A szanszkrit és az angol nyelv rokonsága

A 18. században komoly kapcsolat alakult ki az angolok és indiaiak között, főként a Brit Kelet-indiai Társaságnál. Ennek részeként a nyugati nyelvészek foglalkozni kezdtek a szanszkrit nyelvekkel és a Védákkal. Mindeközben egyre inkább tanulmányozták nemcsak a szanszkrit gyökereit, de számos nyugati nyelvét, köztük az angolét is. Ez az idézet 1786-ból származik. Sir William Jones angol filológus – olyan nyelvtudós, aki az írott nyelveket vizsgálja főleg történelmi források szövegei alapján –, Sir William Jones azt írta: „A szanszkrit nyelv nagyon régi ugyan, de szerkezete csodálatos. Tökéletesebb, mint a görögé, gazdagabb a latinénál, és mindkettőénél finomabb, ám rokonságot is mutat velük, főleg az igetöveknél, és a nyelvtanban. Ez nem lehet véletlen..." Ezt most hangsúlyoznom kell. „Ez nem lehet véletlen." Azt mondja tehát, hogy sok a közös vonás a szanszkritban, a latinban és görögben, tehát erős a rokonság és a kapcsolat, ami nem lehet véletlen. Annyira erős, hogy egy filológus sem vizsgálhatja mind a hármat anélkül, hogy azt gondolná, ugyanarról a tőről származnak. Ezt itt alá kell húznom: „anélkül, hogy azt gondolná, ugyanarról a tőről származnak, amely talán már nem is létezik. Hasonló, bár kevésbé erős okok miatt azt is feltételezhetjük, hogy mind a gót, mind a kelta, noha más nyelvekkel keveredtek, a szanszkrittal azonos tőről származik; és az ősi perzsa is bekerülhet ide." Amikor elkezdték tanulmányozni a Védákat és a szanszkritot, kezdték felismerni, hogy lehet, hogy mindezek a nyelvek rokonságban állnak egymással. Napjaink nyelvészei minél többet vizsgálják, annál inkább így látják. A kapcsolatok, a nyelvtan, a szókincs és a szószerkezet alapján most úgy vélik, hogy egyazon közös alapnyelvből eredhet a szanszkrit, a latin, a germán és a kelta nyelvek, mely ősi nyelvet most úgy hívnak, hogy proto-indoeurópai, és már kihalt. Úgy véljük, hogy a szanszkrit az egyik legrégibb bizonyíték erre a proto-indoeurópai nyelvre. A szanszkritból, ebből az alapnyelvből India különböző részein olyan nyelvek jöttek létre, mint a hindi, a bengáli és a pandzsábi. A latinból, amely már szintén holt nyelv, olyanok jöttek létre, mint a spanyol, az olasz és a francia. És az angol is, amelyet szerkezete alapján germán nyelvnek tekintünk, de nagy befolyást tett rá a latin és a francia, ezek mind ugyanarra a proto-indoeurópai eredetre vezethetők vissza. És hogy megértsük, ezek a nyelvészek miért vélekednek így, valami hihetetlenül meglepőt kell megvizsgálnunk. Pár kapcsolatot mutatok a szanszkrit szavak között, és ha valaki esetleg beszéli a hindi, bengáli vagy pandzsábi nyelvet, vagy bármelyik észak-indiait, az rögtön látja a szanszkrittal való rokonságot. És ami meglepő, hogy ezek a szavak mennyire kötődnek a latinhoz, és több, a latinból kialakult nyelvhez. A perzsát beszélők felismerhetnek pár közös vonást, és ami talán fontosabb, hogy ez a nyelv miként kapcsolódik az angolhoz. Íme néhány szanszkrit szó, amelyek kísértetiesen hasonlítanak mind angol, mind latin, vagy sok esetben csak latin szavakra. Némelyiküknél megadtam a latin szót is. Itt van a szanszkrit „matr", ami az angol „mother" és a latin „mater" (anya). Az angol a latinból vette át a „maternity" és „maternal" szavakat is, melyek mind az anyasággal kapcsolatosak. A „matr" vagy „mater" téje gyakran kicsit átalakul az angolban. és a germán nyelvekben. Ugyanezt látni más esetekben is. A szanszkrit „pithr" a latinban „pater" (apa), és a latin közvetítésével vannak a mai angolban olyan szavak, mint a „paternity" és a „paternal". A germán nyelveket vizsgálva megint csak itt van a „tha" hang, amely módosul. Ezt látjuk akkor is, ha a proto-indoeurópai elméleti nyelvből indulunk ki, amely a szanszkrit rokona. Itt a „pa" „fa" lesz a germán nyelvekben. A „pithr" is átalakul, lesz belőle „father." Más szavakat is említhetek. A szanszkrit „na" – hindit vagy bengálit beszélők felismerik –, angol megfelelője a„no". A „gau" hindi szó angolul „cow" (tehén). Gau, cow. A „naama" a „name" (név). Latinul „nomen". A „dwar" a „door" (ajtó). Csak akkor jöttem rá, hogy ez milyen érdekes, amikor jobban utánanéztem. A szanszkrit „anamika" névtelent, „anonymous"-t jelent. A szanszkrit „kaal" (idő) az utódnyelvekben, mint a hindi és a bengáli, az idővel kapcsolatos kifejezésekben találjuk: „holnap" vagy „tegnap". Az angolban pedig a „calendar" (naptár) szóban. A „naas" a szubkontinens mai nyelveiben is megvan mint „naak", és ez angolul „nose" (orr). A „loc" szó az angolban is megvan, mint a „loc" előképző: pl. „location" (hely) vagy „locate" (meghatározza vmi helyét). Ez itt most nagyon szép. A szanszkrit „lubh” vágyat jelent, és az angolban itt van a „love” szavunk. És ez csak egy válogatás. Javaslom, hogy nézz utána jobban, és meglepődsz, mennyi kapcsolat van a szanszkrit és az angol között. Most pedig megmutatom a szerintem egyik legtutibbat. mert nem pusztán nyelvi, hanem egyben spirituális kapcsolat is. Itt vannak az égi isten nevei a különböző hagyományokból. A Védákban találunk utalást egy istenre, Djausz-Pitarra. A Djausz szóval szó szerint az égre utalnak. Már beszéltem a „pithr"-ről, ami apát jelent. Itt tehát az égi atyára hivatkoznak. Ezt látva talán már nagyon izgatott lehetsz. A görögben is van egy nagyon hasonló szó, a Djausz helyett a Zeusz és a kettő tényleg hasonló. Különbözhet, ahogy írjuk őket, ám a kiejtés nagyon hasonló. Djausz, Djausz, Zeusz, A Pitar helyett Pater. Még egyszer: itt van az ég, az égi atya. Van egy másik kapcsolat, ami nagyon meglepett. Először nem is volt világos, de a latinból a Jupiter, a római isten is itt van. Zeusz helyett Ju áll, A Pitar helyett a Piter. Djausz-Pitar helyett van a Jupiter, Djausz-Pitar, Jupiter. Ezek nagyon hasonló szavak, és az írott alakjuk ugyan más, de kiejtve már igencsak hasonlítanak egymásra. Ez további bizonyíték a szanszkrit, a görög és a latin rokonságára. Újra itt van az égi atya. És ez itt persze Jupiter vagy Zeusz képe de ezt nehéz eldönteni. Szerintem Jupitert ábrázolja. És ami még érdekes, hogy a Védákban Djausz-Pitar Indra apja. Őt tartják az istenek királyának. A hinduizmus talán legnagyobb istenének. Indra, különösen a Védákban a leggyakrabban említett isten. Sok olyan tulajdonsága van, melyeket a római és görög hagyományokban Zeusszal és Jupiterrel kapcsolunk össze. Indra égi isten, aki villámokat szór. Nagy a hasonlóság az északiak istenével, Thorral. Az északi népek is indoeurópaiak voltak. Indra pöröllyel harcol, és mindenféle szörnyeket győz le. Mindez Thorra emlékeztet. Amikor ezeket megismertem, akkor jöttem rá, hogy a világban minden mennyire összekapcsolódik, és összefüggéseket kezdtem keresni ott, ahol addig nem vettem észre őket. Ez jól mutatja, hogy ezek a civilizációk, amelyek között látszólag semmi kapcsolat nem volt, a feltételezéseink szerint ugyanarról a helyről erednek. Napjaink nyelvészei és történészei úgy gondolják, hogy ezt a proto-indoeurópai nyelvet a Kaukázusban élő népek beszélhették – a kaukázusi jelző azokra a népekre értendő, akiknek ősei innen származnak –, de ebben nem vagyunk igazán biztosak. Úgy véljük, hogy elvándoroltak, mint ahogy a germán törzsek is Észak-Európába vonultak. A kelta törzsek Észak-, Dél- és Közép-Európában kötöttek ki. Beszélhetünk az itáliai, a latin törzsekről, a görög törzsekről, és beszélni lehet még az indoárja törzsekről is, amelyek végül Perzsiában telepedtek le, és Észak-Indiában. Úgy véljük, ezek mind kapcsolatban lehetnek egymással.