Az őskor és az írott történelem

Az anatómiailag modern emberek nagyjából 200 ezer éve jelentek meg bolygónkon. És bár ez csak nagyon kis szelete annak az időnek, amióta a Föld létezik, azaz több mint négymilliárd évnek, emberi léptékkel mérve ez hihetetlenül hosszú idő. Hogy jól értsd: ha ez a jelenkor, hova tennéd a Római Birodalmat? A 200 ezer évvel ezelőtti kor itt jelenne meg az idővonalunkon. Ha arról beszélünk, hogy mikor épültek a piramisok, az itt lenne. Alig látszik az időbeli különbség a jelen és többezer évvel ezelőtt között. Ha arra vagy kíváncsi, mióta ismerjük az írást, jelenlegi legjobb becslésünk szerint ötezer éve. Ez megint csak alig látszik az idővonalon. Mióta létezik a mezőgazdaság? 10-15 ezer éve. Ami szintén csak töredéke ennek. Más megközelítésben gondolj az őseinkre, azokra a generációkra, amelyek az anatómiailag modern ember első megjelenése óta éltek. Ez 6-7 ezer múltbeli generációt jelent. Gondold el, mennyi minden történhetett ezalatt! Egy csomó egyszerű dolog. Lehet az egy falu megalapítása, egy állat megölése, egyszerű udvarlás, anya és gyermeke gyengéd kapcsolata. Aztán gondolj a nagy dolgokra, a háborúkra, a csatákra, a természeti katasztrófákra! Nehéz elképzelnünk, mi minden történt akárcsak a legutóbbi száz, kétszáz vagy ezer évben, nem beszélve 200 ezer évről. De ettől függetlenül próbáljuk megérteni, és erről szól a történettudomány. Látni fogod, hogy a történettudomány általában igyekszik megismerni múltunk történeteit. Ha kissé pontosítani szeretnénk, beszélhetünk az emberiség őstörténetéről is, ami az írás megjelenése előtti dolgokat jelenti. Mert az írásos emlékek a történelem tanulmányozásának fő eszközei. Ezen a képen egyiptomi hieroglifák láthatók. Az egyiptomi hieroglifák több mint ötezer évesek. Ötezer évvel korunk előtt keletkeztek. De az írás önmagában nem elég, ahogy azt látni fogjuk nem csak ebben a videóban, hanem számos más videóban is, a történelem és a világtörténelem tanulmányozása során. Sok tudomány segítsége és sok nyomozati munka kell ahhoz, hogy megtudjuk, mi történt, és tudásunk folyamatosan alakul. Például a hieroglifák jelentését nem ismerték egészen 1799-ig, amikor megtalálták a rosette-i követ. A rosette-i kő azért volt hasznos, mert szerepelt rajta egy hieroglifákkal írt szöveg, és ugyanazt a szöveget leírták görögül is, amit már értettek. Ez pedig segített megfejteni a hieroglifák jelentését. De ha már sejteni lehetett is, hogy mit jelentenek, sőt egész jól lehetett érteni, még mindig szükség volt egy csomó nyomozásra, és arra, hogy mindent fenntartással fogadjunk. Gondolhatod, ha több embercsoportról van szó, és az egyik csoporttól származik valami történetének leírása, és valahogy megfejtjük, amit írtak, azért lehet, hogy ez nem lesz teljesen elfogulatlan. Lehet, hogy erről vagy arról a csoportról rossz a véleményük. Ezért kell kétkedve állni hozzá. Szélsőséges esetben akár ki is irthattak egyes csoportokat, így aztán csak ők tudták elmesélni, mi is történt. Azért is óvatosnak kell lennünk, mert nem tudjuk, vajon ezek a történetek valódi beszámolók, vagy valaki csak kitalálta őket, hogy egy világnézetet alátámasszon. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ezek a történetek – akár írásban, akár szóban adták őket tovább – gyakran generációról generációra szálltak, főleg a szóbeli közlés esetén. De még ha írásos formáról van is szó, el kell gondolkozni azon, mit adtak hozzá az egyes generációk. Az emberek valószínűleg csiszoltak rajta, jobbá téve a történetet. Vagy kihagytak belőle olyasmit, ami nem egyezett a világnézetükkel. Még amikor már volt írás.... Ezeken a képeken az első írásjelek némelyike látható. Ez a híres sumér ékírásos tábla. Amikor tehát már létezett az írás, és nyilván egyre több írásos dokumentum van, ahogy eljutunk a közelebbi múltba, nagyon-nagyon szkeptikusnak kell lennünk. Ma tudjuk, hogy ha két ember megfigyelt tegnap valamit, ami csak az imént történt, lehet, hogy nagyon-nagyon különbözően fognak emlékezni arra, ami történt. Tehát bár van írásos dokumentum, szkeptikusnak kell maradnunk. De bizonyos tekintetben a dolgok még érdekesebbek lesznek az írás megjelenése előtt, az őskorban. Kérdezheted, hogyan tudunk bármit is arról, ami történt, ha nincsenek írott feljegyzések. Nos, itt lép képbe a tudomány és még több detektívmunka. Ez például egy neandervölgyi ember koponyája. Azok az emberek, azok a tudósok, akik ezt tanulmányozzák, az antropológusok. Antropológusok vagy antropológia (embertan). Az antropológia vizsgálja a mai és a régen élt embereket, valamint az emberi társadalmat. Az antropológia egyik résztudománya, amely az emberiség őstörténetével, de még az írott történelemmel is foglalkozik, a régészet. A régészet az antropológia azon részterülete, amely az emberiség és az emberi társadalmak múltját vizsgálja elsősorban leletek segítségével. Vannak más kapcsolódó területek is, például a paleontológusok szakterülete. Paleontológus (őslénykutató). Paleontológia (őslénytan). Lehet, hogy erről az jut eszedbe, hogy ez olyasmikkel foglalkozik, mint a dinoszauruszcsontok, de a módszereik hasznosak régi emberi maradványok, sőt előemberi maradványok esetén is, így információt adhat a régészetnek és az antropológiának. Például egy régész kiássa ezt a neandervölgyi koponyát. Tudományos módszerekkel megállapítja, hogy mikor került a koponya a földbe. Például szénizotópos kormeghatározással. Szénizotópos kormeghatározás. Ez a legfeljebb kb. 50 ezer éves leletek esetében használható, ami nagyjából ezt az idősávot fedi le az idővonalunkon. Alapja a légkörben található szén-14-es izotóp, ami a kozmikus sugárzás hatására jön létre a nitrogén-14-ből. Az így keletkező kozmikus részecskék a radioaktív szén-14 izotópok. A szén-14, ami megtalálható a szén-dioxidban, a fotoszintézis során beépül a növényekbe, amiket azután az állatok elfogyasztanak. Így valamennyi élőlénynek van egy bizonyos mennyiségű szén-14 izotóp a szöveteiben. De amint elpusztulnak, többé már nem jutnak szén-14 izotóphoz. A szén-14 izotóp pedig a stabilisabb szén-12 izotóppá bomlik. Így a szén-14-es és 12-es izotópok aránya alapján – mivel nagyjából ötezer évre, pontosabban 5730 évre van szükség ahhoz, hogy a szén-14-es izotóp kb. fele szén-12 izotóppá bomoljon le –, az arányuk alapján tehát, – és más videókban erről részletesebben fogok beszélni –, ki lehet számolni, milyen idősek a leletek. Az eredmény meglehetősen pontos, néhány száz évnyi pontosságú. Ha még mélyebbre akarunk jutni a múltban, létezik a kálium-argon kormeghatározás. Ez a kálium radioaktív formájából indul ki, azt a tényt felhasználva, hogy a kálium a lebomlása során argonná alakul. Amikor egy vulkánkitörés során a kőzetben található argon kiszabadul, az bekerül a légkörbe. Amikor azonban a kőzet ismét megszilárdul, a bomlás alapján megtudhatjuk, mennyi idő telt el a vulkánkitörés óta. Az ásatásoknál pedig használható a rétegtani módszer. A sztratigráfia – mindig nehezemre esik ezeknek a szavaknak a kiejtése – az egyes kőzetrétegeket vizsgálja. Aztán használhatók más kormeghatározási módszerek is, például a kálium-argonos. Mondjuk úgy, hogy „rendben, ennek ez a kora, ez egy vulkánkitörésből származó vulkanikus kőzet.” Aztán megvizsgálják a fosszíliákat. Mondhatják azt, hogy az ott talált fosszília újabb ennél a leletnél, de régebbi annál a leletnél, ez pedig az összes közül a legújabb. Így lehetséges a relatív kormeghatározás. Ha szerencséd van, és találsz vulkanikus kőzetet, elvégezheted a kálium-argonos kormeghatározást, és létezik nagyon sok egyéb módszer is. Nem csak azt állapítjuk meg, hogy „ez a koponya ebben és ebben az időben a világ ezen és ezen a részén volt.” Más dolgokra is következtethetünk. Kereshetünk állati és növényi fosszíliákat a temetkezési helyek közelében. Megtudhatjuk, mennyire voltak sűrűek ezek a temetkezési helyek, milyen kultúrájuk volt. Le tudunk vonni következtetéseket. Megpróbálhatjuk kikövetkeztetni, hogyan haltak meg ezek az emberek. Lehetnek olyan sérülések a maradványokon, hogy kimondhatjuk: erőszakos halállal haltak meg. Megnézhetjük a fogaikat és következtethetünk arra, hogy milyen élelmiszereket ettek, és milyen volt az egészségi állapotuk. Megvizsgálhatjuk a közelükben eltemetett szerszámokat. Ezek itt pattintott kőkori nyílhegyek, vagyis lándzsafejek vagy szerszámok. A pattintott kőkorra a durvább élek jellemzők. A csiszolt kőkorszaki szerszámok élei simábbak. Őskőkor, újkőkor. Mindezt pedig rengeteg tudós, antropológus, régész, paleontológus vizsgálja, akik az őskor történetét kezdik feltárni. Időnként a különböző módszereket együtt alkalmazzák. Időnként felbukkannak írásos feljegyzések, és ezekkel a módszerekkel próbálunk teljesebb képet kapni. Egy figyelmeztetéssel szeretném befejezni. Bár mindezek a módszerek a rendelkezésünkre állnak, és minden nap többet tudunk meg, nagyon-nagyon hiányos a tudásunk arról, ami történt, sőt, ahogy egyre többet tudunk meg, állandóan meg is kérdőjeleződik. Vannak olyan dolgok, amikben 50 vagy 100 éve komoly emberek hittek, mára pedig bebizonyosodott, hogy tévesek. Azon dolgok közül pedig, amiket ma komolyan hiszünk, valószínűleg 50 vagy 100 év múlva egyesek tévesnek bizonyulnak majd. A történettudomány, habár a múlttal foglalkozik, állandóan fejlődik. Folyton több ismeretet szerzünk, és nagyon szerénynek kell lennünk azzal kapcsolatban, amit tudunk és amit nem tudunk.