Az őskőkori társadalmak szerveződése

[David] Szia, Steve! [Steve] Szia, David! [David] A következő kérdést szeretném megbeszélni veled: ha az őskőkorról beszélünk, ami ugyebár a paleolitikum, paleo görögül öreget, ősit jelent, a litosz pedig követ. így ez az őskőkor, ami kb. 250 000 évvel ezelőtt kezdődött és 12 000 évvel ezelőttig tartott? -[Steve] 10-12 000 évvel ezelőttig. -[David] Hogyan szerveződtek ezek a társadalmak? Mondjuk te meg én korai emberek lennénk, és azért beszélünk 250 000 évről, mert azt egészen biztosan tudjuk, hogy a modern Homo sapiens ekkor már létezett és tette a dolgát. -[Steve] Valóban, bár ebben az időben legfeljebb Afrikában. -[David] Nos, igen. És 12 000 évvel ezelőtt kezdődik a neolitikus (újkőkori) mezőgazdasági forradalom. Ezt majd más videókban tárgyaljuk, de egyelőre, most az őskőkorról beszélünk. Itt nincs növénytermesztés, nincs háziállat, csak emberek, akik túlélnek, gyarapodnak és vándorolnak. – Így van. Azt hiszem, van valami, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha a paleolitikumról és az emberi társadalmakról beszélünk, akkor sokféle emberi csoportról van szó, amelyek az egész Földön elterjedtek, és amelyek különböző időkben, különböző környezetekben eltérő viselkedési formákat mutattak. Ebben a videóban általánosságokban fogunk beszélni, hogy jobban érthető legyen a dolog. De tartsuk észben, hogy abból, amiről most beszélünk, nem minden érvényes közvetlenül mindenkire, mindenhol ebben az időben. -[David] Rendben. Azt tudjuk, hogy az emberek az egész világon használtak eszközöket. Ez is például az. Ez a kődarab valószínűleg... Úgy vélem, ez a darab itt úgy 12 cm hosszú lehet. Ezt marokkőnek hívják, és lehet, úgy néz ki, mintha csak egy kődarab lenne, és persze az is, de láthatod ezeket a bemélyedéseket a kő oldalán, és elgondolkodhatsz rajta, hogyan is keletkezett. Ez egy vulkáni szikladarab, egy darab bazalt, és úgy készült, hogy egy korai ember fogott egy nagyobb és keményebb szikladarabot, és kis darabokat hasított le belőle. Láthatod, hogy többször ráütöttek és darabokat pattintottak le róla, hogy a vége éles és hegyes legyen. Ilyen szerszámot használnánk, ha Steve, én vagy te az őskőkorban élnénk. És mindenre használnánk. Ez volna a svájci bicskánk. -[Steve] Igen, és ha ránézel, nem olyan könnyű rájönni, hogy pontosan mire használták ezt a darab követ, és még akik az ilyen eszközöket szakemberként tanulmányozzák sem tudják mindig pontosan megmondani, mire is voltak jók. De általában feltételezik, hogy sok mindenre. Például használhatod afféle bunkóként, ha állatra vadászol. -[David] Mi az a bunkó? -[Steve] Arra szolgál, hogy jó nagyot csapjunk vele az állatra, hogy leüssük vele. -[David] Ez vagy te, a kőkorszaki Steve, aki a kőszáli kecskét leüti egy kőszerszámmal. - [Steve] Rendben. (kuncog) Jóképű alak. - Ja! -[Steve] Tehát használhatod vadászszerszámként. Akkor is használhatod, ha már legyűrted a vadat, ha már megölted, késként is használhatod a feldarabolásához, és kaparóként is működik, hogy lefejtsd a bőrt, amit aztán más célra is fel lehet használni. Vagy használhatod ásásra, ha valami lisztes gumót akarsz kiszedni a földből, hogy például megedd. - [David] Na, akkor elértünk ahhoz a kérdéshez, hogy mit ettek a korai emberek? Milyen a paleolit étrend? Mi a paleo diéta, Steve? - [Steve] (kuncog) Hát, ebben az időben... Arra jutottak (a kutatók), hogy az emberek a természet adta gyümölcsöket és zöldségféléket gyűjtötték össze, meg azokat az állatokat, amiket el tudtak kapni és meg tudtak ölni. Valójában nem igazán takarították be tudatosan a gabonát, csak vadon termő gabonafélék voltak, egészen 16 000 évvel ezelőttig. Ezt megelőzően főként a természetben előforduló gyümölcsöket és zöldségféléket fogyasztottak és állatokat, amiket be tudtak fogni és le tudtak ölni. Az első bizonyíték szemes termények aratására egy 16 000 éves, Észak-Afrikában talált lelet. Megismétlem, mindig megközelítő dátumokról beszélünk, amikor ezt az időszakot vizsgáljuk. - [David] Tehát itt vannak ezek a sokoldalúan használható kőszerszámok és marokkövek, melyek mind az állati fehérje, mind a földben lévő gumók és fán termő bogyók, vagy egyéb vad gyümölcsök és zöldségek megszerzésére használhatók, de a gabonafélékre csak később kerülhet sor. - [Steve] Így van. - [David] Az emberi történelem nagy részében milyenek voltak ezek a társadalmak? - [Steve] Nos, ha társadalomról van szó, valami olyasmiről beszélünk, ami valójában alig létezik, így a becslések zöme kis, 20-50 fős csoportokra vonatkozik, akik együtt éltek és dolgoztak. - [David] Tehát ez az én szomszédságom, ez az én közösségem, ez a teljes társadalmi csoportom. - [Steve] Igen, és ezt kell szem előtt tartanod, amikor a rendelkezésre álló erőforrásokra gondolsz, ha vadászó-gyűjtögető életmódot folytatsz. Ha gyümölcsöt és zöldségféléket és állati húst fogyasztasz, arra vagy korlátozva, amit a természet biztosít számodra. Ne felejtsd el, az emberek nem folytattak aktívan mezőgazdasági termelést, és nem tartottak háziállatot ebben az időszakban. Amit találsz, az van; a természet nem termel olyan intenzitással élelmet, amint azt mi tesszük a modern mezőgazdaságban, vagy akár egy kezdetleges mezőgazdaságban. - [David] Az biztos. Tehát valóban rá vagy utalva az évszakok nagylelkűségére, vagy az előző év jó állomány-szaporulatára. - [Steve] Pontosan. A másik tényező ebben a társadalomban, ezekben a kis csoportokban, a mozgás. Állandó mozgás van. Mert az erőforrások korlátosak és mert különböző helyeken fordulnak elő, láthatod, hogy ezek a társadalmak gyakran mozognak, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokhoz hozzájussanak, adott helyen és adott időben. - [David] Tehát a mezőgazdasági tevékenységet még nem folytató népeknek nem voltak városaik, erre utalsz? - [Steve] Így van, még nem voltak városaik abban az értelemben, hogy a város az életvitelszerű tartózkodás állandó helye. - [David] De az emberek építményekben éltek, nem? - [Steve] Igaz. Látni fogod, hogy az erre vonatkozó általános nézet valószínűleg az, hogy barlangokban éltek. Igen, és van bizonyíték arra, hogy az emberek otthont, menedéket találtak a barlangban, de arra is, hogy primitív kunyhókat és sátrakat is építettek. - [David] Igen, olvastunk egy szibériai építményről, ami mamutcsontokból készült, - [Steve] Elképesztő! Tehát ez ... az agyarak és bordák tartották a mennyezetet és aztán feltehetőleg – nem vagyunk benne biztosak, mivel az egész elmállott –, bőrrel fedték le, hogy felfogja és kint tartsa az esőt. Az a probléma, hogy nem áll túl sok állati vagy növényi eredetű tárgyi lelet a rendelkezésünkre, hogy igazoljuk feltevéseinket a múltról. A csont megmarad, és a kő is megmarad, de a fa és a bőr, meg a növényi anyagok mind elkorhadnak. - [Steve] Csak a megkövesedett dolgok maradtak meg nekünk, ezekkel kell dolgoznunk. - [David] Tehát, Steve, ezt az óriási időtartamot fogjuk át, 250 000 évvel ezelőttől 10-12 000 évvel ezelőttig. Ez az ember által átélt történelem leghosszabb szakasza. Persze nem minden volt egyforma az egész perióduson keresztül. - [Steve] Vegyük figyelembe, hogy ez az időszak alapvetően az egész világot átfogja, és hogy nagyon sok nép sok különböző helyen és környezetben hasonló módon, de bizonyára mégsem ugyanazt csinálta. Viszont van egy olyan dolog, ami segít nyomon követni az idők során végbement változásokat, és azt, hogy ezek a társadalmak miként változtak, mégpedig a fennmaradt tárgyi leletek. Például, ha kövekről beszélünk, nem közönséges, a föld alól kiásott régi kövekről beszélünk, hanem tárgyi leletekről. Megvizsgálhatjuk, hogyan változnak a különböző lelőhelyeken és ásatásokon talált tárgyak, és képet alkothatunk róla, miként változtathatták meg az egyes társadalmakat az általuk előállított és használt eszközök. - [David] Igen. Tehát itt van ez a körte vagy vízcsepp formájú marokkő ami nagyon régi, és akkor látni fogjuk ezt a tendenciát a miniatürizálódás irányában. - [Steve] Igen, ez azt jelenti, hogy ezek az eszközök kisebbek és specializáltabbak lettek. Ahogy korábban megállapítottuk, a marokkő igencsak általános használatú eszköz volt, különböző célokra használták. Amint a kőszerszámok kezdenek kisebbé és egyre specializáltabbá válni... - [David] Mondjuk, ez itt olyan, mint egy kis dárdahegy, amit hozzáerősítek egy csont- vagy agancsdarabhoz, esetleg fához. Aztán odaszorítom egy kis állati vagy növényi rosttal, hogy erősen tartson. - [Steve] Igen, összetett eszköznek nevezzük, ha egynél több anyagot használnak egy speciális célú eszköz összeállításához. Az ilyen tárgyi leleteket, mint ez a kőeszköz, mikrolitnek nevezzük. - [David] Ez tetszik nekem. Nézzük a szó jelentését: a mikro azt jelenti, hogy nagyon kicsi, a lit (litosz) pedig – mint már volt róla szó – követ jelent. - [Steve] Igen. Tehát vannak ezek a nagyon kicsi kövek, ezek a mikrolitek, s ahogy látjuk, egyéb tárgyakhoz – botokhoz, csontokhoz – vannak erősítve, hogy összetett eszköz legyen belőlük, amit specifikusabb célokra lehet használni. És a dolog lehetővé teszi az embereknek... és itt valószínűleg meg kell állnom... tehát... itt most látjuk ezeket a mikroliteket, tudjuk, az idő, a dátum nem nagyon pontos, de valamikor 25-35 000 évvel ezelőtti időszakból látunk először ilyeneket. Nos, pl. van egy bothoz erősített kis kőhegyünk, amit dárdaként egy állatra dobhatunk. Nem kell közvetlenül az állat mellett állnunk ahhoz, hogy megöljük. Készíthetünk nyilakat, hogy íjjal lőhessük ki, így még nagyobb távolságból elérhetjük a zsákmányt. - [David] Tehát nem kell odamenned a vadkecskéhez és fejbe vágni. - [Steve] Persze, sokkal biztonságosabb távolról letámadni a zsákmányt. - [David] Vagyis az eszközök méretének csökkenésével a vadászat kevésbé veszélyes műveletté vált, és ez lehetővé tette, hogy több zsákmányra tegyenek szert és hogy több embert lássanak el táplálékkal, de nem annyit, mint majd a mezőgazdaság. De van itt még több technológiai változás is, amiről korábban beszéltél. - [Steve] Valóban, korábban már említettük, hogy kb. 16 000 évvel ezelőtt elkezdődik a vad gabona begyűjtése. Ez azért még különbözik az aktív gabonatermesztéstől. Itt még vadon nő a gabona, az emberek begyűjtik a termést, de már látunk sarlószerű eszközöket, primitív sarlókat, kőből készült sarlókat. - [David] És ezek az eszközök mire szolgáltak? - [Steve] A sarló használatával levágod a gabona szárát tehát olyan ez, mint egy nagyon primitív fűnyíró. - [David] Aha. -[Steve] Mert a számodra fontos gabonaszemek a szár tetején találhatók, tehát ha levágod a szárat, megkapod a kalászt. Aztán a magot ki kell nyerned belőle. Tehát ahhoz, hogy a tiszta maghoz juthass, el kell választanod a maghéjtól. Ehhez mozsarat használtak. - [David] Igen, az manapság is létezik. Sarló is van, de nagyon másképp néz ki. - [Steve] Igen, fémből van és sokkal élesebb. Tehát a mozsár alapvetően egy kemény anyagú, vastag falú tál, meg egy rövid vaskos bot, amit zúzásra vagy pépezésre használnak. - [David] Tehát a maghéj, a pelyva leválasztására használták, hogy eltávolítsák a gabonaszemről, nem? - [Steve] Igen. - [David] Ez a magbelső, ugye? A mag belseje, ami fehérjéket, olajakat és keményítőt tartalmaz. - [Steve] Igen, és a héj sem ehetetlen, csak éppen nem azt akarjuk megenni. - [David] Az biztos, és éppen azért őrlik meg a magot, hogy kiszabadítsák a magbelsőt, hogy könnyebb legyen fogyasztani. - [Steve] Pontosan. - [David] Tehát egy bizonyos időben emberek csoportjai az egész bolygón – és ezt onnan tudjuk, hogy régészeti leletek igazolják – azt mondták egymásnak, mi történne, ha a vad árpa vagy a vad búza gyűjtögetése helyett inkább elültetnénk a lakhelyünkhöz közelebb? Nem lenne sokkal jobb, ha nem kellene olyan messzire menni érte? És valahogy így születhetett meg a mezőgazdaság. Abban biztos vagyok, hogy nem pontosan ez a beszélgetés hangzott el, ez a folyamat több ezer éven át tartott, de ez vezetett a mezőgazdaság megszületéséhez, aztán ezt követte a városok születése. -[Steve] Igen, mivel a gazdálkodáshoz szükséges, hogy a termőföld vagy az állattartás helyszíne közelében lakj. - [David] De a mezőgazdálkodás előtti ember is épített dolgokat. - [Steve] Igen, és ez eltérő módokon történt, és eltérő mértékben a világ különböző helyein. - [David] Itt van például a mai Törökország területén egy Göbekli Tepe nevű lelőhely, rajta egy nagy építmény, melyet egy mezőgazdasággal nem foglalkozó nép épített. - [Steve] Így van, és hogy egy kis hátteret is adjak a dolognak, egészen a legutóbbi időkig az őstörténészek úgy gondolták, hogy monumentális építményeket, vagy általában nagy épületeket kizárólag mezőgazdasági kultúrákban építettek. Aztán megtalálták ezt a helyet az 1990-es évek közepén, akkor fedezték fel. És akkor kiderült, hogy ezt nem egy letelepedett mezőgazdasági társadalom építette, hanem egy olyan közösség, amely még vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott. Amennyire meg lehet állapítani, az építmény megközelítőleg 12 000 éve készült. - [David] Akkor tehát, Steve, mi volt Göbekli Tepe? - [Steve] Nos, akik megtalálták, nem nagyon tudják, mi volt az építés célja. Úgy gondolják, valamilyen rituális célra szolgált, de igen nehéz megmondani, mivel semmilyen írásos emlék nincs, amiből kiderülne. Amit találtak, az néhány száz mészkő oszlop kör alakban elrendezve, továbbá állatfigurák több oszlopba vésve. Ami miatt azt feltételezik, hogy nem-mezőgazdasági társadalom műve... - [David] Igen, honnan tudjuk? - [Steve] Nem találtak semmi bizonyítékot a közelben, sem mezőgazdasági termelésre, sem állandó településekre. Tehát félállandó települések voltak, de ezek voltak tipikusak, ahol az emberek egyik helyről a másikra költöztek, követve az erőforrásokat. És a környéken találtak még állati csontokat, melyek arra utalnak, hogy itt állatokat öltek le és fogyasztottak, de ezek mind vadon élő állatok voltak. Tehát megismételve az erről a felfedezésről korábban mondottakat: vadászó-gyűjtögető társadalmak mégis képesek voltak monumentális építmények létrehozására. Ez nem kizárólag mezőgazdasági társadalmaknál történt meg, csupán gyakoribb volt a mezőgazdasági tevékenység megléte esetén. -[David] A mezőgazdaság születésével és elterjedésével is fogunk foglalkozni de azt majd máskor beszéljük meg.