Technológia, kultúra és művészet a paleolitkumban

Úgy tűnik, hogy a kőszerszámok azok a legelső kulturális alkotások, melyek segítségével a történészek rekonstruálni tudják az őskőkori népek világát. A kőszerszámok akkora jelentőséggel bírtak a kőkorszakban, hogy a különböző korokat a szerszámok fejlettségi szintjei alapján határozták meg: alsó paleolitikum, felső paleolitikum, mezolitikum (középső/átmeneti kőkor) és neolitikum (újkőkor).$^1$start superscript, 1, end superscript

A kőszerszámok belátást engednek a kultúra fejlődésébe is. Az antropológusok úgy gondolják, hogy az őskőkorban az emberek valószínűleg vadásztak és gyűjtögettek, továbbá a munka- és készletmegosztást közösségi rendszerben alkalmazták. Az antropológusok mindezeket a következtetéseket modern kori vadászó-gyűjtögető csoportoknál megfigyelt párhuzamokra, valamint a csoportos vadászjeleneteket ábrázoló barlangrajzok értelmezésére alapozva tették.

Megközelítőleg 40 000 évvel ezelőtt keskeny kőpengék, csontból, elefántcsontból és agancsból készült szerszámok, valamint egyszerű fából készült hangszerek jelentek meg. Mintegy 20 000 évvel ezelőtt készültek a legkorábbi fellelt varrótűk. A 17 000–8000 évvel ezelőtti időszakban az emberek már bonyolultabb eszközöket készítettek, mint például fogazott szigonyokat és lándzsa eldobására szolgáló hajítófát.

Úgy tűnik, hogy az őskőkori emberek kőszerszámok mellett sok egyéb anyagból készült eszközt is használtak, de ezek egyszerűen nem maradtak fenn napjainkig, így a kutatók nem tudják őket tanulmányozni. Kivételt képez két hegymászó által az Ötzal Alpokban felfedezett újkőkori „Ötzi, a jégember”, akit a jégtakaró 5000 éven át megőrzött! Egy nagy kőszerszám-készlet és természetes rostokból készült eszközök voltak nála, köztük egy közel kétméteres íj, szarvasbőr tokkal és tizennégy nyílvesszővel, egy nyélre erősített agancsdarab kőpengék élezéséhez, egy kis kovakőtőr szőtt anyagba csomagolva, egy rézbalta és egy gyógyszeres zacskó.

A paleolitikum legjelentősebb újítása valószínűleg a nyelv kialakulása volt. A tudósok a korai nyelvhasználatra abból következtetnek, hogy az emberek nagy földterületeken haladtak át, településeket alakítottak ki, eszközöket készítettek, kereskedtek, társadalmi hierarchiákat és kultúrákat hoztak létre. Mindez a nyelv segítsége nélkül valószínűleg nem következhetett volna be.

Az ősi Homo sapiens koponyájának tanulmányozása arra enged következtetni, hogy a nagy, barázdált agyvelő az agy beszéddel kapcsolatos területei fejlődésének eredményeként alakult ki. Az, hogy az emberi faj pontosan hogyan fejlesztette ki beszédkészséget, komoly vita tárgya. Mindazonáltal a történelmi feljegyzések azt igazolják, hogy a nyelv a mérlegelés, értelemkeresés, erkölcsiség és szellemiség kifejlettebb képességével tette lehetővé az egyre bonyolultabb társadalmi struktúrák kialakulását.

A műalkotások, mint például a barlangrajzok vagy a tárgyi művészet a kreativitást és a csoportszerveződést egyaránt bizonyítják. Kitűnik belőlük az is, hogy az őskori emberek életének része volt a tudás megosztása, az érzéseik kifejezése és a kulturális információk későbbi generációknak való átadása. Noha a 35 000 évnél korábbi műalkotások igen ritkák, a későbbi korokból számos barlangrajz és szobrocska maradt fenn.

A barlangrajzokon kívül hordozható szobrocskák is előkerültek a paleolitikum korából. Ezek közül sok finoman megmunkált arccal rendelkezik, míg mások hangsúlyozott nemi szerveket és tomporokat ábrázolnak, mint a modernkori Cseh Köztársaság területén található Dolní Vestonicében fellelt 25 000 éves kis szobor. Az ilyen tárgyak a szép alakok megformálása iránti vágy mellett az emberi termékenység iránti érdeklődést is sugallják.

Milyen bizonyítékunk van rá, hogy a paleolitikumban az emberekben kialakult a beszédképesség? Fennmaradhattak volna az őskőkori népek nyelv nélkül abban a formában, ahogy ez megtörtént?

Mit gondolsz, mi volt a barlangrajzok és kis szobrocskák formájában megvalósult őskőkori művészet célja?