Fő tartalom
Világtörténelem
Folytonosság: a szikhizmus kötődése a hinduizmushoz és az iszlámhoz
Milyen kulturális és tematikus szálakon kapcsolódik a szikh vallás a hinduizmushoz és az iszlámhoz?
Szeretnél részt venni a beszélgetésben?
Még nincs hozzászólás.
Videóátirat
A korábbi videókon
elég mélyen elmerültünk annak megtárgyalásában,
hogy miként kezdődött a szikh vallás, kezdetben Gurú Nának vezetésével, majd miként fejlődött tovább
az őt követő guruk alatt, egészen a tizedik guruig, majd végül összeállt
a Gurú Granth Szahib, melyet a szikhek az utolsó
és végleges gurunak tekintenek. A szikhizmust gyakran hasonlítják
össze a hinduizmussal és az iszlámmal. Időnként egyesek arra hivatkoznak,
hogy mindkét vallásból tartalmaz bizonyos elemeket,
míg mások azt állítják, hogy ez nem így van, a szikhizmus
teljesen független vallás, és minden hasonlóság véletlen. Nos, akkor tegyük fel
ezt a központi kérdést: A folyamatosság milyen elemeit
képviseli a szikhizmus? Ebben a videóban a folyamatosságot
a vallási folyamatosság értelmében vesszük, különös tekintettel arra, hogy
tartalmaz-e elemeket az iszlámból és a hinduizmusból. Először a szikhizmus néhány kulturális
vagy történelmi jellemzőjét vizsgáljuk, és elgondolkodunk azoknak a hinduizmushoz és az
iszlámhoz fűződő kapcsolatáról. Az első szembetűnő kapcsolódási pont az,
hogy Gurú Nának, az első guru és a kezdeti guruk közül sokan mások hindu családi környezetben nőttek fel. De vannak kulturális kapcsolódások
az iszlámhoz is. A szikh vallás a Pandzsáb régióban
alakult ki, ahol vagy amelyhez közel alapítottak fővárost a különböző
muszlim uralkodók. Említhetjük itt a Delhi Szultanátust, amely már több mint 250 éve
hatalmon volt, amikor a szikhizmus kezdett felemelkedni Gurú Nának alatt, de akár a Mogul Birodalmat is, amely létezésének kezdeti szakaszában
volt ugyanabban az időben, amikor a szikhizmus fejlődésnek indult,
így a szikhizmus sok követője eredendően hindu vagy muszlim volt. A szikhizmus szókincsének és gondolat-
világának egy része az iszlámból és a hinduizmusból
eredeztethető. Az Allah szó a Gurú Granth Szahib egyes
részeiben istenre való utalást takar, és ugyanez jellemző a Ram szóra is. Gurú Nának egyik első
és legközelebbi követője, aki élete jelentős részében
kísérte őt, Bhai Mardana volt, és még ma is sok, Gurú Nánakot
ábrázoló képen Bhai Mardana is látható. Gurú Nának a szellemileg
koraérett és érdeklődő ember módjára
emlékezetesen sokat utazott India- és Perzsia-szerte
és a Közel-Keleten így sok templomot meglátogatott, de arról is maradtak feljegyzések, hogy
Mekkában is járt haddzs zarándoklaton. A Gurú Granth Szahibhoz, amelyet
a szikhek spirituális könyvként és a 11. és végső guruként
tisztelnek, szerzőként hozzájárult Kabir is,
aki muszlim családban nevelkedett, és aki vagy megközelítőleg
Gurú Nánakkal egyidőben, vagy a Gurú Nának előtti évszázadban élt, és feltehetően Allahról és Ramról is írt, noha gyakran kritizálta mind a
hinduizmust, mind az iszlámot. És itt van Sejk Farid,
aki muszlim szúfi író és spirituális személy volt,
és szintén hozzájárult a Gurú Granth Szahib összeállításához. Aztán vannak fontos rituálék,
melyek a hinduizmusból jönnek, például amikor a szikhek meghalnak,
a hindukhoz hasonló módon holttestüket elégetik. Tehát ha ránézel erre a listára, rögtön látod, hogy
kétségtelenül vannak kulturális elemek, mind a szavakat, mind a rituálékat illetően. És ha csak a történelmi
eseményeket nézzük, hogyan és hol kezdődött
a szikhizmus, láthatjuk, hogy szorosan kapcsolódik
mind a hinduizmus, mind az iszlám gondolatvilágához. Nézzük most magát az írást
és nézzük, találunk-e további hasonlóságokat és különbségeket. Ez a Mul Mantar, ami fő mantrát jelent, vagyis a szikhizmus alaptanítását,
és ez Gurú Nánaktól származik. És ez itt az angol fordítása ennek több változata is létezik,
de alapvetően azt mondja: „Isten az egy és univerzális teremtő,
akinek neve igazság, megszemélyesített teremtő lény,
félelem és harag nélkül a halhatatlanság képmása,
születéstől független, önálló, a guru kegyelméből.” A Gurú Granth Szahib
és az írások többsége, különösen Gurú Nának írásai az isten
iránti elkötelezettséget hangsúlyozzák az egy és univerzális isten
iránti odaadást. Sokan gondolhatjátok, úgy tűnik,
van kapcsolat az iszlámhoz, aztán meg azt, hogy
a hinduizmushoz is noha sokféle istenszemlélet van,
különböző istenségek. De itt van Brahman abszolút
valóságának a fogalma, tehát lehet, hogy innen is
merítkezett, de az is lehet, hogy csak
magától kialakult, de határozottan vannak olyan
részei a Gurú Granth Szahibnak, melyek látszólag az iszlámhoz
közel álló elemeket tartalmaznak. Ez itt egy idézet Gurú Nánaktól: „Ő Allah, a megismerhetetlen,
az elérhetetlen, mindenható és irgalmas teremtő.” Tehát az egyik érv az, hogy arab
szót használ isten megnevezésére, Allahot mond. Van egy másik érv is,
ez ellenérv, mely szerint csak olyan nyelvet használt,
amit követői értenek. Sok követője muszlim volt,
így az Allah szót isten megnevezésére használta,
de ez nem jelenti azt, hogy az szükségszerűen az iszlám értelmezése szerinti
isten lenne. Ez pedig Kabirtól van. „Valaki felállít egy kőbálványt,
s azt az egész világ istenként imádja. Azok, akik ezt a hitet követik, belefulladnak a sötétség folyójába.” Ez a Gurú Granth Sahibban van. A bálványimádat-ellenesség koncepciója nagyon világosan kitűnik
ebben az idézetben, és ez egy másik olyan gondolat,
melyet gyakran vonatkoztatnak az iszlámra. De ahogy már említettem, sok párhuzam
van itt a hinduizmussal is. A szikhizmusról szóló első videóban
idéztem Gurú Nánaktól: „A világ egy álomban játszódó dráma.” S ez a hindu májá fogalomra utal: hogy a fizikai valóság csupán illúzió, s át akarunk törni ezen a fátyolon. „Mitől kell a jóginak félnie? Fák, növények, minden,
ami kint és bent létezik, az Ő maga.” Tehát ez az elképzelés kétségtelenül
az upanisadokból származik. Minden kettősség,
hogy én különbözöm tőled, vagy az, hogy valaki
különbözik istentől, mind illúzió. Minden egy és ugyanaz. „A múltbéli cselekedetek karmája által
nyerjük el e fizikai test köntösét. Az Ő kegyelmével megtaláljuk
a felszabadulás kapuját.” Ez tehát világos utalás a karma
hindu koncepciójára, miszerint a cselekvés
következményekkel jár, hogy egy fizikai testből egy másikba lépsz,
de ez nem az igazi éned, csak „a fizikai test köntöse”. Létezik igazi én, és végezetül,
az abszolút valóság kegyelméből eléred a felszabadulásodat, a móksát. Ez tiszta hindu párhuzam. Bizonyos szempontból Gurú Nának
és a szikhizmus megkísérelte mindkét vallás újraformázását,
mindkettőből átvette a legvonzóbb elemeket, finomította, befelé irányította őket, kisebb mértékben fókuszálva a rituáléra, kevésbé koncentrálva a külvilágra,
összpontosítva a meditációra és az igaz önazonosságra. Rengeteg idézet van,
melyek a két vallásra utalnak, s melyek világossá teszik,
hogy ez valami más, és kritizálják legalább azt a módot,
ahogy látszólag ezt a két vallást gyakorolták Indiában abban az időben. Gurú Nának emlékezetes
módon azt állította: „Nincs olyan, hogy hindu,
nincs olyan, hogy muszlim.” Sokan úgy érzik,
hogy Gurú Nának szerint ez az emberek között tett
megkülönböztetés, ami a vallási rendszerek alapján
történik, felszínes dolog, mivel azok bizonyos
mértékig átmeneti állapotot tükröznek, és mi valamennyien a
mindenség részei vagyunk, az abszolút valóság részei, isten részei. Ez Gurú Árdzsantól van:
„Allah, a muszlim isten és Parabrahm, a hindu isten
egy és ugyanaz.” Itt tehát egy képzet-egyesítési
kísérletről van szó, és ez az a környezet, ahol a
követők között sok a muszlim és sok a hindu, ezért
olyan szavakat használ, amiket mindenki megért. „Testem és lelkem
Allahhoz és Ramhoz tartozik, kettejük istenéhez.” Tehát még egyszer: ez egy bhakti,
az istenség iránti áhítatos odaadás szemlélete, olyan szóhasználattal,
amely abban az időben és abban a térségben mindenki
számára érthető volt. Arra bíztatlak: járj utána
és tűnődj el rajta; a szikhizmusnak minden bizonnyal
megvannak az egyedi sajátosságai, mint ahogy a legtöbb vallás annak a környezetnek a terméke,
ahonnan származik, és tartalmaz elemeket
más vallásokból is, akár tudatosan, akár nem, és így is, úgy is tűnhet
ez párhuzamosságnak. Ha akarjuk, akár egy egész
vallásfát is összeállíthatunk, ha a szikhizmust ide tennénk,
a kérdőjel ebben a videóban az lenne, mennyiben befolyásolta az iszlám a szikhizmust. És sokan azt mondanák, hogy
különösen az iszlám szúfi rendje mutat sok hasonlóságot
a szikhizmussal. A szúfizmus az iszlámnak egy olyan
változata, amely inkább befelé tekint, s ez az isten iránti feltétlen odaadás, amire a szikhizmus is
nagyon összpontosít, de ahogy már mondtuk,
gondolhatunk a hinduizmusra is, amely sokkal ősibb, mint bármely
ma létező vallás. A további videókban beszélünk majd
a bhakti mozgalomról, melynek lényege az isten iránti
feltétlen odaadás. Aztán a hinduizmusnak van egy
filozófiai iskolája, a védánta, amely főként
az upanisadok spirituális gondolatiságának
magjára koncentrál, ami az abszolút én és az
abszolút valóság elképzelése, a születés és halál körforgásából,
a szamszarából való kiszakadás, a felszabadulás, a móksa elérése. Mindezen gondolatok megvannak
a szikhizmusban. És hogy teljesen világos legyen,
miszerint az összes nagyobb vallás kapcsolódik egymáshoz,
tovább rajzolhatjuk ezt a fát. Beszélhetünk arról, hogyan ágazott le
le a buddhizmus a hinduizmusról, s hogy Buddha hindu volt, s ez
valamilyen formában hatott bizonyos rituálékra és a kasztrendszerre,
amit Buddha a hinduizmusban, vagy legalábbis
a hindu kultúrában látott. Valójában néhány ilyen motívum hathatott Gurú Nánakra is. Az iszlám, melyről más
videókban fogunk beszélni, köztudottan a judeo-keresztény
tradícióból vált ki. Mohamed után a
legfontosabb próféták Jézus, Mózes és Ábrahám,
és – természetesen – a kereszténység a zsidó hagyományokból jön;
Jézus zsidó volt. És azt is mondhatjuk, hogy
közvetlen kapcsolat van a judaizmus és az iszlám felfogás
között, pl. a disznóhús fogyasztás tilalmát illetően, a halal és kóser
fogalma és a körülmetélés szokása. És még azt is lehet mondani,
hogy a judaizmus és az iszlám még a zoroasztrizmussal
is szoros kapcsolatban áll. Ez utóbbi egy nagyon régi
monoteista vallás. II. Kurus perzsa király volt az, aki a leginkább terjesztette
a zoroasztrizmust, és a zsidó nép messiásnak tekintette, mivel kiszabadította őket
a babiloni fogságból, segített nekik visszatelepülni
Jeruzsálembe, és segített a jeruzsálemi
templom újjáépítésében. A zoroasztrizmus az
iszlámhoz is kapcsolódik. A zoroasztriánusok naponta ötször
imádkoznak akárcsak a muszlimok, rituális fürdőt vesznek az imádság előtt, mint a muszlimok,
ugyanabban a napszakban. Tehát még egyszer:
ezek a vallások mindenképp kapcsolatba
kerültek egymással, mindenképp van róla elképzelésünk,
mi az, ami közös bennük. Mindezt figyelembe véve, most egy
Gurú Nánaktól vett utolsó idézettel búcsúzom, és ezt minden valószínűség szerint
muszlim követőinek címezte, de bizonyára érzed benne a szándékot, hogy visszahozza az embereket
a belső világba, hogy ne törődjenek annyit
a külső rituáléval, a külvilág fizikai valóságával, hanem koncentráljanak inkább
a belső jóságra, mert a cselekedetek fontosabbak,
mint a szavak és a rituális külsőségek. „Az irgalmasság legyen imaházad,
az odaadás pedig imaszőnyeged, az igazságosság és a jogszerűség Koránod, a szerénység körülmetélésed,
az udvariasság legyen a böjtöd, így legyél muzulmán vagy muszlim. A helyes magatartás legyen Kábaköved," – utalva a muszlimok zarándokhelyére,
ahol és amihez imádkoznak –, „az igazság legyen lelki irányítód,
a jó munka hitvallásod és imád, Isten akarata az olvasód, és Isten megőrzi méltóságodat."
Gurú Nának.