If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom

Folytonosság: a szikhizmus kötődése a hinduizmushoz és az iszlámhoz

Milyen kulturális és tematikus szálakon kapcsolódik a szikh vallás a hinduizmushoz és az iszlámhoz?

Videóátirat

A korábbi videókon elég mélyen elmerültünk annak megtárgyalásában, hogy miként kezdődött a szikh vallás, kezdetben Gurú Nának vezetésével, majd miként fejlődött tovább az őt követő guruk alatt, egészen a tizedik guruig, majd végül összeállt a Gurú Granth Szahib, melyet a szikhek az utolsó és végleges gurunak tekintenek. A szikhizmust gyakran hasonlítják össze a hinduizmussal és az iszlámmal. Időnként egyesek arra hivatkoznak, hogy mindkét vallásból tartalmaz bizonyos elemeket, míg mások azt állítják, hogy ez nem így van, a szikhizmus teljesen független vallás, és minden hasonlóság véletlen. Nos, akkor tegyük fel ezt a központi kérdést: A folyamatosság milyen elemeit képviseli a szikhizmus? Ebben a videóban a folyamatosságot a vallási folyamatosság értelmében vesszük, különös tekintettel arra, hogy tartalmaz-e elemeket az iszlámból és a hinduizmusból. Először a szikhizmus néhány kulturális vagy történelmi jellemzőjét vizsgáljuk, és elgondolkodunk azoknak a hinduizmushoz és az iszlámhoz fűződő kapcsolatáról. Az első szembetűnő kapcsolódási pont az, hogy Gurú Nának, az első guru és a kezdeti guruk közül sokan mások hindu családi környezetben nőttek fel. De vannak kulturális kapcsolódások az iszlámhoz is. A szikh vallás a Pandzsáb régióban alakult ki, ahol vagy amelyhez közel alapítottak fővárost a különböző muszlim uralkodók. Említhetjük itt a Delhi Szultanátust, amely már több mint 250 éve hatalmon volt, amikor a szikhizmus kezdett felemelkedni Gurú Nának alatt, de akár a Mogul Birodalmat is, amely létezésének kezdeti szakaszában volt ugyanabban az időben, amikor a szikhizmus fejlődésnek indult, így a szikhizmus sok követője eredendően hindu vagy muszlim volt. A szikhizmus szókincsének és gondolat- világának egy része az iszlámból és a hinduizmusból eredeztethető. Az Allah szó a Gurú Granth Szahib egyes részeiben istenre való utalást takar, és ugyanez jellemző a Ram szóra is. Gurú Nának egyik első és legközelebbi követője, aki élete jelentős részében kísérte őt, Bhai Mardana volt, és még ma is sok, Gurú Nánakot ábrázoló képen Bhai Mardana is látható. Gurú Nának a szellemileg koraérett és érdeklődő ember módjára emlékezetesen sokat utazott India- és Perzsia-szerte és a Közel-Keleten így sok templomot meglátogatott, de arról is maradtak feljegyzések, hogy Mekkában is járt haddzs zarándoklaton. A Gurú Granth Szahibhoz, amelyet a szikhek spirituális könyvként és a 11. és végső guruként tisztelnek, szerzőként hozzájárult Kabir is, aki muszlim családban nevelkedett, és aki vagy megközelítőleg Gurú Nánakkal egyidőben, vagy a Gurú Nának előtti évszázadban élt, és feltehetően Allahról és Ramról is írt, noha gyakran kritizálta mind a hinduizmust, mind az iszlámot. És itt van Sejk Farid, aki muszlim szúfi író és spirituális személy volt, és szintén hozzájárult a Gurú Granth Szahib összeállításához. Aztán vannak fontos rituálék, melyek a hinduizmusból jönnek, például amikor a szikhek meghalnak, a hindukhoz hasonló módon holttestüket elégetik. Tehát ha ránézel erre a listára, rögtön látod, hogy kétségtelenül vannak kulturális elemek, mind a szavakat, mind a rituálékat illetően. És ha csak a történelmi eseményeket nézzük, hogyan és hol kezdődött a szikhizmus, láthatjuk, hogy szorosan kapcsolódik mind a hinduizmus, mind az iszlám gondolatvilágához. Nézzük most magát az írást és nézzük, találunk-e további hasonlóságokat és különbségeket. Ez a Mul Mantar, ami fő mantrát jelent, vagyis a szikhizmus alaptanítását, és ez Gurú Nánaktól származik. És ez itt az angol fordítása ennek több változata is létezik, de alapvetően azt mondja: „Isten az egy és univerzális teremtő, akinek neve igazság, megszemélyesített teremtő lény, félelem és harag nélkül a halhatatlanság képmása, születéstől független, önálló, a guru kegyelméből.” A Gurú Granth Szahib és az írások többsége, különösen Gurú Nának írásai az isten iránti elkötelezettséget hangsúlyozzák az egy és univerzális isten iránti odaadást. Sokan gondolhatjátok, úgy tűnik, van kapcsolat az iszlámhoz, aztán meg azt, hogy a hinduizmushoz is noha sokféle istenszemlélet van, különböző istenségek. De itt van Brahman abszolút valóságának a fogalma, tehát lehet, hogy innen is merítkezett, de az is lehet, hogy csak magától kialakult, de határozottan vannak olyan részei a Gurú Granth Szahibnak, melyek látszólag az iszlámhoz közel álló elemeket tartalmaznak. Ez itt egy idézet Gurú Nánaktól: „Ő Allah, a megismerhetetlen, az elérhetetlen, mindenható és irgalmas teremtő.” Tehát az egyik érv az, hogy arab szót használ isten megnevezésére, Allahot mond. Van egy másik érv is, ez ellenérv, mely szerint csak olyan nyelvet használt, amit követői értenek. Sok követője muszlim volt, így az Allah szót isten megnevezésére használta, de ez nem jelenti azt, hogy az szükségszerűen az iszlám értelmezése szerinti isten lenne. Ez pedig Kabirtól van. „Valaki felállít egy kőbálványt, s azt az egész világ istenként imádja. Azok, akik ezt a hitet követik, belefulladnak a sötétség folyójába.” Ez a Gurú Granth Sahibban van. A bálványimádat-ellenesség koncepciója nagyon világosan kitűnik ebben az idézetben, és ez egy másik olyan gondolat, melyet gyakran vonatkoztatnak az iszlámra. De ahogy már említettem, sok párhuzam van itt a hinduizmussal is. A szikhizmusról szóló első videóban idéztem Gurú Nánaktól: „A világ egy álomban játszódó dráma.” S ez a hindu májá fogalomra utal: hogy a fizikai valóság csupán illúzió, s át akarunk törni ezen a fátyolon. „Mitől kell a jóginak félnie? Fák, növények, minden, ami kint és bent létezik, az Ő maga.” Tehát ez az elképzelés kétségtelenül az upanisadokból származik. Minden kettősség, hogy én különbözöm tőled, vagy az, hogy valaki különbözik istentől, mind illúzió. Minden egy és ugyanaz. „A múltbéli cselekedetek karmája által nyerjük el e fizikai test köntösét. Az Ő kegyelmével megtaláljuk a felszabadulás kapuját.” Ez tehát világos utalás a karma hindu koncepciójára, miszerint a cselekvés következményekkel jár, hogy egy fizikai testből egy másikba lépsz, de ez nem az igazi éned, csak „a fizikai test köntöse”. Létezik igazi én, és végezetül, az abszolút valóság kegyelméből eléred a felszabadulásodat, a móksát. Ez tiszta hindu párhuzam. Bizonyos szempontból Gurú Nának és a szikhizmus megkísérelte mindkét vallás újraformázását, mindkettőből átvette a legvonzóbb elemeket, finomította, befelé irányította őket, kisebb mértékben fókuszálva a rituáléra, kevésbé koncentrálva a külvilágra, összpontosítva a meditációra és az igaz önazonosságra. Rengeteg idézet van, melyek a két vallásra utalnak, s melyek világossá teszik, hogy ez valami más, és kritizálják legalább azt a módot, ahogy látszólag ezt a két vallást gyakorolták Indiában abban az időben. Gurú Nának emlékezetes módon azt állította: „Nincs olyan, hogy hindu, nincs olyan, hogy muszlim.” Sokan úgy érzik, hogy Gurú Nának szerint ez az emberek között tett megkülönböztetés, ami a vallási rendszerek alapján történik, felszínes dolog, mivel azok bizonyos mértékig átmeneti állapotot tükröznek, és mi valamennyien a mindenség részei vagyunk, az abszolút valóság részei, isten részei. Ez Gurú Árdzsantól van: „Allah, a muszlim isten és Parabrahm, a hindu isten egy és ugyanaz.” Itt tehát egy képzet-egyesítési kísérletről van szó, és ez az a környezet, ahol a követők között sok a muszlim és sok a hindu, ezért olyan szavakat használ, amiket mindenki megért. „Testem és lelkem Allahhoz és Ramhoz tartozik, kettejük istenéhez.” Tehát még egyszer: ez egy bhakti, az istenség iránti áhítatos odaadás szemlélete, olyan szóhasználattal, amely abban az időben és abban a térségben mindenki számára érthető volt. Arra bíztatlak: járj utána és tűnődj el rajta; a szikhizmusnak minden bizonnyal megvannak az egyedi sajátosságai, mint ahogy a legtöbb vallás annak a környezetnek a terméke, ahonnan származik, és tartalmaz elemeket más vallásokból is, akár tudatosan, akár nem, és így is, úgy is tűnhet ez párhuzamosságnak. Ha akarjuk, akár egy egész vallásfát is összeállíthatunk, ha a szikhizmust ide tennénk, a kérdőjel ebben a videóban az lenne, mennyiben befolyásolta az iszlám a szikhizmust. És sokan azt mondanák, hogy különösen az iszlám szúfi rendje mutat sok hasonlóságot a szikhizmussal. A szúfizmus az iszlámnak egy olyan változata, amely inkább befelé tekint, s ez az isten iránti feltétlen odaadás, amire a szikhizmus is nagyon összpontosít, de ahogy már mondtuk, gondolhatunk a hinduizmusra is, amely sokkal ősibb, mint bármely ma létező vallás. A további videókban beszélünk majd a bhakti mozgalomról, melynek lényege az isten iránti feltétlen odaadás. Aztán a hinduizmusnak van egy filozófiai iskolája, a védánta, amely főként az upanisadok spirituális gondolatiságának magjára koncentrál, ami az abszolút én és az abszolút valóság elképzelése, a születés és halál körforgásából, a szamszarából való kiszakadás, a felszabadulás, a móksa elérése. Mindezen gondolatok megvannak a szikhizmusban. És hogy teljesen világos legyen, miszerint az összes nagyobb vallás kapcsolódik egymáshoz, tovább rajzolhatjuk ezt a fát. Beszélhetünk arról, hogyan ágazott le le a buddhizmus a hinduizmusról, s hogy Buddha hindu volt, s ez valamilyen formában hatott bizonyos rituálékra és a kasztrendszerre, amit Buddha a hinduizmusban, vagy legalábbis a hindu kultúrában látott. Valójában néhány ilyen motívum hathatott Gurú Nánakra is. Az iszlám, melyről más videókban fogunk beszélni, köztudottan a judeo-keresztény tradícióból vált ki. Mohamed után a legfontosabb próféták Jézus, Mózes és Ábrahám, és – természetesen – a kereszténység a zsidó hagyományokból jön; Jézus zsidó volt. És azt is mondhatjuk, hogy közvetlen kapcsolat van a judaizmus és az iszlám felfogás között, pl. a disznóhús fogyasztás tilalmát illetően, a halal és kóser fogalma és a körülmetélés szokása. És még azt is lehet mondani, hogy a judaizmus és az iszlám még a zoroasztrizmussal is szoros kapcsolatban áll. Ez utóbbi egy nagyon régi monoteista vallás. II. Kurus perzsa király volt az, aki a leginkább terjesztette a zoroasztrizmust, és a zsidó nép messiásnak tekintette, mivel kiszabadította őket a babiloni fogságból, segített nekik visszatelepülni Jeruzsálembe, és segített a jeruzsálemi templom újjáépítésében. A zoroasztrizmus az iszlámhoz is kapcsolódik. A zoroasztriánusok naponta ötször imádkoznak akárcsak a muszlimok, rituális fürdőt vesznek az imádság előtt, mint a muszlimok, ugyanabban a napszakban. Tehát még egyszer: ezek a vallások mindenképp kapcsolatba kerültek egymással, mindenképp van róla elképzelésünk, mi az, ami közös bennük. Mindezt figyelembe véve, most egy Gurú Nánaktól vett utolsó idézettel búcsúzom, és ezt minden valószínűség szerint muszlim követőinek címezte, de bizonyára érzed benne a szándékot, hogy visszahozza az embereket a belső világba, hogy ne törődjenek annyit a külső rituáléval, a külvilág fizikai valóságával, hanem koncentráljanak inkább a belső jóságra, mert a cselekedetek fontosabbak, mint a szavak és a rituális külsőségek. „Az irgalmasság legyen imaházad, az odaadás pedig imaszőnyeged, az igazságosság és a jogszerűség Koránod, a szerénység körülmetélésed, az udvariasság legyen a böjtöd, így legyél muzulmán vagy muszlim. A helyes magatartás legyen Kábaköved," – utalva a muszlimok zarándokhelyére, ahol és amihez imádkoznak –, „az igazság legyen lelki irányítód, a jó munka hitvallásod és imád, Isten akarata az olvasód, és Isten megőrzi méltóságodat." Gurú Nának.