A versailles-i békeszerződés Németországot érintő további részletei

Menjünk bele kissé jobban a versailles-i békeszerződés részleteibe. Már volt róla szó, hogy elősegítette a Népszövetség megalakulását. De különösen Németországot illetően a szerződés legjelentősebb aspektusa a háborús bűnösség fogalmának alkalmazása volt, lényegében a háborúért a teljes felelősséget Németországra hárítva. Talán jogosnak tarthatjuk ezt, mondván, Németország lépett fel a legagresszívabban a háború kezdetén, hadat üzent Orosz- és Franciaországnak különösebb ok nélkül. De erre lehetne az az ellenérv, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia ekkor már hadat üzent Szerbiának, Oroszország ekkor már mozgósított; erre jöhetne az ellen-ellenérv, hogy Németország biankó csekket adott a Monarchiának, támogatásáról biztosította bármilyen lépést is tenne. Mondani sem kell, ez sok mindent magával vont. A németek nem örültek, hogy egyedül őket tették felelőssé háborús bűnösként. Ráadásul, már beszéltünk arról, hogy a versailles-i békeszerződés teljesen lecsökkentette, illetve kényszerítette a német hadsereget, hogy drasztikus mértékben csökkentse a létszámát, 100 000 főre, ami manapság egy felpumpált rendőrségi állomány létszáma. Németországnak megtiltották, hogy egyesüljön Ausztriával. Kérdezheted, miért pont Ausztriával? Nos, Ausztria német nyelvű állam, el tudod képzelni, hogy sok nemzeti és nyelvi hasonlóság van Németország és Ausztria között. Az egyesülést tehát nem engedélyezte a versailles-i békeszerződés. Ráadásul Németország elveszítette gyarmatait is. Már beszéltünk ezekről a gyarmatokról, ezek az afrikai, ázsiai, és a csendes-óceáni gyarmatok. Mindezeken túl ott volt a jóvátétel is. A jóvátétel, ami 2013-as értéken becsülve körülbelül 450 milliárd USA dollár volt. Nem fizették ki teljes egészében, mégis hatalmas terhet rótt a német gazdaságra, különösen mert a jóvátételt nemcsak pénzben, hanem nyersanyagban is fizették. Hogy a nyersanyagban való kifizetést biztosítsák, a szövetségesek elfoglalták a Saar-vidéket – itt van a Saar-vidék – amely szénben gazdag vidék; a következő 15 évben a szenet Franciaországba szállították. A jóvátételt a szövetségesek számára nemcsak, hogy pénzben, de dollárban kellett kifizetni. Ez szintén hatással volt a weimari Németországra, a weimari köztársaságra, ami az I. világháború utáni Németország rendszere, amit weimari köztársaságnak neveztek, mert az alkotmányozó gyűlés Weimar városában volt. Azért, hogy megpróbálják a jóvátétel pénzbeli részét kifizetni, a németek szabadjára engedték a pénznyomtatást, amit megpróbáltak más valutákra átváltani, ami hiperinflációt váltott ki Németországban a '20-as évek elejétől 1923 végéig. Ráadásul a hiperinfláció bekövetkeztével nem tudták tovább fizetni a jóvátételt. Annak érdekében, hogy tovább biztosítsa a nyersanyagok kivitelét a weimari Németországból, Franciaország megszállta a Ruhr-vidéket, ami itt található, és szintén egy acélban és szénben gazdag vidék. Elkezdték elszállítani a nyersanyagokat, ami egy újabb hatalmas megaláztatás volt a németek számára, sőt még a német gazdaságot is megnyomorította. A franciák az összes fő nyersanyagot kivonták a német gazdaságból. Ez is 1923-ban történt. Mindezek együttes hatása, a vesztes háború megaláztatása, a nyersanyagok kivitele, most pedig a Ruhr-vidék elfoglalása, ami soha nem is volt része a – német szempontból – már így is kemény versailles-i szerződésnek. Mindez növekvő támogatottságot hozott az egyre szélsőségesebb pártoknak Németországban. 1923 végére adott annyi energiát Hitler akkoriban eléggé kicsi nemzetiszocialista vagy náci mozgalmának, hogy megpróbálkozzanak államcsínnyel megragadni a hatalmat. Ez volt a müncheni sörpuccs. A puccs sikertelen volt, de nagy hajtóerőt biztosított egy addig nagyon jelentéktelen, pici pártnak. A Ruhr-vidék megszállása miatt ez a párt jelentős mértékben megnőtt. Mindezeken túl, beszéljünk a valós területi veszteségekről, az összesről. Itt van ez a kis terület, Kelet-Poroszország északi részén; először francia protektorátus lett a versailles-i szerződés értelmében, de később Litvániáé lett. Már beszéltünk Németországnak, a korábbi Német Császárságnak erről a részéről, amit kihasítottak belőle, hogy az újonnan alakított lengyel államhoz csatolják. Lengyelország legnagyobb részét a korábbi Orosz Birodalom területéből hasították ki, más részét a korábbi Német Császárságból, és volt rész, amit a korábbi Osztrák–Magyar Monarchiából. Volt azután ez a terület, Szilézián belül, amelynek egy része Lengyelországhoz, más része Csehszlovákiához került. Volt még a híres elzász-lotaringiai régió, ezen területen, amiért folyt a versengés Németország és Franciaország között sok-sok éven keresztül. Most visszakerült Franciaországhoz. Ez a kis terület itt Belgiumé lett, Észak-Schleswig pedig Dániához került. Mindezeken felül, el tudod gondolni, a hadsereg létszámának csökkentésén a nyersanyagok elvitelén túl, Franciaország teljesen meg akarta gyengíteni Németországot, nehogy képes legyen újra lerohanni bármikor a jövőben, ezért mindezeken felül demilitarizált zónává alakították a Rajna-vidéket. A Rajna-vidék magában foglalta... azaz a demilitarizált övezet magában foglalta a Rajna folyó nyugati partját, Németország összes, a Rajnától nyugatra fekvő részét vagyis ezt az egész területet itt, ami aztán szintén a szövetségesek megszállása alá került. Németországnak megtiltották továbbá, hogy katonaságot tartson fenn vagy mozgósítson egy 50 km-es sávban a Rajna folyótól keletre. A Rajnától keletre. Láthatod, hogy a versailles-i szerződésből kiindulva minden arra szolgált, hogy megpróbálják Németország harcképességét megnyomorítani. Megtiltották a fegyverekkel való kereskedelmet, és a németek nem rendelkezhettek sokféle nehézfegyverzettel sem. Valóban megpróbálták elejét venni annak, hogy Németország ismét képes legyen arra, amit az I. világháborúban cselekedett. Úgy látszik, hogy jelentős mértékben mindez valóban lökést adhatott a szélsőségesebb elemeknek Németországban és lehetett az egyike azon tényezőknek, amelyek Németországot a II. világháború felé sodorták.