Chavín és az andoki kultúrák

A Caral civilizáció – amit Norte Chico civilizációnak is hívnak – komplex civilizáció volt, ami azt jelenti, hogy tagjai meghatározott, de egymáshoz kapcsolódó szerepet játszottak benne. A mai Peru északi partvidékének közepén létezett, durván i. e. 3500 és i. e. 1700 között. Egyesek úgy vélik, ez volt a legősibb ismert civilizáció az amerikai kontinensen, mások szerint azonban túl kevés a politikai, gazdasági és vallási struktúrákra vonatkozó bizonyíték ahhoz, hogy határozottan kijelenthessük, a Caral társadalom valódi civilizáció volt. A Caral lelőhelyeket tanulmányozó szakemberek úgy vélik, hogy a települések irányításához kifinomult államigazgatásra volt szükség, ugyanakkor továbbra is kérdéses, hogyan szervezték meg az építkezések kivitelezését.

A Caral társadalom leglátványosabb teljesítménye monumentális építészete volt, beleértve a nagy földmunkával járó piramisszerű emelvényeket és süllyesztett kör alakú tereket. A Caral városkomplexum több mint 60 hektárnyi területet foglalt el, és fénykorában nagyjából 3000 ember lakott a városban. Városszerkezetét, mely tartalmazott egy központi teret és házakkal körülvett templomokat, az elkövetkező 4000 évben több andoki civilizáció használta.

A legtöbb város a régióban található három folyó partján épült. Ezek öntözővizet biztosítottak, ami lehetővé tette a nagybani gyapottermesztést. Étkezésre alkalmas növények nagyarányú termelésére kevésbé egyértelműek a bizonyítékok. Régészeti leletek utalnak arra, hogy különféle textilműves technológiákat alkalmaztak ruházat illetve halászháló készítésére, ami egybevág a gyapottermesztésre vonatkozó bizonyítékokkal.

Nincs bizonyíték arra, hogy kerámiaedényeket készítettek és használtak volna – ez gyakran utal élelmiszerkészítésre és -tárolásra. Egyes kutatók feltételezik, hogy a Caral civilizáció élelemkészleteinek javát inkább a tengerből nyerte, mintsem gabona- és egyéb élelemtöbbletet biztosító mezőgazdasági fejlesztésből, holott ez utóbbi lényeges szerepet játszott más ősi civilizációk felemelkedésében. Ez az oka annak, hogy nem minden kutató tekinti a Caral civilizációt „valódi” civilizációnak.

A fellelt kézműves tárgyak között találtak madárcsontból készített fuvolákat és cornetteket – ez utóbbi a fuvolához hasonló hangszer, amit őz- vagy lámacsontból készítettek. Ezek az állatok húst is szolgáltattak a Caral étrendhez, és szinte biztos, hogy inkább vadászták, mint tenyésztették őket.

Az egyik legérdekesebb, Caralban talált kézműves termék egy kipunak (quipu, khipu) nevezett, csomózott pamut textil-darab. A kiput sok andoki társadalom használta, beleértve az inkákat is, akik még az i. sz. 1500-as években is alkalmazták, amikor a spanyolok megérkeztek Dél-Amerikába. A kipu egy sor csomózott zsinegből állt, ami lehetővé tette a felhasználó számára, hogy számításokat végezzen és üzleti műveleteket vagy egyéb információkat rögzítsen. A Caral élelmiszertermelésen túlmenően az is vita tárgya, hogy vajon a kipu valódi írásrendszernek számít-e, s ez a kétség szintén gátolja a tudományos konszenzust arról, vajon a Caral kultúrát civilizációként tartsuk-e számon.

A Chavín civilizáció az Észak-Andok perui szakaszának felföldjein fejlődött ki i. e. 900 és 250 között, durván 1000 évvel a Caral civilizáció letűnte után. A Mosna folyó völgyében, a Mosna és a Huachecsa folyók találkozásánál helyezkedett el.

A Chavín civilizáció nevét Chavín de Huántar temploma után kapta, amely a kiterjedtebb kultúrához kapcsolódó legjelentősebb helyszín. Mint minden civilizáció, a Chavín társadalom fejlődött és változott az idők folyamán. I.e. 900 és i. e. 500 között csak néhány száz ember élt a templom közelében. Maga a templom valószínűleg egy regionális szertartási központként működött, ahová jeles alkalmakkor utaztak az emberek. I.e. 500 körül a templom környékén lakó emberek száma megnövekedett, és a templomot nagyobb tömegek egyidejű fogadása céljából felújították és átépítették. Ebben az időben kezdődött a láma háziasítása, és az ez időből származó, nem Chavín eredetű anyagok formájában létező bizonyítékok arra utalnak, hogy a kultúrák közti kereskedelem is létezett. Ez arra utal, hogy bizonyos mértékig növekedett az értékesíthető termékek előállítására irányuló gazdasági tevékenység.

Az i. e. 400 és i. e. 200 közötti időszakot követően a Chavín népesség jelentősen megnőtt, és elkezdődött a települések városiasodása. Ebben az időben jelentek meg a meghatározott rendeltetésű kerámiatárgyak is, ami megnövekedett helyi készítésre és feltehetően magasabb szintű mezőgazdasági többlettermelésre utal, minthogy a kerámiaedények gyakran élelmiszer-készletek tárolására szolgáltak.

A Chavín lelőhely különleges földrajzi elhelyezkedése – két folyó közelében és magas hegyek közötti völgyekhez közel – lehetővé tette a helyiek számára, hogy egyidejűleg kukoricát – amely az alacsonyan fekvő folyóvölgyeket kedveli – és burgonyát is termeljenek; ez utóbbi legjobban a magasabb részeken, az Andok-hegység vidékén terem. A felföldi kisebb falvakkal körbevett alföldi nagy falvak elrendezési mintázata részben abból az okból alakulhatott ki, hogy ezekből az eltérő mezőgazdasági lehetőségekből adódó előnyöket kihasználhassák.

A kukorica és a burgonya mellett a chavínok kinoát (rizsparéjt) is termesztettek, és öntözőrendszereket építettek a növények vízigényének kielégítésére. A háziasított lámát málhahordó állatként használták és élelemként is fogyasztották. A láma húsának tartósítására a szárítás módszerét alkalmazták; a szárított húsra később az andoki népek ch'arki néven hivatkoztak – innen ered a szárított húst jelentő angol jerky szó is!

A Chavín de Huántar templom elrendezése Peru magasföldi körrnyezetéhez alkalmazkodó fejlett építészeti technikáról tanúskodik. A chavínok azért, hogy kivédjék az építmény víz alá kerülését és az esős évszakokban bekövetkező károsodását, a templom szerkezete alatt csatornákból álló vízelvezető rendszert hoztak létre.

A Chavín művészet volt az első széles körben elterjedt, azonosítható művészeti stílus az Andokban, a templom pedig a Chavín stílus leglenyűgözőbb kifejeződése volt. A Régi Templomban volt a Lanzón sztélé, mely a legfontosabb Chavín istenséget ábrázoló, 4,5 méter hosszú gránittömb. A Lanzón név magára a szoborra vonatkozik és a lanza (lándzsát jelentő) spanyol szóból származik, mivel a spanyolokat a szobor alakja lándzsára emlékeztette.

Mivel a chavínoktól nem maradt hátra írásos feljegyzés, és a civilizáció a spanyolok érkezésekor már nem létezett, az istenség chavín nevét nem ismerjük. A Lanzón a templom alatt kiépített labirintus központi helyiségében állt. Szellemiségét tekintve a Lanzón összekötő pontja lehetett a mennynek, a földnek és föld alatti világnak.

Ugyancsak a templom közelében volt a Tello obeliszk, egy hatalmas, domborműves gránitoszlop. Az obeliszk növényi és állati figurákat ábrázol – köztük kajmánokat, madarakat, terményeket és emberi alakokat –, és elképzelhető, hogy Chavín teremtésmítoszt örökít meg. Noha a régészek még nem tudták teljesen megfejteni, mire szolgált, úgy tűnik, hogy az obeliszk a Lanzón tengelye mentén lett felállítva, s ily módon szolgálhatott valamilyen spirituális vagy asztrológiai jelzőként is. Ez arra utal, hogy a chavínok rendelkeztek némi csillagászati ismerettel.

A chavínok kifinomult aranytárgyakat állítottak elő, és korai fémolvasztásos és forrasztásos technológiákat alkalmaztak, mellyel fémdarabokat úgy kapcsoltak össze, hogy egy másik fémet egyfajta ragasztóként használtak. A chavín műtárgyak, köztük metszetek, szobrok és kerámia tárgyak a templomok falait díszítették. A macskaféléket – leginkább jaguárt – ábrázoló figurák fontos vallási jelentőséggel bírtak és sok domborművön és szobron felbukkannak. A sas ábrázolások is jellegzetes elemei a Chavín művészetnek. A művészi alkotások értelmezését szándékosan megnehezítették, ugyanis egyedül a főpap volt hivatott azok jelentését közvetíteni.

Kevés hadviselésre utaló bizonyíték van a chavín relikviák között, és a városokban védrendszereknek nem található nyoma. Ehelyett úgy tűnik, a helyi polgárokat a szigorú vallási előírások és a környezeti körülmények elegye tartotta kontroll alatt. Az Andok hegyvonulata és a Csendes-óceán természetes korlátként akadályozták a mozgást, a települések és az utazások kiterjedését leginkább a parti sávra szűkítve (ld. fenti térkép).

Nem világos, hogy a Chavín társadalomnak milyen volt a politikai szerkezete, de a templom megépítése és a szimbólumok ismeretéhez való hozzáférés korlátozása azt sugallják, hogy létezett egy vallásos vagy spirituális hiten alapuló hierarchia.

A templom megépítése és későbbi felújítása jelentős mértékű munkaerő mozgósítását tehette szükségessé, így kellett, hogy létezzen az irányításnak valamilyen rendszere. A leginkább elfogadott elmélet az, hogy volt egy kis elit sámán csoport – akikről az emberek elhitték, hogy képesek a szellemvilággal kommunikálni –, és ezen különleges képességeik birtokában tartották meg hatalmi pozíciójukat.