A Föld benépesedése

Fontos, hogy sok szempontból vizsgáljuk az emberiség történetét, mert olyan sok minden történt az őskorban, mielőtt az emberek elkezdték volna leírni a dolgokat. A Homo sapiens, a modern ember csak az utolsó láncszem abban a sorban, amely körülbelül ötmillió évre nyúlik vissza. Nem onnan fogok indulni, de szeretnék beszélni a hominidákról. Ebbe a családba tartoznak az emberek is. A hominidák az emberfélék, az emberfélék családja, amit feloszthatunk a Homininae (a képernyőn egy felesleges 'id' szótag szerepel) és a Ponginae alcsaládra. Utóbbiba tartozik a Pongo nem, az orangutánok. A Homininae alcsalád két nemzetségre oszlik, ezek a Gorillini és a Hominini. Gondolom rájössz, kik tartoznak a Gorillini nemzetségbe: a gorillák. A Hominini nemzetség szintén felosztható a Pan és a Homo nemekre. A Pan nembe tartoznak a csimpánzok és a bonobók, a Homo pedig latinul embert jelent. Ez az a nem, amelybe mi tartozunk. Ma erről a kanyarról, erről az evolúciós kanyarról akarok beszélni. Arról, hogyan jutottunk el a Hominini nemzetségtől a Homo nemen át, a mai emberig, a Homo sapiensig, az értelmes emberig, a gondolkodó emberi lényig. Nézzük ezt az ágat! A későbbi csimpánzokkal közös utolsó ősünk nagyjából ötmillió évvel ezelőtt élt. Abban az időben, ötmillió éve azok a lények, amelyekből egy nap kifejlődött az ember, fán élő emberszabású majmok voltak. Olyan majomszerű lények, amelyek a fákon éltek. Az őslénykutatók feltárták, hogy mivel táplálkoztak. Főként gyümölcsöket ettek, és nagyrészt négy lábon jártak. Négy lábon közlekedtek vagy ujjháton jártak, ahhoz hasonlóan, ahogy a mai gorillák vagy csimpánzok helyezik a testsúlyuk egy részét az ujjhátukra, amikor mozognak, helyet változtatnak. Egy ponton azonban a fán élő majmok, ezek a fán lakó lények lejöttek a fáról, és elkezdtek a földön járni, sőt nem is négy lábon, hanem egy idő után kettőn. Ezt nevezik bipedalizmusnak (kétlábúságnak), mivel a bi azt jelenti kettő, a ped pedig azt, hogy láb. Az ősi hominin fajok, e csoport vizsgálata azt mutatta ki, hogy a táplálékuk nem változott különösebben, amikor lejöttek a fákról. A korai homininák fogmaradványait vizsgálva látható, hogy sok diófélét, magokat és gyümölcsöket ettek. De akkor miért kellett lejönniük a fáról? Az úgynevezett ariditási vagy szavanna hipotézis – az ariditás a szárazság elegánsabb kifejezése –, feltételezi, hogy a fák száma egyszerűen lecsökkent. Azaz volt egy klimatikus esemény, vagyis megváltozott az éghajlat, és ettől a fák elterjedtsége csökkent Afrikának azon részén, ahol az emberek ősei éltek. Az előemberek tehát lejöttek a fákról, és elkezdtek felegyenesedve járni. Ennek egyik legjobb példája az Australopithecus afarensis. Az australo azt jelenti, hogy déli, a pithecus, hogy majom, afar pedig a mai Etiópia Afar régiója, ahol az első ilyen példányt megtalálták. A leghíresebb Australopithecus afarensis a Lucynak nevezett nő, akit 1974-ben fedeztek fel, és korát nagyjából 3 millió évesre becsülik. Hogy még jobban elmélyedjünk a hominin fajok fejlődésében, szeretném elmesélni három koponya történetét. Itt van három különböző példány, amelyek három különböző történelmi korból származnak. Itt bal oldalon látod a Paranthropus aethiopicust, ez a név azt jelenti, hogy majdnem-ember Etiópiából, ahol ezt a példányát megtalálták. Ez a példány 2,5 millió éves lehet. Ez egy Homo erectus, egy felegyenesedett ember. Ez a faj kétmillió – 700 ezer évvel ezelőttig élt. Ez pedig egy Homo sapiens, egy ember koponyája. Ez a Homo sapiens koponya nagyjából 130 ezer éves. Elmondanám, hogy miben különböznek ezek a koponyák, és mit árulhatnak el nekünk az ember fejlődéséről. A Paranthropus aethiopicus két lábon járó hominin faj volt. Felegyenesedve járt, két lábon. A koponya alakjából viszont arra következtethetünk, hogy teljesen más táplálékot fogyasztott, mint a Homo sapiens. Megmagyarázom. Ez a dolog itt a koponya tetején a nyílvarrat mentén kialakult csonttaraj. Ez arra szolgál, hogy ez az izom, a halántékizom megtapadjon rajta. A halántékizom az emberi arc egyik olyan izma, amely rágásra szolgál. A másik ilyen a rágóizom, ami itt található. Milyen lehetett a Paranthropus aethiopicus étrendje, ha ilyen erős koponyacsontra volt szüksége, amin ez a hatalmas, túlfejlett halántékizom megtapadhatott? Nos, nyilván nagyon kemény táplálékot ehetett, nem? Sokat kellett rágnia. Ez nem azt jelenti, hogy az embereknek nincs halántékizma. De van, itt található. Ezért van az, hogy ha egész nap rágózol és megfájdul a fejed, akkor valójában izomlázad van a megerőltetett halántékizmodban. Van ez az izmunk, és itt van a rágóizmunk. Ezeken a koponyákon szeretném bemutatni az ilyen, az olyan és az amolyan étrend közti különbséget. Láthatod, hogy ezen a Homo erectus koponyán már nincs ilyen csonttaraj. Lehet rajta egy apró csontos kiemelkedés ott, ahol a koponyacsontok összeérnek, de ez már nem az izom tapadására szolgál. Valami történt a Paranthropus aethiopicus és a Homo erectus között. És tudjuk, mi volt az. Több dolog is: a szerszámok és a tűz. A Homo erectus egy hominin faj, amely megtanult kőeszközöket készíteni és játszani a tűzzel. Az alatt, hogy játszani a tűzzel, azt értem, hogy használni a tüzet. Gondolkozz el azon, hogy miért fontos a tűz! Először is a kalóriák miatt. A keményítő tartalmú gyökérzöldséget táplálóbbá lehet tenni, ha felmelegítjük, hogy a keményítő egy része emészthető cukorrá alakuljon. Ha egy maniókagyökeret vagy egy nyers krumplit tűzön megfőzöl, ehetővé válnak. Ha használni tudod a tüzet, kevésbé valószínű, hogy éhen halsz. Több tápanyaghoz tudsz jutni kevesebb élelmiszerből. Másodszor a tűz elpusztítja a parazitákat. Ha nyers húst eszel, ha elejtesz egy szarvast vagy egy vaddisznót, lehetnek benne férgek, amikről nem is tudsz. De ha megsütöd a vaddisznót, vagy a belőle vágott húsdarabokat megsütöd vagy grillezed, ezzel a legtöbb esetben elpusztítod a benne lévő parazitákat. Ez segít abban, hogy az emberek egészségesebbek legyenek. Harmadszor – és ez elég nyilvánvaló – a tűz melegít és éjjel biztonságot nyújt. A tűz távol tartja a vadállatokat, és nem enged halálra fagyni. Ezzel eljutunk a Homo sapiensig, akinek vannak szerszámai és van tüze, és van még valamije: a beszéd. Ezzel a három dologgal sikerült a Homo sapiensnek elérnie mindazt, amit elért. Ezen a térképen látható, hogyan vándoroltak a hominin fajok és a Homo sapiens az évek során. A legelső Homo sapiensek körülbelül 500 ezer év alatt terjedtek el az afrikai kontinensen. Csak körülbelül 100 ezer évvel ezelőtt keltek át Eurázsiába, és megkezdték benépesíteni Európát, Ázsiát és az indiai szubkontinenst. A mai Oroszország és Kína nagy részét elkerülték, mert abban az időben ezeket a területeket jég borította. Az ember nagyjából hetvenezer éve érte el az indiai szubkontinenst. Ezután Délkelet-Ázsián keresztül, körülbelül ötvenezer éve végül eljutott Ausztráliába, harmincezer éve egészen Új-Guineába, nagyjából 3500 évvel ezelőtt Mikronéziába, majd onnan Új-Zélandra, azaz a mai Új-Zélandra. Ezen a térképen nincsenek országok, csak szárazföldi területek. Azoknak az országoknak a nevét, amelyek ma ezeken a szárazföldeken találhatók, csak az egyszerűség kedvéért használom. Nagyjából 25 ezer éve az ember ősei elindultak az eurázsiai sztyeppe belsejébe, majd vagy egy jég borította szárazföldi úton vagy apró csónakokat használva a Bering-szoroson átkelve eljutottak Észak-Amerikába. Ez nagyjából 15 ezer éve lehetett. Aztán részben utat törtek Észak-Amerika belső területeire, részben a part mentén haladva, dél felé kalandozva gyorsan benépesítették Közép- és Dél-Amerikát. Ez 14-15 ezer évvel ezelőtt történhetett. Ez gyors terjeszkedés volt, az emberek kalandozgattak a partvidéken és felfedezték azt. A térképen rózsaszín mutatja a Homo sapiens vándorlását, de a bolygón más hominin fajok is éltek. A kék szín a neandervölgyieket jelzi, ők a Homo nem másik alfaja. Ha a rózsaszín a Homo sapiens, a kék a Homo neanderthalensis. Az, hogy a Homo sapiens az egyetlen napjainkig túlélő hominin faj, nem jelenti azt, hogy a Homo sapiens a legjobb. Csak azt jelenti, hogy óriási mázlink volt. Nem tudjuk pontosan, miért népesítettük be az egész afrikai földrészt nagyjából 200 ezer éve, azután miért hagyták el embercsoportok 100 ezer éve az afrikai kontinenst. Miért került erre sor? Nem vagyunk benne biztosak, de a természettudósok és a történészek feltételezik, hogy összefügghet az erőforrások szűkösségével ugyanúgy, ahogy a szavanna-elmélet szerint emiatt jöttek le őseink a fáról a füves pusztára, ahol fel kellett egyenesedniük. Valószínű, hogy az erőforrások valamiféle összeomlása kényszerítette az embereket, ezeket az első embereket arra, hogy elhagyják komfortzónájukat és másutt keressenek táplálékot. Hogyan tették ezt? Leleményesség, szerencse, eszközhasználat és a beszéd kombinációjával. Ahogy az emberősök agytérfogata nőtt, képesek lettek egymással kommunikálni és komplex társadalmi csoportokat alakítani. Lehetetlen megszervezni egy tizenöt fős csoportot, hogy tutajt építsenek és elhajózzanak Ausztráliába, vagy körbehajózzák az amerikai partokat, ha nincs valamiféle kommunikációs eszközük. Biztos, hogy a makik ősei – makik ma csak Madagaszkáron élnek –, az ősi makik úgy jutottak el Madagaszkárra, hogy nem tudtak beszélni, és eszközeik sem voltak. De az őslénykutatók feltevése szerint úgynevezett véletlenszerű tutajutakon jutottak oda. Képzelj el néhány viharba került makit, akik egy faágba kapaszkodva kisodródnak a tengerre. Így keltek át a Mozambiki-csatornán, ahogy azt sok tudós gondolja. Viszont ha egy kisebb embercsoport utazásáról van szó, a szigetről szigetre való haladáshoz elhatározásra van szükség, ismerni kell a környezetet, kell hozzá kommunikáció és együttműködés. A felegyenesedve járás, a tűzgyújtás, a kő- és faeszközök előállítása olyan fejlemények voltak, amelyek lehetővé tették, hogy az emberek benépesítsék a Földet, eljutva szinte mindenhova a sarki övezeteken kívül. Mit csináltak, amikor eljutottak valahova és letelepedtek? Ezt a történetet máskor meséljük el.