Ha ezt az üzenetet látod, az annak a jele, hogy külső anyagok nem töltődnek be hibátlanul a honlapunkra.

If you're behind a web filter, please make sure that the domains *.kastatic.org and *.kasandbox.org are unblocked.

Fő tartalom

Korai civilizációk

Áttekintés

  • A civilizáció kifejezés komplex társadalmakra utal, de a fogalom pontos meghatározása vita tárgya.
  • A civilizáció megjelenésének előfeltétele volt, hogy egyes mezőgazdasági települések képesek legyenek állandó jelleggel élelmiszertöbbletet termelni, ami lehetővé tette, hogy egyes emberek mezőgazdaságon kívüli tevékenységre szakosodjanak. Ennek eredménye megnövekedett termelés, kereskedelem, népesség és társadalmi rétegződés volt.
  • Az első civilizációk olyan helyeken jelentek meg, ahol a földrajzi adottságok kedvezőek voltak az intenzív mezőgazdasági termeléshez.
  • Kormányok és államok jöttek létre azáltal, hogy uralkodók nagyobb területek és jelentős erőforrások fölött szerezték meg az irányítást. Az uralkodók az írást és a vallást gyakran használták fel a társadalmi hierarchia fenntartásához és ahhoz, hogy hatalmukat kiterjedtebb területeken és nagyobb népesség fölött szilárdítsák meg.
  • Az írás lehetővé tette a törvények kodifikálását, pontosabb nyilvántartási rendszerek kidolgozását és az irodalom kialakulását, aminek hatására egységes kulturális szokások szélesebb népcsoportokban terjedtek el.

A komplexitás fokozatai

Manapság minden városban van szupermarket, ahol élelmiszerek széles választéka kapható. Adottnak tekintjük, hogy az emberek különféle foglalkozást űznek, és hogy van kormányzat. Az emberiség történetének jelentős részében azonban nem létezett megbízható élelmiszerforrás, szakmunka és kormányzat. Ezek a több ezer évvel ezelőtt létrejött első civilizációkkal kezdődő történelmi folyamat eredményei.
A civilizáció komplex társadalom, amely mezőgazdasági többletet termel, s ezáltal lehetővé teszi a szakosodott munkavégzés, a társadalmi hierarchia és a városok kialakulását. Az olyan fejlemények, mint az írás, a komplex vallási rendszerek, a nagyszabású építmények és a központosított politikai hatalom, szintén a civilizációk ismertetőjeleinek tekinthetők. Amikor ezeket a változásokat látjuk, el kell gondolkodnunk egy pillanatra: vajon azért hozták létre az emberek ezeket az intézményeket, mert hasznosak voltak, vagy mert rákényszerültek?” A történészek vitatják ezt a kérdést, és próbálják eldönteni, hogy a civilizáció alulról felfelé vagy felülről lefelé tartó fejlődés eredménye-e.1 Úgy tűnik, egy kicsit mind a kettő.2
Vannak, akik úgy vélik, a civilizáció az emberi kulturális evolúció folyamatának fejlett szakasza. Amikor azonban a történészek és az antropológusok a civilizáció kifejezést használják, ez alatt azt értik, hogy a társadalomnak sok különböző, egymással kapcsolatban álló része van. Tehát ahelyett, hogy a társadalmi szerveződés különböző formáit teljesen különálló modelleknek tekintjük, érdemes a komplexitás teljes spektrumát figyelembe véve gondolkodni. A spektrum egyik végén ott vannak a vadászó-gyűjtögető társadalmak – melyek kevésbé komplexek –, a másikon pedig a nagyon komplex civilizációk. A két véglet között változó típusú és szintű társadalmi struktúrák széles palettája található.

Az első civilizációk

Az első civilizációk nagyobb folyóvölgyekben jelentek meg, ahol az árterek talaja termékeny volt, és a folyók a terménynek öntözést és szállítási lehetőséget biztosítottak. A korai civilizációk külső hatások nélkül és nem korábbi civilizációkra építve urbanizálódtak és váltak egyre komplexebbé, noha nem fejlődtek minden esetben egyidejűleg. Sok későbbi civilizáció átvette más civilizációk vívmányait, azokat továbbfejlesztve vagy – hódítások útján – magába olvasztva. A korai civilizációk – mivel egymástól függetlenül jelentek meg –, különösen hasznosak a történészek és régészek számára, akik szeretnék megérteni, hogyan alakultak ki a civilizációk.
A térképen a zöld részek azokat a területeket jelzik, melyeken egymástól függetlenül alakult ki a mezőgazdaság. A kék nyilak az áruelosztás lehetséges útjait jelzik. Míg ezen térségek és az első civilizációk helyszínei között jelentős átfedések vannak, bizonyos területeken – mint az északnyugat-indiai Indus völgyében – a mezőgazdaság vélhetőleg csak azután alakult ki, miután ez a tevékenységi forma eljutott oda. Kép forrása: Wikimedia Commons.
A földrajzi körülmények önmagukban nem magyarázzák az első civilizációk megjelenését. A mezőgazdaság intenzívebbé válásának folyamata több ezer évvel azelőtt elkezdődött, minthogy az első civilizációk megjelentek volna. Azt se felejtsük el, hogy míg a mezőgazdasági többletek szükségesek voltak a civilizáció számára, ez önmagában nem garantálta, hogy egy-egy adott helyen kialakuljon civilizáció.3 Ahogy a civilizációk fejlődtek, fennmaradásukhoz szükség volt arra, hogy a mezőgazdasági termelés egyre intenzívebbé váljon.4

Mi a közös a civilizációkban?

A korai civilizációk középpontjában a városok voltak. Az emberek a környező területekről a városokba mentek lakni, dolgozni és kereskedni. Ez azt jelentette, hogy egymást nem ismerő egyének széles tömegei laktak egy helyen és léptek kapcsolatba egymással. A közös intézmények, mint a kormányzat, a vallás és a nyelv járultak hozzá ahhoz, hogy egységérzet alakuljon ki, és mindez további szerepkörök – hivatalnokok, papok és írnokok – létrejöttéhez is vezetett.
A városok központosították azokat a politikai, vallási és társadalmi intézményeket, melyek korábban kisebb és különálló közösségekre terjedtek ki, és ez hozzájárult az államok kialakulásához.5 Az állam egységes politikai struktúrában élő szervezett közösség. A jelenkori országok is például államok ebben az értelemben. Sok civilizáció vagy egy állam keretében fejlődött, vagy több államot foglalt magában. Az állam által biztosított politikai struktúrák nagyon fontos tényezői voltak a civilizációk felemelkedésének, mivel lehetővé tették nagy volumenű erőforrások és munkaerők áramlását, továbbá nagyobb közösségeket voltak képesek összetartani közös politikai rendszer által.
A korai civilizációkat gyakran a vallás – a létezés értelmével foglalkozó hiedelmek és viselkedési szokások rendszere – egyesítette. Ahogy egyre több ember élt azonos hitbéli és viselkedési normák szerint, az egymást nem ismerő személyek is találtak közös alapot arra, hogy kölcsönös bizalommal és tisztelettel forduljanak egymás felé.
Általános jelenség volt a politika és a vallás szoros kapcsolata. Egyes esetekben a politikai vezetők vallási irányítók is voltak. Más esetekben a vallási vezetők elkülönültek a politikai irányítóktól, de tevékenységükkel a politikai vezetők hatalmát igazolták és támogatták. Az ókori Egyiptomban például a királyok – később fáraónak hívták őket – istenkirályként uralkodtak, arra hivatkozva, hogy ők az istenek képviselői, vagy akár emberi alakban létező megszemélyesítői.
Mind a politikai, mind a vallási szervezetek hozzájárultak a társadalmi hierarchia kialakulásához és megerősödéséhez, ami az egyes emberek és a különböző csoportok közötti rangsor egyértelmű felállítását jelentette. A politikai vezetők olyan, egész társadalmakra kiható döntéseket hozhattak, mint például háború indítása. A vallási vezetők különleges rangot élveztek, mivel egyedül ők tudtak közvetíteni a társadalom és istene vagy istenei között.
Ezen vezetőkön kívül léteztek kézművesek is, akik termékeket állítottak elő és szolgáltatásokat nyújtottak, valamint kereskedők, akik ezeket a termékeket forgalmazták. Voltak továbbá alacsonyabb osztályokhoz tartozó munkások, akik kevésbé szakosított munkákat végeztek, és bizonyos esetekben voltak rabszolgák is. Mindezen osztályok növelték a város komplexitását és gazdasági tevékenységét.
Az írás több korai civilizációban megjelent a nyilvántartás és a komplex intézmények hatékonyabb irányításának eszközeként. Az ékírást először a korai Mezopotámiában kezdték használni az árucsere nyomon követésére. Úgy tűnik, hogy az ókori Kínában a jóslócsontokon található feliratok a jövőmondással voltak összefüggésben, és feltehetően spirituális jelentéseik is voltak. A kipu (csomóírás) – a feljegyzések készítésére és számolásra használt csomózott zsinór – Dél-Amerikában jelent meg. Valamennyi helyen, ahol az írás kifejlődött – függetlenül annak formájától vagy céljától – az írás és olvasás képessége egy kis csoportnyi magasan képzett, írnokokból és papokból álló elitre korlátozódott.
Írás-e ez? A kipu egy zsinórcsomózási rendszer volt, amit feltehetőleg számítások végzéséhez és gazdasági tranzakciók feljegyzéséhez használtak. A kipu használatáról az elmúlt néhány ezer év számtalan andoki kultúrájából került elő bizonyíték. Kép forrása: Wikimedia Commons.
Az írás a törvény és a rend fenntartására is új módszereket kínált. Az első törvénykönyvek vagy törvénygyűjtemények az i. e. 2100-2050 között írt sumeri Ur-nammu törvénykönyve és az i. e. 1760 körül keletkezett babiloni Hammurapi törvénykönyve voltak. Az írott törvény előnye az volt, hogy a jogrendszerben következetességet biztosított.
Hammurapi törvénykönyve bazalt sztélébe vésve. Közelről nézve látható az oszlop közepén lévő ékírásos szöveg. Kép forrása: Wikimedia Commons.
Az, hogy egyre több információt rögzítettek írásban, nem feltétlenül tűnhet jelentős előrelépésnek, különösen azért, mert az emberek többsége nem tudott írni és olvasni. Ugyanakkor a feljegyzések, törvények és irodalmi művek következetes közrebocsátása hozzájárult ahhoz, hogy az egyre nagyobb létszámú csoportok között szorosabb kapcsolatok alakuljanak ki.6
Sok civilizáció másik említésre méltó eleme volt a monumentális építészet. Az ilyen típusú építményeket gyakran politikai megfontolásból, vallási célból vagy a közjó érdekében emelték. Az egyiptomi piramisok például az elhunyt uralkodók emlékművei voltak. A mezopotámiai zikkuratok és a korai amerikai társadalmak piramisai templomi emelvényként szolgáltak. A védőfalak védelmet jelentettek, a szennyvíz-elvezető rendszerek a közegészséget szolgálták.7 Noha létezik a monumentális építményeknek néhány olyan példája, melyek mezőgazdasági termelést még nem folytató társadalmakból valók, a civilizációval együttjáró nagyobb szervezettség és bővebb erőforrások jelentősen megkönnyítették a nagy építmények emelését.
A korai civilizációkban sok közös elem volt. A legtöbb civilizáció olyan agrárközösségekből fejlődött ki, melyek elég élelmet biztosítottak a városoknak. A városokban erősödött a nemen, vagyoni helyzeten és munkamegosztáson alapuló társadalmi hierarchia. Egyes társadalmak erős államot és hadsereget alakítottak ki, amit csak adóztatáson keresztül lehetett fenntartani.
A civilizáció sok szempontból bonyolult fogalom. Először is meglehetősen nehéz meghatározni, mi számít civilizációnak és mi nem, mivel a szakértők nem értenek egyet abban, hogy mik a civilizáció létrejöttének feltételei. Például a nyugat-afrikai Niger folyó völgyében élő népek mezőgazdasági többletet temeltek, városaik voltak, és elértek bizonyos szakosodási fokot a munkavégzésben, mégsem alakult ki náluk erős társadalmi hierachia, politikai struktúra, vagy írott nyelv – így a történészek között nincs egyetértés, hogy számbavehetők-e civilizációként. Továbbá a kiterjedt kulturális kölcsönhatások és a technológiák terjedése miatt nehéz meghatározni azt a választóvonalat, ahol az egyik civilizáció véget ér, a másik pedig elkezdődik.
Mohendzsodáro feltárt romjai, előtérben a Nagy Fürdővel, háttérben egy buddhista sztúpával. Kép forrása: Wikipedia.

Mit gondolsz?

  • Mikor válik egy komplex társadalom civilizációvá?
  • Mely tényezők voltak a legfontosabbak a civilizációk létrejöttéhez és fennmaradásához?
  • Szerinted a társadalmi hierarchiák szükségesek-e egy civilizációhoz?
  • Szükségesek-e az állami szintű politikai struktúrák a civilizációhoz? Vagy vajon közös kultúrával rendelkező független városok is alkothatnak civilizációt?

Szeretnél részt venni a beszélgetésben?

Még nincs hozzászólás.
Tudsz angolul? Kattints ide, ha meg szeretnéd nézni, milyen beszélgetések folynak a Khan Academy angol nyelvű oldalán.