If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom

Cranach: Törvény és evangélium (Törvény és kegyelem)

Hogyan jussunk a mennyországba?
Hogyan jutunk a mennyországba? Jócselekedetek által? Saját érdemeink segítik elő a mennybejutást vagy elég hátradőlni és megvárni, hogy Isten tegye a dolgát? Ezek a kérdések a XVI. században mindenfelé viták, fosztogatások, gyilkosságok és vandál cselekedetek okozói voltak. Az erőszak és káosz egyik nagy kárvallottja az a több ezer vallási tárgyú művészeti alkotás volt, melyet ekkor pusztulásra ítéltek. Képrombolók (olyan személyek, akik tönkretettek minden képmást) dúlták fel a templomokat, elpusztítva minden műalkotást, amit csak értek. Hogyan vált a mennyország ilyen ellentmondásossá?

A reformáció legnagyobb hatású festménye

Mindezekre a kérdésekre ad választ egy meglepő festmény, melynek címe Törvény és evangélium (a teljes képet lásd alább, fentebb pedig egy részletet a képből), melyet idősebb Lucas Cranach festett 1529-ben. A Törvény és evangélium a reformáció legnagyobb hatású festménye. A reformáció, melyet 1517-ben Luther Márton indított el, eredetileg a katolikus egyház megreformálására tett kísérlet volt. De gyorsan lázadássá nőtte ki magát, mivel az emberek elkezdték megkérdőjelezni a katolikus egyház uralmát és annak szokásait. A katolikus egyház volt Nyugat-Európa uralkodó egyháza egészen Luther megjelenéséig.

A művészet szerepe

Az egyik éles ellentétet a katolikusok és Luther követői között az a kérdés okozta, hogy hogyan jut az ember a mennyországba, és hogy az egyházi művészetnek van-e ebben szerepe. A katolikus egyház fenten hirdette, hogy a hívők előre biztosíthatják maguk számára a megváltást jó cselekedetek, pl. pénzadományok és a katolikus templomokat díszítő vallási tárgyú művészeti alkotások finanszírozása által. Ezzel szemben Luther azt vallotta, hogy a megváltás Isten kezében van, a hívőnek csupán annyi a dolga, hogy megnyitja szívét az Úr előtt és hisz. Ahogy az emberek egyre inkább kiábrándultak a katolikus tanításokból, egyre jobban dühítette őket a mód, ahogyan az egyház gyarapodott pénzben, műalkotásokban és hatalomban. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a reformigények reménytelenek, és a lázadás az egyetlen járható út, a dühös, elkeseredett hívők haragjukat a műalkotások, mint védtelen, de nagy jelentőségű célpontok ellen fordították.
Más reformpártiak Luther példáját követve szintén mozgalmat indítottak a katolikus egyház ellen. Voltak, akik keményen ellenezték az egyházi művészetet, és annak teljes betiltását szorgalmazták. Luther viszont ennél mértéktartóbb volt és úgy hitte, némi vallási tárgyú művészet elfogadható, ha a megfelelő tanítást hordozza. Itt kap szerepet a Törvény és evangélium című festmény.

Luther tanításainak képi ábrázolása

Idősebb Lucas Cranach Luther Mártonnal együttműködve alkotta meg a Törvény és evangélium c. festményt (lásd lentebb). Cranach minden lutheránus festménye ezt a képi megjelenítést alkalmazza, ami később más művészekre is hatással volt. A Törvény és evangélium vizuálisan magyarázza el Luther elképzeléseit, leginkább azt, hogy a mennyország a hiten, és Isten kegyelmén keresztül érhető el. Luther megvetette és elutasította azt a katolikus eszmét, mely szerint a jócselekedetek bármiféle szerepet játszanának a megváltásban.
A Törvény és evangélium című festményen (alább) két mezítelen férfialak jelenik meg egy fa két oldalán. A fa zöld és élettel teli az „evangélium”, a néző felőli jobb oldalon, azonban kopár és halott a „Törvényként” jelzett oldalon, a néző balján. Hat különálló bibliai idézet jelenik meg a kép alsó részén.
Idősebb Lucas Cranach, Törvény és evangélium, 1529 körül, olajfestmény fatáblán, 82,2 × 118 cm (Friedenstein-kastély, Hercegi Múzeum, Gotha, Németország)

Jobb oldal („evangélium”)

A kép „evangélium” oldalán (jobb oldal) Keresztelő Szent János egy ruhátlan férfit vezet egyrészt a keresztre feszített Krisztushoz a sír előtt, másrészt a feltámadt Krisztushoz, aki a sír tetején jelenik meg (ld. a lap tetején lévő képrészletet). A feltámadt Krisztus győzelmesen áll az üres sír felett, megtestesítve a feltámadás csodáját. A ruhátlan alak nem reméli hiábavalóan, hogy követni tudja a törvényt, vagy hogy a végítélet napján tanúbizonyságot tehet jótéteményeiről. Tétlenül áll, lelkéig lecsupaszítva, alávetve magát Isten kegyelmének.

Bal oldal („Törvény”)

A csontváz és a démon üldözi a kétségbeesett embert, a jobb oldalon pedig Mózes és más figurák a törvény tábláira (Tízparancsolat) mutatnak (részlet), Lucas Cranach, Törvény és evangélium, 1529 körül, fára festett olajkép, 72 × 88,5 cm (Nemzeti Galéria, Prága)
Baloldalt az előtérben (a teljes képhez viszonyítva) egy csontváz és egy démon kényszeríti a riadt mezítelen férfit a pokol felé, miközben próféták egy csoportja, köztük Mózes a törvény tábláira mutat. A kompozíció bal oldalán látható motívumok azt példázzák, hogy a törvény önmagában, az evangélium nélkül soha nem juttathat a mennyországba. Krisztus ítélkezik, miközben Ádám és Éva (a háttérben) a tiltott gyümölcsöt eszi és kegyvesztetté válik. Mózes ezeket az eseményeket a kép középpontja tájékáról nézi, fehér kőtáblái kiemelkednek narancsszínű ruhája és a mögötte álló zöld fa sötétjéből; mindez egyértelműen a törvény, a halál és az elkárhozás összefüggésére irányítja a figyelmet.
A két oldalt egybevetve ezek a motívumok bemutatják, hogy a törvény kikerülhetetlenül a pokolba vezet, ha összetévesztik a megváltáshoz vezető ösvénnyel, amint azt a kegyvesztett meztelen férfi esete ábrázolja.

Isten ítélkezik és Isten kegyelmet gyakorol

A Törvény és evangélium két, Isten által gyakorolt funkciót ábrázol, az ítélkezést és a kegyelem gyakorlását. Isten egyrészt ítélkezik és elítéli az emberi bűnt, másrészt viszont kegyelmet és megbocsátást is mutat, és a bűnös hívőknek meg nem érdemelt üdvösséget is biztosít. Ezt Bernhardt Lohse protestáns hittudós a következőképpen magyarázza:
Isten szava törvényként és evangéliumként, mint az ítélet és a kegyelem szava jut el az emberekhez... Való igaz, az Ótestamentumban a törvény hangsúlyosabb, mint az evangélium, és az Újtestamentumban több az evangélium, mint a törvény. Azonban a törvény és az evangélium közötti különbségtétel Luthernél nem a bibliai állítások két részre osztását jelenti a kánonon belül. A kettő megkülönböztetése inkább azt fogalmazza meg, hogy Isten ítélkezik is, de kegyelmet is gyakorol.*
Luthernek a törvényről alkotott elképzelése sokoldalú és összetett kapcsolatban áll az evangéliumra vonatkozó gondolataival. Bár a törvény önmagában soha nem elég a megváltáshoz, léte nélkülözhetetlen a hívő számára, mert általa ismeri fel a bűnt és a kegyelem szükségességét. A törvény kövezi ki az utat a megváltáshoz azáltal, hogy rávezet a kegyelemhez vezető útra.
Bár a Törvény és evangélium ábrázol egyaránt új- és ótestamentumi eseményeket, nem tekinthető a kereszténység és a judaizmus egyszerű szembeállításának. Ha a Törvény és evangélium egyszerűen csak különbséget tenne az Új- és az Ótestamentum között – vagy még tágabban véve a judaizmus és a kereszténység között –, az művészettörténeti vagy teológiai értelemben nem volna kimondottan lutheránus vagy új művészet. A Törvény és evangélium az emberiség és Isten közötti kapcsolat két szempontját érinti, egyrészt az emberi cselekedeten alapuló kapcsolatot, másrészt pedig az isteni erőn alapulót. A Törvény és evangélium Bibliából vett eseményeket ír le, melyek rávilágítanak Isten emberekhez fűződő kapcsolatának kettősségére.
A Törvény és evangélium lutheránus mű, mivel Luther kegyelemről alkotott sajátos értelmezését jeleníti meg Cranach képi interpretációja által. A festmény értelmezi a törvény, a jó cselekedetek, a hit és a kegyelem szerepét az ember Istennel való kapcsolatában.
Dr. Bonnie Noble tanulmánya.
Megjegyzés: a Törvény és evangélium-ot gyakran hívják Törvény és kegyelem-nek is. Ez az elnevezés a festmény egy Prágában őrzött változatából (lásd feljebb) adódik, amelyen a „Gesecz” (törvény) és „Gnad” (kegyelem) szavak jól látható módon jelennek meg.
*Az idézet angol nyelvű forrása: Bernard Lohse, Martin Luther: An Introduction to His Life and Work, Fortress Press, 1986.

Szeretnél részt venni a beszélgetésben?

Még nincs hozzászólás.
Tudsz angolul? Kattints ide, ha meg szeretnéd nézni, milyen beszélgetések folynak a Khan Academy angol nyelvű oldalán.