Spanyolország, Portugália és a világgazdaság kialakulása

Ebben a videóban azt szeretném megvizsgálni, hogy Spanyolország és Portugália tevékenysége a 16. században hogyan segített létrehozni egy globális gazdaságot. Ha globális gazdaságot mondok, úgy értem, hogy a történelemben először fordult elő, hogy a világ ilyen nagy részét kötötte össze a kereskedelem. Mielőtt belemerülnénk abba, hogy Spanyolország és Portugália tevékenysége hogyan járult hozzá a globális gazdaság kialakulásához, idővonalunk végén kezdem, az 1598-as évben. egy történettel, amely segít bemutatni, mennyire összekapcsolódott a világ a 16. század végére. 1598-ban egy hajóflotta indult el Hollandiából kereskedni. Ezek itt holland hajók. A flotta egyik hajóján szolgál egy angol tengerész. A neve William Adams. A flotta elhajózik Afrika partja mellett. Megállnak Nyugat-Afrikánál, itt. Kereskednek, ahogy ebben az időben sok európai hajó tette. Aztán körbehajózzák Dél-Amerikát és Peru partjainál kötnek ki. Ekkor kezdett William Adams naplót írni. Elmondja: „megegyeztünk, hogy elhagyjuk a perui partokat és Japán felé vesszük az irányt, mivel megtudtuk, hogy a textil ott jó árucikknek számít és azt is, hogy Peru partjainál a király hajói üldöznek minket.” A király, akit Adams itt említ, Spanyolország királya. Ebben az időben Peru spanyol gyarmat, és a flotta, amely, ismétlem, holland, aggódik emiatt, mert Hollandia háborúban áll Spanyolországgal. Hollandia éppen a spanyol uralom ellen lázad ekkor. Ez pedig két dolgot bizonyít, amelyek ismét azt mutatják, mennyire összekapcsolódott a világgazdaság. Először is, tudnak Japánról, tudják, hogy lehet odajutni. Másodszor, arról is van némi elképzelésük, hogy miféle árucikket érdemes Japánban megpróbálni eladni. Elhajóznak tehát Japánba, odaérnek, ám a japán császár fogságába kerülnek. Miközben foglyok Japánban, portugál papok is élnek Japánban, akik megkísérlik rávenni a japán császárt, hogy végeztesse ki ezeket a holland és angol tengerészeket kalózokként. A császár úgy dönt, hogy nem végezteti ki őket. Ha kereskedni akarnak, és neki szüksége van arra, amit el akarnak adni, akkor kereskedhetnek. Ezután rákényszeríti William Adamst, az angolt, hogy maradjon ott és segítsen a tengerészetének hajókat építeni. Így kerül Adams olyan helyzetbe, hogy segíteni tud az angoloknak kereskedelmi kapcsolatba lépni Japánnal néhány év múlva. Korábban említettem, hogy Portugália volt az egyik legfontosabb szereplője ennek az új globális gazdaságnak. Adams történetében látjuk, hogy portugál papok vannak Japánban az 1600-as évben. Felmerül a kérdés, hogyan kerültek ezek a portugál papok Japánba. Hogy ezt megérthessük, visszaugrunk idővonalunk elejére, amikor 1498-ban egy Vasco da Gama nevű portugál tengerész megkerülte Afrika déli partjait és elhajózott az indiai Kalikut városba. Ez volt a portugál birodalom kezdete az Indiai-óceánon és a Kelet-Indiákon. A portugál birodalmat tanulmányozó történészek gyakran kereskedelmi telepek birodalmának nevezik azt. Ez alatt azt értik, hogy a portugálok nem próbáltak aktívan elfoglalni nagy területeket. Ehelyett megkeresték a meglévő kereskedelmi központokat, és megpróbáltak beilleszkedni ezekbe a kereskedelmi hálózatokba. Létrehoztak kereskedelmi telepeket vagy üzemeket. Itt egy rajz az 1500-as évek végéről Kalikut városáról, ami egy portugál üzemet ábrázol. Az az épület, amely olyan, mint egy vár a meglévő városban. Ezek nem olyan üzemek, amilyeneket az ipari forradalommal kapcsolatban elképzelünk, amikben gyártás folyt. Ezek az üzemek inkább raktárszerűek, ahol az árukat tárolják addig, amíg meg nem érkeznek a hajók, hogy felszedjék őket. A portugálok tehát kiterjesztik a kereskedelmi telepekből álló birodalmukat az Indiai-óceánon és a Kelet-Indiákon. 1542-ben a kínai kormány biztosítja számukra a jogot, hogy Makaó szigetéről kereskedjenek. Az egyik dolog, amit Kína nagyon akar, az ezüst. Azért akarják az ezüstöt, mert papírpénzük van, a papírpénzt pedig ezüstalaphoz akarják kötni, hogy megtartsa értékét. Japán termel ezüstöt. A portugálok végül kínai porcelánt és selymet adnak el Japánnak ezüstért cserébe, amit azután elszállítanak Kínába. A másik dolog, amit a portugálok az árucikkek mellett hoznak, a vallás, papok és misszionáriusok személyében. Remélhetőleg itt már látjátok, hogy a portugál papok hogyan kerülhettek végül Japánba, addigra, amikor William Adams és társai ott partra szálltak. Miközben a keleti féltekén ezek történnek, Spanyolország hatalmas gyarmatbirodalmat épít az amerikai földrészen. A gyarmatbirodalom azt jelenti, hogy spanyol gyarmatosítókat küldenek ezekre a meghódított területekre, hogy ott letelepedjenek és kiterjesszék a spanyol befolyást. A gyarmat elég nagy és elég népes lesz ahhoz, hogy Spanyolországnak gyarmati kormányokat kelljen felállítania. 1535-ben létrehozzák az Új-Spanyolország Alkirályságot ezen a területen. Nevét az alkirályról, a király helyetteséről kapja, azaz valakiről, aki a király helyett, az ő nevében uralkodik a gyarmat felett. Azután 1542-ben ezen a területen létrehozzák a Perui Alkirályságot. Ez ugyanaz a Peru, mint amit William Adams 1600-ban a naplójában említett. E spanyol alkirályságokban az ültetvények képezték a gazdagság egyik jelentős forrását. Az ültetvény lényegében egy nagy birtok, amely nagyon értékes terményeket állít elő, amiket magas nyereséggel lehet exportálni és eladni. A gazdagság másik jelentős forrása az amerikai földrészen a bányászat, elsősorban az ezüstbányászat volt, mivel az 1540-es évek közepén a mai Mexikóban található Zacatecasnál és a mai Bolíviában lévő Potosíban a spanyolok óriási ezüstlelőhelyeket találtak. Ezek a világ legnagyobb ezüstlelőhelyei közé tartoztak. Ennek két fő hatása volt a kialakulóban lévő világgazdaságra. Az első hatás, amelyet ki akarunk emelni az, amit az amerikai földrészen a munkaerőre gyakorolt. Az ültetvények és bányák fenntartása és működtetése rettentő kemény munka volt, olyannyira, hogy az ezt a munkát végző emberek belehaltak. A területet gyarmatosító spanyolok nem maguk végezték ezt a munkát. Ráadásul növelték a termelést az ültetvényeken és a bányákban, így hát egyre több munkaerőre volt szükségük. Ezért rabszolgává tett afrikai munkások után néznek. A kialakulóban lévő globálisan összekapcsolt gazdaság tekintetében azt látjuk, hogy Nyugat-Afrikát egyre jobban bevonták ezekbe a kereskedelmi hálózatokba és a spanyolokkal és portugálokkal fenntartott kapcsolatokba. Ezt megelőzően Nyugat-Afrika a kereskedés területe volt a portugálok és a spanyolok számára, különösen az aranyat és az elefántcsontot, valamint egyes fűszereket illetően. Mostanra azonban Nyugat-Afrika olyan hellyé is vált, ahol a spanyolok és a portugálok rabszolgákat vásároltak. Ennek pedig komoly hatása volt a nyugat-afrikai gazdaságokra. Nemcsak egyre több európai áru érkezett ezekre a helyekre, hanem egyes nyugat-afrikai társadalmak átalakították gazdaságuk szerkezetét, arra alapozva azt, hogy elfogják és eladják a rabszolgákat, ahogy a rabszolga munkerő iránti kereslet nőtt. Az ezüstlelőhelyek felfedezésének másik fontos hatása a globális gazdaság létrehozását tekintve az ezüstkereskedelemmel függött össze, amit a portugálok bonyolítottak le Japán és a Ming-kori Kína között. Ebben az időben a Ming-kori Kína volt a legnagyobb állam, a legnagyobb birodalom a világon a lakosság számát tekintve. Ezért a távolság és a felmerülő kockázatok ellenére Spanyolország kereste a módját, hogy eljusson Kínába és eladhassa az ezüstöt. 1521-ben Ferdinánd Magellán megszerezte a Fülöp-szigeteket Spanyolország számára. Abban az időben Spanyolország még nem gyarmatosította a Fülöp-szigeteket, de 1565-ben a spanyolok elküldtek egy csoport gyarmatosítót, hogy telepedjenek le a Fülöp-szigeteken. Ebből a vállalkozásból a csoport egy része rájött, hogyan szelhetik át a Csendes-óceánt a Fülöp-szigetektől Új-Spanyolországig, a modern Mexikóig. Ez elindította a felfegyverzett teherhajókon folytatott kereskedelmet a Csendes-óceánon. Galleonnak nevezzük az ilyen nagy vitorláshajót, ami igencsak hasznos volt a távolsági kereskedelemben, mert nagy volt és sok rakomány fért el benne. Továbbá ágyúkat is szállított, hogy megvédhesse magát. Szóval az 1570-es évektől kezdve rendszeresen folyt a kereskedelem, mely során az ezüstöt az amerikai földrészről elhajózták Manilába, a Fülöp-szigetekre. Itt eladták kínai kereskedőknek porcelánért és selyemért cserébe, majd ezeket az árucikkeket hajón eljuttatták az amerikai földrészre, Acapulco kikötőjébe, ahonnan elszállították szárazföldön, ismét hajóra rakták, és további kibányászott ezüsttel együtt elküldték Spanyolországba. Ennek a globális gazdaságnak utolsó darabja 1580-ban került a helyére az Ibériai Unióval. Az Ibériai Unió arra a korszakra utal, amikor Spanyolország királya lett Portugália királya is. Spanyolország és Portugália az Ibériai-félszigeten vannak, innen jön az Ibériai Unió. Tudjuk, hogy ekkor Portugáliának hatalmas világbirodalma volt, nagy kereskedelemmel. Spanyolországnak hatalmas világbirodalma volt sok kereskedelemmel. Most pedig mindkét birodalom egy király uralma alá került. Így ezeknek a kereskedelmi hálózatoknak az összessége lényegében ugyanannak a birodalomnak a részévé válik. Az ezüst iránti kereslet Európában és Kínában hatással van a munkaszervezés módjára az amerikai földrészen, ez pedig hatással van a nyugat-afrikai lakosságra. Hogy visszatérjünk a történet elejére, ez az alaposan összekapcsolódó világkereskedelmi hálózat az oka, hogy 1600-ban megtörténhet az, hogy egy angol elhajózik Japánba egy holland flottával, és ott ráakad egy csoport portugál papra. Másképp úgy mondhatnánk, hogy William Adams története csak amiatt volt lehetséges, amit Spanyolország és Portugália tett a 16. század folyamán azért, hogy létrehozza ezeket a távolsági kereskedelmi hálózatokat.