A korai civilizációk társadalmi, politikai és környezeti jellemzői

Körülbelül 12 ezer éve az emberi közösségek működése a múlthoz képest nagyon megváltozott. Számos társadalom már nem elsősorban vadászatra és a táplálék gyűjtögetésére alapozta létét, hanem élelmiszertermelő rendszereket alakított ki. I.e. 10 ezer körül az emberek elkezdtek mezőgazdasági falvakat alapítani.

Ennek jelentős hatása volt a társadalomra: szakítást jelentett a korábbi társadalmi formákkal; az emberek ettől kezdve nagyobb, sűrűbben lakott és állandó településeken éltek, és nem kellett mindannyiuknak minden idejét a táplálék előteremtésére fordítania. Mivel már nem kellett minden lakosnak minden idejét élelmiszertermelésre fordítania, lehetővé vált a társadalmi munkamegosztás. Így a többlet élelmiszert, ami nem a földműves családjához került, szétosztották a társadalom tagjai között.

Az új társadalmi rend másik jelentős hatása az volt, hogy megszületett a tulajdon elve; a vándorló vadászó-gyűjtögető hordákkal ellentétben a földművesek sok időt és energiát fordítottak egy-egy földterület megművelésére, így kötődtek hozzá. Mivel ez valószínűleg vitákhoz vezetett, ezek megoldására erős vezetők és magatartási szabályok születtek.

A mezőgazdaság nem egy időben és egyformán jelent meg a világ minden részén; egyes közösségekben korábban vagy fejlettebb szinten alakult ki a mezőgazdaság, mint máshol, és voltak olyan közösségek, ahol egyáltalán nem jelent meg. E különbségek ellenére a mezőgazdaság tagadhatatlanul forradalmi hatással volt az emberiség történetére. A mezőgazdasági települések gyorsan elterjedtek az egész világon; az emberek több mint egymillió éven át vadásztak és gyűjtögettek, de az utóbbi 12 ezer év során a mezőgazdaság szinte teljesen kiszorította a vadászó- gyűjtögető életmódot. Napjainkra nagyon kevés vadászatra és gyűjtögetésre épülő rendszer maradt fenn.

Milyen társadalmi változásokat eredményezett a táplálékszerzés átalakulása? A mezőgazdaság által megtermelt élelmiszertöbblet lehetővé tette, hogy az emberek nagyobb, állandóbb falvakban éljenek. A falvakban nem csak a mezőgazdaság volt termelékenyebb, hanem a kreativitás is fejlődött. Az emberek textilt, kerámiákat, épületeket, szerszámokat, fémtárgyakat, szobrokat és festményeket állítottak elő, ami összefüggött mind a mezőgazdasággal, mind a nagyobb méretű települések létrejöttével.

A mezőgazdaság termelékenyebbé vált, ami azt jelentette, hogy az adott földterület sokkal több embert tudott eltartani, mivel hektáronként több kalóriát tudtak megtermelni. Ennek eredményeként a népesség gyorsan szaporodott. I.e. 10 ezer és i. e. 1000 között a Föld lakossága 6 millióról kb. 120 millióra nőtt. A nagyobb népesség szükségessé tette, hogy a társadalmak korábban nem látott mértékben változzanak, és kifinomultabb módon szervezzék meg az emberek életét.

Noha a mezőgazdasági forradalomnak bizonyára volt valami köze az egyre bonyolultabbá váló társadalmak kialakulásához, az jelentős vita tárgya, hogy egyes mezőgazdasági társadalmak miért emelkedtek a civilizáció magas fokára, mások pedig miért nem. Egyes esetekben ugyanis úgy tűnik, hogy az összetett politikai rend inkább előidézője, mint következménye volt a mezőgazdasági rendszer fejlődésének. A történészek és az antropológusok továbbra is próbálják megérteni, milyen egyéb változók játszottak szerepet. Ilyenek lehettek például a nagyszabású öntözési projektek, a háború, a kereskedelem, a földrajzi adottságok és a konkurencia. Az egyes társadalmakat saját környezeti, társadalmi és politikai feltételeik ösztönözték arra, hogy egyre összetettebbé váljanak.

A világ különböző részein, többek közt a Tigris és Eufrátesz, a Nílus, az Indus és a Sárga-folyó völgyében kezdtek kialakulni a nagyobb és sűrűbben lakott települések. Az emberek e nagymértékű koncentrációját komplex társadalmaknak vagy civilizációknak nevezzük; számos közös jellemzőjük van, így a nagy népsűrűség, a mezőgazdaságra épülő gazdaság, a társadalmi hierarchia, a munkamegosztás és a szakmák kialakulása, a központosított kormányzat, a hatalmas építmények, a nyilvántartások vezetése és az írás, valamint az összetett hitvilágok.

Ezek a komplex társadalmak leginkább az Urukhoz és Urhoz hasonló városokban vagy városállamokban éltek. Az első városok a hatalom, a gazdaság, a kultúra és az innováció központjai voltak. Nem volt azonban könnyű ezeket a városokat fenntartani. A környezetet nagy mértékben és gyakran visszafordíthatatlanul meg kellett változtatni ahhoz, hogy energiaforrásként tűzifához, továbbá építőanyagokhoz, így kőhöz, valamint élelmiszerhez és vízhez jussanak. Ezért ezeket a városokat rendkívül érzékenyen érintették az időjárás és az éghajlat változásai. Egy árvíz például teljesen elpusztíthatta az egész árpatermést, a szárazság következtében pedig aggasztóan csökkenhetett a vízkészlet. A nagy népsűrűség miatt ezekben a társadalmakban sokkal drámaibb következményekkel jártak a betegségek, a konfliktusok és az ellátási hiányok. Egy betegség kitörése gyorsan járványt okozhatott. Ezek a kockázati tényezők arra késztették a közösségeket, hogy különböző módokat fejlesszenek ki – például élelmiszer és víz tartalékolását –, melyek által felkészülhettek a természeti környezet változásaira.

Ahogy ezek a kis közösségek apró falvakból több ezer lakosú városállamokká fejlődtek, egyre nagyobb kihívásokkal szembesültek. Ezért olyan társadalmi szerkezetet kellett kialakítaniuk, amellyel hatékonyabban tudták legyőzni ezeket az akadályokat.

Civilizációról beszélve kőfalakat, hatalmas épületeket és utakat látunk magunk előtt, de a civilizáció többet jelent erőteljes fizikai infrastruktúránál. A nagy és sűrűn lakott települések szervezésének és igazgatásának megkönnyítésére az emberek elkezdték kialakítani a társadalmi infrastruktúrát: gazdasági, politikai és vallási intézményeket, amelyek új társadalmi hierarchiát teremtettek. A hierarchiát olyan emberek alkották, akik különböző specializált szerepeket töltöttek be, például a hivatalnokok, a földművesek, a mesteremberek, a kereskedők és a vallási vezetők. Emellett a növekvő kereskedelmi kapcsolatok és a más civilizációkkal kialakult konfliktusok diplomatákat, katonákat és uralkodókat igényeltek.

A legtöbb város falvakból nőtt ki, néhány közülük később városállammá fejlődött, amely egy önálló központi városból és az ellenőrzése alatt álló mezőgazdasági földekből állt. A környékbeli falvak által termelt élelmiszertöbblet lehetővé tette, hogy ne minden városlakó foglalkozzon élelmiszertermeléssel, így kialakulhattak a különböző szakmák és velük összefüggésben a társadalmi osztályok.

Annak érdekében, hogy megkönnyítsék a számos különböző társadalmi osztály együttműködését és megszervezzék a nagyszámú ember munkáját, akik öntözőrendszerek, épületek és más építmények felépítésén dolgoztak, vezetőkre volt szükség, akik új társadalmi osztályt alkottak. Az első civilizációkban különböző formákat öltött a politikai vezetés, de a legtöbb esetben erős államok, központosított kormányzati és irányítási rendszerek jöttek létre.

Szerinted egyes társadalmakban miért fejlődött ki a mezőgazdaság, míg másokban nem? Mit gondolsz, miért nem alakult ki egyes földműves társadalmakban fejlett civilizáció?

Szerinted a mezőgazdasági rendszerek hozták minden esetben létre a városokat és az államokat, vagy van bizonyíték arra, hogy gyakran az államok teremtették meg a mezőgazdasági rendszerek kialakulásának feltételeit?

Szerinted milyen politikai rendszerek voltak a leggyakoribbak az első komplex társadalmakban és miért?

Mit gondolsz, milyen hatást gyakoroltak a városok a környezetre?

Mit értünk civilizáció alatt? Saját szavaiddal írd le, mi alkotja a civilizációt!