If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom

A Sang-kori civilizáció

Áttekintés

  • A Sang törzs több vallási rítust gyakorolt, melyek közül az egyik az ősök előtti hódolat volt; a törzs tagjai áldozatokat mutattak be őseik számára és kérdéseket intéztek hozzájuk.
  • Az ókori kínai nemesek úgy próbálták megfejteni a jövőt, hogy csontokra vagy teknőspáncél darabjaira írtak, majd ezeket a tűzbe vetették; a jövendőmondó a csonton keletkező repedések alakjából következtetett a jövőre.
  • A Sang-kori mesteremberek ismerték a bronzot, a réz és ón felhasználásával készült ötvözetet; a bronzból készített fegyvereik előnyt jelentettek gyalogságot és harci szekereket felvonultató hadseregeik számára a csatában.

Az első dinasztia

A kínai történelem legkorábbi szakaszát a legendák korának nevezik, ekkor – a monda szerint – a Hszia-dinasztia uralta Kínát. A Sang-dinasztia, az első történelmileg bizonyíthatóan létezett dinasztia uralkodása a feltevések szerint akkor kezdődött, amikor a Sang törzs i. e. 1760 körül megdöntötte a Hszia-ház hatalmát.
De vajon valóban megdöntötték-e a Hszia-ház uralmát? Nem lehetünk bizonyosak benne. A Sang-dinasztia a legrégibb kínai uralkodó ház, melynek létezését régészeti leletek bizonyítják, de előkerülhetnek még a Hszia-ház létezését bizonyító leletek is.1 A becslések szerint a sangok uralták a Sárga-folyó völgyét az időszámításunk előtti második évezred nagyobb részében — nagyjából i. e. 1766-tól 1046-ig.
A térkép Kínának a Sang-dinasztia által uralt területeit mutatja. Kína területe bézs színű, a folyók kékek, a sang uralkodók által ellenőrzött terület határait pedig zöld vonal jelzi. A Sang uralkodóház területei a Kínai-alföld nyugati részén fekszenek.
A Sang-dinasztia által irányított terület. Kép forrása: Wikimedia Commons.
Az emberek évszázadokon keresztül találtak általuk sárkánycsontoknak nevezett leleteket – rejtélyes feliratokkal tarkított csontokat és teknőspáncélokat – Kína számos részén. Anjang ősi városának feltárása során, a 20. század elején több tízezer csontdarab és bronzedény került elő, melyeken ókínai nyelven írt feliratok láthatók.2 Ezek a leletek Sang-kori feljegyzéseket tartalmaztak, melyekből a történészek sok mindent megtudtak a Sang-dinasztia korának életviteléről, mezőgazdaságáról, orvosi ismereteikről, jogrendszerükről és a kézművességben használt stílusaikról.3
A Sang-dinasztia szigorú társadalmi rétegződés szerint felépülő nagyvárosokat építtetett, a korábbi öntözőrendszereket kiterjesztette, kiválóan értettek a bronz megmunkálásához, és kifejlesztettek egy írásrendszert is. Az uralkodók inkább vallási vezetőként, mint államfőként működtek, míg egy kiválasztott tanácsadókból és hivatalnokokból álló testület alkotta a kormányt és irányította az országot.
A Sárga-folyó mindkét partját kiterjedt, löszös talajból álló földterület borította. Ez a termékeny üledékes talaj lehetővé tette, hogy a Sang-kori parasztok jókora terményfelesleget termeljenek. Ez elősegítette a munkamegosztás kialakulását, ami által a sang kézművesek és mesteremberek fejlett technológiát és kultúrát alakítottak ki.4
A Sang-dinasztiát végül a Csou törzs, az ország nyugati részén élő vazallus nép – akik az uralkodónak alárendelt státuszban álltak – döntötte meg i. e. 1046-ban. A sangok kultúrája azonban hatással volt az őket követő uralkodóházakra is.

Írásbeliség és kultúra

A legrégebbről fennmaradt kínai írásos emlékek jóslatokat tartalmazó írásjelek formájában maradtak fenn állati csontokon, teknőspáncélokon, melyeket jóslócsontoknak nevezünk; a jós szó a javas egyik alakváltozata, ami olyan személyre vagy tevékenységre utal, ami valamilyen javaslatot, szent üzenetet közvetít. A jóslócsontokon talált feliratok kellőképpen összetettek, jelezve, hogy a nyelv már jó ideje létezett. Sőt, a modern kor tudósai olvasni tudják őket, hiszen nagyon hasonlóak a mai kínai írásrendszerhez.
A jóslócsont egy darab csont vagy teknőspáncél, melyből a régi kínaiak, főleg a királyok jövendőt próbáltak mondatni. Az uralkodó ráíratta vagy vésette nevét, az adott dátumot és a kérdést a csontra. Ezután a csontot addig hevítették, míg az megrepedt és a repedés formáját értelmezték, mivel hitük szerint az adta meg a választ a kérdésükre.
Ökörcsont darab Sang-kori írásjelekkel. A piros színű felirat a mai kínai íráshoz hasonlóan függőleges irányú.
Ökör lapockacsontja jóslathoz használt felirattal a Sang-dinasztia idejéből. Kép forrása: Wikipedia.
Különféle kérdéseket találtak csontokba vésve, például „Győzünk-e majd a következő csatában?” vagy „Hány fős hadsereggel induljunk harcba?” A csontok felfedik számunkra, mi foglalkoztatta a sang társadalmat. Gyakran tettek fel háborúról, termésről vagy gyermekáldásról szóló kérdéseket.
A dinasztia uralmának vége felé a jövendölés – a jövő megjósolásának gyakorlata – egyedül az uralkodó kiváltságává vált. Ezért a jóslócsontok ebből a korszakból már jóval kevésbé nyújtanak betekintést más néposztályok életébe.
Az írás elősegítette a tudományok fejlődését a sang társadalomban, mivel lehetővé tette a megfigyelések pontosabb rögzítését. A jóslócsont-írások napfogyatkozásokról és más égi jelenségekről is beszámoltak; ezeket a Sang-kori csillagászok jegyeztek le. A csillagászok munkái arról tanúskodnak, hogy a matematikában is fontos előrelépéseket tettek: kialakították a páros és páratlan számok rendszerét és a számvitel alapelveit. A Ji-Csing – más néven A változások könyve – szintén ez idő tájt, i. e. 1250 és 1150 között készült. A Ji-Csing szent könyv, tartalma a népi jövendőmondók és azok jóslócsontjainak feljegyzéseiből ered.5
A sang nép a hangszerek kifejlesztésében is jeleskedett. Az Anjang város közelében található Jinhszü ősi település ásatásain olyan hangszerek kerültek elő, mint az okarina (fúvós hangszer), továbbá dobok és cintányérok. Más helyeken csengettyűket, harangjátékokat és csontfuvolákat találtak.6
Holdnaptárt is szerkesztettek, mely a holdciklusokon alapult és amellyel előrejelezték és rögzítették az olyan fontos események idejét, mint a vetés és az aratás. Mivel a holdév rövidebb, mint a szoláris év, amely a Föld Nap körül megtett útjához igazodik, az uralkodók külön kiképzett csillagászokat alkalmaztak arra, hogy a naptáron módosításokat végezzenek, így biztosítva ennek pontosságát.

Technológiai fejlődés

A bronz, ami a réz és az ón ötvözete, nagyon fontos fémnek számított a Sang-korban. Mesterembereik kifinomult bronzöntési módszert dolgoztak ki, melynek segítségével szertartásaiknál használatos tárgyakat és fegyvereket készítettek. A bronzból készült kardok és lándzsahegyek minden más akkoriban ismert fémnél erősebbek voltak, jelentős előnyt biztosítva a sang katonáknak a csatában.
Háromlábú bronzedény két fogantyúval, bonyolult vésett mintával díszítve.
Bronzedény a Sang-dinasztia idejéből, melyet általában vallási szertartásaiknál használták az ősőknek szóló áldozat bemutatásakor. Kép forrása: Wikipedia.
A bronzmegmunkálás fontos vívmány volt a Sang-dinasztia hadserege számára, de a lovak, harci szekerek és összetett íj kombinációja szintén fontos szerepet játszott a sikerben. A harci szekér, egy kétkerekű, lóvontatta harci jármű lehetővé tette a sang katonák számára, hogy nagy távolságokat tegyenek meg viszonylag gyorsan, és egyben mobil lőállásként is szolgált. A sang íjászok összetett íjat használtak, amely állati inak, csontok vagy szaru és fa felhasználásával készült. Ezen anyagok használatával az íj erősebbé vált, mint egy hasonló méretű fából készült íj. Az íjászoknak így nem kellett túl nagy méretű íjakat használniuk, ami által könnyedén tudtak egy harci szekéren állva is nyilazni, anélkül, hogy vesztettek volna az íj erejéből.
Ezek a haditechnikai újítások azért is igen fontosak voltak, mert a Sang uralkodóház állandóan hadban állt. Számos jóslócsont felirata árulkodik róla, hogy harci szekereiket parancsnoki járműként és királyi vadászatokon is használták. Az uralkodóház tagjait gyakran harci szekérrel, lovakkal és kocsihajtójukkal együtt temették el. A sang hadsereg gyarapította az ország területét, értékes nyersanyagokat és foglyokat zsákmányolva közben, kik rabszolgasorba kerültek vagy emberáldozatként végezték. A jóslócsontok arról is mesélnek, mennyire aggasztották a sang uralkodókat a birodalom határain túl élő „barbárok”, akik állandó veszélyt jelentettek országuk biztonsága és stabilitása számára; a hadseregnek állandó készenlétben kellett állnia, hogy bármikor felvehesse ellenük a harcot.
Bronz csatabárd rávésett grimaszoló, valószínűleg fenyegető arccal.
Bronz csatabárd a Sang-dinasztia korából, i. e. 1600-1046 közötti időkből. Lelőhely: Jidu város, Santung tartomány, 1956. Ezt a csatabárdot kézitusánál használták, egyben rituális tárgy is, mely az erőt és katonai hatalmat szimbolizálta. Egy valószínűleg gazdag és befolyásos ember sírjából került elő. Kép forrása: Wikipedia.
A korai Sang birodalom befolyása fővárosuktól több ezer kilométerre is éreztette hatását, bronzöntési technológiájuk pedig hatalmas területen terjedt el.7 Cserébe ők is vettek át ismereteket szomszédaiktól, sőt, bizonyos terményeket is, például a búzát, vagy szerszámokat, mint például a fejszét, melyek Nyugat-Ázsiából származnak.8 Ennek ellenére – mivel a birodalom természetes határai, az óceán, a magas hegyek, a sivatagok és a sztyeppék viszonylag erősen körülzárták az országot – a Sang-dinasztia és a későbbi uralkodóházak is egyéni és elszigetelt módon fejlődtek.9

Hatalom és társadalmi rend

A Sang-dinasztia hatalmát több ősi városban összpontosította, melyekből néhányat sikerült feltárniuk a régészeknek. Az első uralkodó a feltételezések szerint új fővárost alapított, Sang városát, amely a mai 2,6 milliós Csengcsou közelében fekszik a kelet-kínai Honan tartományban. Számos régészeti lelet került elő innen, melyek arról vallanak, hogy Sang valószínűleg szent város volt, ahova a legszentebb templomokat építették és ahol a legszentebb vallási kegytárgyakat tartották. Ezek mellett a város palotákkal, kézművesek műhelyeivel és városfallal is büszkélkedhetett.
Sang városnak, mint a többi ősi kínai városnak is, két városfala volt: egy belső és egy külső. A közrendű polgárok a külső falon belül éltek, de nem léphettek a belső falon belülre, ahol a templom, temetők, bronzkohók, bronzöntő és csontokat megmunkáló műhelyek helyezkedtek el. A belső fal így körülzárt egy olyan területet, ahol politikai hatalmasságok és mesteremberek tevékenykedtek, akik közösen hajtották végre a fontos vallási szertartásokat. Ezen városok építészeti elrendezése tehát úgy került kialakításra, hogy elválassza egymástól a különféle társadalmi osztályokat.10
Úgy tűnik azonban, hogy léteztek további fővárosok is, és az uralkodók felváltva tartózkodtak hol egyikben, hol másikban, akár vallási szertartások, hadászati meggondolások vagy élelmiszer-ellátási okok miatt. Ez azt mutatja, hogy a dinasztia ereje az uralkodó kezében összpontosult, kinek politikai hatalmát a vallás csak tovább erősítette.11 Hogy hatalmukat még inkább megszilárdítsák, gyakran tettek kiruccanásokat és kisebb hadjáratokat az arisztokrácia nagy befolyású fővárosain kívüli fallal védett városokba. A hatalom ilyen módon történő megerősítése létfontosságú volt számukra, mivel a parasztok által megművelt mezőgazdasági területek biztosították a fallal védett városok megfelelő ellátását.12
Térkép Észak és Közép-Kína legjelentősebb régészeti lelőhelyeivel: Anjang, Erlitou, Erligang, Szanhszingduj, Panlungcseng és Vucsang. A földterületeket barnával, a folyókat kékkel jelöltük.
Észak és Közép-Kína legjelentősebb, i. e. II. évezredből származó leleteket feltáró régészeti lelőhelyei. Kép forrása: Wikimedia Commons.
Anjang, a mai Honan tartomány területén feltárásra került város a Sang uralkodók szintén fontos, bár kicsit később alapított fővárosa volt. A város a Kínai-alföld mezőgazdasági területei és a természetes védelmi vonalként szolgáló hegyvonulatok találkozásánál terült el.13 Ezen a lelőhelyen rengeteg jóslócsont került napvilágra, 11 néven nevezett király utazásainak leírását hagyva az utókorra. A nevek és az időpontok megegyeznek a Sang királyok hagyomány szerint fennmaradt neveivel. Anjang hatalmas város volt, több ezer sírt tartalmazó temetővel és 11 nagy síremlékkel – bizonyítékául az ott élő 11 Sang király rendelkezésére álló munkaerőnek.
Általában a Sang városok maradványai nem maradtak fenn túl jó állapotban, részint az építés módja, részint Észak-Kína éghajlati sajátosságai miatt. Kevés volt arrafelé a kő, ezért a városok védelméről döngölt földből készült falakkal gondoskodtak. Az épületek gyakran faszerkezetek köré tapasztott és megszárított agyagból készültek. A városok voltak a politikai és vallási események központjai, itt helyezkedtek el a közigazgatási hivatalok, az uralkodók sírjai, a paloták és szentélyek. A köznép a városokon kívül fekvő mezőgazdasági területeken élt.14
A birodalom határvidékét az uralkodó házzal szoros kapcsolatban álló törzsfőnökök kormányozták. A Sangok nagy mértékben támaszkodtak a környékbeli hűbérbirtokokra nyersanyagok vonatkozásában, amelyekre nagy szükségük volt a vallási szertartásokhoz. A hűbérbirtok olyan földterület, melyet előkelőségek kapnak, hogy ott egy még magasabb rangú uralkodó nevében uralkodjanak. A hűbérúr köteles volt politikai és katonai támogatást nyújtani uralkodójának. A hűbérbirtokok fontos szerepet töltöttek be a gazdaságban is; gyakran a hűbérurak gondoskodtak az öntöző- és árvízvédelmi rendszerek megépítéséről és működtetéséről.15
A Sang-dinasztia egyfajta feudális rendszert valósított meg, olyan rendszert, ahol a földterület birtoklása meghatározott kötelességekkel járt. A társadalmi osztályok születéses alapon mereven elkülönültek. Az arisztokrácia Anjang város környékén összpontosult, mely a környező vidék kormányhivatalainak székhelye is volt. A fővárostól távolabb eső területeket szintén a gazdagok kormányozták.
Az uralkodó és az arisztokrácia után a Sang katonai vezetés következett a rangsorban, akiket harcászati ismereteikért tiszteltek és becsültek. A katonaság két részre oszlott: a gyalogságra és a harci szekerekről támadó egységekre. Ez utóbbiak nagy megbecsülésnek örvendtek harcászati és vadászati készségeik miatt.
Sok helyi vezető rendelkezett öröklött ranggal. Ebben a kizsákmányoló rendszerben az előkelő osztályok fölözték le a közemberek munkájának gyümölcsét. Az arisztokrácia által irányított nagyszabású építkezések többnyire a kényszermunka változatos módjainak segítségével valósultak meg.16
Egy korai hivatalnoki réteg létét bizonyító leletek is előkerültek, akik hivatalos rangot viseltek, vezető szerepet töltöttek be és kimerítően dokumentálták tevékenységüket. Feladataik közé tartozott valószínűleg a vallási szertartásokhoz szükséges eszközök nyilvántartása, ezen szertartások levezénylése, a nagyobb építkezések és bronzkohók működésének felügyelete és az adóbevételek nyilvántartása.17
A sang társadalom középosztályát kézművesek és mesteremberek alkották. Őket az uralkodók és az arisztokraták egyaránt támogatták, így jutva luxuscikkekhez, melyeket magán- vagy rituális célokra használtak fel.18 Legfőbb munkájukat a bronztárgyak, főleg a szertartások során használt bronzedények és egyéb műtárgyak előállítása adta, ezek nagy számban kerültek elő az 1920-as és 30-as évekbeli ásatásokon. A sang főnemesség tagjait és az uralkodókat valószínűleg nagyszámú bronztárggyal együtt temették el, elsősorban boros kupákkal és dísztárgyakkal.
A társadalmi ranglétra legalsó fokán a parasztság, Kína legszegényebb rétege helyezkedett el. Ők adták a népesség legnagyobb részét. Tevékenységük mezőgazdasági termelésre és a termény eladására szorítkozott, merev feudális rend szerint. Az ásatások felfedték, hogy sok esetben temették a nemesek mellé parasztok tömegeit, amiből bizonyos kutatók arra következtettek, hogy azok gyakorlatilag rabszolgasorban éltek. Mások viszont úgy vélik, hogy a jobbágysághoz hasonló rendnek számítottak, akik a nemesség által birtokolt földekhez voltak kötve, és a betakarított termésből részesedést adtak uraiknak. A földművesek fölött a helyi nemesség uralkodott. A történészek részben a temetők elrendezésének vizsgálatából következtettek a társadalmi rétegződésre, melyekben a temetkezés helye és minősége gyakran árulkodott az odatemetett emberek társadalmi pozíciójáról.19

A sang vallás

A sang vallás hihetetlenül fontos volt, áthatotta a politikai és gazdasági életet. A vallás és az államhatalom szorosan összefonódott; a hatalmat a sang ősökkel szembeni hódolat eszméje egyesítette. Továbbá a Sang-dinasztia uralkodásának vége felé már egyedül csak az uralkodó tudta a jóslócsontok üzeneteit kiolvasni; ezzel gyakorlatilag fősámánná, vallási vezetővé vált. 20
A sang vallás főbb jellemzői az animizmus, vagyis az az elképzelés, hogy minden lélekkel bír a földön; a sámánizmus, avagy az a hit, hogy a sámánok képesek kommunikálni a szellemvilággal; az ősök iránti hódolat; valamint a jóslás. Az isteneket különböző természeti jelenségek vagy mitológiai lények személyesítették meg, mint például a Nap, a Hold, a szél, az eső, a sárkány vagy a főnixmadár. A földművesek ezekhez az istenekhez fohászkodtak jó termésért, és gyakran rendeztek ünnepségeket az istenek tiszteletére.
Főként a sang uralkodók, akik önmagukat istenkirályoknak tartották fordultak Sang-ti-hez – a legfőbb istenséghez, aki az emberiség és a természet fölött uralkodott – tanácsért és útmutatásért. Hitük szerint őseik szintén hatással lehettek a jószerencsére; gyakran léptek kapcsolatba velük, jóslócsontok segítségével kérve az ősök beleegyezését nagyobb döntések előtt, vagy hogy megtudakolják, sikerre számíthatnak-e egy eljövendő aratás, vadászat vagy csata során.
Valószínűsíthető, hogy a Sang-dinasztia korában hittek a túlvilági életben. A régészek a sang sírhelyek környékén emberáldozatokból származó koponyákat és csontokat találtak. A sírokban gyakran találtak jádét, amely hitük szerint megóv a pusztulástól és halhatatlanságot ad. A régészek szerint a sang sírhelyek nagyon hasonlóak az egyiptomi piramisokhoz, melyekben szintén megtalálták az uraikkal együtt eltemetett szolgák maradványait. Kínai tudósok elmélete szerint a sangok, csak úgy, mint az ókori egyiptomiak, úgy hitték, alattvalóik a túlvilágon továbbra is szolgálni fogják őket. Ezen hit okán a nemesek szolgálóit uruk halála után megölték és vele együtt temették el. Más elmélet szerint ezek a maradványok csatában foglyul ejtette ellenséges katonákéi voltak.
Az egyik legdíszesebb síremlék, ami napvilágra került, Fu Hao (Hao nagyasszony) sírja, aki az i. e. 1200 körül uralkodó sang király házastársa volt. A sírban talált műtárgyak alapján magas rangot töltött be a társadalomban és nagy hatalommal rendelkezett, amiből a történészek fontos következtetéseket vonhattak le a nők szerepéről a Sang-dinasztián belül. A sírban talált tárgyak alapján úgy tűnik, hogy Fu Hao saját vagyonnal és politikai befolyással bírt, és az is lehetséges, hogy jelentős szerepet töltött be a katonai vezetésben, mivel számos bronzfegyvert temettek mellé.21
Téglával kirakott sírhely körben csontmaradványokkal, középen sötét színű agyagedényekkel.
Fu Hao nagyasszony sírja, Jinhszü, Henan tartomány, Kína. Kép forrása: Wikimedia Commons.
Mit gondolsz?
  • Hogyan jellemeznéd a sang uralkodók valláshoz való viszonyát?
  • Milyen előnyös természeti tulajdonságokkal bírtak a Sang-dinasztia által uralt területek?
  • Miért volt fontos a bronz a sang társadalomban?
  • Milyen osztályokra tagozódott a sang társadalom és ezt honnan tudjuk?

Szeretnél részt venni a beszélgetésben?

Még nincs hozzászólás.
Tudsz angolul? Kattints ide, ha meg szeretnéd nézni, milyen beszélgetések folynak a Khan Academy angol nyelvű oldalán.