Az ókori Kína – a Sang-dinasztia

Most pedig keletre fogunk utazni, és felfedezzük az ókori Kínát, mégpedig az i.e. második évezred Kínáját, amikor az első nagy uralkodóházak színre léptek. Ha visszamegyünk az időben nagyjából az i.e. 16. századba, ami nagyjából 3600 évvel ezelőtt volt, tanúi lehetünk a Sang-dinasztia felemelkedésének. És ami lényeges a Sang-dinasztiával kapcsolatban, hogy ez az első uralkodóház, melynek létezését komoly régészeti leletek bizonyítják. Sok bizonyíték van rá, hogy ezen a vidéken, amelyet pirossal jeleztünk, itt uralkodott a Sang-dinasztia, itt terült el fővárosuk, Jin, a mai Anjang város közelében. Tudjuk, hogy léteztek uralkodóházak ezt megelőzően is, a Hszia-ház például, de nem áll rendelkezésünkre számottevő régészeti lelet ennek bizonyítására. A történetírók szerint a Hszia-ház körülbelül 500 éven át volt jelen, mielőtt beköszöntött az i.e. 16. század, és a Sang-ház került uralomra. Hogy el tudjuk helyezni mindezt időben és térben, gondoljuk végig, mi minden történt i.e. 1600 környékén. Emlékezzünk csak: ekkortájt volt az egyiptomi Újbirodalom korszaka, itt errefelé. Ekkor állt az ókori Egyiptom hatalma csúcsán. Vagy vegyük a Hettita Birodalmat, amelyről korábbi videókban volt már szó, vagy a mükénéi kultúrát. I.e. 1600 körül már hanyatlóban van az Indus-völgyi civilizáció – vagy más néven a Harappa-kultúra –, és kezdődik a védikus kor, melynek során az indoárja népek elkezdtek India északi területeire vándorolni. Mezopotámia ekkor a Középasszír Birodalom korát éli, itt errefelé. Ezek tehát fő események az i.e. második évezred második felében, vagyis a Sang-dinasztia idejében. A Sang-dinasztia több dologról ismert. Bronzkori kultúra volt, és ahogy ez itt látható is, számos példa mutatja, milyen lenyűgöző bronztárgyakat alkottak. Ez egy bronz csatabárd. Képzeljük ide a nyelét, valahogy így. Ezzel biztosan nem szeretnék szembe kerülni egy csatában. És itt van több komoly, méretes bronztárgy, amely a Sang-dinasztia idején készült. A másik dolog, amiről a Sang-dinasztia ismert volt, az írásuk. Tőlük származnak a legkorábbi leletek, amelyek egy viszonylag fejlett írásmódról tanúskodnak, ami a modern kínai írással összefüggésbe hozható. Ezek az írásos emlékek, a kor fontos leletein, az úgynevezett jóslócsontokon jelennek meg. Íme, ez itt egy jóslócsont. Egy lapockacsont, egy ökör lapockacsontja. Úgy használták őket, hogy kérdéseiket ezekkel az írásjegyekkel a csont felületére írták fel, majd melegíteni kezdték a csontot a tűz lángjánál vagy más hőforrásnál, amíg az meg nem repedezett. Ezután a repedések mintáját értelmezve hüvelyezték ki a kérdésre kapott válasz értelmét. Megfigyelhető, hogy a szöveg ezen a jóslócsonton hogyan kapcsolódik a modern kínai íráshoz. Ez itt sang írás a jóslócsonton, és látható, hogyan fejlődött idővel modern kínai írásjellé. Ha összehasonlítjuk a két írást, azért jelentősen különböznek, de ha összevetjük a fejlődés folyamatát, láthatjuk, hogy sok közös vonásuk van. Olyan szavakban is megfigyelhető, mint itt, ahol a „tigris” szó alakulása látható, ez itt megint csak egy jóslócsont szöveg, és láthatod, hogy itt még egészen olyan, mint egy tigrist ábrázoló rajz, de lassan átalakult a szó az itt látható mai formájává. Nem véletlen, hogy a Sang civilizáció, először a Hszia, majd a Sang civilizáció a Jangce és a Sárga-folyó völgyében alakul ki. Erről már beszéltünk az ókori egyiptomi, a mezopotámiai, az Indus-völgyi civilizációk kapcsán, mind olyan helyeken indultak fejlődésnek, ahol előbb kialakult a mezőgazdaság, és ez általában a folyók völgyeiben jelent meg először. Kiváltképp, a sangok nem csak a bronz megmunkálásában jeleskedtek, de híresek voltak nagy városaikról, összetett társadalmi szerkezetükről, és arról, hogy harci szekereket használtak, főleg a Sang-korszak vége felé. Vannak, akik szerint a szekereik lehetővé tették számukra, hogy tőlük nyugatabbra élő népekkel is kapcsolatba kerüljenek. A Hszia-ház több, mint 500 évig uralkodott, a Sang-dinasztia ugyancsak több, mint 500 éven át megőrizte uralmát, ami igen hosszú idő. De ahogy elérkezett az i.e. 11. század közepe, uralma véget ért. Az utolsó Sang uralkodó, ez az úr itt, Ti Hszin vagy más néven Csou Hszin, akit a történetírók eredetileg rátermett uralkodóként jellemeztek, de úgy tűnik, uralkodása vége felé elzüllött, és kedvenc ágyasa, Ta Csi, kinek képe itt látható, ő, aki egy nem igazán népszerű alakja a kínai történelemnek, sokak szerint alaposan hozzájárult ehhez, ő züllesztette el Ti Hszin királyt. Végzete a Muje környéki csatában érte utol, amelyet a Csou dinasztia beli Vu vagy más néven Csou Vu Vang király ellen vívott. Vu legyőzte tehát Ti Hszint a Muje melletti csatában, és ezzel vége szakadt a Sang-dinasztia uralmának. A Csou-dinasztia vette át a hatalmat, majd további 800 éven át uralkodott, elég szép teljesítmény, hogy milyen hosszú ideig tartottak ezek a dinasztiák. A csata után Ti Hszin önkezével vetett véget életének, és íme Csou Vu Vang király képe, aki megalapította a Csou-dinasztiát. Ami igazán lényeges itt, hogy milyen hatalmas időtávokról beszélünk. Íme ez a – nyugodtan mondhatjuk – jelentős civilizáció, amely Kína folyóvölgyeiből eredt, de ami igazán lenyűgöző, hogy milyen sokáig fennmaradt, és milyen korszerű írásrendszert alakított ki, a mai modern kínai íráshoz hasonlítva. A történészek ezért úgy gondolják, hogy mivel ilyen fejlett volt ez az írásrendszer, valószínű, már jóval a jóslócsont leletek kora előtt jelen volt. Még ha nincs is bombabiztos régészeti bizonyíték a kezünkben (még), amely igazolná a Hszia-dinasztia létét, arra mindenképpen van, hogy mire a Sang-dinasztia megjelent, már létezett egy meglehetősen fejlett kínai civilizáció a Jangce és a Sárga-folyó völgyében.