város, Mekka és Medina. Kérdezheted, mi történt Hidzsázzal? Ez az egész régió most Szaúd Arábia, nem? És igazad van. Nem sokkal később az történt.... Szóval 1916-ban Husszein Hidzsáz
királyának kiáltja ki magát, de van egy másik csoport, a Szaúd-család, a Nedzsd régióban. A Nedzsd ez a régió, itt. És ez a csoport 1925-ben képes volt sikeresen elfoglalni a Nedzsd területét. És akkor jött Ibn Szaúd
és kikiáltotta magát Nedzsd és Hidzsáz királyának.
1926-tól 1932-ig. Később ezeket a területeket
Szaúd-Arábia néven egyesítette, s így Szaúd-Arábia első királyává vált, és egészen 1953-ig uralkodott. Így jött létre Szaúd-Arábia. Akkor most folytassuk.
Menjünk vissza az I. világháborúhoz. Kitört az arab felkelés. Husszein bin Ali Hidzsáz királyának kiáltja ki magát. Két fia nagyon
aktív és együttműködő a britekkel az Oszmán
Birodalom elleni harcban. Ez itt Fajszál bin Husszein. Bin Husszein szó szerint azt jelenti,
Husszein fia. Ez itt Abdullah. A háború végére, – a sínai, palesztinai és mezopotámiai hadműveletek
kapcsán már beszéltünk erről – az egyesített brit és arab erők képesek voltak benyomulni
egészen arra a területre, ami ma Észak-Szíria. Szintén be tudtak nyomulni a mai Észak-Irak területére is. És itt el tudod képzelni,
hogy az arabok, ebben a háború utáni helyzetben
már nagyon szeretnének egy saját államot. Annak, hogy egy kicsit
bizonytalanok a jövőjükben, az az oka, hogy néhány dolog másként alakult
a háború folyamán. Tudjuk, hogy miközben a britek győzködik Husszein bin Alit, hogy csapataival lázadjon föl az Oszmán Birodalom ellen, a franciákkal megkötik a titkos Sykes-Picot megállapodást, mely szerint gyakorlatilag
a teljes területet felosztanák egymás között. Egyáltalán nem beszéltek független arab államokról. Néhány évvel később, 1917-ben,
ez még a háború idején volt, még tartott a háború, megjelent a Balfour-nyilatkozat, amelyben a britek deklarálták
szándékukat egy zsidó haza létrehozására. Aztán egy hónapra rá,
vagyis a hónap végére, 1917 novemberében, az oroszok nyilvánosságra hozták
a Sykes-Picot-egyezményt, s mindezen dolgok
nagyon nyugtalanították az arabokat. Biztosítékokat kaptak a britektől, hogy ez nem egy
komoly megállapodás, csak harcoljanak továbbra is velük. Tehát a háború végére
igencsak vágyakoztak arra, amiről úgy gondolták, jogos követelésük. És akkor Fajszál bin Husszein részt vett az 1919-es párizsi békekonferencián. Tehát 1919-ben zajlott
a párizsi békekonferencia. És hogy világosan lássuk: ekkor még nem volt nyilvánvaló,
hogy elkerülhetetlen lesz ez a mai napig fennálló konfliktus, Izrael és az arab nép között. Fajszál bin Husszein
valójában alig várta, hogy kapcsolatba léphessen
a Cionista Világszervezettel, a cionista mozgalommal, hogy
reménye szerint segítségére legyenek egy független arab állam létrehozásában. Eszébe se jutott,
hogy azok esetleg egy független zsidó állam
létrehozásán munkálkodnak, hanem azt mondta, nézzük meg,
talán lehet nekik itt hazájuk, de ahhoz, hogy legyen, ők segíteni fognak nekem
egy független arab állam létrehozásában, s akkor én majd békejobbot nyújtok nekik. Ez itt egy Fajszál bin Husszein-idézet. Abból az időből, amikor
segítséget kért egy független arab állam létrehozásához, amit érvelése szerint megígértek neki az apjával folytatott
McMahon levelezés során. Tehát Fajszál ezt mondta: „Mi, arabok a legnagyobb szimpátiával
tekintünk a cionista mozgalomra. Párizsi küldöttségünk teljes
mértékben ismeri a tegnap a Cionista
Szervezet által a békekonferenciához
benyújtott javaslatot. Azt mértéktartónak és megfelelőnek tartjuk. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy átsegítsük őket a nehézségeken. Kívánjuk, hogy a zsidók barátságos, befogadó
otthonra leljenek. Népemmel együtt olyan
jövőt várok, melyben mi segítünk nektek,
és ti segítetek nekünk, hogy az országok, melyek létrejöttében
kölcsönösen érdekeltek vagyunk, ismételten elfoglalhassák
méltó helyüket a világ civilizált országai között." Volt ebben egy kikötés.... Mindezt azért tette,
mert meg akarta szerezni a támogatásukat egy független államhoz. A kikötés az volt:
ez csak akkor érvényes, csak akkor támogatom a Balfour-nyilatkozatot, ha kapunk egy független államot. Ő valóban egy független államot akart. Nyíltan megmondta, figyeljetek, ha nem kapunk
egy független államot, mindaz, amit mondtam
egyáltalán nem érvényes. Így aztán 1920-ban létrejött
a sèvres-i békeszerződés. Nyilvánvalóvá vált, hogy
a Sykes-Picot-egyezmény nagyobb súllyal esik latba,
mint a McMahon által Husszeinnek adott
biztosítékok, mivel a sèvres-i békeszerződésben
ezt a területet alapvetően a Sykes-Picot-egyezmény
szerint osztották fel. Egészen eddig a teljes terület
Franciaországhoz került, mandátumnak hívták,
ami alapvetően megengedte, hogy
Franciaország elfoglalja de mandátumnak hívták. A szövetségesek akarták,
hogy mandátumnak hívják, így nem tűnt úgy,
hogy Franciaország valamit kapott. A mandátum valami ilyesmi:
segítened kell ezt a népet az államalapításhoz
vezető átmenet során, segíteni nekik az intézmények
létrehozásában, hogy végül tényleg
függetlenek lehessenek. A szövetségesek azt akarták,
tűnjék így: központi hatalmak, Oszmán Birodalom ti nem adtok nekünk semmit, területet sem, felelősséget adtok nekünk. Fölösleges mondani, vágytak
ezen területek elfoglalására, annyira, hogy amikor
Fajszál bin Husszein 1920-ban Szíria királyának
kiáltotta ki magát, elűzték. A királynak semmi ereje nem volt,
hogy megkérdőjelezze eltávolítását. Ez a terület, pontosan itt,
meglehetősen megfelelt a Sykes-Picot-egyezménynek, hogy brit felügyelet alá kerüljön,
ez az egész terület itt brit mandátum lett. Továbbá, itt, ami most Irak
területét képezi, 1920-ban egy felkelés tört ki. Azt hitték, függetlenné válnak majd. Megszabadultak az oszmánoktól, de aztán hirtelen
jöttek a britek, és azt mondták,
ők az urak. Tehát volt ez a felkelés
a britek ellen, 1920-ban. A britek kezdtek rájönni, hogy meglehetősen drága dolog ellenőrzés alatt tartani ezt a területet. Talán az élére kellene állítani valakit, s akkor még mindig lenne
egy protektorátusunk, egy mandátum-területünk, hát akkor tegyünk meg valakit, egy arab vezetőt, a régió királyának. Így hát Irak királyának
állították Fajszál bin Husszeint. Ő Irak királya, a britek
meglehetősen erős védelme vagy befolyása alatt tartva
1921-től 1933-ig, és ez az az időszak, amikor 1932-ben végleg
függetlenné váltak a britektől. Amikor Fajszált kiszorították Szíriából, testvére, Abdullah,
Husszein bin Ali fia számára lehetővé tették, hogy Transzjordánia
királya legyen. Később, 1946-ban
elnyerik a függetlenséget a II. világháború után, amikor is Jordánia királya lesz. Szíria és Libanon
függetlenné válása a II. világháború alatt
illetve végén történik meg. Libanon 1943-ban
nyeri el függetlenségét, Szíria 1946-ban válik
a franciáktól függetlenné. És tudjuk, hogy a palesztin mandátum, amit a britek tartottak kézben, végig fájó pont maradt
a II. világháború alatt, majd Izrael állam röviddel ezután
történő megalakulásával a nemzetközi ügyek – mondhatni – igencsak forró pontjává válik.