Programozás esettanulmány: több területet átfogó projektek

Ebben a félévben két programozás osztályom van. Az egyikben 32 diák van (10 lány és 22 fiú), a másikban 25 (16 lány és 9 fiú). Minden nap 40 percet töltünk együtt. A legtöbb diáknak ugyan van otthon számítógépe, de nem mindannyian férnek hozzá, mert osztozniuk kell rajta a család többi tagjával – ezért sokuknak az iskolai az egyetlen lehetőség arra, hogy kódoljanak. Ráadásul, mivel ez választható tantárgy, nem is biztos, hogy a többi tantárgyukra való készülés mellett sok időt tudnának szánni arra, hogy otthon is gyakorolják a kódolást.

Az elején a hagyományos tanítást preferáltam, Powerpoint prezentációk használatával, majd megkértem a diákokat, hogy a Khan felületének segítségével hozzák létre a programjaikat. Nem sokkal később elkezdtem a Khant használni a Powerpointok mellett, hogy a saját programjaimon keresztül mutassam meg a diákoknak, mire lehetnek képesek.

Ezután kijelöltem az első elvégzendő feladatot, amely hat, egyre nehezedő rajz elkészítéséből állt, amin a diákok két héten át dolgozhattak. Ahogy körbejártam az osztályban, figyelmesen végighallgattam a kérdéseiket, és a következő órák bevezetőjét ezek alapján terveztem meg. Egy-egy ilyen bevezető maximum 10 percig tart, hogy utána a diákok minél több időt tölthessenek a programjaikkal. Olyan programokkal igyekszem támogatni a tanulásukat, amelyeket utána újra felhasználhatnak, adaptálhatnak és módosíthatnak, ahogy egyre bővül a tudásuk.

A harmadik hét elején kezdtünk foglalkozni animációkkal, és ekkor kezdtem az osztály előtt lejátszani a Khan Academy interaktív videós anyagait. A diákok nagyon jó visszajelzéseket adtak. Sok időt töltök azzal, hogy körbejárok az osztályban, hogy lássam, mivel foglalkoznak a diákok, és hogy a közelükbe legyek, ha segítségre vagy ötletekre van szükségük.

Mivel ez volt az első félév, hogy az iskolánk a Khan Academyt használta informatika oktatásra, az előre elkészített tantervet követni szinte csalásnak tűnt – az a tanár, aki előttem oktatta ezt a tantárgyat, saját tantervet írt, és úgy éreztem, nekem is ezt kellene tennem. Azután végiggondoltam, hogy az összes többi tárgyat is olyan tankönyvekből tanítom, amiket nem én írtam, és hogy a Khan informatikaórái sem különböznek ezektől. Ez nagyon megnyugtatott.

Mostanában sokat gondolkodom azon, hogyan lehetne a programozás órák résztvevőinek közösségi erejét mobilizálni. A diákok sokat kérdeznek egymástól, továbbgondolják egymás ötleteit, és segítenek egymásnak a hibakeresésben. Ha elkészültek a kiadott feladatokkal, megosztják programjaikat az egész osztállyal, ami az órák fénypontja. Tervezzük, hogy az interakció újabb formájaként hamarosan kipróbáljuk a páros programozást is.

Sok művészeti órára jártam, ahol készségek elsajátítása mellett azt is megtanultam, hogyan működik a kreatív folyamat, ezért tudom, hogy jó feladatok kitalálása kulcsfontosságú abban, hogy a diákok szívesen kezdjenek a munkához. Nem szerettem volna megkötni azok kezét, akiknek már voltak ötleteik, sem zavarba hozni azokat, akiknek még nem. A Khan felületen talált ötleteket kombináltam a sajátjaimmal – ezekből nem csak érdekes eredmények születtek, hanem a diákok tervezési és rajzolási készségei is fejlődtek. Örömmel látom, milyen gyorsan készítenek rajzokat a diákok kód segítségével, és hogyan képesek fejben végiggondolni egy projektet, majd ezt kódolással megvalósítani.

Rajzolás terén az első két hétre kiadott mini-feladatok a következők voltak: Olimpiai ötkarika, Állat, Tájkép (virágok, hegyek, város...), Önarckép, Absztrakt alkotás. A nagyobb elvégzendő feladat során a diákoknak választaniuk kellett egy irodalomórán olvasott könyvet, és könyvborítót készíteni hozzá, szöveg felhasználása nélkül. Igazán jól szórakoztunk, miközben próbáltuk kitalálni, melyik könyv mi lehet!

Animáció témában a diákok a Khan projektjeit készítették el: Tömegközlekedés és Hirdetés dizájn, és mindkettőt nagyon élvezték.

Nézzétek meg a feladatokból alkotott montázst: