Égetéses földművelés Ausztrália korai történelmében

A mai értelemben vett gazdálkodás nagyjából 7-10 ezer éve létezik. Ha gazdálkodásra gondolunk, egy gazdát képzelünk el, aki vet, majd később learatja a termést. Vagy állatai vannak, amelyeket legeltet, és később húst vagy tejet vagy gyapjút nyer tőlük. De van másféle gazdálkodási forma is. Ez korábbi, mint az, amit hagyományos gazdálkodásnak hívhatunk. Méghozzá sok tízezer évvel korábbi. Úgy gondoljuk, hogy ezt Ausztrália legelső lakosai kezdték. Azt csinálták – és ezért hívjuk gazdálkodásnak, hiszen a legelterjedtebb értelmezésben ez azt jelenti, hogy az emberek különféle módszerekkel úgy alakítják környezetüket, hogy az számukra megfelelőbb legyen. Megfelelőbb olyan dolgok előállítására, amiket az emberek megehetnek vagy amiből tejhez juthatnak és hasonlók. Ezt a fajta módszert égetéses földművelésnek nevezzük. Gondolom, már sejted, miről van szó. A tűz segítségével – ami valójában egy technológia vagy lehet egyfajta technológia – teszik a környezetet alkalmasabbá az emberi tevékenységek számára. Az ausztrál őslakosok azt csinálták... akiket ausztrál bennszülötteknek is hívunk [angolul: Aboriginal Australians], és ha szeretnéd tudni, honnan származik az (angol) Aboriginal kifejezés, egyes részeit felismerheted. Az 'original' tudod mit jelent. A legelső dolgokat, azokat, amik már a kezdetektől léteztek. Az 'ab' pedig latinul a tól-t jelenti, Tehát ez az egész az, hogy a kezdetek óta. Amikor azt mondjuk, hogy Aboriginal Australians, ausztrál bennszülöttek, akkor ezt úgy értjük, hogy azok az ausztrálok, akik a kezdetektől ott éltek. Mit tettek tehát? Ha visszalépünk 50-60 ezer évvel azelőttig, hogy az első bennszülöttek letelepedtek volna Ausztráliában, Ausztráliában sokkal több erdő volt. Ma is vannak erdei. Ez egy mai ausztráliai erdő képe. A bennszülöttek kontrollált területeken tüzeket gyújtottak. Ezek a kontrollált tüzek sok fát elpusztítottak. Az itt látható bozótosból is sokat elpusztítottak, így téve lehetővé, hogy füves puszták alakuljanak ki. És hogy miért kedvelték a füves területeket? Nézzük csak meg, hogy mit is csináltak. Kontrollált tüzeket gyújtottak. Kontrollált tüzeket. Ezek a tüzek elősegítették a füves területek kialakulását. A füves puszták pedig alkalmasabb környezetet teremtettek olyan állatok számára, amelyeket az őslakosok hasznosítani tudtak, amelyeket elejthettek, amelyek húsát elfogyaszthatták. Például olyanokat, mint a kenguruk. Ezek táplálták az embereket, akik aztán kontrollált tüzeket gyújtottak. Itt azt látod, ahogyan valószínűleg elkezdődött. Valaki meggyújt egy kontrollált tüzet. És meglehetősen tudományosan jártak el. Nem a nyár végén csinálták, amikor forróság volt, és minden szinte szétrobbant a hőségtől. Nem akkor gyújtottak tüzet, amit aztán nem tudtak volna megfékezni. Gyakran olyan évszakokban csinálták, amikor tudták, hogy a levegő párás és nincs túl meleg. Ezekkel a kontrollált tüzekkel – az égetéses gazdálkodással– nem csak olyan környezetet teremtettek, amelyik megfelelő volt például a kenguruk számára, olyan dolgok számára, amiket az emberek megehettek, hanem megelőzték a nagyobb tüzeket is. Ma is láthatsz erdészeket, akik ugyanígy járnak el. Jó okkal tételezzük fel, hogy amit az ősi ausztrálok tettek, bizonyos mértékig árnyaltabb és pontosabban célzott volt, még annál is, amit mi csinálunk a mai értelemben vett kontrollált tüzekkel. Ezek a kontrollált tüzek megelőzték a nagyobb, kontrollálhatatlan tüzeket. Mert kontrollált tüzek hiányában az történik, hogy évről évre egyre jobban elszaporodik az aljnövényzet, sűrű bozót keletkezik. Amikor pedig meggyullad a tűz.... Kisebb az esélye, hogy kontrollálatlan tűz keletkezik télen, amikor a levegő hideg vagy van némi pára. Nagyobb valószínűséggel fordul elő a száraz évszakban. Az aljnövényzet besűrűsödik, és amikor bekövetkezik a tűz, ez a legszárazabb évszakban fordul elő. És amikor a bozót lángra kap a száraz évszakban, többé nem lehet kontrollálni. Vélhetően az égetéses gazdálkodás egyik következményeként – volt több is – Ausztráliában mára sok terület vált füves pusztává, amit régebben erdő boríthatott. Amikor az első európai telepesek az 1700-as évek végén ideérkeztek, meglepődtek, amikor elérték Sidney mai kikötőjét és meglátták a rengeteg füves tájat. Szinte olyan volt, mint egy park. Azután itt legeltették a birkáikat. És csodálkoztak – ugyanis elkergették az őslakókat – szóval meglepődtek, amikor az erdők növekedni kezdtek a füves pusztákon. Azért, mert az ősi ausztrálok szabályozták az erdők növekedését, hogy lakhatóvá tegyék például a kenguruk számára. Amikor az angol telepesek megérkeztek, a birkáik elkezdték lelegelni a füvet. Tudomásunk szerint ez a gazdálkodás okozta azt is, hogy kipusztult – jobb szó híján – a megafauna. Azok a nagytestű állatok, amelyek sok millió évig éltek Ausztráliában, az emberek megjelenéséig. Itt látható közülük egy. Érdekes megnézni. Diprotodon optatum a neve. Vagy más szóval az óriás erszényes medve. Az óriás erszényes medvék maradványai körülbelül 40-50 ezer évesek. Kihaltak, amikor az ember megjelent. Több oka is lehetett a kihalásuknak. Lehetséges – és valószínűleg ez történt –, hogy fennmaradásuk erősebben függött az erdei élőhelytől. Vagy ez alkalmasabb élőhely volt számukra, mint a füves területek. Talán azért, mert magasan található levelekkel táplálkoztak. De az is lehet, hogy amikor eltűnt az erdő, könnyebb volt elejteni őket. Bárhogyan is vélekedünk erről, lehet, hogy az emberek egyszerűen túlvadászták őket Azt látjuk, hogy amint az ember megjelent az ausztráliai kontinensen, elkezdtek eltűnni. És nem egyedül csak ők, hanem a megafauna számos más jelentős faja is. Hatalmas állatok, amelyek ebben az időben tűntek el.